Vissza a tartalomjegyzékhez
 
VII. Bűnös élvezetek és szenvedélyek (1)
Ennek a tanítványsági tanfolyamnak a célja,
hogy Jézus Krisztus igazi tanítványai legyünk teljes odaadásban és szentségben.
A megszentelődés arra irányul,
hogy a bűn ereje megtörjön az életünkben,
és annak kényszerítő hatalmától megszabaduljunk,
valamint arra,
hogy életünk mind jobban hasonlítson az Úr Jézus Krisztuséhoz.
A bűnök egy részét a bűnös szenvedélyek és élvezetek hatására követjük el.
Ezekkel a szenvedélyekkel foglalkozunk ebben a leckében.
Szó lesz a következőkről:
–A test és kívánságai
–A bűnös kívánságok
–Tobzódás és részegség
– Szexuális bűnök
–Izgató és kábító szerek használata
–Játékfüggőségek
1. A test és kívánságai
A Bibliában gyakran találunk utalást arra,
hogy a testi vágyak rosszak,
és hogy a test cselekedete halál.
A legjellegzetesebb igeszakasz a test gonoszságával kapcsolatban a Római levél 8.
fejezetében található:
… akik test szerint élnek,
a test dolgaival törődnek,
akik pedig Lélek szerint,
a Lélek dolgaival.
A test törekvése halál,
a Lélek törekvése pedig élet és békesség,
minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel,
mert az Isten törvényének nem veti alá magát,
és nem is tudja magát alávetni.
Akik pedig test szerint élnek,
nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Ti azonban nem test szerint éltek,
hanem Lélek szerint,
ha Isten Lelke lakik bennetek.
(Róm 8,5-9)
A Galata levélben Pál apostol olyan bűnökről beszél,
amelyeket a test cselekedeteinek nevez:
A test cselekedetei azonban nyilvánvalók,
mégpedig ezek:
házasságtörés,
paráznaság,
tisztátalanság,
bujálkodás,
bálványimádás,
varázslás,
ellenségeskedés,
viszálykodás,
féltékenység,
harag,
önzés,
széthúzás,
pártoskodás;
irigység,
gyilkosság,
részegeskedés,
tobzódás és ezekhez hasonlók.
Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam,
akik ilyeneket cselekszenek,
nem öröklik Isten országát.
(Gal 19,21)
Pál apostol így vonja le a végközvetkeztetést azokról,
akik test szerint élnek:
„Ezért,
testvéreim,
adósok vagyunk,
de nem a testnek,
hogy test szerint éljünk.
Mert ha test szerint éltek,
meg kell halnotok,
de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit,
élni fogtok” (Róm 8,12-13).
A fenti igéket összevetve egymással,
láthatjuk,
hogy a test és a test szerinti élet kérdését nagyon komolyan kell vennünk,
hisz ez üdvösség kérdése.
Az alábbiakban szeretnénk tisztázni ezeket a fogalmakat,
és néhány gyakorlati kérdéssel foglalkozni ezekkel kapcsolatban.
a. A test és a test szerinti élet
Az ember,
miután bűnbe esett,
eltávolodott Istentől,
és természetét megrontotta a bűn.
A bűn által megrontott természetet nevezzük bűnös természetnek vagy óembernek.
Fontos azonban tudnunk,
hogy egyes bibliai szakaszokban az óember vagy bűnös természet helyett a test szó van használva.
Pál apostol a Római levélben a test szó alatt általában az ember bűnös természetét érti,
amint az a fenti idézetekből is kiderül.
Test szerint élni azt jelenti,
hogy valaki a bűnös természetének vágyai szerint él,
és nem veszi figyelembe Isten akaratát és szentségét.
Azok,
akik nem tértek meg,
test szerint élnek,
vagyis bűnös természetük és vágyaik irányítják az életüket.
Ezekre azt mondjuk,
hogy a test cselekedeteit cselekszik.
A Galata levélben Pál apostol megemlít néhányat a test cselekedetei közül (Lásd Gal 5,19-21).
A test szerinti élet nem kedves Isten előtt,
sőt ellenségeskedés Istennel.
Akik így élnek,
nem mehetnek be Isten országába.
Ezért a test szerint élő embereknek meg kell térniük és újjá kell születniük.
b. Új természet és a Lélek általi élet
A test szerinti élet ellentéte a Lélek szerinti élet.
Lélek szerint élni a megtért és újjászületett ember tud,
aki engedelmeskedik Isten Lelkének.
Az ilyen embernek van új természete,
amit az Úr az újjászületéskor hoz létre az ember lelkében.
Az új természet,
vagy más szóval az új ember jelenlétének következtében a hívő ember fokozatosan kezd Istenhez hasonlítani tulajdonságaiban,
érzületében és gondolkodásában.
Ezért nevezi Péter apostol az új természetet isteni természetnek.
Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket,
amelyek nekünk drágák,
sőt a legnagyobbak:
hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól,
amelyet a kívánság okoz a világban.
(2Pt 1,4)
Az újjászületett emberben van tehát egy új,
isteni természet,
de az óember,
vagyis a bűnös természet nem tűnik el,
hanem együtt él az újjal.
A keresztyén ember tehát két természettel rendelkezik.
A Szentlélek állandóan arra ösztönöz bennünket,
hogy Isten akarata szerint éljünk,
és ne a bűnös vágyainknak engedjünk.
Más szóval,
ne test szerint éljünk,
hanem Lélek szerint.
Ha Lélek szerint élünk,
akkor az új ember erősödik bennünk,
az óember pedig meggyengül.
… és felöltöztétek az új embert,
aki Teremtőjének képmására állandóan megújul,
hogy egyre jobban megismerje őt.
(Kol 3,10)
A hívő embernek tehát vigyáznia kell,
mert nem élhet test szerint,
ha az Úrral közösségben akar maradni és üdvözülni akar.
Az igében sok helyen találunk erre felhívást és figyelmeztetést,
az alábbi igevershez hasonlóan:
Mert amíg test szerint éltünk,
a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban,
amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt.
Most azonban,
miután meghaltunk annak a számára,
ami fogva tartott minket… (Róm 7,5-6a)
Az új embert (isteni természetet) táplálnunk kell,
az óembert pedig meg kell feszítenünk.
Így az új ember megerősödik,
az óember pedig elgyengül bennünk:
a mi óemberünk megfeszíttetett vele,
hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test,
hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek” (Róm 6,6).
Az új ember táplálására,
erősítésére a következő dolgokat tehetjük:
Rendszeres igeolvasás és imádkozás által ápoljuk a közösséget az Úrral.
Amikor Isten szól hozzánk,
és mi is beszélünk vele imában,
a lelkünk megerősödik azokban a dolgokban,
amiket Isten szeret.
Az ige és az imádkozás által közeledünk Istenhez,
és távolodunk a bűntől.
Ha szeretjük és megtartjuk Isten igéjét,
akkor jobban fel vagyunk fegyverkezve a bűn és a kísértés ellen.
Ezt olvassuk a zsoltárban is:
„Szívembe zártam beszédedet,
hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119,11).
Engedelmeskedünk Isten Lelkének.
Nem elég az igét csak olvasni,
és így megismerni Isten akaratát,
hanem engedelmeskedni is kell annak.
Engedelmességünkkel mutatjuk meg,
hogy mennyire fontos számunkra Isten,
és hogy mennyire kívánjuk az Úr Jézust követni.
Istennek szeretetből engedelmeskedünk,
nem kényszerből,
és nem csak azért,
hogy valamilyen szabályt,
törvényt betartsunk.
Isten akaratának cselekvése megerősíti bennünk az új embert.
Tisztán tartjuk gondolatainkat.
Nagyon fontos,
hogy mire gondolunk,
és mi tölti meg a képzeletünket.
A gondolatból tett származik,
a tettek szokásokká válnak.
A jó és tiszta gondolatok helyes életmódhoz vezetnek.
Sok hívő küszködik a lelki életben,
és állandóan vereséget szenved a kísértésekkel szemben,
mert a gondolatai nem tiszták,
és nem az igével vannak megtelve.
Az ige így szólít fel bennünket:
„Továbbá,
atyámfiai,
a mik csak igazak,
a mik csak tisztességesek,
a mik csak igazságosak,
a mik csak tiszták,
a mik csak kedvesek,
a mik csak jó hírűek;
ha van valami erény,
és ha van valami dicséret,
ezekről gondolkodjatok” (Fil 4,8 Károli).
A bűnös természettel úgy tudjuk hatékonyan felvenni a harcot,
ha hit által elfogadjuk azt,
amit az ige mond:
meghaltunk a bűnnek,
és élünk Krisztusnak.
A hangsúly arra esik,
hogy odaadjuk magunkat Krisztusnak,
és úgy tekintünk magunkra,
mint akiknek már semmi közünk nincs a bűnös életmódhoz.
A következő dolgokat kell tennünk,
hogy az óemberünk megerőtlenedjen,
és ne juthasson uralomra életünkben:
Magunkat halottaknak tartjuk a bűnnel szemben.
Ez azt jelenti,
hogy megtérésünkkor elhatároztuk,
hogy teljesen elfordulunk a bűntől,
és ehhez a döntésünkhöz mindvégig ragaszkodunk,
a gondolkodásunkat önmagunkról ez határozza meg.
A Róma 6,6-11-ben ír erről Pál apostol.
Többek között ezt mondja:
„Mert aki meghalt,
az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra,
aki pedig él,
az az Istennek él.
Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról,
hogy meghaltatok a bűnnek,
de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róm 6,10-11).
Tagjainkat odaadjuk az Istennek.
Hogy meghaltunk,
azt jelenti,
hogy elfordulunk a bűntől,
és erős döntést hozunk,
hogy nem vétkezünk többé.
Nemet mondunk a bűnre,
és igent mondunk Istennek.
Hogy a nem a bűn felé erős legyen,
a nemet az Isten számára való igennek kell követnie.
Igent mondunk Istennek,
és döntést hozunk arra,
hogy az ő akaratát fogjuk tenni teljes lényünkkel.
Erre utal az ige,
amikor azt mondja,
hogy magunkat és tagjainkat adjuk oda Istennek:
„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben,
hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.
Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára,
hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek.
Hanem adjátok oda magatokat az Istennek,
mint akik a halálból életre keltetek.
Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek” (Róm 6,12-13).
Elfordulunk a tisztátalan gondolatoktól és cselekedetektől.
Fentebb említettük,
hogy a gondolataink legyenek tiszták,
és az igével megegyezők.
Vigyáznunk kell arra,
hogy ne legyenek bűnös gondolataink,
és ne maradjunk meg tudatosan a bűnben.
A bűnös gondolatokról ezt mondja az ige:
„Mert a testnek gondolata halál;
a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen…” (Róm 8,6-7a Károli).
A bűnös cselekedetek elhagyásáról pedig többek között az Ef 5,3-14-ben beszél az ige.
Lásd még 1Jn 5,18-at is.
Bűnvallást gyakorolunk.
Mint új emberek Krisztusban,
arra törekszünk,
hogy ne vétkezzünk.
De ha vétkezünk,
akkor helyesen tesszük,
ha megvalljuk bűneinket.
Az ige így tanít:
„Ha megvalljuk bűneinket,
hű és igaz ő:
megbocsátja bűneinket,
és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9).
Jó,
ha bűneinket hívő testvéreinknek is megvalljuk,
hogy imádkozhassanak értünk.
A testvérek imája segít,
hogy máskor legyőzzük a kísértést és csábítást a bűnre.
Ezt mondja az ige:
„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket,
és imádkozzatok egymásért,
hogy meggyógyuljatok.
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,16).
A megvallással kimutatjuk azt is,
hogy nem akarunk a sötétségben maradni,
hanem a világosságban kívánunk járni.
(Lásd Jn 3,19-21)
Az újjászületett ember nem vétkezik állandóan,
nem él folyamatosan a bűnben.
Ez azért van,
mert hallgat a Szentlélek hangjára,
szereti Istent,
és elfordult a bűntől.
Azonban vigyáznia kell,
mert olyan állapotba nem fog jutni,
hogy soha ne vétkezzen.
Ha vétkezett,
van megoldás,
és ez a bűnbánat,
bűnmegvallás és a bűn elhagyása.
Ha ezeket megteszi,
az Úr megbocsát neki (1Jn 1,8-9).
2. Testünk bűnös kívánságai és bűnös szenvedélyek
Láttuk fentebb,
hogy a test cselekedetei általában a bűnöket jelentik.
A keresztyén életben beszélünk a testi kívánságokról is,
amik alatt a fizikai testünk vágyain keresztül jövő bűnös kívánságokat értjük.
Testünknek vannak szükségletei,
vágyai,
amelyek nem bűnösek.
Ezek a természetes kívánságok akkor lesznek bűnös vágyakká,
ha helytelenül és eltúlozva élünk velük.
Például testünknek szüksége van folyadékra,
ezért kívánjuk az italt.
De ha víz helyett alkoholos italt iszunk,
akkor vétkezünk.
Testünknek szüksége van pihenésre,
de ha túl sokat alszunk,
akkor lustává leszünk.
Szükségünk van ételre,
ezért kívánjuk a finom ételeket.
De ha túl sokat eszünk,
akkor vétkezünk,
mert ártunk a testünknek,
és az ételt elvonjuk másoktól.
Isten úgy teremtett meg bennünket,
hogy bizonyos életfunkciók élvezetet okozzanak nekünk.
A természetes élvezetek szenvedéllyé válnak,
ha valaki eltúlozza azokat,
vagy helytelenül él velük.
Azt mondjuk,
hogy ha valakin valamilyen vágy erőt vesz,
és az irányítja az életét,
akkor az a vágy a szenvedélye.
A szenvedély függőséget (lelki rabságot) eredményez.
Hogy szabadok legyünk,
ehhez a testi vágyainkat tisztán kell tartanunk,
és mértékleteseknek kell lennünk:
Mint nappal illik,
tisztességben járjunk:
nem dorbézolásban és részegeskedésben,
nem szeretkezésben és kicsapongásban,
nem viszálykodásban és irigységben,
hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust;
a testet pedig ne úgy gondozzátok,
hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.
(Róm 13,13-14)
Az alábbiakban nézzünk meg néhány szenvedélyt és testi kívánságot,
és figyeljük meg,
hogy a hívő embereknek hogyan kell viszonyulniuk ezekhez.
3. Tobzódás és részegség
A tobzódás és részegség az evéssel és az ivással kapcsolatos visszaélésekre,
szenvedélyekre vonatkozik.
a. Tobzódás
Tobzódásnak nevezzük az étkezéssel való visszaélést.
Az tobzódik,
aki a szükségesnél többet eszik,
mert nem tud leállni az evéssel.
Az étel íze vonzza,
és nem tud annak ellenállni.
A mértékletesség fontos a hívő ember életében,
mert az a Lélek gyümölcse.
A tobzódást az ige a test cselekedetei között említi:
… irigység,
gyilkosság,
részegeskedés,
tobzódás és ezekhez hasonlók.
Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam,
akik ilyeneket cselekszenek,
nem öröklik Isten országát.
(Gal 5,21)
Az ételre szüksége van az ember szervezetének,
de csak annyit kell ennünk,
amennyi szükséges.
A sok evés pazarlás,
és árt az egészségünknek is.
Vannak olyan emberek,
akik egy bizonyos ételt szeretnek,
például a húst vagy valamilyen édességet,
és abból esznek sokat.
Ez sem helyes.
Izsák pátriárka is az étkezés vágyának csapdájába esett,
amikor fiait meg kellett áldania halála előtt.
Nagyon szerette a húst,
amit Ézsau a vadászzsákmányából szokott neki készíteni.
Ezért tudta őt becsapni Jákób,
és csalással elvenni testvérének áldását.
Lásd 1Móz 27,1-33.
Pál apostol is említi,
hogy egyesek Krétából a tobzódó étkezés rabságában voltak,
és így jellemezte őket:
„mindig hazudozók,
gonosz vadállatok,
lusta,
falánk népség” (Tit 1,12),
másokról pedig azt mondta,
hogy „a végük kárhozat,
a hasuk az istenük,
és azzal dicsekszenek,
ami a gyalázatuk,
mert földi dolgokkal törődnek” (Fil 3,19).
Láthatjuk,
hogy a tobzódás és a falánkság más bűnökkel jár együtt,
és a megtéretlen,
testi emberek tulajdonsága,
akik csak a földi élvezetekkel törődnek,
és nem a lelki dolgokkal.
Még ha a tobzódás nem is járna egészségkárosodással,
akkor is bűnös,
testi szokás lenne,
amitől a hívő embernek szabadnak kell lennie.
Felelősek vagyunk a testünk egészségéért,
mert Istentől kaptuk azt,
és a Szentlélek temploma az (1Kor 6,9).
Nem betegíthetjük meg tobzódó életmóddal,
sem pedig más káros étkezési szokásokkal vagy ivással.
Testünkre vigyáznunk kell az alábbi okok miatt is:
Egészséges testben kell szolgálnunk Istennek.
A Róm 12,1-ben ez van írva:
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket,
testvéreim,
hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek”.
Testünket élő és szent áldozatként hozni az Úrnak azt jelenti,
hogy nem testi élvezeteknek élünk,
hanem testünkben az Urat szolgáljuk.
A betegség sokszor hátráltat a szolgálatban.
Vigyázzunk,
hogy ne mi okozzuk testünk megbetegedését a felelőtlen magatartásunkkal.
Lásd 3Jn 2.
Hogy ne legyünk teher másoknak.
Ha betegek vagyunk,
akkor sokszor gondozásra szorulunk.
Ez terhet okoz másoknak.
Nem lehetünk olyan meggondolatlanok,
hogy másoknak terhet okozzunk azzal,
hogy felelőtlenül megbetegítjük testünket.
Ez nem szeretetből fakadó cselekedet lenne.
Hogy ne költsünk pénzt a gyógyíttatásunkra.
A betegségünk kezelése sok gonddal és kiadással jár.
Azt a pénzt,
amiért megdolgoztunk,
az Úr azért adta,
hogy magunkról és családunkról viseljünk gondot,
és azért,
hogy másokkal tegyünk jót vele.
Ne szenvedjünk fölöslegesen.
A betegség szenvedéssel jár.
A rossz táplálkozás következtében beálló betegségeket elkerülhetjük,
ha nem tobzódunk,
hanem egészségesen étkezünk.
Az életben úgyis sok teher,
nehézség és szenvedés van,
miért okoznánk magunknak fölösleges szenvedést?
Éljünk annyit,
amennyit Isten nekünk szán.
Ha egészségesen élünk és étkezünk,
akkor nem halunk meg idő előtt.
Korai elköltözésünk fájdalmat okoz szeretteinknek,
és megfoszt bennünket attól,
hogy az Urat itt a földön tovább szolgáljuk.
b. Az alkoholos italok használata és a részegség
A részegség bűne és szenvedélye visszaélés az ivásvággyal,
amikor az ember nem olyan italt fogyaszt,
ami a szomjat oltja.
Az alkoholos italok használata olyan cselekedetekhez,
helyzetekhez és érzésekhez vezet,
amelyek bűnre visznek.
Ezeknek az italoknak a használata nemcsak akkor káros,
ha az emberek megrészegednek,
hanem akkor is,
ha valaki rendszeresen fogyaszt alkoholos italokat anélkül,
hogy külsőleg látható jele lenne a mámorosságnak.
Orvosilag igazolt,
hogy kevés alkohol fogyasztása mellett is lehet valaki alkoholista,
és így is károsodhat valakinek az egészsége.
Alkoholista az a személy,
aki függőségben van az alkohol használatától,
még akkor is,
ha az csak napi egy pohár bor vagy sör elfogyasztását jelenti is.
Ha valaki törekszik arra,
hogy az Úr Jézust komolyan kövesse,
felismeri azt,
hogy az alkoholos italok használatáról teljesen le kell mondania.
Az ital fogyasztása olyan változásokat hoz létre gondolkodásunkban,
hangulatunkban és testi állapotunkban,
amelyeket a hívő embernek kerülnie kell.
Ezek közül megemlítjük a következőket:
Változás a hangulatunkban.
Az alkohol hat az ember kedélyállapotára.
Egyesek felszabadultabbaknak és boldogabbaknak érzik magukat,
mások szomorúbb,
borongósabb állapotba kerülnek.
Ezek az érzetek azonban eltűnnek,
miután az alkohol hatása megszűnik,
és az üresség érzete marad hátra.
Az öröm- és a boldogságérzet nagyon jó,
és a hívő embernek is örülnie kell,
de mi nem az alkohol,
hanem a Szentlélek hatására,
az Úrban örülünk.
Életünkben az öröm a Szentlélek gyümölcse,
és Istenhez való tartozásunkból adódik.
„Örüljetek az Úrban mindenkor!
Ismét mondom:
örüljetek!”
(Fil 4,4),
„az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!”
(Neh 8,10)
Változás a gondolkodásunkban és ítélőképességünkben.
Az alkohol olyan anyag,
ami hat az ember agyműködésére.
Aki ital hatása alatt van,
egyes dolgokra nem emlékszik,
és nem jól ítéli meg a helyzetét sem.
Az értelem már nem tudja úgy irányítani tetteit,
beszédét és magatartását.
Ebben az esetben az ember már nem józan,
hanem részeg.
Az Úr Jézus követőinek azonban mindig józannak kell lennie,
ahogy Péter apostol is mondja:
„Legyetek józanok,
vigyázzatok,
mert ellenségetek,
az ördög,
mint ordító oroszlán jár szerte,
keresve,
kit nyeljen el” (1Pt 5,8).
További felhívást találunk a józanságra a következő igehelyeknél:
1Kor 15,34; 1Pt 1,13; 1Pt 4,7.
Beteggé tesz.
A hosszabb ideig tartó rendszeres alkoholfogyasztás káros az egészségre.
Az alkoholos italokban található etilalkohol felbomlik olyan anyagokra,
amelyek mérgezik a szervezetet.
Ennek következtében beállhatnak olyan betegségek,
mint szívritmuszavar,
magas vérnyomás,
vérszegénység,
elhízás,
cukorbetegség,
hajlamosság a tüdőbajra stb.
Mivel testünkre vigyáznunk kell,
ezért a hívő ember nem károsíthatja tudatosan a szervezetét.
„Vagy nem tudjátok,
hogy testetek,
amit Istentől kaptatok,
a bennetek levő Szentlélek temploma,
és ezért nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg:
dicsőítsétek tehát Istent testetekben” (1Kor 6,19-20).
Könnyen szenvedéllyé válhat.
Az alkohol függőséget okozó anyag.
Ez azt jelenti,
hogy fogyasztás után az ember újra kívánja,
és ha ismét használja,
a kívánság még jobban megnő,
és már nem tud nélküle élni.
A függőséget másképp lelki rabságnak nevezzük.
Megtérésünkkor az Úr minden megkötözöttségtől meg tud szabadítani,
hisz „Ő szabadítja meg népét bűneiből” (Mt 1,21).
A Krisztusban nyert szabadságunkban meg kell állnunk,
ahogy az ige is bátorít bennünket:
„Krisztus szabadságra szabadított meg minket,
álljatok meg tehát szilárdan,
és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal 5,1).
Azért is fontos,
hogy a hívő ember teljes mértékben tartózkodjék az alkoholos italok fogyasztásától,
hogy meg ne botránkoztassuk a hitben gyengébb testvéreinket.
Lehet,
hogy valaki nyugodtan meg tud inni kisebb mennyiségű alkoholos italt,
mert nem árt meg neki,
és nem fog attól lerészegedni.
De ha tudja vagy látja ezt egy olyan testvér,
akinek problémát jelent az italhasználat,
akkor érdemes keresztyéni szeretetből lemondani az italfogyasztásról – nehogy a mi példánk felbátorítsa őt arra,
hogy részeg legyen.
Pál apostol beszél erről a lemondó testvéri szeretetről:
Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik,
akkor nem jársz el szeretetben.
Ne tedd tönkre ételeddel azt,
akiért Krisztus meghalt… Jó tehát nem enni húst,
nem inni bort,
és semmi olyat nem tenni,
amin testvéred megütközik.
(Róm 14,15.21)
Ha valaki nem veszi komolyan az alkoholos italoktól való tartózkodást,
részegessé (alkoholistává) válik.
A részeg ember már nem tud tisztán és világosan gondolkodni,
bajt és szenvedést okoz másoknak.
A részeges ember italra költi a keresetét,
hiányt és szükséget okozva ezzel a családjának.
Az ige felhívja a figyelmünket,
hogy ne részegedjünk meg,
és ne is használjunk részegítő italt.
Ne részegeskedjetek,
mert a borral léhaság jár együtt,
hanem teljetek meg Lélekkel.
(Ef 5,18)
További ige: Ézs 5,11
A Példabeszédek könyve megragadóan írja le a részeg ember állapotát.
Abban az időben,
amikor ezt leírták,
a zsidók között a bor volt az egyetlen elterjedt alkoholos ital.
Manapság a bor mellett más,
erősebb alkoholos italok is vannak,
ezért könnyebben és gyorsabban le lehet részegedni.
A részeg ember állapota és helyzete nagyon szomorú:
Kinek jaj?
Kinek fáj?
Kivel veszekednek?
Kinek van gondja?
Kit vernek véresre hiába?
Kinek zavaros a szeme?
Azoknak,
akik bor mellett mulatnak,
és a fűszeres bort kóstolgatni járnak.
Ne nézd a bort,
hogyan vöröslik,
hogyan gyöngyözik a pohárban.
Bizony simán lecsúszik az!
De végül megcsíp,
mint a kígyó,
megmar,
mint a vipera.
Szemed zavaros dolgokat lát,
te magad pedig össze-vissza beszélsz.
És olyan leszel,
mint aki tenger közepén fekszik,
vagy mint aki az árbockosárban fekszik.
Ütöttek engem,
de nem fájt,
vertek,
de nem tudtam róla!
Amint fölébredek,
folytatom,
ugyanezt keresem.
(Péld 23,29-35)
A részegség egy megkötözött állapot,
ami veszélyeket rejt magában:
A részeg ember súlyos viselkedési zavarokkal küszködik.
Mivel az alkohol módosítja a tudatot,
hat a szervezetre,
gondot okoz az egyensúlyban,
ezért a részeg ember méltatlanul viselkedik:
tántorog és elesik,
össze-vissza beszél,
viselkedését nem tudja vezetni,
agresszívvá válik stb.
Az ember esze ki van kapcsolva,
és az alkohol veszi át a vezetést.
Mindez méltatlan Isten teremtményéhez,
sőt még inkább méltatlan Isten megváltott gyermekéhez.
Komoly egészségi károsodások.
Fentebb már megemlítettük,
hogy milyen hatással van az alkohol még kis mértékben is az ember szervezetére.
A megbetegítő hatás csak fokozódik,
ha valaki rendszeresen,
nagymértékben használ szeszes italt és részegeskedik.
Nem a Lélek hatása alatt vagyunk,
hanem az alkoholé alatt,
vagyis igazából a Sátán vezet minket olyankor.
Amikor józanok vagyunk,
akkor az értelmünk megvizsgálja,
hogy mi a jó és helyes,
és dönt arról,
hogy a helyes dolgokat tegyük.
Amikor az értelmünket elhomályosítja az alkohol,
akkor már nincs meg ez az ellenőrzés,
és a gonosz hatása alatt vétkezünk.
Ezért mondja az ige:
„Ne részegeskedjetek…,
hanem teljetek meg Lélekkel” (Ef 5,18).
Az alkoholos italok használatától,
a részegségből és a függőségből Jézus Krisztus meg tud bennünket szabadítani,
és meg is teszi az övéivel,
mert akiket a Fiú megszabadít,
valósággal szabadok lesznek (Jn 8,36).