X. Az anyagi javak a tanítvány életében
Amikor az Úr Jézus Krisztushoz jövünk,
nemcsak azért tesszük,
hogy valamit kapjunk tőle,
hanem azért,
hogy átadjuk magunkat neki,
és kövessük őt,
magunkról teljes mértékben lemondva.
Jézus Krisztus egyaránt Megváltó és Úr számunkra.
Mivel az Úr Jézus Krisztus megváltott bennünket,
azért mindenestől az övéi vagyunk:
mi magunk,
és mindenünk,
amink van.
Teljesen neki élünk,
és neki szolgálunk.
Erre az alapelvre építjük az anyagi javakkal történő sáfárkodást a hívő ember életében.
Az ige meghatározza,
hogyan kell magunkra tekintenünk:
Mert a Krisztus szeretete szorongat minket,
mivel azt tartjuk,
hogy ha egy meghalt mindenkiért,
akkor mindenki meghalt;
és azért halt meg mindenkiért,
hogy akik élnek,
többé ne önmaguknak éljenek,
hanem annak,
aki értük meghalt és feltámadt.
(2Kor 5,14-15)
Mindenünket,
amink van,
az Úrtól kaptuk,
ezért nem dicsekedhetünk velük (1Kor 4,7).
Amikor átadjuk magunkat,
és mindenünket,
amink van,
az Úrnak,
akkor az Úr visszaadja nekünk a javainkat,
hogy sáfárkodjunk (gazdálkodjunk) azokkal az ő dicsőségére.
Felelősek vagyunk,
hogy amink van,
azt gyarapítsuk,
és szolgáljunk vele másoknak is az ő akarata szerint.
Vannak emberek,
akik,
amikor megtérnek Jézus Krisztushoz,
nem rendelkeznek sok anyagi javakkal és pénzzel.
Sokszor ez azért van,
mert a bűn tönkretette őket,
és munkájuk eredményét kívánságaikra költötték (Ézs 55,2),
vagy azért,
mert rendetlen életet éltek,
és nem dolgoztak úgy,
ahogy kellett volna.
Amikor az ilyen emberek megtérnek,
lemondanak kívánságaikról (például részegeskedés,
dohányzás),
és rendesen dolgozni kezdenek,
akkor anyagilag is jobb helyzetbe kerülnek.
Ilyenkor fel kell ismerniük azt,
hogy kezük munkáját nemcsak magukra és családjukra kell költeniük,
hanem az Úr munkájába is fel kell azt használniuk.
Pál apostol elmondja,
hogy a megtért embereknek hogyan kell hozzáállniuk az anyagi dolgokhoz és a munkához.
Aki lopni szokott,
többé ne lopjon,
hanem inkább dolgozzék,
és saját keze munkájával szerezze meg a javakat,
hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.
(Ef 4,28)
A fenti igében az apostol arra biztatta a testvéreket,
hogy az anyagi javakat ne bűnös módon (lopással),
hanem munkával szerezzék meg.
A munkának nem az a célja,
hogy meggazdagodjunk,
mert akik meg akarnak gazdagodni,
azok sok kísértésbe és bajba kerülnek (1Tim 6,9),
hanem hogy mások javára használjuk fel,
például adjunk belőle a szűkölködőknek.
Az Úr Jézus tanítványai közül is voltak olyanok,
akik módosabbak voltak,
és vagyonukból szolgálták az Urat (Lk 8,1-3).
Az alábbiakban azzal foglalkozunk,
hogy Jézus Krisztus tanítványainak hogyan kell viszonyulniuk az anyagi javakhoz.
Ezen belül szó lesz az alábbiakról:
–Az anyagi javak megszerzése
–Az anyagi javak megbecsülése
1. Az anyagi javak megszerzése
Az anyagi javakat és a pénzt Istennek tetsző módon kell megszereznünk,
és nem bűnös módon.
Mai világunk nagyon anyagias,
az anyagi jólét és a pénz nagyon fontos tényező az emberek életében.
Ez azért van,
mert az emberek a földi dolgokat keresik,
a vagyont,
a bűnös kívánságokat,
amik betöltéséhez ugyancsak pénz kell,
és nem az Isten dolgaival törődnek.
Mi is ilyenek voltunk,
de megtértünk,
és most az „odafelvalókkal” kell törődnünk (Kol 3,1-3).
A világban bűnös úton sok pénzt lehet szerezni,
de minket arra hív az Úr,
hogy mondjunk le a bűnös utakról,
és életünket ne mulandó dolgokra használjuk el,
ezért a pénznek és az anyagi javaknak nem kell elsődleges tényezőnek lennie az életünkben.
Amikor anyagi javainkat és pénzünket szerezzük meg,
nem járhatunk bűnös utakon,
hanem az Úr akarata szerint cselekszünk.
Az Úr Jézus arra figyelmeztet bennünket,
hogy ahol van a kincsünk,
ott lesz a szívünk is:
Adjátok el vagyonotokat,
és adjátok alamizsnául,
szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket,
kifogyhatatlan kincset a mennyben,
ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá,
a moly sem emészti meg.
Mert ahol a ti kincsetek van,
ott lesz a ti szívetek is.
(Lk 12,33-34)
a. Becsületes munka
Anyagi javainkat becsületes munkával kell megszereznünk.
Egyeseknél megtörténik,
hogy másoktól kapnak ajándékot,
vagy örökölnek szüleik után.
Ezeket a javakat is meg kell becsülni,
akárcsak azokat,
amelyekért megdolgozunk (Ef 4,28).
Becsületes munka az,
amely után hasznos dolgok és értékek jönnek létre,
ha valakinek szolgáltatást biztosítunk.
A becsületes munka szorgos és törvényes munka,
ami után igazságos bért kapunk.
Az Úr Jézus tanítványának kerülnie kell a törvénytelen és becstelen munkát.
A becsületes munka után nem tudunk hirtelen meggazdagodni,
de szorgalommal és takarékossággal megfelelő körülményeket biztosíthatuk magunknak és családunknak.
Nem minden munka becsületes,
és nem minden munka után jönnek létre hasznos értékek.
Például a tolvaj is dolgozik,
megtervezi és végrehajtja a lopást vagy a betörést.
De ez nem becsületes munka.
A kábítószer előállító és kereskedő is dolgozik,
de mivel ez a szer tönkreteszi az embereket,
ezért nem Isten akarata szerinti munka az.
Az árucsempész dolgozik,
de mivel munkája törvénytelen,
ezért ez sem az Úr akarata szerinti munka.
A prostituált is „dolgozik”,
de ez is Isten akarata ellen van.
A becsületes munkáról így ír az ige:
…tartsátok becsületbeli dolognak,
hogy csendesen éljetek,
tegyétek a magatok dolgát,
és saját kezetekkel dolgozzatok,
ahogyan elrendeltük nektek.
A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek,
és ne szoruljatok rá senkire.
(1Thessz 4,11-12)
Állandó munka
A hívő embernek törekednie kell,
hogy legyen állandó munkája és munkahelye.
Dolgozni nemcsak időnként kell,
hanem folyamatosan,
mert anyagi szükségeink is folyamatosan vannak.
Aki nem dolgozik folyamatosan,
az nem tud gondoskodni magáról és családjáról,
ezért szükséget látnak.
Vagy az is megtörténhet,
hogy időnként nagyon sokat kell dolgoznia,
és ennek következtében vagy a távolság,
vagy az időhiány miatt nem tud együtt lenni családjával.
Ez nagy terhet jelent a feleség számára a háztartásban és a gyermeknevelésben,
és sok kísértést mindkét félnek.
Mit ér a több pénz,
ha kárt vallunk a családi élet,
a gyermeknevelés,
vagy a lelki élet területén?!
Mert mit használ az embernek,
ha az egész világot megnyeri,
önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?
(Lk 9,25)
Inkább kevesebb pénzért dolgozzunk állandó munkahelyen,
mint sok pénzért időszakosan és nagy hajszával.
Így a nap egy részét családunkkal tölthetjük,
jobban oda tudunk figyelni lelki életünk fejlődésére,
a testvérekkel való közösségre,
és részt vehetünk a lelki munkában.
Ha van munkahelyünk,
akkor legyünk kitartóak a munkában.
Lehet,
hogy teherrel jár a mindennapos munka,
de az az előnye,
hogy rendszeressé teszi életünket.
Az állandó és hivatalos munkaviszony következtében nyugdíjat tudunk biztosítani magunknak öregségünkre,
és majd nem kell szűkölködnünk,
vagy másokra utaltaknak lennünk.
Ha van hivatalos munkahelyünk,
akkor egészségi biztosítást is kapunk az egész család számára,
és betegség esetén nem kell kifizetnünk a drága orvosi ellátást.
Törvényes munka
A becsületes munka egyben törvényes munka.
A hívő ember nem dolgozhat olyan területen,
vagy úgy,
ahogy a törvény nem engedi meg.
Mivel az ige azt mondja,
hogy tartsuk be annak az országnak a törvényeit,
amelyben lakunk,
vétkezünk,
ha ezt megszegjük (Lk 20,25;
Róm 13,1-7).
A törvény előírja,
hogy ha dolgozunk,
legyünk hivatalosan bejelentve,
hogy úgy a munkáltató,
mint mi magunk is adót fizessünk.
Keresztyén bizonyságtételünknek sokat ártana,
ha törvénytelen dolgokba keverednénk.
Anyagi helyzetünknek sem használna,
ha büntetést kellene fizetnünk.
Mindenekfelett pedig,
ha a munka területén helytelenül járunk el,
akkor is az Úr ellen vétkezünk.
A bűn pedig megrontja az Úrral való kapcsolatunkat.
b. Anyagi javak szerzése bűnös úton
Az Úr gyermekeiként anyagi javainkat nem szerezhetjük bűnös úton.
Így vétkeznénk az Úr ellen,
és anyagi javainkon sem lenne áldás.
Isten nem áldja meg azt a pénzt,
vagy azokat az anyagi javakat,
amiket nem akarata szerint szereztünk meg.
Felsorolunk néhány bűnös módot az anyagi javak és pénz megszerzésére,
amelyeket kerülnünk kell:
Lopás
Pénzünket és anyagi javainkat nem szerezhetjük meg lopással.
Lopás az,
amikor valamit elveszünk,
ami nem a miénk,
annak tudta és engedélye nélkül,
aki birtokolja azt.
Az Úr igéje világosan mondja:
„Ne lopj!”
(2Móz 20,15).
Egyesek azt gondolják,
hogy a szükségből lopás meg van engedve:
ha valaki nagyon szegény és nagy bajban van,
akkor a lopás nem olyan komoly dolog.
A keresztyén ember azonban szükségből sem követ el semmilyen bűnt.
Az ige sok helyen elítéli a lopást (2Móz 20,17;
Hós 4,2; 1Kor 6,10,11),
és felszólít a szent életre.
…ne lopjanak,
hanem tanúsítsanak igazi,
teljes megbízhatóságot,
hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.
(Tit 2,10)
Csalás és becsapás
Vannak,
akik csalással és becsapással jutnak anyagi előnyökhöz.
Az Úr Jézus szerint a romlott ember szívében ott van a csalás a kapzsisággal együtt (Mk 7,22).
A hívő ember nem folyamodhat csaláshoz,
hanem mindig őszintén kell beszélnie,
és igazat kell mondania.
Nem csalhatja meg,
és nem csaphatja be munkaadóját azzal,
hogy lop a munkahelyéről.
Nem tehet olyan ígéreteket,
amiket nem tud betartani,
sem a munkavállalásnál,
sem pedig akkor,
amikor elad valamit.
Eladásnál mindig őszintének kell lenni,
és az áru igazi értékét kell kérni.
Nem állíthatunk az áruinkról olyan dolgokat,
amire nem alkalmasak,
vagy amit nem érnek.
Nem adhatunk el beteg állatot vagy rossz árut.
Munkatársainkat,
kollégáinkat nem csaphatjuk be,
hogy mi több pénzt keressünk,
vagy más anyagi előnyökhöz jussunk.
Az adott szavunkat meg kell tartanunk,
még akkor is,
ha abból kárunk származik.
A csaláshoz tartozik az is,
amikor megszerzünk olyan állami vagy alapítványi segélyeket,
amikre nem vagyunk jogosultak:
betegsegély,
iskolázási segély,
fogyatékkal élők számára fenntartott segélyek.
Az Úr Jézus tanítványa nem folyamodhat hamissághoz,
hogy társadalmi segélyeket szerezzen magának.
A segélyekből élésre is vonatkozik az,
amit Pál apostol a lopásról mond:
„… inkább dolgozzék,
és saját keze munkájával szerezze meg a javakat” (Ef 4,28).
Természetesen,
van,
amikor valaki jogosult,
vagy valóban rászorul a társadalmi segélyre,
de itt arról van szó,
hogy ne segélyekből akarjon élni az,
aki dolgozni is tud.
Kizsákmányolás
Az anyagi javak és a pénz szerzésének egy másik bűnös módja a kizsákmányolás.
Ez mások kihasználását jelenti anyagi előnyök szerzéséért.
Egy munkaadó kihasználhatja a munkását,
és nem ad neki megfelelő bért,
vagy rossz körülmények között dolgoztatja.
Ezt a magatartást nagyon elítéli az ige.
Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost,
akár atyádfia,
akár jövevény,
aki országodban,
városaidban lakik.
Még aznap add meg a bérét,
mielőtt lemegy a nap,
mert nyomorult ő,
és sóvárog utána,
és az Úrhoz kiált miattad;
téged pedig vétek fog terhelni.
(5Móz 24,14-15)
Nem szabad kihasználni valakinek a szegény vagy szorult helyzetét,
hogy ingyen vagy kevés pénzért dolgoztassuk.
Isten a szegények és elnyomottak pártján van.
Inkább segíteni kell a rászorulót,
ahogy az ige mondja:
Ne rabold ki a szegényt,
mivel szegény ő,
és ne tipord el a nyomorultat a kapuban!
Mert az Úr perli perüket,
és fosztogatóikat megfosztja életüktől.
(Péld 22,22-23)
Felületes munkavégzés
Helytelen pénzszerzési mód az is,
amikor valaki a munkahelyén vagy a munkaadójánál nem végzi rendesen a munkáját.
Rossz minőségű munkát végez,
és annyi pénzt vár el érte,
mint a jó munkáért.
Az is bűn,
amikor az ember a munkaidejének egy részét nem munkával tölti,
vagy nem azt a munkát végzi,
amiért fizetik.
A munkahelyen nem csak akkor kell jól dolgozni,
amikor látnak a főnökök,
vagy lát a gazda,
akinek dolgozunk,
hanem mindig.
Az ige azt mondja,
hogy ne a szemnek,
hanem az Úrnak végezzük a munkánkat.
Az alábbi igében a szolga általában munkást jelent.
A munkásnak lelkiismeretesen,
szorgalmasan kell dolgoznia,
nemcsak azért,
hogy jó fizetést kapjon,
hanem azért mert végeredményben az Úrtól kap jutalmat,
ha jót tesz.
Szolgák!
Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak,
olyan tiszta szívvel,
mint a Krisztusnak.
Ne látszatra szolgáljatok,
mintha embereknek akarnátok tetszeni,
hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát:
lélekből,
jóakarattal szolgáljatok,
mint az Úrnak és nem mint embereknek;
mert tudjátok,
hogy ha valaki valami jót tesz,
visszakapja az Úrtól,
akár szolga,
akár szabad.
(Ef 6,5-8)
Azok a keresztyének,
akik komolyan veszik az igét,
nem lesznek lógósak a munkahelyen,
hanem jó munkát végeznek,
megbízhatóak,
és lélekből,
jóakarattal és szorgalmasan dolgoznak.
Uzsora és nyerészkedés
Az Úr igéje megítéli az uzsorásokat és a nyerészkedőket is,
mert ez is egy bűnös módja az anyagi dolgok megszerzésének.
Az uzsorás az az ember,
aki pénzét nagy kamatra adja kölcsön másoknak,
és ezzel nagy hasznot biztosít magának.
Az uzsorás kihasználja,
hogy valakinek nincs pénze,
amikor annak sürgősen szüksége van rá.
A hívő ember nem lehet ilyen nyerészkedő,
nem szeretheti ilyen mértékben a pénzt,
mert az uzsoráskodás kizárja az embertársunk szeretetét.
Ha atyádfia elszegényedik,
és tönkremegy melletted,
segítsd őt,
hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted.
Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát.
Légy istenfélő,
és engedd,
hogy éljen melletted atyádfia.
Pénzedet ne kamatra add neki,
és ne uzsorára adj élelmet.
(3Móz 25,35-37)
Ha van némi pénzünk,
és segíteni akarunk valakin,
akkor az Úr Jézus tanítása szerint adjunk kölcsön,
minden kamat nélkül:
Aki kér tőled,
annak adj,
és aki kölcsön akar kérni tőled,
attól ne fordulj el.
(Mt 5,42)
Azt is el kell mondanunk,
hogy ha valaki megszorul pénz dolgában,
ne uzsorásoktól kérjen kölcsön.
Először is jól meg kell fontolni a kölcsönkérést:
inkább kerüljük,
ha csak lehet.
Inkább takarékoskodjunk,
és csak akkor vásároljunk valamit,
ha megvan rá a pénzünk.
Nem bölcs dolog hosszú időre eladósítani magunkat.
Ha vásárolunk is,
jól meg kell gondolnunk,
hogy szükségünk van-e arra,
amit venni akarunk,
és hogy megengedhetjük-e magunknak olyan jövedelem mellett,
amivel rendelkezünk.
Ha komoly megfontolás mellett is úgy látjuk,
hogy szükséges kölcsön kérnünk,
kérjünk barátainktól vagy testvéreinktől,
akiknek nem kell igazságtalanul nagy kamatot fizetnünk.
Szerencsejátékok
A hívő ember nem a véletlenben,
a szerencsében,
hanem az Úrban bízik.
A szerencsejátékok minden formája elítélendő és káros,
mert a pénz szeretetét táplálja,
eltávolít az Úr iránti bizalomtól,
és függőséget,
megkötözöttséget eredményez.
A szerencsejátékok csak kecsegtetnek nyereséggel,
a játékosok legtöbbször sokat veszítenek,
nyomorba döntve így magukat és családjukat.
A szerencsejátékok közül a legismertebbek a kártyajátékok,
a lottó,
a sportfogadások,
bingó,
játékautomaták stb.
c. Visszaélés a munka lehetőségével
A munkát az Úr azért rendelte,
hogy általa kifejezzük alkotóképességünket,
és hogy a saját és hozzátartozóink megélhetését biztosítsuk.
A munkával visszaélhetünk,
ha nem az Úr rendelése szerint viszonyulunk hozzá:
ha lustálkodunk,
vagy ha túl sokat dolgozunk,
és más fontos dologra nem marad időnk.
Lustaság
A lusta ember nem szeret dolgozni,
és munka helyett a henyélést,
semmittevést és a szórakozást választja.
A keresztyén embernek nem szabad lustának lennie.
Először is azért,
mert szüksége van arra,
hogy dolgozzon a megélhetéséért,
és mert nem szabad senkire se szorulnia.
Ugyanakkor a családját is el kell tartania,
különösen gyermekeit,
mert irántuk felelősséggel tartozik.
A lustaságot kerülni kell azért is,
mert az sok bűnös kívánságot ébreszt az emberben,
amik bűnre vezetnek.
Nem kell lehetőséget adni a Sátánnak,
hogy bűnre vigyen.
Tétlenség helyett szorgalomnak kell jellemeznie bennünket,
ahogy Pál apostol is példát mutatott ebben:
Testvéreim,
a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek,
hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől,
aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él,
amelyet tőlünk vettetek át.
Mert magatok is tudjátok,
hogyan kell követnetek minket;
hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek,
nem éltünk senkinél ingyen kenyéren,
hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal,
nehogy valakit is megterheljünk közületek.
Nem azért,
mintha nem volna meg a jogunk erre,
hanem azért,
hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként.
Mert akkor is,
amikor nálatok voltunk,
azt parancsoltuk nektek:
ha valaki nem akar dolgozni,
ne is egyék.
(2Thessz 3,6-10)
Az ige itt nagyon határozottan kijelenti,
hogy szorgosan dolgoznunk kell,
a lustáktól pedig tartsuk magunkat távol.
„Aki nem akar dolgozni,
az ne is egyék!”
– mondja az Úr.
Túlzott munka
A munkával nemcsak úgy élünk vissza,
ha nem dolgozunk,
hanem úgy is,
hogy túl sokat dolgozunk.
Az élet nem csak munkából áll,
és nem is elsősorban anyagi dolgok gyűjtéséből.
Hívő emberként elsősorban az Úr dolgaival kell foglalkoznunk,
amire azonban nem lesz időnk és erőnk,
ha túl sokat dolgozunk.
A túl sok munka árt a testünknek és megbetegít.
Árt a családi életünknek és a lelki életünknek is.
A túlzott munka az anyagiasságnak,
az elégedetlenségnek vagy a hitetlenségnek a jele.
Beleeshetünk az anyagiasság csapdájába,
és minden erőnket és időnket arra használjuk,
hogy minél több dolgot és pénzt szerezzünk magunknak.
Sokszor megtörténik,
hogy a nagy hajszában az ember azt sem tudja élvezni,
amije már megvan.
Mások elégedetlenségből dolgoznak túl sokat.
Jóllehet megvannak a szükséges javaik egy egyszerű életmódhoz,
mégis többet akarnak maguknak gyűjteni,
mert elégedetlenek.
Arra néznek,
hogy másoknak mi mindenük van,
és ők is meg akarják azokat szerezni:
házat,
bútort,
autót,
más felszereléseket.
Nem mindenkinek egyformák az anyagi körülményei.
Fel kell ismernünk,
hogy nekünk milyen anyagi helyzetet szánt az Úr,
és legyünk megelégedettek.
Ismét mások azért dolgoznak túl sokat,
mert nem bíznak Istenben,
hogy kirendeli mindazt,
amire szükségük van nekik személyesen,
és családjuknak is.
Törekszenek arra,
hogy minél többet szerezzenek meg a gyermekeiknek,
hogy jó jövőt biztosítsanak nekik.
Elfelejtik,
hogy az Úr Jézus arra biztatja az övéit,
hogy higgyenek Isten gondviselésében,
és hogy először Isten országával foglalkozzanak.
Vigyázzunk,
hogy ne essünk abba a hibába,
hogy gyermekeink jövőjét csak anyagilag biztosítsuk.
Természetesen,
gondot kell viselnünk mindennapi szükségeikről,
mint megfelelő otthon,
ruha,
élelem,
iskoláztatás stb.
Amennyire tőlünk telik,
anyagilag is segítenünk kell őket,
hogy majd saját önálló életüket elkezdhessék.
De a gyermekeink jövője nem csak az anyagiaktól függ.
Szükségük van nevelésre,
lelki támaszra,
a szüleik igazi hívő példájára,
arra,
hogy az Úrhoz vezessük őket,
és megtanítsuk őket Istenben bízni.
Ezek sokkal fontosabbak gyermekeinknek,
mint az anyagi dolgok.
d. Az anyagiasság kerülése
Ezzel a témával kapcsolatban egy komoly veszélyre kell felhívnunk a figyelmet,
mégpedig az anyagiasságra.
Anyagias az,
aki életének fő célját abban látja,
hogy anyagi javakat és pénzt gyűjtsön a földön.
Ezektől reméli jólétét,
boldogságát és hatalmát.
Lehet,
hogy ezt így nem mondja ki,
de pontosan ez látszik abból,
ahogyan él.
A keresztyén ember többi bűnével együtt az anyagiasság megkötözöttségéből is megszabadult.
Ő már nem a földiekért él,
hanem az Úrért.
Tudja,
hogy semmit sem viszünk el erről a földről,
és hogy a föld – minden javaival együtt – elmúlik.
Az anyagiasság kísértése azonban újra és újra megkörnyékezheti és legyőzheti Krisztus tanítványát is.
Ezért kell az Úrra figyelnünk,
és az „odafelvalókkal törődnünk” (Kol 3,1-3).
Emlékeznünk kell Pál apostol figyelmeztetésére,
hogy ne legyünk a pénz szerelmesei.
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme,
amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől,
és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
Te pedig,
Isten embere,
kerüld ezeket.
Ellenben törekedj igazságra,
kegyességre,
hitre,
szeretetre,
állhatatosságra,
szelídlelkűségre.
(1Tim 6,10-11)
Keresztyén emberként figyelnünk kell Jézus Krisztus tanítására,
aki a vagyongyűjtés hiábavalóságára figyelmeztetett,
és arra,
hogy a gazdagok nehezen mennek be Isten országába (Mk 12,23).
Azt a példázatot,
amelyik egy gazdag emberről szól,
akinek sokat termett a földje,
az Úr Jézus így vezette be:
„Vigyázzatok,
és őrizkedjetek minden kapzsiságtól,
mert ha bőségben él is valaki,
életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lk 12,15).
A gazdát,
aki csak az evésre és ivásra gondolt,
de lelkével nem törődött,
Jézus bolondnak nevezte.
Az anyagias ember mindent saját magának akar megszerezni,
hogy életét kényelmessé és boldogabbá tegye.
Nem gondol arra,
hogy anyagi javaival sáfárkodjon,
és használja azokat Isten dicsőségére.
Ez a gondolkodás azonban becsapós,
mert boldogságot a gazdagság,
a jólét nem ad.
Ezért figyelmeztet az Úr Jézus:
„Mert mit használ az embernek,
ha az egész világot megnyeri,
önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”
(Lk 9,25).
2. Az anyagi javak megbecsülése
Az anyagi dolgokkal és a pénzzel való helyes sáfárság azt jelenti,
hogy azokra a javakra,
amiket az Úr nekünk adott,
vigyázunk,
és az Ő akarata szerint használjuk fel.
Nem pazarolhatjuk el,
de nem is fukarkodhatunk,
amikor oda kell adnunk,
hisz nem a miénk,
hanem az Úré.
Ránk csak a kezelése van bízva.
A sáfár szó valójában vagyonkezelőt,
adminisztrátort jelent.
Az ige ezt mondja:
„Íme,
az Úré,
Istenedé az ég és az egeknek egei,
a föld és minden rajta levő” (5Móz 10,14).
Az alábbi alpontokban szó lesz néhány olyan dologról,
amik által megbecsülhetjük az anyagi javakat,
és elkerülhetjük a pazarlást.
a. Fölösleges költekezés
Nem jól sáfárkodunk,
ha pénzünket fölöslegesen költjük.
Meg kell vizsgálnunk,
hogy az,
amit vásárolunk,
valóban szükséges-e nekünk vagy nem.
Oda kell figyelnünk,
hogy ne a legdrágább dolgokat vegyük meg,
amikor olcsóbb,
de jó minőségű dolgokat is vehetnénk.
Ha fölöslegesen költekezünk,
akkor az Úr ránk bízott pénzéből többet költünk el magunkra,
megkárosítva így azokat,
akikhez az esetleges fölöslegünknek jutnia kellene.
Néhány tanács a fölösleges költekezés elkerüléséhez:
–Mielőtt vásárolunk valamit,
gondoljuk meg,
hogy valóban szükségünk van-e nekünk vagy családunknak arra a dologra,
amit meg akarunk vásárolni.
Ha igen,
vegyük meg.
Vigyázzunk,
semmit ne vegyünk meg csak azért,
mert másoknak is van,
és nem akarunk lemaradni tőlük.
A hívő ember nem az anyagiakban versenyez,
hanem a lelki versenypályán fut (Zsid 12,1).
–A hívő szülőknek is gyengesége lehet,
hogy gyermekeikre túl sokat költenek.
Úgy gondolják,
hogy abban van a szeretet,
hogy mindent megvesznek,
amit ezek kérnek,
vagy ami más gyermekeknek megvan.
Nekünk nem aszerint kell költekeznünk,
amint mások teszik,
hanem aszerint,
amennyi pénzt nekünk adott az Úr.
A helyes gyermekneveléshez hozzátartozik,
hogy gyermekeinket is tanítsuk meg arra,
hogy vigyázzanak dolgaikra,
hogy ne kelljen gyakran újat vennünk.
Ha megtanítjuk azt is,
hogy legyenek megelégedettek azzal,
amijük van,
sokkal többet adunk nekik,
mintha megvásárolnánk nekik mindent,
amit kérnek.
A megvásárolt ajándékokkal nem pótolhatjuk azt,
amit más területen kellene adnunk gyermekeinknek:
nevelést,
tanítást,
együtt töltött időt,
fegyelmezést,
lelki irányítást stb.
–Vásárláskor ne a legdrágább árut vegyük meg.
A drága dolgok nem mindig jobbak,
csak a divatosságukat,
a márkájukat kell megfizetnünk,
vagy azt,
hogy újak.
Például nem muszáj a legdrágább okostelefont megvenni,
amikor egy egyszerűbb is megteszi.
Arra is oda kell azonban figyelni,
hogy a nagyon olcsó áru sokszor gyenge minőségű,
hamar elromlik,
és mást kell vennünk.
Így kétszer költekezünk.
–Ugyanígy van az ételekkel és italokkal is.
Helytelen a legdrágább ételeket venni akkor,
amikor nincs is elég pénzünk rá,
és a dőzsölés kísértését hozza magával.
Az otthon elkészített ételek kevesebbe kerülnek,
sőt egészségesebbek is.
Együnk több zöldséget és könnyű leveseket,
mert a szervezetnek erre is szüksége van.
Kerüljük a cukorban gazdag üdítőket,
és inkább vizet igyunk!
Ez olcsóbb és egészségesebb is,
mint az üdítők.
Sokan olyan függővé válnak a koffeines italoktól,
amilyenek megtérésük előtt az alkoholtól és a nikotintól voltak.
b. Pazarlás elkerülése
A pazarlás bűn Isten ellen,
mert nem sáfárkodunk helyesen a nekünk adott dolgokkal.
A fölösleges költekezés is pazarlás,
pénzünknek a pazarlása.
De nemcsak pénzünket pazarolhatjuk el,
hanem más javainkat is.
Pazarolhatunk étellel,
ruhával,
energiával.
Ha pazarolunk,
akkor az elromlott,
eldobott dolgok helyett mást kell vennünk,
ami plusz kiadást jelent.
Az így fölöslegesen elköltött pénzt másra költhetnénk:
arra,
amire nekünk és családunknak szükségünk van;
vagy az Úr munkájára és mások megsegítésére fordíthatnánk.
Néhány tanács a pazarlás elkerülésére:
–Annyi ételt főzzünk,
amennyit megeszünk.
Ne dobjuk el sem a kész,
sem a félkész ételeket.
A nyugati világban az elkészített,
legyártott ételek 30-40 százalékát eldobják.
Ez bűn.
–Vigyázzunk a ruhánkra.
Amikor szakadozik,
varrjuk meg,
és tartsuk rendben mosással-vasalással,
hogy sokáig tartson,
és jól mutasson.
Egy ruhadarab,
ha meg van vigyázva,
sokáig eltart,
és szépnek látszik.
–Vigyázzunk az energiára,
mert pénzbe kerül.
Ha van a lakásban víz,
ne folyassuk akkor is,
ha nem kell.
A csepegő csapot javítsuk meg vagy cseréljük ki!
A feleslegesen elfolyt vizet is meg kell fizetnünk.
Felelősen használjuk a villamos áramot is!
Ne égessük a lámpákat ott,
ahol nem tartózkodunk.
Ne működtessük a tévét,
komputert,
vagy más elektromos készüléket,
ha azt nem használjuk.
A villamos energia is sokba kerül,
a számlát pedig ki kell fizetni.
Így kevesebb pénz marad más dolgokra.
A lakásunk fűtésére is vigyázzunk,
és osszuk be a fűtőanyagot.
Ne fűtsük túl a lakásunkat,
mert az nem egészséges és drága is.
–Vigyázzunk a lakomákra.
Különböző alkalmakkor,
mint születésnap,
eljegyzés,
menyegző,
házassági évforduló stb.
vendégségeket szervezünk.
Ezek jó alkalmak a közösségre és az együtt örülésre.
De nem szabad pazarlóan megszervezni,
túl sok étellel,
itallal,
díszítésekkel stb.
Egyesek divatos ruhákat vesznek vagy bérelnek erre az alkalomra,
amit azután nem tudnak hordani.
A közösség és az együttlét legyen fontos,
nem az evés,
ivás,
szórakozás,
dőzsölés.
Abba a kísértésbe sem szabad beleesni,
hogy megmutassuk,
hogy mi különb vendégséget tudunk szervezni,
mint mások.
Nem szabad versenyezni,
hogy kinek a vendégsége pompásabb.
Az ilyen magatartás mögött büszke,
anyagias és földi élvezetek felé irányuló gondolkodás van,
nem pedig az a vágy,
hogy Jézus Krisztust hűségesen kövessük.
Emlékezzünk arra,
hogy neki nem volt,
hova fejét lehajtania (Mt 8,20),
és ma is sok testvérnek nincs,
mit ennie és mibe ruházkodnia.
c. Egyszerű életmód
A hívő ember,
még ha gazdag is,
egyszerű életmódra van elhívva.
Nem azért adott a Jóatya nekünk többet az anyagi javakból és több pénzt,
mint másoknak,
hogy azt mind magunkra költsük,
hanem azért,
hogy sáfárkodjunk vele.
Megfigyeltem olyan eseteket,
amikor szegénysorban és nyomorult állapotban élő emberek megtértek.
Megtérésük előtt szinte semmijük nem volt.
Rozoga házukban gyermekeik fáztak és éheztek,
nem voltak megfelelően öltöztetve.
Az ivás és cigarettázás miatt adósságban maradtak,
és állandó veszekedés és verekedés volt a családban.
Isten kegyelméből azonban megtértek,
és az életük kezdett megváltozni.
Abbahagyták az ivászatot és a cigarettázást,
békesség lett a családban,
gyermekeik nem éheztek tovább,
jól öltözöttek lettek,
és iskolába jártak.
A testvérek elkezdtek dolgozni,
megjavították és kibővítették a házukat,
megszabadultak az adósságtól.
Tovább gyarapodtak,
és már autót is tudtak venni.
Micsoda változás ez a korábbi élethez képest!
De a Sátán megkísértette őket,
és az anyagiasság csapdájába estek.
Ők vagyonosabbak lettek,
de pénzüket mind magukra költötték.
Már mindenük megvolt,
de az adakozásban és a jótékonyságban nem haladtak előre.
Az Úr sok értéket,
vagyont bízott rájuk,
de nem jól sáfárkodtak ezekkel.
Mindent magukra költöttek.
Hogy fognak majd megállni az Úr előtt,
aki számonkéri majd szolgáitól,
hogy mit tettek azokkal az értékekkel,
amiket rájuk bízott (Mt 25,14-30)?
Az Úr Jézus így tanít minket:
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön,
ahol a moly és a rozsda megemészti,
és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,
hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben,
ahol sem a moly,
sem a rozsda nem emészti meg,
és ahol a tolvajok sem ássák ki,
és nem lopják el.
Mert ahol a kincsed van,
ott lesz a szíved is.
(Mt 6,19-21)
A Zsidókhoz írt levélben pedig ezt olvassuk:
Ne legyetek pénzsóvárak,
érjétek be azzal,
amitek van,
mert ő mondta:
„Nem maradok el tőled,
sem el nem hagylak téged”.
Ezért bizakodva mondjuk:
„Velem van az Úr,
nem félek,
ember mit árthat nekem?”
(Zsid 13,5-6)
d. Pénzbeosztás és takarékosság
Vannak nagyon szegény hívő emberek.
Ezeknek mindent meg kell tenniük,
hogy a szegénységből kikerüljenek megfelelő munkavállalással,
szorgalommal és takarékossággal.
De az ilyeneket a gyülekezetnek is segítenie kell az ige szerint:
Testvéreim,
mit használ,
ha valaki azt mondja,
hogy van hite,
de cselekedetei nincsenek?
Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája,
és nincs meg a mindennapi kenyere,
valaki pedig ezt mondja nekik közületek:
Menjetek el békességgel,
melegedjetek meg,
és lakjatok jól,
de nem adjátok meg nekik,
amire a testnek szüksége van,
mit használ az?
(Jak 2,14-16)
Amikor a hívő embernek van rendszeres jövedelme,
akkor gondolnia kell arra,
hogy a pénzét hogyan osztja be,
és hogyan takarékoskodik.
A pénz beosztása azt jelenti,
hogy a rendelkezésünkre álló összeget elosztjuk úgy,
hogy lehetőleg mindenre jusson,
és legyen is elég addig,
amíg újra pénzhez jutunk.
Nem költjük el a pénzt máris,
ahogy megkapjuk.
Sokan gondatlanok ezen a területen,
és amikor pénzük van,
meggondolatlanul vásárolnak.
A pénz elég egy ideig,
aztán pedig nélkülöznek.
De mivel a mindennapi élethez szükségük van pénzre,
ezért vagy bűnös módon szerzik meg azt,
vagy pedig kölcsönt vesznek fel,
leginkább olyanoktól,
akik magas kamattal adják azt (uzsorások).
Így belekerülnek az adósság csapdájába,
amiből nagyon nehezen tudnak szabadulni.
Ezért fontos,
hogy bármilyen kevés pénzünk van,
azt megfontoltan és jól beosztva költsük el.
Ha van bizonyos jövedelmünk,
akkor meg kell kezdenünk a takarékoskodást.
Ez azt jelenti,
hogy a rendelkezésünkre álló pénzt nem költjük el teljesen,
hanem abból minden hónapban,
amikor pénzt kapunk,
félreteszünk valamennyit,
és az így félretett pénzt havonta összegyűjtjük.
Ez nem az a pénzhalmozás,
amiről az Úr Jézus beszélt (Mt 6,19),
hanem bölcs előrelátás.
Lesznek olyan esetek az életben,
amikor szükségünk lehet pénzre.
Hirtelen egészségügyi kiadásaink lehetnek,
vagy kimaradhat egy pénzszerzési lehetőség vagy fizetés.
Ha takarékoskodtunk,
ilyenkor van,
mihez nyúlni.
Ha valami drágább dolgot kell megvennünk,
amire szükségünk van,
mint bútor,
szerszám,
vagy lakásunkat kell megjavítani,
ezeket is akkor tudjuk megvenni vagy megtenni,
ha van megtakarított pénzünk.
A kölcsönöktől mindenképpen tartózkodni kell,
mert a kölcsönt mindig többszörösen kell visszafizetnünk.
Ezért fontos a takarékosság.
Ismétlő kérdések
Feladatok:
- Olvasd el a leckét, és keresd ki az idézett igehelyeket! Próbáld megtanulni, hol vannak megírva, hogy megtalálhasd a Bibliádban!
- Gondolkozz el azon, hogy milyen gondod van a munkával kapcsolatban? Sikerül becsületesen dolgoznod? Mit kellene tenned, hogy becsületes munkával szerezd meg, amire neked és családodnak szüksége van?
- Vannak-e kísértéseid arra, hogy az anyagi javakhoz bűnös úton juss hozzá? Mit kell tenned a kísértések leküzdésére?
- Mire vagy inkább hajlamos, a lustaságra, vagy a túlzott munkára? Van-e valami, amit tenned kellene ezen a területen, hogy kiegyensúlyozott légy?
- Mit teszel, hogy elkerüljed az anyagiasság csapdáját?
- Hogy állsz a fölösleges költekezéssel és a pazarlással?
- Hogy sikerül a pénzbeosztás és a takarékosság? Feleségeddel együtt készítsetek egy három hónapos tervet pénzbeosztásról és takarékosságról! Ragaszkodjatok ahhoz, hogy ezt betartsátok! Beszéljétek meg a közösségi csoportotokban ennek a gyakorlatnak a tanulságait! Használd a könyv mellékletében található táblázatot a takarékosságról!