XIII. Az Úr Jézus Krisztus élete
Mit tett Isten ebben a korszakban?
Ebben a korszakban teljesedett be,
amit megígért Isten Ábrahámnak,
és amiről szólt a próféták által,
hogy eljön a Szabadító,
a Megváltó.
Ezek az ígéretek Jézus Krisztus születésében,
életében,
halálában és feltámadásában teljesedtek be.
Aki benne hisz és megtér,
az bűnbocsánatot kap,
és Isten gyermekévé lesz.
Isten kijelentette magát Jézus Krisztusban,
és teljessé tette azt,
amit eddig elmondott magáról.
Isten Jézus Krisztus által megváltotta a világot.
A korszak üdvtörténeti jelentősége
Jézus Krisztus élete és munkája az üdvtörténet csúcspontja.
Általa történt az emberiség megváltása a bűnből.
Aki Jézus Krisztusban hisz és rábízza az életét,
az üdvösséget nyer.
Jézus Krisztus életpéldája és tanítása kiemelkedően fontos a hívő emberek számára.
Az Újszövetség és a teljes Biblia legfontosabb személye az Úr Jézus Krisztus,
a mi Megváltónk.
A Biblia fő témája a megváltás:
az Ószövetség előrejelzi és előkészíti a Megváltónak az útját,
az Újszövetség pedig arról szól,
hogyan jött el a Megváltó,
miként végezte el a munkáját,
és hogyan valósul meg a megváltás az emberek életében a Jézus Krisztusról szóló evangélium által.
Az Úr Jézus Krisztus élete és tanítása az Újszövetségben Máté,
Márk,
Lukács és János evangéliumában van megírva.
Az Úr Jézusról szóló evangéliumot először az apostolok,
a Jézus tanítványai hirdették.
Az evangéliumból megtudjuk,
ki volt Jézus Krisztus,
és mit tett az emberek megváltásáért.
Ő Isten Fia,
tehát ő maga Isten,
aki kijelentette és megmutatta számunkra,
hogy milyen az Atya.
Meghalt a mi bűneinkért,
hogy nekünk ne kelljen Isten ítélete alatt lennünk.
Ha valaki ezt az örömhírt elhiszi,
megtér bűneiből,
magát Istenre bízza,
annak Isten megbocsátja bűneit,
és örök élettel ajándékozza meg.
Az evangélium görög szó,
ami jó hírt jelent.
Evangéliumoknak hívjuk azokat az irodalmi műveket is,
amelyek Jézus Krisztus életéről szólnak.
A Megváltó neve Úr Jézus Krisztus.
A Krisztus név görög eredetű,
ami Felkentet jelent,
akárcsak a héber Messiás.
Tehát Krisztus és Messiás ugyanazt jelenti.
Az evangéliumok alapján mutatjuk be Jézus Krisztus életét.
Ebben a fejezetben szó lesz a következőkről:
1.
Izráel,
Jézus életének színtere
2.
Jézus Krisztus születése és gyermekkora
3.
Jézus Krisztus felkészül a szolgálatra
4.
Jézus Krisztus szolgálata Galileában
5.
Jézus Krisztus szolgálata Júdeában
1.
Izráel,
Jézus életének színtere
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
A bibliaolvasó ember számára fontos,
hogy ismerje azokat a területeket,
ahol Jézus Krisztus élt és munkálkodott.
Anélkül,
hogy részletesen belemélyednénk Izráel földrajzának tanulmányozásába,
szükséges,
hogy minimális ismereteket szerezzünk,
hogy jobban megértsük a Biblia történeteit.
a.
Területi felosztás
Jézus Krisztus idejében Izráel hat nagyobb területre volt felosztva.
A Jordántól keletre három területet,
és nyugatra is három területet találunk.
A Jordántól nyugatra,
délen volt Júdea,
ami nagyjából megegyezett azzal a területtel,
ami az Ószövetség idején Júda királysága volt az ország kettészakadása után.
Júdeában volt Jeruzsálem,
ahol a templom is állt.
A jeruzsálemi templom volt a zsidó istentisztelet központja.
Júdea déli részén a júdeai puszta,
a Negeb terült el.
Az ország közepén,
azaz Júdea északi határán volt Samária,
ami nagyjából az a terület volt,
ami az Ószövetség idején Izráel királyságához tartozott.
A zsidók nem szerették a samáriaiakat,
mert úgy tartották róluk,
hogy nem voltak igazi zsidók,
és nem az igaz,
élő Istent imádták.
Sikár egy fontos város volt Samáriában a Jézus idejében.
A samáriaiak istentiszteleti helye a Garizím-hegyen volt.
Samáriától északra volt Galilea ,
ami a Genezáreti-tó és a Földközi-tenger között terült el.
Jézus Galileában nevelkedett fel,
és ott is lakott.
Szolgálatának nagyobb részét is Galileában végezte.
A Jordántól keletre,
északon volt Trachonitisz,
kissé délebbre,
középen terült el Tízváros,
azaz Dekapolisz.
Ezen a területen tíz görög város volt,
és nagyrészt idegenek által lakott terület volt.
Délen Perea terült el.
Ez a hat terület meg van említve az evangéliumokban,
de Jézus életében legfontosabb szerep a Jordántól nyugatra lévő részeknek jutott,
azaz Júdeának,
Samáriának és Galileának.
A zsidók által lakott területek szomszédságában pogány vallású emberek éltek a következő tartományokban:
délen Idumea,
délkeleten Nabatea,
Északon Abiléné,
észak-nyugaton Szirofönícia terült el.
b.
Domborzati formák
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
Domborzati formáknak nevezzük a hegyeket,
völgyeket,
fennsíkokat és síkságokat.
Izráel,
jóllehet nem nagy ország,
de domborzata változatos.
Ha a térképet tanulmányozzuk,
akkor a következőket látjuk:
Izráel a Földközi-tenger keleti partjánál terül el.
A domborzati formák észak-dél irányban elterülő sávokban találhatók.
A part mentén síksággal találkozunk,
ami alkalmas növénytermesztésre.
Ahogy kelet felé haladunk,
a talaj emelkedik,
és dombokkal valamint alacsonyabb hegyekkel találkozunk.
A hegyek és dombok köves talaja nem volt alkalmas növénytermesztésre,
inkább állatokat tartottak ezen a vidéken.
Tovább haladva kelet felé,
a Jordán völgyében találjuk magunkat,
aminek mentén keskeny,
folyó menti síkság szalad mindkét oldalon.
Ismét kelet felé haladva,
a talaj hirtelen megemelkedik,
és egy fennsíkra érünk,
amely Perea,
Tízváros (Dekapolisz) és Trachonitisz területét képezi.
A Jordán Izráel egyetlen jelentős folyóvize.
Kisebb patakjai általában időszakosak,
és csak az esős évszakban van víz bennük.
A Jordán északon,
a Hermon-hegységben ered,
Cézárea Filippi településhez közel.
Jézus idejében a folyó felső folyásán két édesvízű tó volt található,
a nagyobbiknak Genezáreti-tó volt a neve.
Ez a tó gazdag volt halban,
és Jézus tanítványainak egy része itt élt halászként.
Az evangélium történeteinek egy része ennek a tónak a környékén,
vagy éppen a tavon zajlik.
A Jordán déli irányba folyik,
és a Holt-tengerbe torkollik.
Azért nevezik így ezt a nagyobb tavat,
mert a vize annyira sós,
hogy halak vagy más állatok nem élhetnek benne.
Izráel hegyei közül megemlítjük Júdeában a Jeruzsálem-környéki hegyeket,
Samáriában a Garizím-hegyet,
Galileában a Tábor-hegyet.
A Hermon-hegy már Szíria Abiléné nevű tartományában van,
a Karmel-hegy pedig Szirofönícia déli határánál,
a Földközi-tengerhez közel.
Izráel éghajlata (időjárása) északon hűvösebb,
déli irányba haladva melegedik,
míg délen már forró,
sivatagos területek vannak.
c.
Fontosabb települések
Az evangéliumokban szereplő,
és Jézus életében fontos szerepet betöltő települések közül megemlítünk néhányat.
Júdeában van Jeruzsálem,
ennek környékén található Betlehem,
Betánia és Emmaus.
Jeruzsálemtől keletre,
a Jordán partjához közel található az ősi Jerikó városa.
Samáriában van Sikár,
ami egy központi város volt Jézus idejében.
Galileában a Genezáreti-tó partján volt Kapernaum,
Korazin és Betsaida,
Magdala és Tibériász.
Kissé nyugatabbra voltak azok a falvak,
amelyek Jézus lakhelyéhez közel voltak,
mint Kána,
Nain és Názáret,
ahol felnevelkedett Jézus.
Tízváros északi részén,
közel a Genezáreti-tóhoz volt Gadara.
Trachonitisz északi részén a Hermon-hegy lábánál,
a Jordán forrásához közel volt található Cézárea Filippi.
2.
Jézus Krisztus születése és gyermekkora
Jézus Krisztus születését megjövendölték a próféták,
és a zsidó nép várta is a Messiás megjelenését (Ézs 9.
és 11.
fejezetek;
Mik 1,1).
A legtöbb várakozó azonban nem a bűnből való szabadulásra gondolt:
ők egy politikai megváltó eljövetelét várták,
aki megszabadítaná őket a római elnyomástól.
Jézus Krisztus születése a Szentháromság Isten második személyének emberré válását jelentette,
mert enélkül nem lett volna lehetséges a megváltásunk.
Jézus születése előtt azonban el kellett jönnie valakinek,
aki az ő megjelenését és szolgálatát előkészítse.
Ez Keresztelő János volt,
akinek a születése szintén meg volt jövendölve az Ószövetségben (Mal 3,23-24;
Mt 11,12-15).
a.
Keresztelő János,
az útkészítő
Keresztelő János Zakariás pap és Erzsébet gyermeke volt.
Erzsébet rokoni kapcsolatban volt Máriával,
Jézus anyjával.
Zakariás és felesége már öregek voltak,
és még nem volt gyermekük.
Isten egy angyal által kijelentette Zakariásnak,
amikor a templomban szolgált,
hogy fiúgyermekük fog születni,
aki nagy lesz Isten előtt és „az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz,
az ő Istenükhöz,
és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével,
és az atyák szívét a gyermekekhez,
és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse,
hogy felkészült népet állítson az Úr elé” (Lk 1,16-17).
Zakariás a saját és felesége öregségére hivatkozott,
és nem hitte el az angyal beszédét.
Ezért az angyal kijelentette,
hogy meg fog némulni addig,
amíg megszületik a gyermekük.
Valóban gyermekük lett az angyal szava szerint,
öreg koruk ellenére.
Miután felnőtt,
Keresztelő János úgy készítette elő Jézus Krisztus útját,
hogy a megtérés szükségességét,
és Isten országának a megjelenését hirdette a népnek.
Sokan meg is tértek és megváltoztatták viselkedésüket.
Ezzel olyan lelki légkör alakult ki,
amiben megjelenhetett Jézus Krisztus,
a Messiás.
b.
Jézus Krisztus születésének meghirdetése
Jézus egy szűz lánytól,
Máriától született,
aki Józsefnek volt a jegyese.
Isten úgy döntött,
hogy Krisztus testet öltése (emberré léte) úgy történjen,
hogy annak fogamzásához ne járuljon hozzá férfi,
hanem a Szentlélektől legyen.
Máriának megjelent Gábriel angyal,
és elmondta neki,
hogy fia fog születni,
mert Isten különös kegyelmében részesítette őt.
Mikor Mária azt válaszolta,
hogy nem érti,
hogyan történhetne ez,
mert neki nem volt férfival dolga,
akkor az angyal azt mondta,
hogy a fogamzás a Szentlélektől lesz.
A gyermekkel kapcsolatban pedig ezt jelenti ki:
Nagy lesz ő,
és a Magasságos Fiának mondják majd;
az Úr Isten neki adja atyjának,
Dávidnak a trónját,
ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké,
és uralkodásának nem lesz vége (Lk 1,32-33).
Mária nem értette,
mi történik vele,
mégis elfogadta,
és azt mondta:
„Íme,
az Úr szolgálóleánya:
történjék velem a te beszéded szerint” (Luk 1,38)!
Mária engedelmessége példa lehet előttünk.
Kész volt Isten rendelkezésére állni,
hogy eszköze legyen világmegváltó tervében.
Mindnyájunknak van valamilyen szerepünk Isten országának terjedésében.
Mondjunk mi is igent,
és fogadjuk örömmel a számunkra kijelölt szolgálatot.
Amikor József megtudta,
hogy Mária terhes,
fel akarta bontani vele a jegyességet (Mt 1,18-25).
Arra gondolt,
hogy a terhesség bűnnek a következménye,
és ha titokban elbocsátja Máriát,
akkor nem kell meghalnia.
Ugyanis a zsidók abban az időben a paráznaságot megkövezéssel büntették.
Mikor ezt kigondolta,
neki is megjelent az Úr angyala,
és kijelentette,
hogy ami Máriával történt,
az Istentől van,
és hogy ne féljen magához venni Máriát feleségeként.
A születendő gyermekkel kapcsolatban ezt mondta az angyal:
Fiút fog szülni,
akit nevezz el Jézusnak,
mert ő szabadítja meg népét bűneiből.
Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék,
amit az Úr mondott a próféta által:
„Íme,
a szűz fogan méhében,
fiút szül,
akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti:
Velünk az Isten (Mt 1,21-23).
József magához vette Máriát,
Mária pedig terhességének egy részét Erzsébettel,
Zakariás feleségével töltötte (Lk 1,39-45).
József és Mária a galileai Názáretben laktak.
c.
Jézus Krisztus születése
Amikor elérkezett Mária szülésének az ideje,
férjével együtt el kellett utazniuk Betlehembe,
ami Júdeában,
Jeruzsálemhez közel volt.
Azért kellett ezt tenniük,
mert a római császár,
akinek uralma alatt a zsidók éltek azokban az években,
elrendelt egy népszámlálást.
Mindenkit abban a helységben kellett bejegyezni,
amelyből származott.
Mivel József elődei betlehemiek voltak,
oda kellett utazniuk.
Mária épp akkor szülte meg gyermekét,
amikor Betlehemben voltak.
„Mivel nem volt hely a vendégfogadó házban”,
egy istállószerű helyen voltak kénytelenek megszállni.
A gyermeknek a Jézus nevet adták,
az angyal utasítása szerint,
mert Jézus azt jelenti,
hogy szabadító (Lk 2, 1-7).
Az Úr megmozgatta a mennyet és a földet,
amikor Jézus megszületett.
Betlehem határában pásztorok legeltettek,
akiknek angyalok adták hírül Jézus születését.
Egy egész sereg angyalt is hallottak,
amint Istent dicsőítették:
„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség,
és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14)!
A pásztorok elmentek,
és meg is találták a szent családot,
és imádták az újszülöttet.
A szülők csak csodálkoztak azon,
amit a pásztorok az angyalokról mondtak nekik.
Amikor Jézus nyolcnapos lett,
szülei körülmetélték,
majd a törvény előírása szerint elmentek,
és áldozatot mutattak be a szülés után a templomban.
Akkor egy öregember,
név szerint Simeon,
a karjaiba vette Jézust és megáldotta őt,
mert felismerte a gyermek Jézusban,
hogy ő a Messiás (Lk 2,21-32).
Valamivel később egy keleti országból – a Biblia nem mondja,
melyikből,
és hányan –bölcsek érkeztek,
és keresték a „zsidók királyát” (Mt 2,1).
Ők ugyanis a csillagokat vizsgáló nagy tudású emberek voltak,
és mivel akkoriban láttak megjelenni egy új csillagot az égen,
azt tartották,
hogy az a zsidók királyának születését jelzi.
Azért jöttek,
hogy hódolatukat fejezzék ki ennek a királynak.
Először azt gondolták,
hogy Heródes palotájába kell menniük,
hisz ő volt a király abban az időben.
Heródes gonosz király volt,
aki nagyon féltette a hatalmát,
és sok embert – köztük családtagjait is – megölt,
mert féltette trónját.
Heródes csodálkozott,
ugyanakkor a hatalomféltés lett úrrá rajta.
Ő nem tudott semmit arról,
hogy egy új király született volna,
de arra gondolt,
hogy az írástudók tudni fogják,
hol kell megszületnie a Messiásnak.
Ezek meg is mondták neki,
hogy Betlehemben fog az megtörténni Mikeás próféciája alapján:
Te pedig,
efratai Betlehem,
bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között,
mégis belőled származik az,
aki uralkodni fog Izráelen.
Származása visszanyúlik a hajdankorba,
a távoli múltba (Mik 5,2).
Heródes elmondta,
hogy mit tudott meg az írástudóktól,
és elküldte a napkeleti bölcseket Betlehembe,
hogy keressék meg a „zsidók királyát”.
Megparancsolta nekik,
hogy ha megtalálják,
jöjjenek vissza,
mondják meg neki is,
hogy hol van,
mert ő is el akar menni,
hogy hódoljon előtte.
Igazi szándéka azonban az volt,
hogy meggyilkolja a gyermeket.
A bölcsek elmentek,
meg is találták a gyermeket,
és ajándékot adtak neki:
aranyat,
tömjént és mirhát.
Mivel azonban álomban kijelentést kaptak,
hogy ne menjenek vissza Heródeshez,
más úton tértek vissza hazájukba (Mt 1,12).
Alig mentek el a bölcsek,
amikor az Úr angyala megintette Józsefet,
hogy a gyermekkel együtt meneküljenek Egyiptomba,
mert Heródes halálra fogja keresni őt.
Úgy is tett,
még azon az éjszakán elmenekültek.
Amikor Heródes látta,
hogy a bölcsek nem tartották be ígéretüket,
katonáival leöletett Betlehemben minden két év alatti gyermeket.
Azt gondolta,
hogy ha meg is született a zsidók királya,
akkor is meghal a megölt gyermekekkel együtt,
és így senki sem fogja fenyegetni uralmát.
Nem tudta,
hogy József már messze jár,
és a gyermek Jézus biztonságban van.
József csak azután tért vissza családjával Izráelbe,
miután meghalt Heródes,
és Názáretben,
korábbi lakóhelyükön telepedett le (Mt 2,19-23).
d.
Jézus Krisztus gyermekkora
Jézus gyermekkoráról ne tudunk sokat.
Láttuk fentebb,
hogy el kellett menekülniük Egyiptomba.
Nem tudjuk pontosan,
meddig voltak ott,
de Jézus a kisgyermekkorát,
és lehet többet is,
Egyiptomban töltötte.
Amikor visszaköltöztek Názáretbe,
József ácsmesterként dolgozott.
Jézus valószínűleg belenőtt ebbe a mesterségbe,
és megtanulta azt apjától.
Jézus növekedése olyan volt,
mint minden más gyermeké.
Az ige azt mondja róla,
hogy:
„… növekedett és erősödött,
megtelt bölcsességgel,
és az Isten kegyelme volt rajta” (Lk 2,40).
Gyermekkoráról egy konkrét mozzanatot tudunk.
Amikor tizenkét éves volt,
elment szüleivel a templomba a húsvét ünnepére (Lk 2,41-52).
Az ünnepségek után szülei hazaindultak,
és csak útközben vették észre,
hogy Jézus nincs velük.
Akkor gyorsan keresni kezdték,
még a templomhoz is visszatértek.
Ott találták meg őt,
amint az írástudókat hallgatta és kérdezgette.
Ezek nagyon csodálkoztak,
hogy milyen értelmesen tud Jézus beszélni a törvényről.
Amikor szülei felelősségre vonták,
hogy miért maradt el tőlük,
azt felelte:
„nem tudjátok,
hogy az én Atyám házában kell lennem” (Lk 2,49)?
Jeruzsálemből hazatérve Jézus engedelmes volt szüleinek,
és tovább növekedett és tanult (Lk 2,52).
Valamikor tizenkét éves kora után és harminc éves kora előtt halhatott meg apja,
József,
mert amikor Jézus harmincévesen megkezdi nyilvános szolgálatát,
akkor már az ige nem tesz említést apjáról,
csak anyjáról,
Máriáról és a többi testvéreiről (Mk 3,31-32).
3.
Jézus Krisztus felkészülése a szolgálatra
Az Úr Jézus Krisztus földi szolgálatának elején három fontos esemény történt:
bemerítkezése,
megkísértése és tanítványainak a kiválasztása.
Szolgálatának kezdetekor Keresztelő János már végezte útkészítői szolgálatát.
A Jordánhoz ment,
és azt prédikálta a népnek,
hogy meg kell térniük,
mert Isten országa közel van.
Akik megtértek,
és készek voltak elhagyni bűneiket,
azokat megkeresztelte a Jordán folyóban (Mt 3,1-12).
a.
Bemerítkezés
Körülbelül harmincéves korában Jézus megjelent a Jordánnál,
hogy Keresztelő János bemerítse őt.
János először nem akarta ezt megtenni,
mert úgy látta,
hogy Jézus nem bűnös,
sőt inkább neki lenne szüksége arra,
hogy Jézus bemerítse.
Jézus azonban így kérte őt:
„engedj most,
mert az illik hozzánk,
hogy így töltsünk be minden igazságot” (Mt 3,15).
János ugyanis nem értette,
hogy Jézus nem a „bűnöknek bocsánatára” keresztelkedik meg,
mint azok,
akiket addig megkeresztelt,
hanem azért,
hogy ezzel bemutassa,
hogy eggyé válik velünk,
emberekkel,
és hogy kész Isten akaratát tenni.
János végül is bemerítette Jézust a Jordán folyóba.
Amikor Jézus feljött a vízből,
János látta,
hogy a Szentlélek galamb formájában száll le Jézus Krisztusra (Mt 3,16).
Ebből ismerte fel János,
hogy Jézus a megígért Messiás (Jn 1,32-34).
Abban a pillanatban hang is hallatszott a mennyből.
Az Atya Isten mondta a következőket:
„Ez az én szeretett fiam,
akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17).
Így Jézus Krisztus bemerítésekor a teljes Szentháromság megnyilvánult:
az Atya szült a menyből,
a Fiú bemerítkezett a Jordánba és a Szentlélek leszállt Jézusra.
b.
Megkísértés
A bemerítése után Jézus azonnal a pusztába ment a Szentlélek vezetésével,
hogy ott megkísértse az ördög.
Ott negyven napig tartózkodott,
és közben böjtölt és imádkozott.
Lélekben készült megváltói szolgálatára.
A negyven nap vége felé Jézus megéhezett,
és akkor odament hozzá az ördög,
hogy megkísértse.
Három dologgal kísértette meg.
Először azt mondta neki,
hogy mivel éhes,
változtassa a köveket kenyérré.
A kísértés lényege az volt,
hogy a fizikai szükségleteit helyezze előbbre a lelki dolgoknál.
Jézus ezt elutasította.
A második próbálkozásban az ördög lélekben elvitte Jézust a jeruzsálemi templom tetejére,
és azt mondta,
hogy ugorjon le,
mert nem lesz semmi baja,
hisz meg van írva:
Isten parancsol az angyaloknak,
hogy őrizzék meg,
hogy ne üsse meg magát.
Ennek a kísértésnek a lényege az volt,
hogy Jézus legyen népszerű,
mert ha megtette volna,
amit az ördög kért,
akkor mindenki csodálta volna.
Jézus ezt a kísértést is visszautasította.
Harmadjára az ördög felvitte őt egy magas hegyre,
és megmutatta neki a föld minden országát.
Azt mondta,
hogy mindezeket neki adja,
ha imádni fogja őt.
Ez a hatalommal való kísértés volt,
hogy Jézus Krisztus ne a szenvedések által jusson hatalomhoz,
hanem önkényesen.
Jézus ezt is visszautasította és azt mondta:
„Távozz tőlem,
Sátán,
mert meg van írva:
az Urat a te Istenedet imádd,
és csak neki szolgálj”(Mt 4,10)!
Ekkor eltávozott a Sátán tőle egy időre,
ő pedig a Lélek erejével tért vissza a pusztából,
hogy megkezdje szolgálatát.
Minket is megkísért a Sátán.
Felkelti vágyainkat,
és hatással akar lenni akaratunkra,
hogy olyan dolgokat vágyjunk,
és olyan dolgokat akarjunk,
amik nem tetszenek Istennek.
Ne feledjük azonban,
hogy ő egy legyőzött ellenség.
Álljunk ellene az igével,
Jézus Krisztusra hivatkozva,
és elfut tőlünk.
Lásd Jak 4,7.
c.
Tanítványok kiválasztása
Jézus szolgálatának elején kiválasztotta tizenkét tanítványát.
Nekik kívánta átadni tanításait,
és azt akarta,
hogy felismerjék:
kicsoda ő,
és mit tesz ebben a világban.
A tanítványok – lassan ugyan –,
de felismerték,
hogy Jézus Krisztus Isten Fia,
a megígért Messiás.
Tanúi voltak annak,
amit Jézus tett,
és amit tanított,
úgyhogy később tovább tudták azt adni.
Tanítványait egyenként szólította meg (Mt 4,18-22),
de egy alkalommal a köré gyűlt emberekből tizenkettőt választott ki (Lk 6,12-16).
Ezek a következők voltak:
1.
Simon,
akit Péternek nevezett el
2.
András,
a Simon testvére
3.
Jakab
4.
János,
Jakab testvére
5.
Fülöp
6.
Bertalan
7.
Máté
8.
Tamás
9.
Jakab,
az Alfeus fia
10.
Simon,
a zélóta
11.
Júdás,
a Jakab fia
12.
Júdás Iskáriótes,
aki áruló lett
Mi is az Úr Jézus Krisztus tanítványai,
követői vagyunk.
Ezért komolyan vesszük azt,
amit ő mondott a tanítványság feltételeiről.
Az Úr ezt mondta:
Ha valaki énutánam akar jönni,
tagadja meg magát,
vegye fel a keresztjét,
és kövessen engem” (Mk 8,34).
4.
Jézus Krisztus szolgálata Galileában
Jézus leginkább Galileában és Júdeában szolgált.
Egyszer elment Szirofönícia tartományba,
egyszer Cézárea Filippibe,
ami Trachonitisz tartományban volt.
Alkalmilag volt Tízvárosban (Dekapolisz),
Pereában és Samáriában.
Jézus életrajzát és utazásait nem tudjuk pontosan megismerni,
mert az evangéliumok íróinak nem az események pontos ismertetése volt a célja,
hanem Jézus személyének és tanításainak a bemutatása.
Galileában és Júdeában is több alkalommal szolgált,
hisz Jézus minden évben felment Jeruzsálembe a nagy ünnepek megünneplésére.
Az ünnepeken való részvételekből tudjuk nagyjából kiszámítani,
hogy nyilvános szolgálata körülbelül három évig tartott,
és ennek a három évnek a végén halt kereszthalált.
Jézus életének bemutatásánál egybevesszük azokat a szolgálatokat,
amelyeket különböző időszakokban Galileában és Júdeában végzett.
Célunk az,
hogy az evangéliumok fontosabb eseményeivel megismerkedjünk és nem az,
hogy az eseményeket időrendi sorendben tárgyaljuk.
a.
Jézus beszéde a názáreti zsinagógában
Szolgálatának elején Jézus beszédet tartott a názáreti zsinagógában.
Ebben a helységben nevelkedett fel (Lk 4,14-30).
A zsinagógában szokás volt,
hogy felolvassanak a próféták könyveiből.
A zsinagóga vezetője felkérte Jézust,
hogy olvasson az igéből.
Ézsaiás könyvéből olvasta fel a 61.
fejezet 1-2.
versét.
Az Úr Lelke van énrajtam,
mivel felkent engem,
hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;
azért küldött el,
hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak,
és a vakoknak szemük megnyílását;
hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
és hirdessem az Úr kedves esztendejét (Lk 4,18-19).
Az Úr Jézus kijelentette,
hogy „ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára”(Lk 4,21).
Erre megbotránkoztak a názáretiek.
Különösen azon a beszédén,
hogy az Ószövetségben is voltak olyan esetek,
amikor Isten nem tudta megáldani saját népét,
hitetlenségük miatt,
de pogány emberek áldásban részesültek.
Ez annyira felbőszítette őket,
hogy meg akarták ölni Jézust.
Ő azonban kimenekült közülük.
b.
A hegyi beszéd
A hegyi beszédnek nevezett prédikációt Máté evangéliuma adja vissza teljes egészében (Mt 5-7 fejezetek).
A Lukács evangéliumában részleteket találunk a hegyi beszédből.
A hegyi beszédet Jézus a Genezáreti-tó közelében mondta egy hegyen.
A beszédben a következő nagyobb témaköröket találjuk:
–A boldogmondások (Mt 5,3-12).
Jézus rövid mondatokban elmondja,
hogy kik a boldogok,
azaz áldottak Isten szemében.
Ezek azok,
akik lelki szegények,
akik sírnak,
a szelídek,
akik éheznek az igazságra,
az irgalmasok,
a tiszta szívűek,
akik békét teremtenek,
akiket az igazságért üldöznek.
–A tanítványok szerepe a világban (Mt 5,13-16).
A tanítványok (Krisztusban hívő emberek) olyanok a világ számára,
mint a só az ételben,
és a fény a sötétben.
–Az ószövetségi törvény magyarázata (Mt 5,7-48).
Az Úr Jézus a törvényt elmélyíti,
és nemcsak a cselekedetekre egyszerűsíti,
hanem a szív kívánságait is figyelembe veszi.
Szerinte nemcsak az bűn,
amit teszünk,
hanem az is,
amit gondolunk,
és amire vágyunk a szívünkben.
Az Úr Jézus a Tízparancsolatot,
a szombatnapra vonatkozó parancsolat kivételével,
elmélyíti és megújítja a tanítványai számára.
–A hívő élet megélése (Mt 6-7,23).
Ebben a szakaszban Jézus tanít olyan kérdésekről,
mint az adakozás,
az imádkozás,
böjtölés,
az igazi kincs,
Isten gondviselése stb.
Jézus e tanításai nagyon mélyrehatók,
őszinteséget és Isten iránti teljes odaszánást követelnek az embertől.
–Felszólítás az ige megtartására (Mt 7,24-29).
A beszéd végén Jézus felszólítja tanítványait,
hogy tartsák meg az ő szavait.
Egy illusztrációval is szemlélteti mondanivalóját.
Azt mondja,
hogy az,
aki hallja és megtartja az igét,
olyan,
mint az az ember,
aki házát sziklaalapra építi.
Aki hallja,
de nem cselekszi meg,
olyan,
mint az az ember,
aki házát homokos talajra építi,
fundamentum nélkül.
Mind a két házra rájön a szél és az árvíz.
Az marad meg,
amelyik a sziklaalapra van építve.
A másik összedől.
Az az ember marad meg az élet nehézségeiben,
aki Isten beszédére építi az életét.
A hegyi beszédben úgy látjuk,
hogy Jézus Krisztus egy új törvényhozó.
Ahogy Mózes adta a törvényt az Ószövetségben,
úgy adja Jézus Krisztus a törvényt az Újszövetségben.
Jézus Krisztus a király,
aki bemutatja országának törvényét.
A hegyi beszéd az Úr Jézus Krisztus tanításának az összefoglalója.
Nagy figyelmet kell fordítanunk nekünk is ezeknek a tanításoknak a megélésére.
Jézus többször figyelmezteti a tanítványait,
hogy maradjanak meg benne és az ő beszédeiben (Jn 15,4-7).
c.
Jézus Krisztus csodákat tesz
Az Úr Jézus Krisztus,
mint király,
nemcsak országa törvényét mutatta be,
hanem a hatalmát is.
Jézus Krisztus,
különösen szolgálata elején,
sok csodát tett.
Olyan csodákkal találkozunk,
mint gyógyítások (Mt 8,1-17),
a vihar lecsendesítése (Mt 8,23-27),
ördögök kiűzése emberekből (Mt 8,28-34),
halottak feltámasztása (Mt 9,15-26) stb.
Jézus csodái megmutatták az ő hatalmát és szeretetét.
Jóllehet Jézus sajnálta az embereket és segíteni akart rajtuk,
mégsem gyógyított meg minden beteget,
hisz a csodákat jelnek és figyelmeztetésnek szánta.
Ezek felhívták az emberek figyelmét arra,
hogy Jézus Krisztus a Megváltó,
Isten Fia.
Gyógyításai előre jelezték,
hogy amikor majd kiteljesedik Isten országa,
akkor már nem lesz többé betegség és szenvedés.
d.
A csodálatos halfogás
A csodálatos halfogás története azért érdekes,
mert Péter életével is kapcsolatos,
és mert azt mutatja,
hogy az ember milyen bűnösnek látja magát Krisztus jelenlétében.
Jézus egyszer a Genezáreti-tó partján prédikált Simon Péter hajójából (Lk 5,1-11).
Mikor befejezte a tanítást,
azt mondta Péternek,
hogy evezzen beljebb,
a mély vizekre,
és vessék ki a hálót halfogásra.
Péter azt válaszolta,
hogy egész éjszaka halásztak,
mégsem fogtak semmit.
Mint halász szakember,
tudta,
hogy napközben nem lehet halat fogni.
De Jézus szavára mégis kivetette a hálót.
Akkor láss csodát!
Olyan sok hal került a hálóba,
hogy amikor próbálták kihúzni,
a háló szakadozni kezdett.
Péter akkor térdre esett,
és a csoda láttán azt mondta az Úrnak:
„Menj el tőlem,
mert bűnös ember vagyok,
Uram!”
Péter nagyon kicsinek,
jelentéktelennek és bűnösnek látta magát Jézus jelenlétében.
Jézus azonban azt mondta neki:
„Ne félj,
ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10)!
Ez a jelenet Simon Péterre olyan nagy hatással volt,
hogy mindent otthagyott,
és követte Jézust.
Péter életében nagyon fontos volt ez az esemény,
amikor meglátta és megvallotta bűnös voltát.
Valójában a tanítványság azzal kezdődik,
hogy meglátjuk,
hogy bűnösek vagyunk,
és Jézus Krisztushoz térünk,
kérve bűneink bocsánatát.
e.
A tanítványok első kiküldetése a szolgálatra
A tanítványok látták Jézus tetteit,
hallották tanításait.
Jézus két alkalommal is kiküldte őket,
hogy hirdessék azt,
amit ő tanított,
és tegyék azt,
amit tőle láttak.
Egyszer a tizenkettőt küldte ki,
más alkalommal már hetvenet küldött ki követői közül (Lk 9,1;
Lk 10,1).
Mielőtt kiküldte volna őket,
megtanította,
mit tegyenek,
és mit mondjanak:
Miután összehívta a tizenkettőt,
erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett,
és a betegségek gyógyítására.
Aztán elküldte őket,
hogy hirdessék az Isten országát,
és gyógyítsanak.
Ezt mondta nekik:
„Semmit ne vigyetek az útra,
se botot,
se tarisznyát,
se kenyeret,
se pénzt,
két-két alsóruhátok se legyen.
Amikor betértek egy házba,
ott maradjatok,
és onnan induljatok tovább.
Ha valahol nem fogadnak be titeket,
amikor kimentek abból a városból,
verjétek le még a port is lábatokról,
bizonyítékul ellenük” (Lk 9,1-5).
A tanítványok sikeres szolgálatot végeztek:
hirdették,
hogy közel jött Isten országa,
betegeket gyógyítottak,
sőt még ördögöket is űztek.
Nagy örömmel mondták ezt el Jézusnak.
Ő pedig azt mondta nekik:
Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
Íme,
hatalmat adtam nektek,
hogy kígyókon,
skorpiókon tapodjatok,
és az ellenség minden erején,
és hogy semmi se árthasson nektek.
De ne annak örüljetek,
hogy a lelkek engedelmeskednek nektek,
inkább annak örüljetek,
hogy a nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10,18-20).
f.
Kicsoda Jézus Krisztus
A tanítványok előtt csak fokozatosan bontakozott ki Jézus Krisztus személye.
Elindultak őt követni,
mert megragadta őket Jézus személye és tanítása.
De hogy ki is ő valójában,
akkor még nem tudták.
Egyik alkalommal Jézus a tanítványaival Cézárea Filippi környékén járt,
ahová nem követték őket olyan sokan,
és meghittebben társaloghatott velük.
Megkérdezte tőlük:
„Kinek mondják az emberek az Emberfiát?”
Jézus gyakran nevezte magát Emberfiának.
A tanítványok azt válaszolták,
hogy az emberek különféleképpen ítélik meg Jézust.
Egyesek azt mondják,
hogy ő Keresztelő János,
vagy Illés,
vagy Jeremiás,
vagy egy más próféta (Mt 16,13-20).
Azután megkérdezte tőlük,
hogy ők kinek tartják őt?
Péter válaszolt:
„Te vagy a Krisztus,
az élő Isten Fia” (Mt 16,16)!
Jézus akkor valami nagyon fontosat mondott Péternek:
Boldog vagy,
Simon,
Jóna fia,
mert nem test és vér fedte fel ezt előtted,
hanem az én mennyei Atyám.
Én pedig ezt mondom neked:
Te Péter vagy,
és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat,
és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.
Neked adom a mennyek országának kulcsait,
és amit megkötsz a földön,
kötve lesz az a mennyekben is,
és amit feloldasz a földön,
oldva lesz az a mennyekben is (Mt 16,17-19).
Jézus Krisztus több igazságot is elmondott ezzel Simon Péternek:
–Maga Isten jelentette ki neki,
hogy Jézus az Isten Fia.
Jézus személyét csak akkor érthetjük meg,
ha Isten (az Atya,
vagy a Szentlélek) kijelenti nekünk.
–Jézus megváltoztatta a Simon nevét Péterre.
A Péter név azt jelenti,
hogy szikla.
Ez arra utal,
hogy Simonnak erős jelleme lesz,
mint a szikla,
és hogy amit ő kimondott Jézusról,
az olyan sziklaszilárd igazság,
amire felépül Krisztus Egyháza.
–A szikla,
amire felépül Krisztus Egyháza,
az nem Simon Péter személye,
hanem az ő hitvallása,
vagyis,
hogy „Jézus Krisztus az Isten Fia”.
–Simon Péternek (és majd az ő utódainak) adatott a megkötés és a feloldás hatalma.
Ez azt jelenti,
hogy ő olyan lelki látással fog rendelkezni,
ami által meg tudja ítélni,
kinek bocsátott meg Isten (feloldás hatalma),
és kinek nem bocsátotta meg Isten a bűneit (megkötés hatalma).
Péter után a többi tanítvány is lassan megismerte,
hogy kicsoda Jézus.
g.
A megdicsőülés hegyén
Jézusnak a tizenkettőn kívül más tanítványai is voltak.
Láttuk fentebb,
hogy egy alkalommal hetvenet is kiküldött.
Ez volt az ő tágabb tanítványi köre.
De volt egy szűkebb tanítványi csoportja is a tizenkettőn belül:
Péter,
János és Jakab.
Egyszer különös eseményben vehettek részt ezek a tanítványok.
Jézus felvitte őket egy hegyre,
és ott fenn a hegyen elváltozott előttük.
Lénye dicsőségesen tündöklött,
ruhája fényes fehéren világított (Mk 9,2-8).
Megjelent Jézussal az ószövetségi személyek közül Mózes és Illés,
és a Jézusra váró szenvedésekről,
és az azzal kapcsolatos dolgokról beszéltek együtt.
A tanítványok csodálkoztak,
és nagyon jól érezték magukat.
Péter,
aki mindig hamar beszélt,
mert amolyan szószóló szerepet játszott a tanítványok között,
most is megszólalt:
„Mester,
jó nekünk itt lennünk,
készítsünk azért három sátrat:
egyet neked,
egyet Mózesnek és egyet Illésnek!”
Péter nem fogta fel szavainak jelentését,
ezért hirtelen vége lett a látványnak,
mert leszállt egy felhő,
és mindnyájukat betakarta.
Egy hang is hallatszott a mennyből,
mintha az Atya azt akarta volna mondani,
hogy nem Péterre kell hallgatni:
„Ez az én szeretett Fiam,
reá hallgassatok!”
Amikor eloszlott a felhő,
Mózes és Illés már nem volt ott,
csak Jézus egyedül,
és már sem lénye,
sem ruhája nem sugárzott a dicsőségtől.
A tanítványok számára az egy különös tapasztalat volt,
amikor megláthatták,
hogy Jézus Krisztus milyen dicsőséges,
és a mennyei hangból megértették,
hogy Jézus Krisztus Isten Fia.
Így most már nemcsak Péternek jelentette ki Isten,
hogy kicsoda Jézus Krisztus,
hanem Jakab és János is meggyőződhetett erről.
Később a többi tanítvány előtt is világos lett,
hogy Jézus a megígért Messiás,
ő Isten Fia,
maga a testet öltött Isten.
5.
Jézus Krisztus szolgálata Júdeában
Jézus,
amint korábban említettük,
gyakran járt Júdeában,
jóllehet Galileában élt.
Minden évben felment Jeruzsálembe az ünnepekre,
de többször tartott igehirdetői körutakat is Júdea városaiban és falvaiban.
Az itt végzett szolgálatokból említünk meg néhányat.
a.
Beszélgetés Nikodémussal
A Nikodémussal folytatott beszélgetésre valószínűleg Jeruzsálemben került sor,
és két szempontból is fontos:
a) mert Jézus az újjászületésről tanít benne,
és b) mert arról beszél,
hogy Isten szeretetéből kifolyólag Jézus Krisztus meg fog halni bűneinkért.
Nikodémus,
a Nagytanács (Szanhedrin) egyik tagja felkereste Jézust éjjel,
mert beszélni akart vele (Jn 3,1-21).
Elmondta Jézusnak,
hogy a tanács tagjai tudják,
hogy Istentől jött,
de nem akarnak hinni benne.
Jézus nem is hallgatta végig Nikodémus informáló jelentését,
mert azt mondta neki,
hogy azok,
akik meg akarják látni Isten országát,
azoknak szükséges,
hogy újjászülessenek (Jn 3,3).
Nikodémus nem értette ezt,
és így közte és Jézus között elindul egy beszélgetés erről a témáról.
Jézus kifejtette,
hogy az újjászületés Isten Lelke által véghezvitt nagy lelki változás az emberek életében,
azokéban,
akik meg akarnak szabadulni bűneikből,
és nem akarnak a bűn sötétségében megmaradni (Jn 3,19-21).
Jézus beszél arról is,
hogy neki magának fel kell emeltetnie,
mint ahogy Mózes felemelte a kígyót annak idején a pusztában,
hogy gyógyuljanak meg az emberek (4Móz 21,1-9).
Ezzel a bekövetkezendő kereszthalálára utalt.
Úgy,
ahogy Mózes idejében meggyógyultak az emberek,
ha feltekintettek a rézkígyóra,
amit Mózes egy oszlopra állított;
ugyanúgy,
ha majd valaki hittel Jézus Krisztusra néz,
aki a kereszten meghalt érettünk,
megmenekül a lelki haláltól:
meg lesznek bocsátva bűnei.
Mindez azért fog történni,
mert Isten szereti az embereket.
Ebben a történetben olvashatók a Biblia leghíresebb igeversei:
Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne,
el ne vesszen,
hanem örök élete legyen.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba,
hogy elítélje a világot,
hanem hogy üdvözüljön a világ általa.
Aki hisz őbenne,
az nem jut ítéletre,
aki pedig nem hisz,
már ítélet alatt van,
mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében (Jn 3,16-18).
b.
Keresztelő János halála
Láttuk fentebb,
hogy Keresztelő János az Úr Jézus Krisztus útkészítője volt.
Ez a szolgálata abból állt,
hogy meghirdette,
hogy hamarosan jön a Messiás,
és vele Isten országa (Mt 3,2),
és prédikálta,
hogy a népnek meg kell térnie bűneiből.
János bátor igehirdető volt,
mert nemcsak a köznépnek,
hanem a hatalmasoknak is átadta ezt az üzenetet.
Sőt meg is feddte őket,
amikor gonoszul éltek.
Megintette a királyt,
Heródest is,
amikor kiderült,
hogy sógornőjével,
Heródiással él együtt.
Ezért Heródiás megharagudott,
a király pedig börtönbe vetette Jánost (Mk 6,14-29).
Jánosnak a börtönben meggyengült a hite,
és bizonytalan lett Jézus Krisztus személyével kapcsolatban.
Tanítványait elküldte Jézushoz,
hogy kérdezzék meg:
biztos,
hogy ő a Krisztus,
vagy valaki mást kell várniuk?
Erre Jézus így válaszolt:
„Menjetek,
és mondjátok el Jánosnak,
amiket hallotok és láttok:
a vakok látnak,
és bénák járnak,
leprások tisztulnak meg,
és süketek hallanak,
halottak támadnak fel,
és szegényeknek hirdettetik az evangélium,
és boldog,
aki nem botránkozik meg énbennem” (Mt 11,4-6).
Ez az üzenet megerősítette Jánost,
akinek a helyzete a börtönben halálosan komolyra fordult.
Heródes egy nagy lakomát szervezett,
amikor Heródiásnak a lánya táncolt a vendégek előtt.
Nagyon megtetszett Heródesnek a tánc,
és azt mondta a lánynak,
hogy táncáért bármit kérhet tőle.
A lány anyjához ment megkérdezni,
hogy mit is kérjen.
Heródiás elérkezettnek látta az időt,
hogy Keresztelő Jánoson bosszút álljon,
amiért megintette Heródest,
hogy nem szabad erkölcstelen kapcsolatban élnie.
Ekkor azt mondta lányának,
hogy kérje Keresztelő János fejét egy tálban.
Heródes először vonakodott,
de a vendégek előtt tett ígérete miatt,
büszkeségből mégis lefejeztette Jánost.
Így ért véget egy bátor igehirdető élete (Mk 6,14-29).
Az emberek megvetették és megölték,
de Jézus nagyra értékelte őt.
Ezt mondta róla:
Bizony,
mondom néktek:
nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál;
de aki a legkisebb a mennyek országában,
nagyobb nála.
Keresztelő János napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved,
és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.
Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált.
És ha akarjátok,
fogadjátok el,
ő Illés,
aki eljövendő volt (Mt 11,11-14).
Végeredményben nem az számít,
hogy mit tesznek velünk az emberek,
hanem az számít,
hogy hogyan értékeli Isten az életünket.
c.
A gazdag ifjú
A gazdag ifjú története (Mt 9,16-26) azt mutatja,
hogy a jóhiszemű és vallásos emberek is elkárhozhatnak,
ha nem engedelmeskednek Jézusnak,
és nem készek megszabadulni bűnös megkötözöttségeiktől.
Egy gazdag fiatalember jött Jézushoz azzal a kérdéssel,
hogy milyen jó cselekedeteket kell tennie ahhoz,
hogy üdvözüljön.
Jézus megkérdezte tőle,
hogy miért kérdezi őt a jóról,
hiszen csak egy jó van,
az Isten.
Ami pedig az örök élet elnyerését illeti,
hát tartsa meg a parancsolatokat.
A fiatalember,
anélkül,
hogy jól elgondolkodott volna azon,
hogy megtartotta-e a parancsolatokat,
rávágta,
hogy megtartotta őket gyermekkora óta.
Jézus belelátott a szívébe,
és észrevette,
hol a probléma:
a vagyonánál,
ami megkötözi.
Ezért azt mondta neki:
„Ha tökéletes akarsz lenni,
menj el,
add el vagyonodat,
oszd szét a szegényeknek,
és kincsed lesz a mennyben;
aztán jöjj,
és kövess engem” (Mt 19,21).
A gazdag ifjú nem volt kész lemondani a vagyonáról,
ezért szomorúan távozott,
hogy Jézus ilyen feltételt állított az örök élet elnyerésére.
Ha igazán követni akarjuk az Úr Jézus Krisztust,
nekünk is le kell mondanunk mindazokról a dolgokról,
amik elvonják figyelmünket az Úrról.
Mivel Jézus Krisztus a legfontosabb kell,
hogy legyen az életünkben,
ezért az Úr kéri,
hogy mondjunk le mindarról,
ami közé és közénk állna.
d.
Zákeus
Zákeus és Lázár feltámasztásának története nem sokkal Jézus szenvedése előtt történt.
Amikor utoljára ment fel Jeruzsálembe,
ahol meg is feszítették őt,
Jerikó városán kellett keresztülmennie (Lk 19,1-10).
Jerikóban élt egy vámszedő ember,
Zákeus,
aki szerette volna látni Jézust.
Ezt nehezen tudta volna elérni,
mert Jézust nagy tömeg vette körül,
Zákeus pedig kistermetű ember volt.
Jézus idejében a vámszedőket nagyon megvetették az emberek.
Ők ugyanis az elnyomó rómaiakat szolgálták ki,
és sokszor több vámot kértek,
mint amennyit kellett volna,
hogy ők is részesedjenek a jövedelemből.
Így a nép hátán,
csalással gazdagodtak meg.
Ilyen volt Zákeus is.
Az összeharácsolt gazdagság azonban nem tette őt boldoggá,
ezért fordult érdeklődéssel Jézus felé,
mert megtudta róla,
hogy szereti a bűnösöket,
és segíti az embereket,
hogy új életet kezdjenek.
Amikor Jézus Jerikó felé közeledett,
Zákeus előre szaladt Jézus útvonalán,
felmászott egy vadfügefára,
hogy láthassa őt.
Nagyon elcsodálkozott,
amikor Jézus megállt a fa alatt,
feltekintett,
és úgy szólította meg,
mintha már rég ismerné őt:
„Zákeus,
szállj le hamar,
mert ma a te házadban kell megszállnom” (Lk 19,5)!
Ez meglepte Zákeust,
de leszállt a fáról örömmel,
és otthonába fogadta Jézust.
Megérezte Jézus szeretetét,
és azt is világosan látta,
hogy hol és mit vétkezett.
Vacsora közben előállt,
és ezt mondta:
„Uram,
íme,
vagyonom felét a szegényeknek adom,
és ha valakitől valamit kizsaroltam,
a négyszeresét adom vissza neki” (Lk 19,8).
Ez a kiállás Zákeus megtérésének a külső jele volt.
Ezt pecsételte meg az Úr Jézus,
amikor így szólt:
„Ma lett üdvössége ennek a háznak:
mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Mert az Emberfia azért jött,
hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lk 19,9-10).
Az Istenkereső bűnös emberek számára nagy vigasztalás és bátorítás az a tudat,
hogy akik az Urat őszintén keresik,
azok meg is találják őt.
Az Úr ismeri a vágyakozó emberek szívét,
és eléjük megy,
hogy találkozzon velük.
e.
Lázár feltámasztása
Jézus szoros baráti kapcsolatban volt egy betániai családdal,
Lázárral és annak két testvérével,
Máriával és Mártával.
Többször megfordult a lakásukban (Lk 10,38-42).
Egyszer Lázár megbetegedett,
és testvérei üzentek Jézusnak:
„Uram,
akit szeretsz,
íme,
beteg” (Jn 11,3)!
Jézus azonban nem sietett meglátogatni őket.
Azt mondta tanítványainak,
hogy Lázár betegsége nem halálos,
hanem arra való,
hogy Isten megdicsőüljön rajta keresztül.
Azon a helyen maradt még két napig,
ahol tartózkodott,
majd csak azután ment el hozzájuk Betániába,
a Jeruzsálem környékén fekvő faluba.
Mikor Jézus megérkezett,
Lázár már négy napja halott volt,
el is volt temetve.
Sokan összegyűltek a halottas háznál,
hogy részvétüket fejezzék ki Máriának és Mártának.
Márta azt mondta Jézusnak,
hogy ha ott lett volna,
Lázár nem halt volna meg.
„Feltámad a testvéred!”
– válaszolta Jézus.
Márta hitte,
hogy majd az utolsó napon fel fog támadni,
de nem is gondolta,
hogy Jézus mit akar tenni.
Jézus kiment a sírhoz tanítványai,
és nagy tömeg kíséretében.
Megparancsolta,
hogy vegyék el a követ a sírbarlang szájáról.
Márta nem akarta engedni,
mert tudta,
hogy a halottnak már szaga van.
Mikor mégis elhengerítették a követ a sír bejáratától,
Jézus így imádkozott:
„Atyám,
hálát adok neked,
hogy meghallgattál!
Én tudtam,
hogy mindig meghallgatsz,
csak a körülálló sokaság miatt mondtam,
hogy elhiggyék,
hogy te küldtél engem” (Jn 11,41-42).
Ezután Jézus hangosan ezt kiáltotta:
„Lázár,
jöjj ki!”
Mindenki csodálkozására,
Lázár kijött a sírból,
úgy megkötözve,
ahogy a halottakat be szokták tekerni ruhadarabokkal.
Jézus parancsolt az embereknek,
hogy oldozzák fel Lázárt,
és hagyják elmenni.
Mindenki csodálkozott,
és sokan hittek benne,
hisz ilyet még nem láttak,
hogy valaki négynapos halottat támasztott volna fel.
Jézusnak ez a csodatétele nagyon felbosszantotta a farizeusokat,
mert ennek következtében Jézus nagyon népszerű lett.
Ekkor merül fel először a Nagytanácsban,
hogy Jézust meg fogják ölni (Jn 11,53-54).
f.
Jézus összeütközése a farizeusokkal és az írástudókkal
Jézus Krisztus szolgálatának második szakaszában egyre nagyobb lett a feszültség közte és a farizeusok meg a papság között,
ez a halálát megelőző héten érte el a csúcspontját.
Jézus haragudott a farizeusokra,
mert vallásosságuk törvényeskedő és képmutató lett,
így megakadályozták az egyszerű istenkeresőket,
hogy Istenhez közeledjenek.
A Máté evangéliumában sok olyan esemény van,
ami által Jézus elítélte a farizeusokat,
az írástudókat és a hitetlen zsidókat.
Ilyenek az alábbiak:
–A farizeusok és sadduceusok jelt kívántak:
Mt 16,1-4.
Ők csak akkor akartak hinni,
ha jelt mutat nekik Jézus.
Jézus viszont azt mondta,
hogy már sok jelt kaptak,
ezután pedig csak a Jónás próféta jele adatik nekik.
Ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában,
úgy lesz Jézus is három napig a földbe temetve.
–A fügefa elszáradása:
Mt 21,18-22.
A terméketlen fügefa,
amit Jézus Krisztus elátkozott,
Izráelt jelképezte,
amely Isten ítélete alá került.
–A két testvér példázata:
Mt 21,28-32.
A két testvér közül az egyik,
az atya kérésére megígérte,
hogy kimegy a szőlőbe dolgozni,
de nem ment el.
Ez jelképezi a zsidókat.
A másik testvér azt mondta,
hogy nem megy,
de végül mégis kiment a szőlőbe,
ez jelképezi a pogányokat.
Az utóbbi teljesítette Isten akaratát.
–A gonosz szőlőmunkások:
Mt 21,33-44.
A példázat szerint a gazda kiadta a szőlőjét munkásoknak,
de amikor részesülni akart a termésből,
a szőlőmunkások megölték a küldötteit.
Utoljára fiát küldte el a gazda,
akit szintén megöltek.
Ez előrevetíti,
hogy a zsidók meg fogják ölni az Isten Fiát.
–A királyi menyegző:
Mt 22,1-14.
A király,
aki Istent jelképezi,
fiának menyegzőt készít.
Meghívja a hivatalosokat,
ez jelképezi a zsidókat,
de a hivatalosok nem akarnak elmenni.
Akkor a király meghív különböző sérülteket,
akik eredetileg nem voltak hivatalosak.
Ezek jelképezik a pogányokat.
A zsidók nem mennek be Isten Fiának a menyegzőjébe,
a pogányok viszont igen.
–Gonosz szándékú kérdések Jézus felé:
Mt 22,15-46.
A farizeusok kérdésekkel akarták Jézust megfogni,
hogy halálra ítélhessék őt.
Jézus azonban bölcsen megfelelt nekik mindenre.
A kérdések az adófizetésre (15-22),
a feltámadásra (23-33),
a legfontosabb parancsolatra (34-40),
és a Messiás személyére vonatkoztak (41-46).
–Jaj a farizeusoknak és írástudóknak!
Máté evangéliumának 23.
fejezetében Jézus Krisztus nagyon keményen kárhoztatja őket képmutatásukért és tartalmatlan vallásosságukért.
A Máté evangéliuma mellett a többi evangélium is rámutat arra az ellentétre,
mely Jézus és a farizeusok között volt.
A János evangéliumában is sokszor találjuk,
hogy Jézus konfliktusban van a farizeusokkal,
az írástudókkal és a papsággal.
Ezeket János együttesen „zsidóknak” nevezi.
Ilyen irányú szakaszok például a következők:
Jn 5,10-15; 5,16-18; 5,39-47; 6,41-51; 6,52-59; 8,37-47; 8,48-59; 9,13-34; 10,31-39; 11,45-57;
stb.
A konfliktus Jézus Krisztus és a zsidók között abból adódik,
hogy azok nem tudták elfogadni azt az új kijelentést,
amit Isten Jézus Krisztus által adott.
Nem fogadták el,
hogy Jézus Krisztus Isten Fia,
és hogy ő a Messiás,
a Megváltó.
Kijelentések Istenről,
emberről
Jézus Krisztus élete kapcsán sok mindent megismerünk Istenről.
Jézus Krisztus kijelentette,
hogy Isten a mi szerető Atyánk,
aki gondoskodik rólunk.
Azt is láthattuk,
hogy nagy szeretetéből halálra adta értünk a Fiát,
hogy mi üdvözüljünk.
Beteljesedett az ígéret,
ami az ember megváltását és a Sátán legyőzését illeti.
Ezt a bűneset után ígérte meg először az Úr,
majd a próféták által sokszor megismételte.
Isten hatalma mellett megismertük a szeretetét,
mert ő várja,
hogy a bűnös ember,
mint „tékozló fiú”,
visszatérjen hozzá.
Az embert úgy látjuk ebben a korszakban,
mint akinek szüksége van a Megváltóra.
Azoknak is,
akik olyan bűnökben éltek,
amiket a társadalom is megvet;
és azoknak is,
akiknek bűneit a vallásosság leple takarja.
Jézus Krisztus szereti a bűnös embereket,
és testet öltésében,
életmódjában és szolgálatában közeledett hozzájuk.
Ahhoz,
hogy az ember üdvözüljön,
hinnie kell Krisztusban,
és engedelmeskednie kell neki.
Ismétlő kérdések:
- Mi az evangélium, és mik az evangéliumok?
- Hány részre, tartományra volt felosztva Izráel Jézus idejében, és melyek voltak azok? Mondj néhány települést ezekből a tartományokból!
- Sorold fel azokat a domborzati formákat, amelyek megtalálhatók Izráelben! Tanulmányozd ezek elhelyezését térkép segítségével!
- Melyek voltak azok a próféciák Jézus születéséről, amiket megemlítettünk a leckében?
- Mit tudsz Keresztelő János születéséről és szolgálatáról!
- Hol született Jézus, és miért épp azon a helyen? Kik voltak, akik meglátogatták a gyermek Jézust születése után?
- Miért töltötte Jézus gyermekkora egy részét Egyiptomban?
- Mi volt az a három mozzanat Jézus Krisztus életében, ami által felkészült nyilvános szolgálatára?
- Mit mondott Jézus a názáreti zsinagógában szolgálata elején, és hogyan fogadták ezt honfitársai?
- Említsd meg azokat a témákat, amikről Jézus prédikált a hegyi beszédben!
- Sorolj fel néhányat Jézus csodatételei közül!
- Honnan tudta meg Simon Péter, hogy kicsoda valójában Jézus Krisztus?
- Mi történt a megdicsőülés hegyén?
- Miről beszélgetett Jézus Krisztus Nikodémussal?
- Miért kellett Keresztelő Jánosnak meghalnia?
- Miért lett szomorú a gazdag ifjú?
- Ki volt Zákeus?
- Hogyan támadt fel Lázár?
- Miért nem szerették Jézust a farizeusok? Milyen történetekből vagy példázatokból látszik, hogy konfliktus volt Jézus és közöttük?
Feladatok:
- Keresd meg Bibliádban azokat a történeteket, amiket megemlítettünk Jézus Krisztusról ebben a leckében! Jegyezd meg, hol találhatók, hogy később rájuk tudj találni!
- Mondd el Keresztelő János történetét!
- Tanuld meg az Úr Jézus tanítványainak nevét!