Vissza a tartalomjegyzékhez
XIV. Jézus Krisztus szenvedése és halála
Mit tett Isten ebben a korszakban?
Jézus Krisztus szenvedése és halála által Isten megváltotta a világot.
Aki benne hisz és megtér,
az bűnbocsánatot kap,
és Isten gyermekévé lesz.
Most lett nyilvánvaló,
hogy „úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne,
el ne vesszen,
hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
A korszak üdvtörténeti jelentősége
Az Úr Jézus Krisztus szenvedése,
halála és feltámadása az egész világtörténelem középpontja.
Megváltásunk szempontjából Jézus Krisztus halála a legfontosabb esemény az emberiség történelmében.
Az Ószövetség nagy várakozással tekint előre,
míg az Újszövetség,
és ebben a gyülekezet kora visszatekint a keresztre,
mint Isten üdvözítő munkájának beteljesedésére.
1.
Jézus Krisztus szenvedése,
halála
A zsidók hitetlensége és a nép vezetőinek féltékenysége oda vezetett,
hogy elhatározták Jézus megöletését.
Ez a döntés Lázár feltámasztása után,
néhány nappal a páska ünnepe előtt történt,
amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott.
Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot,
és így szóltak:
„Mit tegyünk?
Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
Ha egyszerűen csak hagyjuk őt,
mindenki hisz majd benne,
aztán jönnek a rómaiak,
és elveszik tőlünk a helyet is,
a népet is.”
Egyikük pedig,
Kajafás,
aki főpap volt abban az esztendőben,
ezt mondta nekik:
„Ti nem értetek semmit.
Azt sem veszitek fontolóra:
jobb nektek,
hogy egyetlen ember haljon meg a népért,
semhogy az egész nép elvesszen.”
Mindezt pedig nem magától mondta,
hanem mivel főpap volt abban az esztendőben,
megjövendölte,
hogy Jézus meg fog halni a népért;
és nem is csak a népért,
hanem azért is,
hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
Attól a naptól fogva egyetértettek abban,
hogy megölik őt (Jn 11,47-53).
a.
Bevonulás Jeruzsálembe
Amikor Jézus,
mint a páska ünnepére felmenő zarándok,
Jeruzsálemhez közeledett,
tanítványaival hozatott egy szamárcsikót,
és azon vonult be a városba.
A nép már nagyon fel volt lelkesedve,
mert azelőtt néhány nappal támasztotta fel Lázárt.
Amikor a városhoz közeledett,
a nép pálmaágakkal integetett neki,
ruhájukat leterítették az útra,
és azon vonult Jézus.
Énekeltek és kiáltottak is:
 
Áldott,
a király,
aki az Úr nevében jön!
A mennyben békesség,
és dicsőség a magasságban” (Lk 19,38)!
 
Amikor beért a városba,
a gyermekek is kiáltoztak és énekeltek.
Ez nagyon bosszantotta a farizeusokat,
és azt akarták,
hogy Jézus hallgattassa el a gyermekeket.
Erre ez volt Jézus válasza:
„Mondom nektek,
ha ezek elhallgatnak,
a kövek fognak kiáltani” (Lk 19,40).
Jézus bevonult a városba,
és egyenesen a templomba ment.
Látta,
hogy a templom tele van kereskedőkkel és pénzváltókkal.
A kereskedők az áldozati állatokat árulták magas áron,
a pénzváltók pedig külföldi pénzeket váltottak templomi pénzre,
mert az áldozatokat csak ilyen pénzen volt szabad megvásárolni.
Így a kereskedők és a pénzváltók is nagy nyereségre tettek szert.
Ez nagyon felháborította Jézust,
és ezt mondta nekik:
„Meg van írva:
És az én házam imádság háza legyen,
ti pedig rablók barlangjává tettétek” (Lk 19,46)!
Aztán kötélből korbácsot font,
és azzal kiűzte az árusokat és a pénzváltókat.
A pénzváltók asztalait még fel is borította.
Ez is nagyon bosszantotta a zsidó elöljárókat.
 
Jézus Krisztus bevonulása Jeruzsálembe király voltának kihangsúlyozása miatt fontos.
Mi is elfogadtuk őt királyunknak,
ezért is hívjuk Urunknak.
Elismerjük,
hogy egyedül ő méltó imádatunkra,
tiszteletünkre és teljes engedelmességünkre.
b.
Jézus halálát megelőző hét eseményei
Miután Jézus bevonult Jeruzsálembe,
aznap este el is hagyta a várost.
Ugyanis ő Betániában lakott,
Márta,
Mária és Lázár házánál.
Betánia nagyon közel volt Jeruzsálemhez,
ezért Jézus a hét minden napján bement a városba,
és a templomban tanított.
Sok ember volt ekkor a városban,
így sokakhoz eljutott a tanítása.
A nép nagy lelkesedéssel és lelki szomjúsággal hallgatta őt (Lk 19,47-48).
Ezen a héten kiéleződik a konfliktus az írástudók és farizeusok,
és Jézus között.
Ezen a héten mondja el példázatait a zsidó vezetők ellen,
és ekkor próbálták Jézust tőrbe csalni kérdéseikkel a templomban.
A papok próbálták Jézust elfogni,
ki is küldtek érte egy csapatot,
de ezek az emberek olyannyira Jézus tanításának hatása alá kerültek,
hogy nem volt bátorságuk elfogni őt.
Tehát dolguk végezetlenül mentek vissza kiküldőikhez (Jn 4,46).
Jézus ellenségeinek az esélye nőtt azzal,
hogy a tizenkét tanítvány közül az egyik,
Iskáriótes Júdás,
elárulta Mesterét.
Felajánlotta,
hogy harminc ezüstpénz ellenében segít nekik megfogni Jézust.
c.
Az utolsó vacsora és a Gecsemáné-kert
Az Úr Jézus Krisztus halála előtti hetet a szenvedések hetének is nevezzük.
Ennek a hétnek az egyik fontos eseménye az utolsó vacsora volt.
Jézus,
mint zsidó ember,
meg akarta ünnepelni a páskát,
és elfogyasztani tanítványaival a húsvéti bárányt.
Ennek érdekében rendelkezett is.
Két tanítványát elküldte,
hogy Jeruzsálemben,
egy Jézus által ismert embernél készítsék el a páskavacsorát.
Jézus mind a tizenkét tanítványa jelen volt ezen a vacsorán.
Az Úr Jézus azonban más jelentőséget ad a húsvéti vacsorának,
ami már nem csak a zsidókra érvényes,
hanem mindazokra,
akik benne hisznek.
Ekkor vezeti be az úrvacsorát,
amit a keresztyének mind e mai napig gyakorolnak:
És vette a kenyeret,
hálát adott,
megtörte,
és e szavakkal adta nekik:
„Ez az én testem,
amely tiérettetek adatik:
ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Hasonlóképpen vette a poharat is,
miután megvacsoráztak,
és ezt mondta:
„E pohár az új szövetség az én vérem által,
amely tiérettetek ontatik ki (Lk 22,19-20).
Az utolsó vacsora alatt Jézus elmondja tanítványainak,
hogy egy közülük el fogja őt árulni,
és jelzi,
hogy ez Júdás lesz.
Júdás akkor kimegy a teremből,
és megbeszéli a főpapokkal,
hogyan adhatná Jézust a kezükbe.
 
Az utolsó vacsora alkalmával rendelte el az Úr Jézus az úrvacsorát.
Ez az ő követőinek egy bensőséges ünnepe,
amikor megemlékezünk arról,
hogy az Úr Jézus magára vette bűneinket,
meghalt érettünk,
hogy ha hiszünk benne,
örök életünk legyen.
Ezek után kiment Jézus a Gecsemáné-kertbe,
amely az Olajfák hegyének a lábánál volt.
Ott akart imádkozni,
mert tudta,
hogy már nagyon közel van a halála.
A tanítványi csoporttól egy kicsit távolabb imádkozott,
és teljesen átérezte,
amit közelgő halála jelent számára.
Így imádkozott:
„Atyám,
ha akarod,
vedd el tőlem ezt a poharat,
mindazáltal ne az én akaratom legyen meg,
hanem a tied” (Lk 22,42).
Ahogy befejezte az imádkozást,
máris közeledtek a főpap katonái,
Júdással az élen,
hogy elfogják Jézust.
Júdás tudta,
hol lesz Jézus,
ezért egyenesen odavezette a katonákat.
Hogy a katonák a sötétben felismerjék:
az ott lévők közül melyik Jézus,
Júdás megcsókolta őt.
Jézus szeretettel kérdezi Júdástól:
„csókkal árulod el az Emberfiát” (Lk 22,48)?
Ezután a katonák elvezették Jézust.
d.
Péter tagadása
Jézus elfogásának éjszakája mindenki számára nehéz volt.
Korábban az Úr Jézus figyelmeztette Pétert,
hogy meg fogja tagadni őt,
de Péter akkor nem hitte el (Lk 22,31-34).
Azt mondta,
hogy ha mindenki más megtenné is,
ő akkor sem tagadja meg Jézust.
Amikor Jézust elfogták,
először a főpap udvarába vezették.
Péter követte őt ide.
Amíg Jézust kihallgatták,
Péter az udvaron időzött.
Háromszor is rászóltak az emberek,
hogy ő is Jézus tanítványa,
de letagadta,
hogy ismerné Jézust.
Sőt,
harmadjára még esküdözött és átkozódott is.
Akkor kukorékolni kezdett a kakas.
Jézus Krisztus előre megmondta,
hogy Péter a kakaskukorékolás előtt fogja háromszor megtagadni őt.
És úgy lett.
Mivel Jézus egy tornácszerű helyen lehetett akkor,
a kakas megszólalása után Péterre nézett,
Péter pedig Jézusra.
Ekkor eszébe jutott Péternek,
hogy mit mondott Jézus,
és keserves sírással megbánta tagadását (Lk 22,54-62).
 
Péter tagadása figyelmeztet bennünket,
hogy ha nem vigyázunk,
könnyen bűnbe esünk.
Ezért legyünk alázatosak,
és kérjük az Úr segítségét,
hogy mindvégig hűségesen megálljunk mellette.
e.
Jézus kihallgatásai és elítélése
Letartóztatása éjszakáján,
és az azt követő reggelen Jézust három ítélő fórum elé is állították.
Letartóztatását a zsidó vezetők kezdeményezték és vitték véghez,
de nem volt joguk halálos ítéletet hozni,
mert fölöttük is a rómaiak uralkodtak.
Csak a rómaiak ítélhettek valakit halálra.
Jézust először a zsidó Nagytanács elé állították.
Itt kimondták rá a halálos ítéletet,
mert Isten Fiának tartotta magát.
Ez szemükben istenkáromlás volt.
Most már csak arra volt szükség,
hogy Pilátust,
a római helytartót is rávegyék,
hogy ezt az ítéletet ő is kimondja.
Ezért elvitték őt már kora reggel Pilátushoz.
Pilátus azonban vonakodott Jézust elítélni,
mert a római törvények szerint nem volt bűnös.
Látta,
hogy a zsidók irigységből adták a kezébe,
és próbálta kimenteni őt.
Meg is mondta,
hogy nem talál benne semmi bűnt.
Közben megtudta,
hogy Jézus Galileából való,
ahol Heródes volt a király.
Mivel Heródes is Jeruzsálemben tartózkodott,
Pilátus úgy próbált menekülni a „Jézus-ügytől”,
hogy elküldte Heródeshez,
hadd ítélkezzen fölötte ő.
Amikor Heródeshez került,
Jézus semmit sem válaszolt a király kérdéseire.
Heródes ugyanis valami szenzációsat szeretett volna látni,
azt gondolta,
hogy Jézus majd csodát tesz a szeme láttára.
De ez nem történt meg.
Bosszús lett emiatt,
és katonáinak adta át Jézust,
akik kigúnyolták és megverték,
gúnyból egy ócska királyi ruhába öltöztették,
majd visszavitték Pilátushoz.
Pilátus újra megpróbálta felmenteni Jézust,
két dologgal is próbálkozott.
Először azt javasolta,
hogy megkorbácsolja és elengedi.
A megkorbácsolást véghezvitték,
de a zsidók nem elégedtek meg ennyivel.
Akkor Pilátus egy szokásra hivatkozott.
A páska ünnepén a rómaiak el szoktak engedni egy foglyot.
Felajánlotta,
hogy elengedi a názáreti Jézust.
A főpapok azonban felizgatták a tömeget,
hogy ne Jézus,
hanem egy másik fogoly elbocsátását kérjék,
akit Barabbásnak neveztek.
A főpapok elővették a politikai nyomásgyakorlás módszerét is:
azt mondták Pilátusnak,
hogy ha nem ad parancsot Jézus megölésére,
akkor nem barátja a császárnak,
merthogy Jézus azt tartja magáról,
hogy király.
Itt eltalálták Pilátus gyenge pontját.
Kiadta nekik Jézust,
hogy megfeszítsék.
A keresztre feszítés az akkori idők legkegyetlenebb kivégzési módja volt.
f.
Jézus keresztre feszítése és temetése
A keresztre feszítés Jeruzsálem mellett történt.
Az volt a szokás,
hogy az elítéltnek magának kellett cipelnie a keresztjét,
amire majd felfeszítették.
Jézus sokszor összeroskadt a kereszt alatt,
mert a megkorbácsolás miatt nagyon legyengült.
A római katonák egy,
a mezőről a városba tartó embert,
Cirénei Simont kényszerítették,
hogy vigye Jézus keresztjét.
A városon kívül,
az úgynevezett Koponya-helyen,
megfeszítették Jézust két közönséges bűnözővel együtt.
A keresztre feszítés nagyon fájdalmas volt.
Az elítéltet széttárt kezekkel feszítették fel úgy,
hogy kezénél és lábánál odaszegezték a keresztet alkotó gerendákhoz.
Az elítélt összeroskadva függött a kereszten,
és általában fulladás miatt halt meg,
mivel nem tudott lélegezni.
Körülbelül hat óra hosszat volt Jézus a kereszten,
reggel kilenc órától délután három óráig.
Haláltusájának második felében,
délben,
sötétség lett az egész országban.
Körülbelül három órakor Jézus meghalt.
Halálával egyidőben földrengés lett,
egyes halottak Jeruzsálem környékén feltámadtak,
a templomban a szentélyt és a szentek szentjét elválasztó függönyfal fentről az aljáig kettészakadt.
Mielőtt Jézus meghalt volna,
ezt mondta:
„Elvégeztetett!
… Atyám vedd magadhoz az én lelkemet” (Lk 23,46;
Jn 19,30)!
 
Az Úr Jézus kereszthalála rendkívül fontos üdvösségünk szempontjából.
Péter apostol így ír erről:
„Bűneinket maga vitte fel testében a fára,
hogy miután meghaltunk a bűnöknek,
az igazságnak éljünk:
az ő sebei által gyógyultatok meg” (1Pt 2,24).
Jézus a szombat előtti napon halt meg.
A következő szombat nem egyszerűen csak a nyugalomnap volt,
hanem a páskaünnep kezdőnapja.
Már esteledett,
amikor Jézust levehették a keresztről Pilátus engedélyével,
a következő napon pedig,
szombat lévén,
nem végezhettek semmilyen munkát.
A szombat,
mint minden nap a zsidóknál,
nem reggel kezdődött,
hanem már az előző naplementével.
Ezért hamar el kellett temetni,
és nem volt idő szabályosan előkészíteni a testet (bebalzsamozni) a temetés előtt.
Arimátiai József,
aki Nikodémushoz hasonlóan a Nagytanács tagja volt,
a saját maga számára elkészített sírt ajánlotta fel,
hogy abba temessék el az Úr Jézust.
Miután a temetést elvégezték,
a tanítványok pihentek szombatnapon a törvény szerint.
2.
Jézus Krisztus feltámadása,
megjelenései és felemeltetése
a.
Jézus Krisztus feltámadása
A hét első napjára virradva,
az Úr nőtanítványai korán a sírhoz mentek,
hogy elvégezzék Jézus testének a bebalzsamozását,
amit nem tudtak megtenni a keresztre feszítés napján.
Mikor a sírhoz értek,
a sírt üresen találták,
és a bejárattól a követ elhengerítve.
Két angyal jelent meg nekik,
akik hírül adták,
hogy Jézus nincs ott,
hanem feltámadt.
A nőtanítványok elmentek a többi tanítványhoz,
elmondták nekik,
hogy mit közöltek velük az angyalok.
Akkor Péter és János a sírhoz szaladt,
és úgy találták azt,
ahogy az asszonyok mondták.
De nem értették,
hogy mi történt.
Elfelejtették,
hogy Jézus előre megmondta:
fel fog támadni.
Feltámadása után az Úr Jézus megjelent a tanítványoknak,
és így elhitték,
hogy ő valóban feltámadt.
 
Örvendhetünk,
mert élő Megváltónk van.
Az evangélium központi üzenete,
hogy Jézus Krisztus él!
„Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
Eltemették,
és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon,
és megjelent Kéfásnak,
majd a tizenkettőnek… Ha pedig Krisztus nem támadt fel,
semmit sem ér a ti hitetek,
még bűneitekben vagytok… Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül,
mint az elhunytak zsengéje (1Kor 15,3-5, 17, 20).
b.
Jézus Krisztus megjelenik tanítványainak
A tanítványok hitre jutásában,
és az Úrral való kapcsolatukban nagyon fontos szerepet játszott,
hogy a feltámadott Jézus megjelent közülük sokaknak.
Jézus Krisztus a feltámadása napján,
vagy az utána következő napokban megjelent:
–Magdalai Máriának Jn 20,11-18.
–Péternek – Lk 24,34.
–Jakabnak– 1Kor 15,7.
–Két tanítványnak az emmausi úton – Lk 24,13-31.
–A tíz tanítványnak feltámadása napjának estéjén – Lk 24,36-49;
Jn 20,19-23.
–Tamásnak,
a tizenegyedik tanítványnak,
egy héttel később – Jn 20,24-29.
–A tizenegy tanítványnak,
a Genezáreti-tó partján – Jn 21,1-14.
–Ötszáz tanítványnak – 1Kor 15,6.
A megjelenések által a tanítványok meggyőződtek,
hogy Jézus Krisztus valóban él,
és nemcsak egy szellem jelenését látják.
A feltámadás után értették meg azt is,
hogy az Úr Jézusnak meg kellett halnia a bűneinkért,
úgy ahogy róla a próféták beszéltek.
Szomorúságuk és gyászuk elmúlt,
készek voltak arra,
hogy Jézus Krisztusról tanúságot tegyenek a világ előtt.
c.
Jézus Krisztus felemeltetése és a nagy misszióparancs
Feltámadása után az Úr Jézus negyven napig meg-megjelent a tanítványoknak,
hogy erősítse a hitüket,
és bizonyosságot adjon nekik Isten munkája felől.
Egy alkalommal az Úr Jézus felvitte őket az Olajfák hegyére.
Elmondta nekik,
hogy maradjanak Jeruzsálemben,
amíg el nem jön a Szentlélek,
aki erőt ad majd nekik.
Majd azután menjenek el,
és hirdessék a róla szóló evangéliumot.
Ezt mondta nekik:
„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Menjetek el tehát,
tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket az Atyának,
a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
tanítva őket,
hogy megtartsák mindazt,
amit én parancsoltam nektek;
és íme,
én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,18-20).
Ez a nagy misszióparancs,
ami érvényes Jézus Krisztus mai tanítványai számára is.
Miután Jézus elmondta ezt a parancsot,
megáldotta őket,
és amíg áldotta,
felemeltetett a mennybe.
Kijelentések Istenről,
emberről
Jézus Krisztus szenvedése és halála Isten irántunk való nagy szeretetét mutatja.
A kereszt,
Krisztus halálának eszköze,
szimbolikusan Isten szeretetéről és bölcsességéről beszél,
amely által megtalálta a bűnös ember megváltásának és a Sátán legyőzésének módját.
Az emberről megismerhettük,
hogy bűnös állapota nagyon komoly.
Magát az Isten Fiát is megvetette és megölte.
Ennek ellenére Isten szereti az embert.
A megtérőket Isten újjászüli és gyermekeivé fogadja Jézus Krisztus által.
A Jézus Krisztusban hívő emberek,
a tanítványok azt a kiváltságos feladatot kapták,
hogy az evangéliumot hirdessék.
Így mások is hihetnek Jézus Krisztusban.
 

Ismétlő kérdések:
  1. Hányszor kellett Jézus Krisztusnak ítélet elé állni?
  2. Mi történt az utolsó vacsora alatt? Hát a Gecsemáné-kertben?
  3. Hogy feszítették meg Jézust?
  4. Kiknek jelent meg az Úr feltámadása után, és miért?
  5. Hogyan búcsúzott el Jézus Krisztus tanítványaitól, mielőtt felemeltetett volna?
Feladatok
  1. Mondd el Jézus Krisztus szenvedésének történetét!
  2. Keresd meg és jegyezd meg az evangéliumokban Jézus Krisztus szenvedéseinek leírását!