Vissza a tartalomjegyzékhez
II. A kezdetek
Mit tett Isten ebben a korszakban?
A korszak legjelentősebb eseménye maga a teremtés.
Megismerjük a Teremtő Istent,
aki minden létezőnek a létrehozója.
Ő teremtette meg az embert,
hogy vele boldog közösségben éljen.
Elhelyezte az első emberpárt az Éden-kertben,
azzal a feladattal bízta meg,
hogy uralkodjon a földön.
Az ember,
miután engedetlenség következtében bűnbe esett,
elveszítette az Istennel való közösségét,
átkot hozott magára és a teremtett világra.
Miután az emberiség elszaporodott és tovább vétkezett,
Isten még kétszer ítélte meg az embereket:
az özönvíz által Nóé idejében és Bábel tornyánál.
A korszak üdvtörténeti jelentősége
Ebben a korszakban megismerhetjük a bűn kérdésének komolyságát.
A bűn engedetlenség által jött a világba,
és minden emberre elhatott.
Tanúi lehetünk a bűn elterjedésének az emberek között,
és annak,
hogy ez milyen károkat okoz a világon.
Isten már az első bűneset után megígérte,
hogy az asszony utódja a kígyó fejére fog taposni.
A Bibliában ez az első evangélium,
azaz ígéret arra nézve,
hogy Megváltó fog jönni a világba,
hogy az embereket megváltsa.
Az asszony utódja maga a testet öltött Jézus Krisztus lesz.
Az emberiség történetének kezdetét találjuk megírva a Mózes első könyvének első tizenegy fejezetében.
Ez a korszak a teremtéssel kezdődik,
és kb.
Kr.
e.
2100 körül ér véget.
Azért hívjuk a kezdeteknek,
mert bemutatja a következőknek a kezdetét:
kozmosz (1,1);
föld (1,2);
élet (1,11),
ember (1,26);
házasság (2,18);
bűn (3,1);
istentisztelet (4.3-5);
megváltás (3,15);
pásztorkodás (4,20);
művészetek (4,21);
kézművesség és ipar (4,22);
civilizáció (11,4);
nemzetek és nyelvek (11,9).
Az emberiség történetének kezdeti szakaszából a Biblia feltár néhány fontos dolgot.
Ezek a beszámolók nem részletesek,
az emberiség fejlődésének irányát csak vázlatosan mutatják be.
Az alábbiakat fogjuk tanulmányozni:
1.
Teremtés
2.
Édenkerti állapot
3.
Bűnbeesés
4.
Élet az Éden kerten kívül
5.
Az emberek és a bűn szaporodása
6.
Isten ítélete az özönvíz által
7.
Isten újabb ítélete Bábelnél
1.
Teremtés
A Biblia első két fejezetében találjuk a teremtés leírását.
A leírás célja az,
hogy bemutassa:
minden,
ami van,
Istentől származik,
és a teremtmény különbözik Istentől.
Isten az ő szavával teremtett a semmiből,
azaz nem használt fel azelőtt meglévő anyagot.
a.
A világmindenség teremtése
A Biblia egy mondatban számol be a világmindenség teremtéséről.
Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet (1Móz 1,1).
A kezdetben azt jelenti,
hogy a teremtéssel indul el a világ és az emberiség létezése,
történelme.
A teremtés közvetlenül Istennek van tulajdonítva,
és nem valamilyen alacsonyabb rendű lénynek.
A menny az egész világmindenséget jelenti,
benne a föld,
mint az emberek későbbi lakóhelye.
A Biblia nem számol be arról,
hogy a teremtés műve mennyi időbe került,
sem arról,
hogy a jelenhez,
vagy más eseményekhez viszonyítva mikor történt.
A teremtés időtartamát és időpontját kiszámítani hasztalan vállalkozás.
A teremtés leírásának nem az a célja,
hogy a kezdetekről tudományos beszámolót adjon,
hanem hogy bemutassa a Teremtő Isten hatalmát,
és rámutasson,
hogy minden létező Istennek köszönheti létezését.
b.
A föld elkészítése az ember számára
Az első fejezet második versétől a fejezet végéig a föld lakhatóvá tételéről,
az élőlények és az ember megalkotásáról van szó.
Erre azért volt szükség,
mert a föld „kietlen és puszta” volt (1,2).
Ezt a munkát Isten hat nap alatt végezte el,
a hetediken pedig megpihent,
azaz befejezte a teremtést,
megszűnt teremteni,
dolgozni.
Isten munkájának különböző napjain a következőket hozta létre:
–Első nap:
Létrehozott egy kezdeti világosságot a földön,
amíg a nap és a hold meg lesz teremtve.
–Második nap:
Megalkotta az égboltot és elválasztotta a vizeket.
A víznek egy része a légkörbe került,
a másik része a földön maradt.
–Harmadik nap:
Isten létrehozta a szárazföldet úgy,
hogy a földön maradt vizeket összegyűjtötte óceánokba és tengerekbe.
Majd létrehozta a földön a növényeket.
–Negyedik nap:
Isten megalkotta a világító testeket:
a napot,
holdat és a csillagokat.
–Ötödik nap:
Isten megalkotta azokat az állatokat,
amelyek a vízben és a légkörben élnek.
–Hatodik nap:
Isten megalkotta a szárazföldi állatokat és megteremtette az embert.
 
Isten csodálatos világot teremtett számunkra.
Igaza van a zsoltárírónak,
amikor ezt mondja:
„Ó,
Urunk,
mi Urunk!
Mily fenséges a te neved az egész földön,
az égen is megmutattad fenségedet!...
Az egek hirdetik Isten dicsőségét,
kezének munkájáról beszél a menny.”
(Zsolt 8,2; 19,2) Hálával hódolunk teremtő Istenünk előtt.
c.
Az ember teremtése
Az ember teremtése a föld lakhatóvá tételének hatodik napján történt,
amikor már minden meg lett alkotva,
amire az embernek szüksége volt.
Isten az embert fizikai és lelki lénnyé teremtette.
A testét a földből alkotta meg (2,7),
a lelkét pedig Isten magához hasonlóvá alkotta:
magából lehelte bele a lelket.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására,
Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket (1Móz 1,27).
Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából,
és élet leheletét lehelte orrába.
Így lett az ember élőlénnyé (1Móz 2,7).
A második fejezetben olvasunk arról,
hogy Isten segítőtársat is alkotott az embernek,
mert az állatok nem voltak méltó társai.
Ezzel Isten a házasságot is megalkotta,
hisz ő teremtette a férfit férfivá,
a nőt nővé,
hogy egymáshoz vonzódjanak,
és társai legyenek egymásnak.
A teremtésről szóló beszámolóban fel kell figyelni a következőkre:
–Isten jónak mondta mindazt,
amit teremtett;
–A napok a leírásban úgy érthetők a leghelyesebben,
ha nem egy 24 órás időszakra,
hanem egy hosszú korszakra vonatkoznak.
A teremtés napjai Isten napjai voltak,
amikről nem tudhatjuk,
hogy emberi időszámítással milyen hosszúak voltak;
–Az ember a teremtés koronája,
mert csak neki van Istentől származó halhatatlan lelke;
–Az ember azt a megbízást kapta Istentől,
hogy uralkodjon a földön,
és hogy „hódítsa meg a földet” (1,28);
–A második fejezet újra elmondja a menny és a föld teremtésének történetét más szempontból,
egyes helyeken kiegészítve az első fejezetben található leírást.
A második fejezetben található Éva megalkotásának leírása is (2,18-25).
 
Az ember Isten teremtménye a Vele való közösségre lett teremtve.
Örömmel ismerjük el,
hogy Tőle függünk és Ő a mi megtartónk.
Mint a teremtés koronája,
mindennél nemesebb.
„… micsoda a halandó (ember) – mondom – hogy törődsz vele,
és az emberfia,
hogy gondod van rá?
Kevéssé tetted őt kisebbé Istennél,
dicsősséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain,
mindent a lába alá vetettél… Ó,
Urunk,
mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön!”
(Zsolt 8,4-7,10)
2.
Az éden-kerti állapot
Miután Isten megalkotta Ádámot és Évát,
elhelyezte őket egy különleges kertbe,
amit Éden-kertnek hívnak (2,8).
Ebben a kertben a megélhetésük biztosítva volt a kert gyümölcsei által és a feltételek által,
amiket Isten biztosított.
Nagyon kedvező feltételek voltak ott az első emberpár életéhez.
Ültetett az Úristen egy kertet Édenben,
keleten,
és ott helyezte el az embert,
akit formált.
Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát,
szemre kívánatosat és eledelre jót;
az élet fáját is a kert közepén,
meg a jó és a rossz tudásának fáját (1Móz 2,8-9).
Az ember éden-kerti állapotára a következők voltak jellemzők:
–Az ember ártatlan volt.
Volt lehetősége arra,
hogy vétkezzen,
de megtehette azt is,
hogy ne vétkezzen.
–Az ember közvetlen kapcsolatban volt Istennel,
személyesen beszélt vele (2,16-17 és 3,8).
Isten és az ember között szeretetkapcsolat volt,
és ez az embert boldoggá tette.
–Isten próba elé állította az embert,
hogy önként engedelmeskedik-e neki,
és szereti-e őt.
Ezért parancsot adott,
hogy a kertnek egy bizonyos fájáról,
a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyen (2,16-17).
Nem a fának a gyümölcse hatott halálosan az emberre,
hanem az Isten szava iránti engedetlenség.
–Az első emberpár boldog házassági kapcsolatban élt.
Az ember bűntelen állapotában rendelte el Isten a házasságot,
és adta a szaporodás parancsát.
Ezért a nemiség és a házasság eredetileg jó dolog.
Ezt a boldog állapotot rontotta meg az ember azzal,
hogy vétkezett,
mert nem tartotta be Istene parancsát.
3.
Bűnbeesés
A Sátán kígyóalakot öltve kísértette meg Évát és szedte rá,
hogy Isten parancsával ellentétesen viselkedjen:
azaz egyen annak a fának a gyümölcséből,
ami meg volt tiltva.
Az első bűn az engedetlenség volt,
és ezért úgy Éva,
mint Ádám,
felelősségre lett vonva.
a.
A bűnt megelőzi a kísértés
A Sátán nem kényszerítette Évát bűnre,
hanem csábította.
A kísértés a következőképpen működött:
–A Sátán kételkedést ébreszt Isten beszéde iránt:
„csakugyan azt mondta Isten?”
(3,1);
–A Sátán letagadja,
amit Isten mond:
„dehogy haltok meg!”
(3,4);
–A Sátán hazudik,
rossz fényben mutatja be Istent:
„ha esztek belőle,
olyanok lesztek,
mint az Isten” (3,5) – mondja,
azt sugallva,
hogy Isten valami jótól akarja megfosztani az embert és féltékeny az emberre;
Felkelti a kívánságot az emberben:
„az asszony úgy látta,
hogy jó volna enni arról a fáról,
mert csábítja a szemet” (3,6).
Mivel az asszony és férje nem álltak ellen a kísértésnek,
hanem ettek a fa gyümölcséből,
ezért engedetlenek lettek és bűnösöknek bizonyultak.
Így jött be a világba a bűn.
Lásd még:
Róm 5,12-15.
 
A bűnbeesés folyamata nálunk is hasonló lehet.
Ezért vigyázzunk,
és ne álljunk szóba a kísértővel.
A módszere legyen ismert előttünk!
Először kételkedést kelt szívünkben,
majd letagadja azt,
amit Isten mond és hazudik,
majd felkelti szívűnkben a vágyat aziránt,
ami nem tetszik az Istennek.
b.
A bűn súlyos következményei
Amint az ember vétkezett,
azonnal megjelentek a bűn következményei is.
Voltak azonnali és hosszú távú következményei egyaránt.
–Az ember lelkébe szorongás,
szégyen és üresség költözött (3,7; 3,10);
–Megszakadt a lelki kapcsolat az ember és Isten között:
„elrejtőzött az ember és a felesége” (3,8).
Ez a lelki halál;
–Az ember nem tudta elismerni bűnét,
mást hibáztatott érte.
Ádám ezt mondta:
„az asszony,
akit mellém adtál,
ő adott nekem”(3,12).
Az asszony pedig a kígyót hibáztatta:
„a kígyó szedett rá” – mondta (3,13).
–Az asszonyra kimondott átok ez volt:
nehezen fog szülni,
és a férfi,
akit különben szeret,
uralkodni fog felette (3,16).
A nők fölötti uralkodás nem volt Isten tervében,
csak a bűn következményeként lépett föl.
–A férfira kimondott átok ez volt:
kemény munkával fog dolgozni a megélhetésért:
„arcod verejtékével eszed a kenyered”(3,19).
Fizikailag is meg fog halni,
akárcsak a nő.
–A természetre kimondott átok ez volt:
„tövist és bogáncsot hajt”(3,18),
elvadul és nehéz lesz művelni.
Romlás alá lett vetve (Róm 8,20-22).
–Az embernek ki kellett költöznie az Éden-kertből,
és nehéz körülmények között kellett tovább folyatnia életét a fizikai haláláig.
 
Mindazt,
amit az első emberpár a bűn következményeként tapasztalt meg,
mi is átéljük.
Ebből a bűnös állapotból váltott meg minket az Úr Jézus és lettünk ismét Isten gyermekei.
A bűnbeesés után azonban Isten nem hagyta el az embereket.
Azonnal megígérte,
hogy a „kígyó”,
vagyis a Sátán le lesz győzve az asszony leszármazottja által.
Ez az ígéret az első jó hír,
evangélium (proto-evangélium) a Bibliában:
Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak:
Mivel ezt tetted,
átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt:
hasadon járj,
és port egyél egész életedben!
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt,
a te utódod és az ő utódja közt:
ő a fejedet tapossa,
te meg a sarkát mardosod (1Móz 3,14-15).
A bűnbeesés pillanatától kezdve Isten készítette a megváltást az embereknek.
Ennek leírása a 12.
fejezettől található megírva.
4.
Élet az Éden-kerten kívül
Az Éden-kerten kívüli életről a negyedik rész számol be.
Ádámnak és Évának nem volt könnyű élete.
Nehéz munkával tartották fenn magukat.
Gyermekeik is születtek,
akik közül két fiúnak a nevét megemlíti a Szentírás:
Kain és Ábel.
Kain földművelő,
Ábel állattartó lett.
Az első család nem volt közösségben Istennel,
de Isten időnként szólt hozzájuk (4,6 és 9).
Kialakul az Isten imádata,
mert azt látjuk,
hogy áldozatot mutatnak be.
A bűn jelenléte a világban nyilvánvaló,
ezt látjuk Kain szívében is:
bosszús,
haragos,
hazudik és gyilkol.
Szaporodik a bűn.
Kain haragból és féltékenységből megölte testvérét,
Ábelt,
mert ez utóbbinak Isten elfogadta áldozatát,
Kainét pedig nem.
Emiatt Kainnak el kellett mennie családjától,
attól való félelmében,
hogy megbosszulják rajta Ábel halálát.
Az ige leírja Kain utódainak törekvését.
Ezek nem keresték az Urat,
hanem földi dolgokkal kötötték le figyelmüket:
sátoros vándorlók voltak,
pásztorkodtak,
szórakoztak és fémfeldolgozással foglalkoztak (4,20-22).
Kain egyik utóda,
Lámek,
már két feleséget vett,
és ő is gyilkos lett (4,23-24).
5.
Az emberek és a bűn szaporodása
Az ötödik fejezet arról szól,
hogy hogyan szaporodtak el az emberek a földön,
és hogyan terjedt és növekedett a bűn is.
A kor egyik jellegzetessége,
hogy egészen az özönvíz utánig az emberek több száz évig is éltek,
ezért sok generáció élhetett együtt a földön.
Isten megengedte ezt azért,
hogy az emberek hamarabb szaporodjanak el a földön.
A legidősebb ember,
aki a földön valaha élt,
Metúselah volt,
aki 969 évig élt (5,27).
Az özönvíz után azonban Isten lecsökkentette az emberek életkorát 120 év alá.
Az összes ember elfordult Istentől.
Volt azonban egy kivétel is,
akit Énóknak hívtak.
Róla csak annyit mond az ige,
hogy Istennel járt,
és hogy Isten magához vette,
és nem természetes halállal halt meg.
Az emberek annyira elfordultak Istentől és annyira erőszakosan éltek,
hogy „megbánta az Úr,
hogy embert alkotott a földön,
és megszomorodott szívében” (6,6).
Nóé,
aki istenfélő volt,
„kegyelmet talált az Úr előtt”,
ezért csak ő és családja menekült meg az özönvíz büntetése alól,
ami által Isten eltörölte a bűnös emberiséget.
6.
Isten ítélete az özönvíz által
A 6-9.
fejezetek az özönvizet írják le,
aminek az az üzenete,
hogy Isten megbünteti a bűnt.
Ezt mondta Isten Nóénak:
Elhatároztam,
hogy minden élőnek véget vetek,
mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld.
Ezért elpusztítom őket a földdel együtt (1Móz 6,13).
Isten utasítást adott Nóénak egy nagy bárka építésére,
hogy az által meneküljön meg a kilátásba helyezett pusztulás elől.
Nóé sok éven át építette a bárkát,
majd amikor az elkészült,
Isten parancsára mindenfajta állatból egy párat bevitt a bárkába.
Emberek összesen nyolcan voltak:
Nóé és felesége,
és három fia,
a feleségükkel együtt.
Az özönvíz kezdetén „fölfakadt… a nagy mélység minden forrása,
és megnyíltak az ég csatornái.
Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre” (7,11b-12).
A víz elárasztotta a földet,
úgyhogy „Elpusztult minden test,
amely a földön mozgott:
madár,
állat és vad,
a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember.
Minden meghalt,
aminek az orrában élet lehelete volt,
ami a szárazföldön élt.”
(7,21-22).
Miután Nóé és családja túlélte az özönvizet,
Nóé hálaáldozatot mutatott be Istennek.
Ekkor Isten ígéretet tett az emberiség jövőjével kapcsolatban.
Az ígéret jele az égen látható szivárvány lett:
Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt,
bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva,
és nem irtok ki többé minden élőt,
ahogyan most cselekedtem.
Amíg csak föld lesz,
nem szűnik meg a vetés és az aratás,
a hideg és a meleg,
a nyár és a tél,
a nappal és az éjszaka (1Móz 8,21-22).
7.
Isten újabb ítélete Bábelnél
Nóé leszármazottai sem lettek istenfélők,
hanem gonoszul éltek tovább.
A tizedik fejezet bemutatja Nóé utódait.
Az emberek újra elszaporodtak a földön.
Önbizalmukban és büszkeségükben Bábelnél várost és tornyot építettek,
és még Istennel is dacoltak (11,4).
A városalapítással ellene akartak mondani Isten tervének,
ami arról szólt,
hogy az egész világon szóródjanak szét az emberek.
Azután ezt mondták:
Gyertek,
építsünk magunknak várost és tornyot,
amelynek teteje az égig érjen;
és szerezzünk magunknak nevet,
hogy el ne széledjünk az egész föld színén (1Móz 11,4).
Azonban Isten közbelépett a toronyépítés vállalkozásába és a hírnévszerzésbe.
Összezavarta az emberek nyelvét,
és a különböző csoportok nem tudták megérteni egymást,
mert más-más nyelvet beszéltek.
Ezért a népcsoportok szétszéledtek a földön,
így alakultak ki a nyelvek és a népek.
Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére,
és abbahagyták a város építését.
Ezért nevezték azt Bábelnek,
mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét,
és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére (1Móz 11,8-9).
A bábeli ítélet Isten kegyelmének a megnyilvánulása is volt.
A nyelv összezavarása és a szétszéledés miatt a bűn terjedése is lelassult az emberek között.
A bűn terjedésének korlátozása bizonyosan Isten általános kegyelmének tudható be.
 
Isten igazságossága miatt minden bűn elveszi igazságos büntetését.
Azok,
akik nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban,
azok saját maguknak kell viselniük bűneik következményét.
Akik azonban Krisztusban hisznek és megvallják bűneiket,
azokat az Úr megtisztítja minden bűntől.
Kijelentések Istenről,
emberről
A bábeli eseményekkel befejeződik a Biblia történetében a kezdeti szakasz.
Az ebben a korszakban lejátszódott történeteken keresztül Isten kijelentette magát és tervének egyes részeit az embereknek.
Istenről megismertük,
hogy ő a Teremtő és Mindenható Úr,
aki szeretetközösségre törekszik az emberekkel.
Láthattuk,
hogy Istennek nem tetszik a bűn,
és megbünteti azt úgy az egyén,
a csoport,
mint a teljes emberiség szintjén.
Kitűnt az is,
hogy Isten meg akarja menteni az embert a bűn következményei alól,
ezért figyelmeztet,
megment,
szövetséget köt és a történelem szintjén is cselekszik (szétszélesztette a népeket).
Az emberről azt a kijelentést kaptuk,
hogy ő Isten teremtménye.
Szabad akaraton alapuló közösségre volt teremtve az Istennel.
Miután vétkezett,
a bűn bejött a világba,
és elrontotta az ember kapcsolatát az Istennel.
A bűn miatt az emberi élet szenvedésteljessé lett,
bejött a fizikai halál is,
ami végül elér minden embert.
Isten ígérete miatt azonban az ember várhat a megváltásra,
mert Isten megígérte az Üdvözítőt.
Az üdvösség történetét Isten azzal kezdi el,
hogy kihívja Ábrahámot Úr városából,
hogy egy népet alapítson általa,
amin keresztül a Megváltó bejön ebbe a világba.
Ezt a kezdetet fogjuk látni a következő fejezetben.
 

Ismétlő kérdések
  1. Mit mond a Biblia a világmindenség keletkezéséről?
  2. Hogyan készítette el Isten a földet az ember számára?
  3. Mire kell odafigyelni az ember alkotásáról szóló leírásban?
  4. Milyen volt az ember éden-kerti állapota?
  5. Mi volt a kísértés folyamata Évánál?
  6. Sorold fel a bűneset rövid-, és hosszútávú következményeit!
  7. Milyen kijelentést kapunk Istenről a Kezdetek korszakában? Hát az emberről?
Feladatok
  1. Keresd meg és jegyezd meg a Bibliádban a leckében idézett igehelyeket! Tanuld meg megtalálni őket!
  2. Olvasd el az 1 Mózes 1-11 fejezeteit!