Krisztus illata a világban

2Korintus 2,15-16

Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?

- Jó kérdés! Mi is erre kerestük a választ ezen a konferencián, és még a közben feltevődött kérdésekre: hogyan?, hol?, mikor?, kinek? terjesszük Krisztus illatát.A különböző élethelyzetben élő testvérnőink bizonyságtételében több kérdésre választ kaptunk. Bár nincsenek mindenkire egyaránt érvényes szabályok, de egy igen: csak az terjesztheti Krisztus „illatát” akiben Krisztus él, és ez az illat nem függ az edény (egyén) formájától, anyagától, korától, nagyságától. A „hol” kérdésre egyértelmű válasz adható: Ott ahol élünk. Az életünk színtere az otthonunk. Krisztus-illata tőlünk, a családtagoktól függ. Felhasználva a Pál apostol által használt metaforát, a következőkben az Otthonunk illatáról szeretnék szólni, különösen azok felé akik hozzánk hasonlóan azt az élethelyzetet élik meg, amikor „kiürül a fészek”.

Otthonunk illata életünk során gyakran változik. Íme, tovább-gondolkodásra egy néhány példa: - Fiatal házasok frissen mázolt, új bútor, szőnyeg … illatú otthona árasztja a szeretet, a jövőben vetett hit, a remény illatát -A gyermekek érkezésével édes gyermek - illat, a kiteljesedés, a gondoskodás, a boldog felelősség illata árasztja el otthonunkat. - A gyermekek növekedésével új illatok, szagok töltik el otthonunkat: - a tini lányok által bőségesen és feleslegesen használt kozmetikumok, a fiuk elszórt sportcipőinek és zoknijainak szagáig sok mindent kell ellensúlyoznia a szülők Krisztus-illatának. - Felnőnek gyermekeink, szép virágszálakká és sudár fákká fejlődnek, ékességei Krisztus kertjének, és otthonunk ékes és virágillatú lesz: - ez a menyegzők ideje. Ahol több gyermek nőtt fel, ez a korszak hosszabb, és mozgalmasabb. Nálunk a tavaly nyáron volt az ötödik menyegző. - És akkor föllélegzünk: mi megtettük kötelességünket, útjára bocsájtottuk. És azután? A lelki „köldökzsinór” lassan szakad és gyakran nem is fájdalommentesen. Lézengünk a megüresedett lakásban, helyére rakjuk a még itt maradt dolgaikat, de mi nem találjuk a helyünket, és otthonunknak „üres fészek” illata kezd lenni. A zárt levegő, a besötétített ablakok, aztán ennek következtében a dohos szag, a feleslegesség érzése, a jövőtől való félelem, a mind nyilvánvalóbbá váló, korral járó testi gyengeségek előbb-utóbb „öreg szag”-gá válnak, amit mi már nem érzünk, de kellemetlenné válik a hozzánk tartozók számára.

Testvérnők, sorstársak! Nem kell ennek így lenni! Nyissuk ki szívünk, -otthonunk hadd legyen tovább is jó illatú otthona gyermekeinknek, unokáinknak, hogy szeressenek hazajönni! Legyen mindig vendégváró illat az otthonunkban, tartsuk tisztán, takarítsunk, de ne „klórral és smirglivel” - ne kritizáljunk, se maró gúny ne mérgezze a légkört. A frissen sütött kenyérnek a valóságban is otthon-illata van. Legyen ilyen illata a mi otthonunknak is: - a szolgáló szeretet melege áradjon körülöttünk. Legyen kamilla és hársfavirág illat, ha gyógyításra, vigasztalásra, kényeztetésre van szükség. De a nagy vendégvárásban ne felejtkezzünk meg arról, akivel együtt kezdtük otthonunk illatát létrehozni, aki mellé Isten minket, asszonyokat segítőtárssá rendelt. Adjuk hálát minden együtt töltött napért, bátorítsuk egymást és használjuk gyakran a megértő szeretet frissítő balzsamillatát.

Ha pedig ezekből valami kifogy, illata meggyengül, legyen kéznél mindig a leghatékonyabb „légfrissítő”: Isten igéje, amiben a „hajtógáz” a Szent Lélek.

Major Márta

Elhangzott 2012 október 13-án, a lányok-asszonyok konferenciáján, Szatmárnémetiben.


lap tetejére

 

vissza