VIII. Testvéri kapcsolatok a gyülekezetben (1)
A második leckében,
amelynek címe Isten általános elhívása:
Krisztuskövetés,
kiemeltük azt az igazságot,
hogy Krisztus követése magában foglalja a közösségre hívásunkat más hívő emberekkel.
A hívő ember számára nem egy plusz opció beilleszkedni egy gyülekezet életébe,
és ott szolgálni,
hanem egy szükséges követelmény.
Ha Krisztushoz tartozunk,
és őt követjük,
akkor el kell fogadnunk Krisztus népét is.
Aki Isten gyermeke kíván lenni,
annak tudomásul kell vennie,
hogy Isten más gyermekei az ő testvérei.
Ahogy nem választhatjuk meg biológiai testvéreinket,
éppúgy nem választhatjuk meg lelki testvéreinket sem – mindkettőt el kell fogadnunk.
Az alábbiakban a következő témákat fogjuk érinteni:
–A gyülekezet,
mint testvéri közösség
–Testvéri szeretet a gyülekezetben
–A Lélek gyümölcse és a testvéri kapcsolatok
–Megbízott szolgálattevők a gyülekezetben
–A gyülekezet vezetői
1. A gyülekezet, mint testvéri közösség
Az Úr Jézus jelentette ki nekünk azt a csodálatos igazságot,
hogy Isten a mi Atyánk (Mt 6,9.14-15;
Jn 20,17),
és akik hisznek az Úr Jézus nevében,
azok Isten gyermekei.
Akik pedig befogadták,
azokat felhatalmazta arra,
hogy Isten gyermekeivé legyenek;
mindazokat,
akik hisznek az ő nevében,
akik nem vérből,
sem a test,
sem a férfi akaratából,
hanem Istentől születtek.
(Jn 1,12-13)
Ha Isten gyermekei vagyunk,
akkor együtt mindnyájan testvérek vagyunk,
és testvérekként kell egymáshoz viszonyulnunk (Mt 23,8).
A gyülekezet tehát nem egy olyan közösség,
amit földi érdekek,
hasonlóságok vagy eszmék tartanak össze,
hanem egy olyan szerves közösség,
amit Isten hoz létre,
és ő tart össze a Szentlélek által (1Kor 12,13).
a. Krisztus családja, a gyülekezet
A gyülekezetre sok képet és jelzőt találunk a Szentírásban.
Ilyen például:
Krisztus menyasszonya (Ef 5,32),
Isten háza (1Pt 2,5),
szent nép,
királyi papság (1Pt 2,9),
Krisztus teste (1Kor 12,27) stb.
Ezek mellé még odatehetjük a Krisztus családja kifejezést is.
A gyülekezet olyan,
mint Krisztus családja,
amely Isten akarata szerint él.
Jézus azokat nevezi családjának,
akik Isten akarata szerint élnek:
Még beszélt a sokasághoz,
amikor íme,
anyja és testvérei megálltak odakint,
mert beszélni akartak vele.
Valaki szólt neki:
„Íme,
anyád és testvéreid odakint állnak,
és beszélni akarnak veled.”
Ő azonban így felelt annak,
aki szólt neki:
„Ki az én anyám,
és kik az én testvéreim?”
Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé,
és így szólt:
„Íme,
az én anyám és az én testvéreim!
Mert,
aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát,
az az én fivérem,
nővérem és az én anyám.”
(Mt 12,46-50)
Jézus és az apostolok is gyakran használták a család kifejezést és a családi kapcsolatokat az egyházra.
Jézus úgy beszélt Istenről,
mint Atyánkról.
Például a jeruzsálemi templomról azt mondta:
„Vigyétek ezeket innen:
ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”
(Jn 2,16).
Amikor imádkozni tanított arra biztatott,
hogy forduljunk a „mi Atyánkhoz”,
mert ő is így tette,
amikor imádkozott (Jn 11,41; 17,1).
Az apostolok úgy utaltak a gyülekezetre,
mint testvériségre:
„Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet,
a testvéreket szeressétek”.
„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre,
egymást kitartóan,
tiszta szívből szeressétek” (1Pt 2,17.22).
Pál apostol a gyülekezetre úgy utalt,
mint Isten házára,
ami itt háznépet,
családot jelent:
„Ha pedig késnék,
ezekből tudd meg,
hogyan kell forgolódnod az Isten házában,
amely az élő Isten egyháza,
az igazság oszlopa és erős alapja” (1Tim 3,15).
Majd más helyen ezt írja:
„Ezért tehát menjetek ki közülük,
és váljatok külön tőlük,
így szól az Úr,
tisztátalant ne érintsetek,
és én magamhoz fogadlak titeket,
Atyátokká leszek,
ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek,
így szól a mindenható Úr” (2Kor 6,17-18).
Krisztus családjába újjászületéssel kerülünk be,
amikor bizalmunkat az Úrba vetjük.
Megtérésünkkel nemcsak azt a kiváltságot kapjuk meg,
hogy Krisztushoz tartozunk,
hanem azt is,
hogy ahhoz a néphez csatlakozunk,
amelyet Krisztus vérén váltott meg és tisztított meg,
és akikkel együtt leszünk az örökkévalóságban Krisztus jelenlétében.
Az Úr családjában szeretettel gondoskodunk egymásról,
és megvédjük egymást a rossztól,
különösen a lelki rossztól.
Ahogy egy fizikai családban a gondoskodó szeretet szolgálatban és önfeláldozásban nyilvánul meg,
ugyanúgy a Krisztus családjában is.
Vigyáznunk kell arra,
hogy senkit ne bántsunk meg,
senkit ne gyengítsünk el,
hanem inkább erősítsünk lelkileg.
És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben,
az engem fogad be.
Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül,
akik hisznek bennem,
jobb annak,
ha malomkövet kötnek a nyakába,
és a tenger mélyébe vetik.
(Mt 18,5-6)
b. A testvéri kapcsolat áldása
A gyülekezeti közösségben a testvéri kapcsolat nemcsak kiváltság és kötelesség,
hanem sok lelki áldás forrása is a számunkra.
Krisztus úgy rendelte,
hogy testvéri közösség nélkül nem is tudunk teljes értékű lelki életet élni.
Szükségünk van egymásra,
hogy lelkileg fejlődjünk és erősödjünk.
Krisztus családjában,
a gyülekezetben sok áldásban van részünk egész életünk folyamán.
Lelki kiskorúságunk idején talán többet kapunk a gyülekezettől,
de amint érettebbé válunk,
nekünk is áldások eszközévé kell válnunk mások számára.
A testvéri kapcsolat áldásai a gyülekezetben a következők:
–Szeretet és öröm.
A testvérek jelenlétében,
a közösségben öröm és szeretet van.
Krisztust látjuk a testvérünkben,
Krisztusért szeretjük őket,
és örülünk nekik.
Ha a testvéri kapcsolat jó,
az boldoggá tesz bennünket,
ha pedig nem működik jól,
akkor szomorúságot is okozhat nekünk.
–Egy közösséghez tartozás és identitás.
Az,
hogy kikkel vagyunk kapcsolatban,
meghatározza,
hogy kik vagyunk.
Megtérésünk után tudjuk,
hogy a hívő testvérekhez tartozunk,
és mi is hívők vagyunk.
Nem vagyunk ugyan tökéletes emberek,
de tudjuk,
hogy Istenhez tartozunk,
és ő formál bennünket.
A gyülekezet most már a „mi gyülekezetünk”.
Tudjuk,
hogy egy olyan néphez tartozunk,
akik majd együtt leszünk örökké az Úrral az üdvösségben.
–Közös imádat.
Testvéreinkkel együtt imádjuk az Urat,
ami nagyon felemelő megtapasztalás.
Előíze ez a mennyországnak.
A közös imádat áldásának akadálya lehet,
ha a kapcsolatunk a testvérekkel nem rendezett (Mt 5,23-24).
–Tanítás és tanácsadás.
A testvéri közösségben látunk példát arra,
és kapunk tanítást arról,
hogy hogyan kell követni az Úr Jézust.
Az igehirdetések és a közös bibliatanulmányozások által jobban megértjük Isten igéjét.
Személyre szabott lelki tanácsot is kaphatunk lelki problémáinkban,
és különleges vagy számunkra még ismeretlen helyzetekben.
A Szentlélek felhasználja testvéreinket,
hogy minket tanítsanak.
–Formálódás a kapcsolatokban.
Mivel nem vagyunk egyformák,
és nem vagyunk egyformán érettek,
ezért türelmeseknek kell lennünk egymáshoz.
Néha el is kell szenvednünk egymást szeretetben.
Ezek a helyzetek segítenek minket,
hogy érettebbek és Krisztushoz hasonlóbbak legyünk.
Egymás másságából,
tapasztalataiból és bölcsességéből is tanulhatunk.
–Együttmunkálkodás.
A testvéri közösség nagy lehetőség arra,
hogy együtt szolgáljuk az Urat.
Vannak szolgálatok,
amelyeket egyedül is elvégezhetünk,
de olyanok is vannak,
amiket csak együtt végezhetünk.
Isten országa számára jelentős munkát csak közösségben tudunk végezni.
Áldott dolog egy ilyen közösségi szolgálatban részt venni.
–Segítség és támasz.
Lelki és fizikai életünk folyamán gyakran lesz szükségünk segítségre és támaszra.
Jó tudni,
hogy van,
kire számítanunk ilyenkor,
mert ott vannak testvéreink és hívő barátaink,
hogy segítsenek rajtunk.
Értékeljük a gyülekezetet,
ahol ilyen sokféle áldásban van részünk,
és amely a mi lelki családunk!
c. A lelki élet érettségi szintjei
Akárcsak egy családban,
a gyülekezetben is a lelki fejlődés és érettség különböző fokain lévő testvérek élnek együtt.
Az Úr családjában vannak lelkileg gyermekek,
ifjak,
felnőttek és vének.
János apostol utal is ezekre a lelki korosztályokra.
Írok nektek,
gyermekek,
mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért.
Írok nektek,
apák,
mert ismeritek azt,
aki kezdettől fogva van.
Írok nektek,
ifjak,
mert legyőztétek a gonoszt.
(1Jn 2,12-13)
Ahogy a biológiai családban a kisgyermek nem tud meglenni a felnőttek segítsége nélkül,
ugyanúgy a gyülekezetben is a lelkileg gyermekek és ifjak az érettebbek lelki segítségére vannak utalva.
Ezt a lelkileg fiatalabbaknak alázattal el kell ismerniük,
a lelkileg érettebbeknek pedig segíteniük kell őket,
szolgálniuk kell feléjük.
Krisztus családjában mindenkinek látnia kell magáról,
hogy milyen érettségi szinten van,
és hogy megteszi-e azt,
amit érettségi szintje szerint az Úr Jézus elvár tőle.
Röviden utalok a különböző lelki érettségi szintekre,
és azok néhány jellemzőjére:
1.
A lelki csecsemők azok a testvérek,
akik nemrég tértek meg,
örülnek bűneik bocsánatának.
„Mint újszülött csecsemők”,
vágyakoznak Isten igéje után (1Pt 2,2).
Ha bűnt követnek el,
újra és újra Jézus Krisztushoz jönnek bocsánatért,
mert tudják,
hogy a bűnre csak az Úr bocsánata a megoldás.
Nem képesek lelki terhek viselésére és nehezebb lelki munkára,
de szívesen tesznek bizonyságot az Úr Jézusról.
Könnyen megbotránkoznak,
különösen,
ha a hívők méltatlan viselkedését látják.
Szeretetre,
gondoskodásra és tanításra van szükségük.
2.
A lelkileg ifjak le tudják győzni a bűnt,
mondja János apostol (1Jn 2,13).
Nemcsak azt tanulták meg,
hogy bocsánatot kérjenek,
ha vétkeznek,
hanem felismerik a vétkek forrását:
bűnös természetüket,
és megfeszítik azt (Róm 6,6; 8,13;
Gal 5,24).
Magukról úgy gondolkodnak,
mint akik meghaltak a bűnnek és a világnak,
és életük teljesen el van kötelezve Krisztusnak (Róm 6,11; 12,2).
Komolyan érdeklődnek arról,
hogy hogyan tudnák az Urat teljes szívvel és minden körülmények között szolgálni (2Kor 5,14-15).
3.
A lelkileg érett korban lévők azok a testvérek,
akik a lelki gyermekkoron és ifjúkoron már túljutottak.
A lelki gyermekek és ifjak tulajdonságai mellett náluk további dolgokat vehetünk észre:
teljesen elkötelezettek az Úr munkájára,
és ennek terheit kitartóan viselik.
Türelemmel tudják hordozni más testvérek gyengeségeit,
Krisztust tekintve példának (Róm 15,1-3).
Bizonyságtételüket megtérések követik.
Készek a lelkileg gyermekek és ifjak tanítására,
nevelésére,
és végzik is ezt.
4.
A lelkileg vének azok a testvérek,
akik sok mindent megtanultak már az Úr Jézustól,
és bölcsességüket,
egy életen keresztül gyűjtött tapasztalatukat át tudják adni másoknak.
Ezek a testvérek általában alkalmasak a gyülekezetek,
közösségek vezetésére.
Minden Krisztuskövetőnek arra kell törekednie,
hogy lelkileg fejlődjön,
és a lelki érettség mind magasabb fokára jusson.
Nem maradhat mindig gyermek,
ahogy az ige is int bennünket:
„Testvéreim,
ne legyetek gyermekek a gondolkozásban,
hanem a rosszban legyetek kiskorúak,
a gondolkozásban ellenben érettek legyetek” (1Kor 14,20).
2. Testvéri szeretet a gyülekezetben
Krisztus gyülekezetében a kapcsolatokat testvéri szeretet hatja át.
Az ige világossá teszi előttünk,
hogy az Úr Jézus nemcsak elvárja tőlünk,
hogy szeressük egymást,
hanem parancsolja is azt:
Új parancsolatot adok nektek,
hogy szeressétek egymást:
ahogyan én szerettelek titeket,
ti is úgy szeressétek egymást!
Arról fogja megtudni mindenki,
hogy az én tanítványaim vagytok,
ha szeretitek egymást.
(Jn 13,34-35)
A testvéri szeretet a krisztusi szeretet megnyilvánulása,
amely nem csupán érzelmekben nyilvánul meg.
Krisztusi módon szeretni azt jelenti,
hogy a jót keressük a másikban,
akárcsak Krisztus,
aki üdvözíteni kívánta a bűnösöket,
és nem elítélni.
Amikor testvéreinket szeretjük,
mindent megteszünk értük,
hogy lelkileg fejlődjenek,
és amennyiben tudunk,
valós szükségeikben segítünk nekik.
Önző természetünk a testvéri szeretet ellensége.
Akik nem tagadták meg magukat,
és nem feszítették meg régi természetüket (óemberüket),
azok nem tudnak testvéri szeretettel szeretni (Mt 16,24;
Gal 2,20).
a. A szeretet kitöltetett a szívünkbe
A krisztusi testvéri szeretet nem természetes módon keletkezik és sokasodik a szívünkben.
Isten ajándéka ez,
amit a Szentlélek által kapunk meg.
Az ige ezt mondja:
„a reménység pedig nem szégyenít meg,
mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által (Róm 5,5).
Minél közelebb kerülünk az Úrhoz,
minél jobban szeretjük az Urat,
annál jobban fogjuk szeretni testvéreinket is.
Az Istentől kiáradt szeretettel tudjuk szeretni testvéreinket.
Bűnös természetünk szerint csak azokat tudjuk szeretni,
akik minket is szeretnek,
azokat,
akik tetszenek nekünk,
akik jól viselkednek velünk.
Szeretjük barátainkat,
mert egyformák a nézeteink és az ízlésünk,
szeretjük rokonainkat,
mert közel vannak hozzánk,
és a családhoz tartoznak.
A krisztusi szeretettel szeretni tudjuk mindazokat,
akik Isten gyermekei,
akkor is,
ha szegényebbek,
tudatlanabbak,
ügyetlenebbek,
mint mi.
Még akkor is szeretni tudjuk testvéreinket,
ha nem viselkednek megfelelően.
Bűneiket nem támogatjuk,
de őket szeretjük.
b. Isten iránti szeretetünk mértéke
A testvérek iránti szeretetünk kifejezi azt is,
hogy mennyire valódi a szeretetünk Isten iránt.
Nem gondolhatjuk azt,
hogy hívő életünk magánügy,
és azt megélhetjük csak úgy magunkban:
Isten és én.
Az ilyen gondolkodásra különösen akkor van kísértés,
ha csalódtunk a testvérekben,
mert nem adták meg,
amit szerettünk volna,
vagy ha a gyülekezetben nem mennek jól a dolgok.
Ilyenkor szeretnénk visszavonulni,
és a keresztyén életünket magunkban,
vagy esetleg szűk baráti körben megélni.
Az ige tanítására fontos figyelnünk,
hisz Isten igéje összeköti a testvéri szeretetet és az Isten iránti szeretetünket.
Mi tehát azért szeretünk,
mert ő előbb szeretett minket.
Ha valaki azt mondja:
„Szeretem Istent”,
a testvérét viszont gyűlöli,
az hazug,
mert aki nem szereti a testvérét,
akit lát,
nem szeretheti Istent,
akit nem lát.
Azt a parancsolatot is kaptuk tőle,
hogy aki szereti Istent,
szeresse a testvérét is.
(1Jn 4,19-21)
Ha nem szeretjük testvéreinket,
ha elzárkózunk tőlük,
akkor elgyengül a kapcsolatunk Istennel is,
és inkább csak elméleti lesz.
Ez azért van,
mert szeretetlenségünkkel vétkezünk nemcsak a testvérünk,
de Isten ellen is.
A bűn megrontja kapcsolatunkat Istennel.
Ezért mondhatjuk,
hogy aki nincs jó kapcsolatban a testvérekkel,
az nincs jó kapcsolatban Istennel sem.
János apostol,
akit a szeretet apostolának is hívnak,
nagy hangsúlyt helyez a testvérszeretetre:
Mi tudjuk,
hogy átmentünk a halálból az életbe,
mert szeretjük testvéreinket:
aki nem szereti a testvérét,
az a halálban van.
Aki gyűlöli a testvérét,
az embergyilkos;
azt pedig tudjátok,
hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.
Abból ismerjük a szeretetet,
hogy ő az életét adta értünk;
ezért mi is tartozunk azzal,
hogy életünket adjuk testvéreinkért.
(1Jn 3,14-16)
A testvérek közötti őszinte szeretet megelőzi,
kizárja,
de orvosolja is a testvérek közötti konfliktusokat,
testi indulatokból keletkezett harcokat.
Ezért a nézeteltérések kezelésére,
a konfliktusok elkerülésére a leghatékonyabb módszer,
ha a szeretetben megújulunk.
c. Gyakorlati és cselekvő szeretet
A testvérszeretet nem lehet elméleti.
Nem merülhet ki annyiban,
hogy nem teszünk egymásnak rosszat,
mosolygunk egymásra,
és udvariasak vagyunk egymáshoz.
Ezekre szükség van ugyan,
de a testvérszeretet ennél sokkal több.
Aki pedig világi javakkal rendelkezik,
de elnézi,
hogy a testvére szükséget szenved,
és bezárja előtte a szívét,
abban hogyan lehetne az Isten szeretete?
Gyermekeim,
ne szóval szeressünk,
ne is nyelvvel,
hanem cselekedettel és valóságosan.
(1Jn 3,17-18)
A testvéri szeretet késztet bennünket,
hogy testvéreinknek mindenben segítségükre legyünk,
még anyagiakban is,
ha erre szükségük van.
A szeretet mindig azt adja,
amire szükség van,
mindig a fájdalmat enyhíti,
a terhet könnyíti:
Ha pedig az atyafiak,
férfiak vagy nők,
mezítelenek,
és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
és azt mondja nekik valaki ti közületek:
Menjetek el békességgel,
melegedjetek meg és lakjatok jól;
de nem adjátok meg nékik,
a mikre szüksége van a testnek;
mi annak a haszna?
(Jak 2,15-16)
A testvéri segítség leginkább a lelki területen nyilvánul meg.
A Szentlélek egy testté keresztelt bennünket,
és létrehozta a Krisztus testét (1Kor 12,13).
Krisztus testének a működése úgy történik,
hogy minden tag segítségére van a másiknak.
Isten szerkesztette így a testet egybe:
az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva,
hogy ne legyen meghasonlás a testben,
hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.
És így,
ha szenved az egyik tag,
vele együtt szenved valamennyi,
ha dicsőségben részesül az egyik tag,
vele együtt örül valamennyi.
Ti pedig Krisztus teste vagytok,
és egyenként annak tagjai.
(1Kor 12,24b-27)
A tagok azzal a lelki ajándékkal szolgálnak egymásnak,
amit személyesen az Úrtól kaptak.
A szolgálat sokféle lehet:
imádkozás,
tanítás,
gondoskodás,
bátorítás,
bölcs beszéd,
hitre biztatás,
lelkek megítélése,
és még sok más.
Tehát szolgálj szeretetben a testvérek felé!
Ne csak várjad,
hogy mások szolgáljanak neked,
és a te szükségeidet töltsék be!