V. Böjtölés és hosszabb elcsendesedés
Folytatjuk a személyes lelkigyakorlatok bemutatását ebben a leckében.
Emlékezzünk arra,
hogy a lelkigyakorlatok olyan cselekvések vagy cselekvéssorozatok,
amelyek segítségével az ember arra törekszik,
hogy Isten előtt megnyissa lelkét,
elméjét és akaratát.
A személyes lelkigyakorlatokat az ember egyedül végzi.
Az Úr Jézus példaképünk úgy a böjtölés,
mint a hosszabb elcsendesedés gyakorlásában,
hisz az evangéliumok bizonyságot tesznek arról,
hogy Jézus maga is végezte ezeket.
1. A böjtölés lelkigyakorlata
A böjtölést a keresztyének gyakran használták olyan lelkigyakorlatként,
aminek segítségével közelebb akartak kerülni Istenhez,
meg akarták alázni magukat,
vagy egy lelki problémára akartak koncentrálni,
és azért komolyan imádkozni.
A böjt – egy lelki cél érdekében való – tartózkodás az evéstől,
ivástól vagy más tevékenységtől.
Amikor az emberek böjtölnek,
akkor vagy egy bizonyos fajta ételtől,
vagy minden ételtől tartózkodnak.
Lehet teljes böjtöt gyakorolni,
amikor sem ételt,
sem vizet nem veszünk magunkhoz (Eszt 4,16),
vagy pedig részleges böjtöt,
amikor az ételtől tartózkodunk ugyan,
de folyadékot veszünk magunkhoz.
Bibliainak találjuk mind a teljes,
mind a részleges böjtöt.
Az igében találunk olyan esetet is,
amikor Dániel nem böjtölt ugyan,
de hosszabb ideig tartózkodott attól,
hogy ízletes ételt,
húst vagy bort vegyen magához (Dán 10,3).
Ezzel fejezte ki megalázkodását és gyászát Isten előtt népének állapota miatt.
Csak az egyes ételektől való tartózkodás,
mint például zsíros,
húsos ételek,
nem tekinthetők böjtnek,
mert más ételekkel is jól lakhatunk,
és akkor az egyes ételektől tartózkodás nem éri el igazi célját.
a. Böjtölés a Bibliában
A böjtölés lelkigyakorlatával gyakran találkozunk a Szentírásban.
Az Ó-,
és Újszövetségben egyaránt böjtöltek az emberek,
általában önkéntes alapon.
Az Ószövetségben csak egyetlen napon volt kötelező a böjtölés,
a nagy engesztelő áldozat napján,
amit „maguk megsanyargatásának” neveztek (3Móz 23,27).
Más napokon az emberek önként böjtöltek.
Az ószövetség idejében az emberek a gyászt,
a bűnbánatot és a megtérést fejezték ki böjttel.
Ezekben az esetekben a böjt a megalázkodásnak a kifejezése volt,
mert Istenhez nem lehet gőgösen és büszkén közeledni.
Amikor Jónás Isten ítéletét hirdette,
a niniveiek megtértek és böjtöltek (Jón 3,7-8).
Amikor Dániel bűnbánattal imádkozott népéért a babiloni fogságban,
szintén böjtölve alázta meg magát (Dán 9,3).
Az Ezsdrás 8,21-ben is olvassuk,
hogy amikor a nép megalázkodott és bűnbánatot tartott,
böjtölt is.
A böjt az imádkozást erőteljesebbé teszi,
mert böjtöléskor lelkileg éberebbek,
nyitottabbak tudunk lenni a lelki dolgok felé,
különösképpen Isten felé.
Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz,
ő pedig meghallgatott minket (Ezsd 8,23).
Amikor a próféták bűnbánatra hívták a népet,
sokszor azt is mondták,
hogy megalázkodásukat és megtérésüket böjtöléssel is fejezzék ki (Jóel 2,12-15).
Már az Ószövetségben is kijelenti Isten,
hogy az igazi böjt nemcsak az ételtől és az italtól való tartózkodást jelenti,
hanem azt,
hogy igazságosan és Isten akarata szerint élünk.
Miért böjtölünk – mondják –,
ha te nem látod meg,
miért gyötörjük magunkat,
ha nem akarsz tudni róla?
De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket,
mert robotosaitokat hajszoljátok!
…Ilyen az a böjt,
amely nekem tetszik?
Ilyen az a nap,
melyen az ember a lelkét gyötri?
Ha lehajtja fejét,
mint a káka,
zsákba öltözik,
és hamut szór maga alá,
azt nevezed böjtnek,
és az ÚR kedves napjának?
Nekem az olyan böjt tetszik,
amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket,
kibontod a járom köteleit,
szabadon bocsátod az elnyomottakat,
és összetörsz minden jármot!
(Ézs 58,3.5-6)
Az ima és a böjt szorosan összekapcsolódott az újszövetségi hívők életében is.
Az Úr Jézus is böjtölt,
és a tanítványairól is feltételezte,
hogy böjtölni fognak.
Bemerítése után az Úr Jézus a pusztába vonult,
hogy szolgálatára felkészüljön.
Ott negyven napig böjtölt (Mt 4,2).
A Hegyi beszédben az Úr Jézus utasításokat ad arra nézve,
hogyan kell böjtölni:
Amikor pedig böjtöltök,
ne nézzetek komoran,
mint a képmutatók,
akik eltorzítják arcukat,
hogy lássák az emberek böjtölésüket.
Bizony,
mondom néktek:
megkapták jutalmukat.
Amikor pedig te böjtölsz,
kend meg a fejedet,
és mosd meg az arcodat,
hogy böjtölésedet ne az emberek lássák,
hanem Atyád,
aki rejtve van;
és Atyád,
aki látja,
ami titokban történik,
megfizet neked.
(Mt 6,16-18)
Az első keresztyének is gyakorolták a böjtöt,
ami része volt az Úr szolgálatának.
Böjtölés közben különleges vezetést kaptak az első misszionáriusok kiküldésére,
ami döntő módon meghatározta a keresztyén misszió további fejlődését:
Egyszer,
amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek,
ezt mondta a Szentlélek:
„Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára,
amelyre elhívtam őket.”
Akkor böjtölés,
imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.
(ApCsel 13,2-3)
Lásd még erre nézve az ApCsel 14,23-at.
Pál apostol magáról megemlíti,
hogy gyakran böjtölt:
2Kor 6,5 és 11,27 igeverseket.
b. A böjtölés lelkigyakorlatának működése
De mi is történik akkor,
amikor böjtölünk;
és mi a célunk vele?
A böjt nem egy érdemszerző cselekedet Isten előtt;
nem azért böjtölünk,
hogy végül kikényszerítsünk Istentől valamit,
amit nem akarna nekünk megadni.
Azért böjtölünk,
hogy amíg azt tesszük,
addig különösképpen tudjunk Istenre összpontosítani és a lelki dolgokra gondolni.
Az éhségérzet állandóan emlékeztet bennünket arra,
hogy Istenre vagy arra a lelki problémára gondoljunk,
aminek kapcsán böjtölünk.
Ennek következtében gyakrabban imádkozunk,
és a röp-imát is sűrűbben gyakoroljuk.
Így az Úrral való közösségünk tartalmasabb lesz,
tudatosabban és hosszantartóbban megéljük az ő jelenlétét.
Ilyenkor nyitottabbak vagyunk arra is,
hogy az Úr szavát meghalljuk.
Böjtöléskor igyekszünk arra,
hogy jobban elcsendesedjünk,
mint máskor,
többet olvassuk a Bibliát vagy lelki építő könyveket.
Ha valamilyen bűn vagy lelki gyengeség kapcsán böjtölünk,
akkor ebben az elcsendesedésben jobban megismerjük az Úr akaratát,
mivel a bűnünkre az éhség miatt gyakrabban emlékezünk,
ezért jobban meg tudunk alázkodni,
ugyanakkor jobban meg tudjuk ragadni Isten erejét és megoldását bűnünkkel vagy lelki problémánkkal kapcsolatban.
Ha valamilyen lelki célért böjtölünk – például valakinek a megtérése,
lelki növekedése,
a gyülekezet megtisztulása,
az Úr vezetésének megismerése vagy a misszió terjedése – akkor a böjt segít nekünk ezekre a kérdésekre összpontosítani és többet imádkozni.
Ugyanakkor a böjtöléssel jelezzük azt Isten felé,
hogy számunkra nagyon komoly az a probléma,
amiért böjtölünk és imádkozunk,
és hogy az illető problémával kapcsolatban tőle várjuk a segítséget,
a megoldást.
Ez már azt is mutatja,
hogy benne hiszünk,
és a hittel mondott imára az Úr válaszol.
Az erősebb összpontosítás Istenre,
és a komolyabb imádkozás nagyobb lelki erőt ad nekünk,
Isten jelenléte által könnyebben le tudjuk győzni a gonoszt,
a kísértésekben nagyobb erőnk van.
Vigyáznunk kell azonban,
mert a Sátán böjtölés közben is megkísérthet,
mert nem akarja,
hogy mi komolyabb és mélyebb kapcsolatra kerüljünk az Úrral.
Szereti azt,
amikor mi felszínesek vagyunk,
mert akkor gyengébbek vagyunk,
és könnyebben rá tud venni bennünket,
hogy vétkezzünk.
Ha hosszabb ideig böjtölünk,
akkor az éhségérzet két-három nap múlva a minimálisra csökken vagy eltűnik.
Az Úrral való közösség tudatos ápolása,
az imádkozás,
elmélkedés,
bibliaolvasás olyan békességet,
szeretet- és örömérzetet ad nekünk,
amit máskor és böjtölés nélkül nem tapasztalhatunk meg.
Amikor böjtölünk,
akkor önuralmat is gyakorlunk a kívánságaink felett.
A Sátán gyakran megkísért bennünket kívánságainkkal,
és sok bűnt követünk el azért,
mert megkívánunk valamit (Jak 1,13-14).
A böjtölés nem kötelező,
de rendszeres gyakorlása nagyon ajánlatos,
mert hozzájárul lelki növekedésünkhöz és megerősödésünkhöz a hitben.
c. Néhány gyakorlati tanács a böjtöléshez
A böjtöléssel kapcsolatban a következő tanácsokat lehet elmondani:
–A böjtöléshez lehetőleg olyan napot válasszunk,
amikor jobban el tudunk csendesedni.
A böjtölés sokkal hatékonyabb,
és megtapasztalása nagyobb élményt nyújt,
ha a böjtnapokon többet tudunk imádkozni.
Ha nem tudunk több időt szánni imádkozásra,
mint máskor,
a böjtnap akkor is jó,
mert a röp-imát mindenképpen tudjuk gyakorolni böjtölés alatt.
–Mielőtt böjtölni kezdünk,
határozzuk el,
hány étkezést hagyunk ki,
vagyis meddig fog tartani a böjt.
Ragaszkodjunk ahhoz,
amit elhatároztunk,
és lehetőleg ne hagyjuk abba.
–Amikor az éhségérzet jelentkezik,
akkor próbáljunk ne erre gondolni,
hanem arra,
amiért böjtölünk és imádkozunk.
Amikor elhatározzuk,
hogy böjtölünk,
akkor az éhségérzet még hamarabb jelentkezik,
mint más napokon.
Egy olyan napon,
amikor nem böjtölünk,
lehet,
észre sem vesszük,
hogy éhesek vagyunk,
és megtörténik,
hogy csak délben vagy koradélután eszünk először.
De ha böjtölünk,
akkor biztosan hamarabb érezzük az éhségérzetet.
Ne feledjük,
hogy a böjtölés egy lelki harc,
és úgy is álljunk hozzá!
–Lehetőleg válasszuk a teljes böjtöt,
amikor sem ételt sem italt nem veszünk magunkhoz.
Ha hosszabb ideig akarunk böjtölni,
például 1-2 napnál hosszabban,
akkor feltétlenül igyunk vizet,
mert a szervezetünknek szüksége van vízre a megfelelő működéshez.
A böjtöt lelkigyakorlatnak szánjuk,
és nem azért gyakoroljuk,
hogy kárt tegyünk a szervezetünkben.
–A böjt kezdetére és végére figyeljünk oda!
A böjtölés megkezdése előtti étkezésünk legyen kevés és könnyen emészthető.
Így a szervezetünk emésztése fokozatosan áll le,
és így elkerülhetjük az első napon esetleg fellépő fejfájást.
A böjtölés befejeztével se együk tele magunkat,
hanem akkor is egy enyhébb étkezéssel kezdjük,
hogy ne terheljük meg hirtelen a gyomrunkat.
Többnapos böjtölés esetén a táplálékfogyasztás leállításának és újrakezdésének még fokozatosabbnak kell lennie.
–Ha a házastársad keresztyén,
akkor közöld vele böjtölési szándékodat!
Ezzel az esetleges feszültséget el lehet kerülni,
és ő is alkalmazkodhat,
hogy az étel elkészítésével vagy fogyasztásával ne okozzon neked fölösleges kísértést.
Örvendj annak,
hogy van lehetőséged böjtölni,
ne szomorúan és kötelességből tedd,
hanem önként!
Így könnyebb lesz,
és valóban öröm forrása lesz az a számodra.
Amikor pedig böjtöltök,
ne nézzetek komoran,
mint a képmutatók,
akik eltorzítják arcukat,
hogy lássák az emberek böjtölésüket.
Bizony,
mondom néktek:
megkapták jutalmukat.
Amikor pedig te böjtölsz,
kend meg a fejedet,
és mosd meg az arcodat,
hogy böjtölésedet ne az emberek lássák,
hanem Atyád,
aki rejtve van;
és Atyád,
aki látja,
ami titokban történik,
megfizet neked.
(Mt 6,16-18)
2. Hosszabb elcsendesedés, csendesnap
A hosszabb elcsendesedés vagy csendesnap lelkigyakorlata valójában több óráig,
vagy napig tartó csendesóra.
Időnként,
rendszeresen,
vagy lelki életünk különböző szakaszaiban szükségét érezhetjük annak,
hogy az Úrral több időt töltsünk.
Ilyenkor abbahagyjuk szokásos tevékenységeinket,
és csak az imádkozásnak,
elmélkedésnek és az igetanulmányozásnak szenteljük magunkat.
A hosszabb elcsendesedést tehát összevonjuk más lelkigyakorlattal is.
Ezek nélkül az elcsendesedésünknek nem lesz lelki hatása,
hisz a hosszabb elcsendesedés,
mint lelkigyakorlat,
nemcsak a zaj és a zavaró körülmények kikerülése;
nemcsak a csend keresése azért,
hogy megnyugodjunk,
hanem egy olyan hosszabb időszak,
amit Istennel akarunk eltölteni.
Az Úr Jézus is végezte ezt a lelkigyakorlatot.
Szolgálatát negyvennapos elcsendesedéssel kezdte,
amikor böjtölt és imádkozott.
Ekkor a Sátán is komolyabban megkísértette (Mt 4,1-11).
Szolgálata idején is többször elvonult imádkozni egy puszta helyre,
vagy éjszaka imádkozott,
amikor nem zavarta senki.
Volt olyan eset is,
amikor az Úr Jézus tanítványaival együtt vonult félre a tömegtől (Mk 6,31; 9,2).
A hosszabb elcsendesedésre keressünk egy olyan helyet,
ahol egyedül lehetünk.
Gyakoroljuk,
például,
akkor,
amikor egyedül vagyunk a lakásban.
Kereshetünk más helyet (lakást vagy termet) is,
de a természetben is gyakorolhatjuk,
távol minden zajtól és emberektől.
A hosszabb elcsendesedést vagy személyes csendesnapot a következő esetekben végezhetjük:
–Amikor Isten vezetését keressük egy adott kérdésben,
és több időt akarunk imában és igével eltölteni;
–Amikor életünk egy szakaszát át akarjuk tekinteni,
lelkiállapotunkat és fejlődésünket megvizsgálni Isten jelenlétében;
–Amikor egy nehéz életszakasz van mögöttünk vagy előttünk.
Fel akarjuk dolgozni a múlt eseményeit,
vagy a jövőre akarunk felkészülni lelkileg;
–Amikor egy különleges szolgálat áll előttünk,
és szeretnénk erőt meríteni,
vagy vezetést kapni Istentől;
–Minden más alkalommal,
amikor ennek szükségét érezzük.
Ismétlő kérdések
Feladatok
- Jegyezd meg Bibliádban a leckében idézett igeverseket! Gyakorold a megkeresésüket, amíg könnyen megtalálod őket!
- Olvasd el a következő igehelyeket, és figyeld meg, hogyan gyakorolta Jézus a hosszabb elcsendesedést! Jegyezd fel, hogy miről szól mindegyik igehely! Mt 4,1.11; Mt 14,13.23; Mt 17,1-9; Mt 26,36-46; Mk 1,35; Mk 6,31; Lk 5,16; Lk 6,12.
- Készíts magadnak tervet arról, hogy mikor fogsz böjtölni a következő hónapokban, és mikor tartasz hosszabb elcsendesedést vagy csendesnapot!
- Gyakorolj egyet a fenti két lelkigyakorlatból a következő héten! Légy kész tapasztalataidat megosztani testvéreiddel!