XI. A babiloni fogság után és a szövetségek között
Mit tett Isten ebben a korszakban?
Isten hazahozta a népet a fogságból,
és megsegítette őket,
hogy a nemzet élete megújuljon.
Felépült a templom,
megépült Jeruzsálem várfala és a város.
Izráel ellenségei ezt nem nézték jó szemmel,
de az Úr megvédte népét az ellenséges támadásoktól.
A visszatért nép történelmében szinte egyedülálló lelki megújulást élt át.
Ebben eszközként Ezsdrást és Nehémiást használta fel az Úr.
A szövetségek közötti korban Izráel harcolt az elnyomó népek vallási és kulturális hatása ellen.
Ebben a harcban még fegyveres lázadásokra is sor került.
A korszak üdvtörténeti jelentősége
A bibliatörténetben ezek a korszakok előzik meg az újszövetségi kort.
A nép életében jelentőségteljes változások álltak be.
A törvény tanulmányozására megalakultak a zsinagógák minden nagyobb településen.
A törvény ismerete nagyban hozzájárult a vallásos hit megalapozásához és a Messiásvárás megerősödéséhez.
A zsidók közül sokan külföldön éltek (diaszpóra),
ahol az igaz Istenről tettek bizonyságot a pogány világban.
Ezzel nagyban hozzájárultak a későbbi keresztyén hit terjedéséhez,
hisz a pogányoknak már volt bizonyos ismeretük Istenről.
A babiloni fogság utáni korról a következő bibliai könyvekben találunk beszámolókat:
Ezsdrás,
Nehémiás történeti könyveiben,
és Haggeus,
Zakariás,
Malakiás prófétai könyveiben.
A szövetségek között korról nem tudósítanak a kanonikus könyvek,
az eseményeket más történelmi forrásokból ismerjük.
Jegyezzük meg a következő fontosabb dátumokat ezekből az időszakokból:
–A jeruzsálemi templom újraépítésének befejezése – Kr.
e.516
–Második visszatérés Ezsdrással – Kr.
e.458
–Nehémiás felépíti Jeruzsálem várfalát – Kr.
e.444
–Izráel területeit elfoglalják a görögök – Kr.
e.332
–A zsidók a szíriai Szeleukidák fennhatósága alá kerülnek – Kr.
e.
198.
–A rómaiak elfoglalják a zsidók lakta területet – Kr.
e. 63
Láttuk az előző leckében,
hogy a zsidók visszatérhettek a babiloni fogságból Círus,
perzsa király rendelete következtében.
Ez meg is történt két hullámban.
Az első visszatérés Zerubbábel (Sésbaccar) vezetése alatt volt,
a második pedig Ezsdrás pap idejében és vezetése alatt.
Hazaérkezésük után a nép számára a jeruzsálemi templom felépítése volt a legfontosabb feladat,
amit el kellett végezniük (Ezsd 3,8-6,22).
A fogság utáni és szövetségek közötti kor eseményei közül az alábbiakat fogjuk megvizsgálni:
1.
A templom felépítése
2.
A várfal kijavítása
3.
Lelki megújulás
4.
További események az Ó-,
és Újszövetség között
5.
A judaizmus kialakulása
6.
Az Újszövetség kapujában
1.
A templom felépítése
A visszatérés utáni második év második hónapjában tették le a templom alapjait Zerubbábel fejedelem és Jésúa (vagy Jósua) főpap idejében (Ezsd3,8).
A léviták lettek megbízva az építkezés levezetésével.
Amikor a templom alapkövét letették,
nagy ünnepséget tartottak.
A papok és a léviták énekkel és zenével dicsérték az Urat,
az egész nép pedig örült.
Egyesek sírtak,
mások ujjongtak örömükben,
hogy az Úr házának alapköve letétetett.
A templomépítés nem ment minden baj nélkül.
Azok a népek,
akik Júda területén éltek,
amíg a zsidók fogságban voltak,
felajánlották,
hogy segítenek az építkezésben.
Amikor visszautasították őket,
ellenségesen kezdtek viselkedni (Ezsd 4,1-3).
Először elrettentették a templom építőit,
majd pedig vádaskodtak a perzsa királyoknál.
Ahasvérós idejében a Folyamon túli tartomány kormányzói hazug levelet írtak a királynak,
amiben azzal vádolták meg a zsidókat,
hogy lázadók;
és ha a király megengedi a templom és a város építését,
akkor a zsidók nem fognak többé vámot és adót fizetni (Ezsd 4,11-16).
Ahasvérós elhitte a vádakat,
ezért leállíttatta az építkezést (Ezsd 4,17-22).
Akkor a nép abbahagyta az építést,
és saját házaik építésével foglalkoztak.
Isten azonban Haggeus,
Zakariás és Iddó próféták által biztatta és intette a népet,
hogy folytassák az építkezést.
Haggeus így prófétált:
Így szól a Seregek Ura:
Ez a nép azt mondja,
hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje.
Az Úr igéje azonban így szólt Haggeus próféta által:
Hát annak itt van az ideje,
hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok,
amikor a templom még romokban hever?
Azért így szól a Seregek Ura:
Gondoljátok meg,
mi történik veletek!
Sokat vetettetek,
de keveset hordtatok be;
esztek,
de nem fogtok jóllakni;
isztok,
de nem fogtok megrészegedni;
ruházkodtok,
de nem fogtok megmelegedni.
Aki pénzért dolgozik,
mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.
Így szól a Seregek Ura:
Gondoljátok meg,
mi történik veletek!
Menjetek föl a hegyre,
hordjatok fát,
és építsétek fel a templomot,
hogy gyönyörködjem benne,
és dicsőítsenek engem!
– mondja az Úr (Haggeus 1,2-8).
Erre a biztatásra Zerubbábel felbátorodott,
és újra építeni kezdték az Úr házát Kr.
e.
520-ban,
II.
Dárius idejében.
Amikor a Perzsa Birodalom Folyamon túli helytartója újra kérdőre vonta a zsidókat,
hogy miért építik a templomot,
akkor azt válaszolták,
hogy nekik Círus,
perzsa király engedélyezte az építkezést.
Dárius király ennek utána is járt,
és valóban megtalálta az erre vonatkozó dokumentumokat.
Megengedte tehát,
hogy a zsidók tovább építsék az Úr házát (Ezsd 6,1-7).
A templom építése be is fejeződött „Dárius király uralkodásának a hatodik évében,
az Adár hónap harmadik napjára”,
azaz Kr.
e.
516-ban (Ezsd 6,15).
Vigyáznunk kell,
hogy a földi dolgainkkal való törődés és saját megélhetésünk biztosítása ne távolítson el bennünket az Úr ügyétől.
Ne feledjük az ige intését:
„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal,
azokat keressétek,
amik odafent vannak,
ahol a Krisztus van,
aki az Isten jobbján ül.
Az odafennvalókkal törődjetek,
ne a földiekkel.
Mert meghaltatok,
és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (Kol 3,1-3).
A templom felavatása nagy örömünnep volt (6,16-18),
sok áldozatot mutattak be,
és beállították a papokat és lévitákat,
hogy szolgáljanak a templomban.
A páskát és a kovásztalan kenyerek ünnepét is megtartották a törvény szerint,
amikor arra emlékeztek,
hogy Isten kihozta a zsidó népet Egyiptomból Mózes vezetésével.
2.
A várfal kijavítása
A templom ugyan felépült Jeruzsálemben,
de a várost körülvevő fal még romokban hevert.
Ennek felépítésére Isten Nehémiás szívét indította fel.
Nehémiás azok közül a zsidók közül való volt,
akik nagy társadalmi pozícióra tettek szert,
és nem tértek haza Júdeába a Círus rendeletére.
Ő Súsán várában szolgálta Artahsasztá királyt,
mint annak pohárnoka (Neh 1,11 és 2,1).
Az Úr a szívére helyezte a visszatért nép sorsát.
Amikor megtudta,
hogy Jeruzsálem falai még mindig romokban vannak,
engedélyt kért a királytól,
hogy elmenjen és felépítse azt (Neh 2,4-9).
Az engedéllyel együtt a király azt is elrendelte,
hogy az építkezéshez szükséges anyagot a király helytartói biztosítsák Nehémiás számára.
Nehémiás megérkezett Jeruzsálembe,
és felmérte,
hogy hogyan kell építeni a várfalat,
kiosztotta a munkát különböző családoknak.
Minden családnak egy bizonyos szakaszt kellett felépítenie (lásd 3.
fejezet).
A fal építése,
akárcsak a templomépítés,
nem ment minden akadály nélkül.
A samaritánus Szanballat és Tóbijjá folyton akadályozta a munkát:
gúnyolódtak,
fenyegetőztek és fegyveresen is rájuk támadtak (Neh 2,10; 2,19-20; 3,33-38; 4,1-17; 6,1-14).
Nehémiás biztatására a zsidók kitartottak,
és felvették a harcot Szanballattal és Tóbijjával.
Egyesek dolgoztak,
mások felfegyverkezve őrködtek,
harcra készen az ellenség fenyegetése miatt (Neh 4,10).
A munkásoknak is kezük ügyében volt a fegyver.
A példás összefogás és szorgalom következtében gyorsan felépült a város fala,
mindössze 52 nap alatt (Neh 6,15).
A lelki életünk minden területén,
és az Úr munkájában ébereknek kell lennünk.
Ellenségünk,
a Sátán csapdát akar nekünk állítani,
és eltéríteni a szent élettől és a hűséges szolgálattól.
Korábban Jeruzsálem nagy kiterjedésű,
de gyér népességű volt,
mivel nem volt megvédve fallal,
és a házak sem voltak még felépítve.
Ezért Nehémiás kezdeményezi a város betelepítését.
A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le.
A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért,
hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék,
és a szent városban lakjék,
a többi kilenc pedig maradjon a maga városában.
Mindazokat,
akik önként vállalkoztak arra,
hogy Jeruzsálemben telepedjenek le,
áldotta a nép (Neh 11,1-2).
Így lassan kezdett helyreállni az élet Jeruzsálemben és az egész Júdeában.
Nehémiás küldetése Júdeában Kr.
e.
445-433 között tartott,
ezután visszatért Perzsia királyának szolgálatába.
3.
Lelki megújulás
A fogságból visszatért népnek nemcsak fizikailag és társadalmilag kellett felépülnie,
hanem lelkileg is.
A fogságban tanult lelki lecke az volt,
hogy nem szabad az Úrral kötött szövetséget elhagyni és idegen isteneket imádni.
Ezt a leckét azonban el kellett mélyíteni,
és a szövetség törvényének többi parancsolatát is szorgalmasan meg kellett tartani.
Ennek érdekében a népnek lelki megújuláson kellett keresztülmennie,
aminek két hullámáról olvashatunk.
Az egyik Ezsdrás idejében volt,
a másik Nehémiás szolgálata idejében,
aminek Ezsdrás is részese volt,
hisz ő végleg visszaköltözött Júdeába.
a.
Ezsdrás idejében
Ezsdrás úgy hatvan évvel a templom felépítése után érkezik Júdeába,
a fogságból hazatérők második hullámával,
Kr.
e.
458-ban.
Mikor hazaért a visszatérőkkel,
azt látta,
hogy a nép között,
sőt még a vezetők között is sokan nem zsidókkal kötöttek házasságot (Ezsd 9,1-2),
amit pedig Isten törvénye megtiltott (2Móz 34,11-16; 5Móz 7,1-5).
Ez a törvényszegés és ennek a negatív következménye nagyon fájt Ezsdrásnak,
ezért bűnbánó imát mondott a népért az Úr háza előtti téren (Ezsd 9,3-6).
Ezsdrás bevallotta az Úr előtt a nép bűneit,
majd így fejezte be imádságát:
Mindazok után,
amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt,
te Istenünk,
bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk,
sőt megengedted,
hogy közülünk néhányan megmeneküljenek.
Vajon,
ha újból megszegjük parancsolataidat,
és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel,
nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban úgy,
hogy még menekült se maradjon?!
Uram,
Izráel Istene!
Igaz vagy te,
hiszen megmaradhattunk,
mint menekültek,
ahogyan ma is van.
Mi vétkesek vagyunk előtted,
pedig így senki sem állhat színed elé (Ezsd 9,13-15)!
Amíg Ezsdrás imádkozott,
köréje gyűlt a nép a templom előtti téren,
és amint hallották őt imádkozni,
ők is bűnbánatot tartottak,
és nagyon keservesen sírtak (Ezsd 10,1).
A nép is vallást tett arról,
hogy bűn volt idegen népek közül feleséget venni,
megígérték,
hogy ezt többet nem teszik.
El is bocsátották azokat az asszonyokat,
akiket idegen népekből vettek maguknak.
A bűnbánat és a bűnvallás fontos szerepet játszik lelki megújulásunkban.
Ha bánjuk bűneinket és megvalljuk azokat,
ez annak a jele,
hogy nem szeretjük a bűnt,
és el akarunk véglegesen fordulni attól.
Ha ezzel a lelkülettel vagyunk az Úr előtt,
megbocsát és megújítja életünket.
b.
Nehémiás és Ezsdrás idejében
Nehémiás szerepe a zsidó nép életében nem korlátozódik Jeruzsálem falának felépítésére.
Az építkezések alatt és az után is,
egyedül,
majd Ezsdrás pappal a nép lelki megújulásán is munkálkodott.
Szolgálata idején több kérdéssel is szembe kellett néznie:
Az uzsorázás elítélése
Még épült a várfal,
amikor azt látta,
hogy a nép közül sokan el vannak szegényedve és adósodva,
mert a módosabbaktól gabonát kellett venniük.
Az is megtörtént,
hogy gyermekeiket kellett rabszolgáknak eladniuk,
hogy élelemhez jussanak (Neh 5,1-5).
Mikor ezt megtudta Nehémiás,
megfeddte az elöljárókat és az előkelőket.
Azok megígérték,
hogy visszaadják az adósoknak a „mezőiket,
szőlőiket,
olajfakertjeiket és házaikat,
sőt a kölcsön adott pénznek,
gabonának,
bornak és olajnak a kamatát is” (Neh 5,11-12).
Népgyűlés a törvény felolvasására
Ezsdrás és Nehémiás összegyűjtötte a népet a Vizi-kapu előtti térre,
és felolvastak nekik a Mózes törvényéből.
Egész nap olvasták a könyvet.
Ezsdrást más léviták segítették a felolvasásban és a törvény magyarázásában (Neh 8,1-4).
A nép megértette az olvasottakat,
és bűnbánatot tartottak vétkeik miatt.
Olyan nagy volt a nép bűnbánata,
hogy a lévitáknak csillapítaniuk kellett őket:
„Ne bánkódjatok,
mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!...
Csillapodjatok,
mert szent ez a nap,
és ne bánkódjatok!”
(Neh 8,11-12)
A törvénykönyv olvasásának megvolt az eredménye engedelmességben is.
Azt találták ugyanis megírva,
hogy a hetedik hónapban meg kell tartani a sátoros ünnepet a pusztai vándorlás emlékére.
Mivel épp annak az ideje volt,
a nép megtartotta ezt az ünnepet,
amit a zsidók elhanyagoltak Józsué ideje óta (Neh 8,17).
Az ünnep alatt is folytatták a naponkénti felolvasást a törvénykönyvből.
Az igével való foglalkozás tovább munkálta a nép lelki ébredését.
Ugyancsak a hetedik hónapban nagy bűnbánati gyűlés volt imádkozással,
böjtöléssel.
Bűnbánatuk jeleként zsákruhába öltöztek,
és port hintettek a fejükre (Neh 9,1).
Nyilvánosan vallást tettek bűneikről:
Az Izráel utódai közül valók elkülönültek minden idegentől,
azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről.
A helyükön állva a nap negyedrészén át olvasták Istenüknek,
az Úrnak a törvénykönyvét,
a negyedrészén át pedig vallást tettek,
és leborultak Istenük,
az Úr előtt (Neh 9,2-3).
Miután a léviták is nyilvános bűnbánati imát mondtak,
a nép írásban,
aláírását adva kötelezte el magát,
hogy betartja a törvényt (Neh 10,1).
Ezt mondta a nép:
Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz,
átok alatt esküt tettünk,
hogy Isten törvénye szerint élünk,
amelyet Isten adott szolgája,
Mózes által,
és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak,
az Úrnak minden parancsolatát,
végzését és rendelkezését (Neh 10,30).
Az idegenek kizárása a gyülekezetből
Az ige további felolvasása után azt találták,
hogy az ammóniak és a móábiak nem tartozhatnak Izráel gyülekezetéhez (Neh 13,1-3).
Ekkor az ilyen származású embereket kizárták a nép közül.
A probléma súlyosságára mutat az a tény is,
hogy ezek az idegenek még a templomba is betelepedtek,
és elfoglalták a raktárhelyiségeket (Neh 13,5).
Nehémiás kitette őket a templomból,
és megtisztította ezeket a helyiségeket.
Gondoskodás a lévitákról
A léviták és a papok a nép adományaiból,
a tizedből éltek.
Ha nem kapták meg a részüket,
akkor kénytelenek voltak otthagyni szolgálatukat,
és saját maguknak kellett biztosítaniuk megélhetésüket.
Pontosan ez történt Nehémiás idejében is (Neh 13,10-11).
Nehémiás intézkedett a helyzet rendezése ügyében,
hogy az összes júdeai hozza be az Úr házába a tizedet.
A szombat megünneplése
Nehémiás azt is észrevette,
hogy a júdeaiak nem tartják be a szombati pihenőnapot,
hanem dolgoznak.
Emellett a városba szabadon bejöhettek a tíruszi kereskedők és a nép vásárolt tőlük szombaton (Neh 13,15-16).
Nehémiás megintette a népet,
a város kapuit pedig minden héten a szombat előtti nap estéjén bezáratta,
hogy a kereskedők ne jöhessenek be.
Így tartatta be a szombat ünneplését a zsidókkal.
4.
További események az Ó-,
és Újszövetség között
A zsidókkal kapcsolatos további történelmi eseményekről nem a Biblia kanonikus könyveiből,
hanem a történelemből tudunk.
Ezt a korszakot intertestamentális (szövetségek közötti) időszaknak nevezik,
mert a benne történt események az Ószövetség és az Újszövetség között zajlottak le.
Ez az időszak körülbelül 400 évig tartott,
és Jézus Krisztus születésével ért véget.
Ebből az időszakból megemlítjük az alábbi eseményeket:
1.
Birodalmak felemelkedése és bukása
2.
A zsidók lázadása
3.
Nemzeti királyok uralkodása
4.
A judaizmus kialakulása
a.
Birodalmak felemelkedése és bukása
Láttuk korábban,
hogy a Babiloni Birodalmat felváltotta a Médek és Perzsák Birodalma Kr.
e.
536-ban.
Ez a birodalom Kr.
e.
333-ig tartott,
amikor Makedón Nagy Sándor legyőzi a perzsa Dáriust,
és elfoglalja területüket.
Nagy Sándor elfoglalta a Kis-Ázsiától Indiáig elterülő hatalmas területet,
és a görög kultúrát terjesztette mindenütt a meghódított területeken.
Nagy Sándor Kr.
e.
332-ben jelent meg Júdeában.
Nagy Sándor korai halála után a meghódított területeket a négy hadvezére felosztja egymás között.
Számunkra az érdekes,
hogy a júdeai területek,
Szíriával együtt,
Szeleükosz hadvezér uralma alá kerültek.
Az ő utódait nevezik Szeleukidáknak.
Egyiptomot és a hozzá tartozó területeket Ptolemaiosz hadvezér kapta,
az ő utódai a Ptolemaioszok.
Ennek a két hadvezérnek az utódai gyakran harcoltak egymással,
hogy a másik területeit elvegyék.
Emiatt Júdea Kr.
e.
301-től Kr.
e.
198-ig a Ptolemaioszok,
Kr.
e.
198-tól Kr.
e.
63-ig a Szeleukidák uralma alatt volt.
A rómaiak Kr.
e.
63-ban foglalták el a zsidók lakta területeket,
ők uralták Júdeát Jézus Krisztus idejében is.
b.
A zsidók lázadása
A Ptolemaioszok és a Szeleukidák idejében nagyarányú görögösítés folyt mindenfelé,
különösen Júdeában.
A zsidók ragaszkodni akartak vallásukhoz,
ezért próbáltak a nyomásnak ellenállni,
hogy kultúrájuk megmaradjon zsidónak,
és társadalmi életüket a törvény szerint élhessék.
A feszültség lázadáshoz vezetett,
amit a történelem a Makkabeus lázadásként tart számon.
c.
Nemzeti királyok
A Makkabeus lázadás következtében a zsidó Makkabeus majd a Hasmoneus dinasztia királyai uralkodtak Júdea felett.
Ezeket a júdeai királyokat a rómaiak is megtartották,
de föléjük helytartókat rendeltek.
Jézus Krisztus idejében a Heródesek voltak Júdea királyai,
a római helytartó pedig Cirénius és Poncius Pilátus.
5.
A judaizmus kialakulása
A fogság után a zsidó vallási élet nagy változáson ment át.
Korábban az istentisztelet a templom körül összpontosult.
Az áldozatok bemutatása volt a legfontosabb,
amit a papok és a léviták végeztek.
Az áldozatok mellett a templomban éneklések és imádkozások is voltak.
A fogság ideje alatt kezdett kialakulni az az irányzat,
ami nem az áldozatokra,
hanem a törvény ismeretére és megtartására helyezte a hangsúlyt.
Megmaradt ugyan a templomi istentisztelet,
de a zsinagógák egyre nagyobb teret hódítottak az emberek életében.
a.
A zsinagógák
A hétköznapi emberek számára nagyon fontosak voltak a zsinagógák a törvény megismerése szempontjából.
Minden településen létesítettek zsinagógákat,
ezek a vallási és közösségi élet központjai voltak.
Itt volt naponkénti felolvasás a törvény könyveiből és a próféták írásaiból,
amikhez rövid magyarázatot is fűztek.
A gyermekeket is itt tanították a törvényre,
így a zsinagógák az iskola szerepét is betöltötték.
A zsinagógának volt egy vezetője,
aki felelt a szent könyvek (tekercsek) megőrzéséért,
és gondja volt a felolvasásra.
A zsinagógában tanító embereket rabbiknak nevezték.
Ők voltak a helyi közösségek vezetői is.
b.
A Főtanács
A Főtanács,
vagy a Szanhedrin az ország fő vezető szerve volt,
és Jeruzsálemben ülésezett.
Tagjai a főpapok,
a nép vénei és az írástudók (törvényt ismerők) voltak.
A Főtanács a mai Parlament szerepét töltötte be,
és leginkább vallási kérdésekben hozott döntést.
Jézus Krisztust is a Szanhedrin elé vitték,
és ott mondták ki rá a halálos ítéletet.
c.
Zsidó pártok
A zsidók vallási meggyőződésük alapján több pártra szakadtak.
Az egyik ilyen párt a sadduceusok pártja volt.
Ez a gazdag papok és arisztokrata barátaik pártja volt.
Vallásilag konzervatívok voltak,
a politikában pedig nagyon aktívak.
Vallási dolgokban csak a Mózes 5 könyvét,
a Tórát fogadták el.
Nem fogadtak el semmi olyan tant,
ami nem szerepel a törvényben,
így nem hittek az angyalok létezésében,
a lélek létezésében és a feltámadásban sem (ApCsel 23,8).
A farizeusok pártjával állandó vitában álltak.
A zsidóság másik vallási irányzata a farizeusok pártja volt.
Nevük azt jelenti,
hogy „elkülönült”,
ami a szent életre való törekvésükre utal.
Szigorúan betartották a törvényt,
és törekedtek a törvény által előírt tisztaságra.
A nép kegyes embereknek tartotta őket,
pedig vallásosságuk gyakran csak külső formaságokban mutatkozott meg.
Ezért könnyen a vallásos képmutatás csapdájába estek.
Az Úr Jézus gyakran elítéli őket,
mert többet adtak a törvény betűjének megtartására,
mint annak lelkületére.
d.
A diaszpóra
A diaszpóra szétszóratást,
vagy emigrációt jelent.
A zsidók a babiloni fogság után fokozatosan elvándoroltak különböző országokba,
ott letelepedtek,
és helyi közösségeket hoztak létre.
A világ szinte minden nagyvárosában éltek zsidók.
Ahol pedig zsidók voltak,
ott zsinagóga is volt.
Az elvándoroltak által ismerte meg a világ a zsidók hitét és erkölcsét.
A diaszpóra és a diaszpórában lévő zsinagógák elősegítik majd a keresztyénség terjedését a világban.
6.
Az Újszövetség kapujában
Közvetlenül az Úr Jézus Krisztus megjelenése előtt a zsidók között nagyon felerősödött a Messiás várása.
Az ő érkezéséről beszéltek a próféták,
és a zsidók hitték,
hogy ennek hamarosan be kell következnie.
Azt gondolták,
hogy a Messiás Istennek olyan szolgája lesz majd,
aki az idegen megszállókat elűzi az országból,
békességet és jólétet teremt.
Ezért a nép sok szabadságharcost és lázadót igazi Messiásnak gondolt.
A fenti események tárgyalásával befejeztük az Ószövetség rövid bemutatását.
Isten üdvtervében elérkezett az idő a Messiás,
azaz az Úr Jézus Krisztus megjelenésére.
Ez az idő teljessége,
amiről Pál apostol beszél:
De amikor eljött az idő teljessége,
Isten elküldte Fiát,
aki asszonytól született a törvénynek alávetve,
hogy a törvény alatt levőket megváltsa,
hogy Isten fiaivá legyünk (Gal 4,4-5).
Kijelentések Istenről,
emberről
Ebben a korban láthatjuk Isten szuverén voltát,
amint a történelmet irányítja.
Leginkább azonban azt tárja elénk a Szentírás,
hogy ő miként foglalkozik népével.
Fizikai biztonságot és védelmet ad a népnek,
megsegíti őket az építkezés és a nemzetszervezés munkájában.
Különös erővel tűnik ki,
hogy az Úr a nép lelki megújulását akarja.
Isten szent népet akar magának,
és ezért szolgái által a bűnbánatot és a megtérést munkálja ki a nép szívében.
Az emberről azt láthatjuk,
hogy Isten elvárja,
hogy parancsolatai szerint éljen.
Amikor kezdi magát meglátni az ige tükrében,
akkor derül ki,
hogy mennyire elhajolt az Úr akaratától.
Az ember csak akkor tud Isten akarata szerint élni,
ha lelki megújulás megtapasztalásán megy keresztül.
Az Ezsdrás és Nehémiás idejében történt ébredés előre vetíti az emberek megújulását a Jézus Krisztusban vetett hit által.
Ismétlő kérdések
Feladatok
- Gyorsolvasással vagy hangfelvétel meghallgatásával ismerkedj meg az Ezsdrás, Nehémiás és Haggeus könyvekkel!
- Keresd ki Bibliádban a leckében megemlített igehelyeket, jegyezd meg őket, hogy meg tudd őket keresni!
- Olvasd el figyelmesen a templomépítés történetét Ezsdrás könyvének 3-7. fejezeteiből! Mi ragadta meg a figyelmedet ebből a történetből?
- Olvasd el figyelmesen a várfal megépítésének történetét Nehémiás könyvének következő helyeiről: 2,11-20; 4,1-17; 6,1-19! Mi ragadta meg leginkább figyelmedet Nehémiás viselkedéséből?
- Nézd át, a leckében milyen mozzanatokat említettünk a nép megújulásával kapcsolatosan! Szerinted mi mit tanulhatunk ezekből a dolgokból?