VIII. Testvéri kapcsolatok a gyülekezetben (2)
3. A Lélek gyümölcse és a testvéri kapcsolatok
A Lélek gyümölcse,
amiről a Galata levél ír,
a krisztusi jellem megnyilvánulása az Úr tanítványai életében,
más szóval az új ember viselkedésének módja.
Ugyanakkor azt is láthatjuk,
hogy a Lélek gyümölcse olyan tulajdonságokat jelöl,
amelyek a testvéri kapcsolatokban jelennek meg,
azokban működnek,
és azokat segítik elő.
Ha a Szentlélek megtermi bennünk gyümölcsét,
akkor elkerüljük a testvéri konfliktusokat,
és a köztünk lévő közösség és egység még jobban erősödni fog.
A széthúzás,
harag,
gyűlölet,
veszekedés,
pártoskodás,
nagyra törés,
a harc önző céljainkért stb.
akkor szokott bekövetkezni,
amikor életünkből hiányzik a Szentlélek gyümölcse.
A Galata 5,22-23 alapján vizsgáljuk meg a Lélek gyümölcsét,
ami kilenc tulajdonságból áll,
és figyeljük meg,
hogyan járul hozzá a testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez és a gyülekezet egységéhez.
–Szeretet.
Ahol szeretet van,
ott nincs probléma a testvéri kapcsolatokkal,
mert ha adódna is nézeteltérés,
a szeretet mindig talál megoldást.
Ha valakit szeretünk,
tiszteljük is,
és jót akarunk neki.
A szeretet megtartja és építi a jó viszonyt a testvérek között.
–Öröm.
A krisztusi öröm kizárja szívünkből az irigységet,
haragot,
gyűlöletet,
versengést.
Ezek a dolgok szoktak viszályt kelteni a testvérek között,
de ha ezeket elűzte az öröm,
akkor a testvéri kapcsolat virágzik.
–Békesség.
A békesség épp úgy hat a testvéri kapcsolatokra,
mint az öröm.
A hívő ember belső nyugalma segít csendben,
békességben maradni a békétlen helyzetekben.
A bajok természetét,
valamint azoknak a megoldását is világosabban látja a békés szívű.
Ahol békesség van,
ott vagy nem lesz konfliktus a testvérek közt,
vagy pedig hamar megoldódik.
Akinek békessége van,
az békülékeny,
békességre igyekező ember.
–Türelem.
Az összetűzéseket,
haragot,
hangoskodást gyakran az váltja ki,
hogy nem vagyunk eléggé türelmesek egymáshoz.
Nem szakítunk időt,
hogy másokat megértsünk,
vagy velük elbeszélgessünk.
Türelem nélkül hamarabb összeütközésbe kerülünk egymással,
könnyebben elítéljük és megbántjuk egymást.
A problémák sokszor azért lépnek fel,
mert valamelyik testvérünk még nem eléggé érett,
nem tanult meg vagy nem értett még meg dolgokat a lelki életben.
Türelmesen kell várnunk testvérünk fejlődésére is.
Ezért a türelemre feltétlenül szükség van a konfliktusok elkerüléséhez és kezeléséhez.
–Szívesség.
A szívesség jószívűséget,
készségességet jelent.
Ha jószívűek vagyunk,
akkor testvéreink hibáját elviseljük,
és nem támadunk azonnal rájuk,
ha vétkeznek.
Sőt,
másokat is ilyen hozzáállásra biztatunk.
A készségesség azt jelenti,
hogy készek vagyunk minden jóra;
készek a kibékülésre is,
ha erre van szükség.
A konfliktusok néha azért húzódnak el,
mert a felek nem készek rendezni a kapcsolataikat.
Ha békíteni akarják őket,
akkor kérlelhetetlenek,
azaz nem lehet őket a jóra rávenni.
–Jóság.
A jó ember inkább eltűri a rosszat,
semhogy másoknak rosszat tegyen.
Aki jó,
az igyekszik kikerülni a konfliktusokat.
Mivel igyekszik jó lenni minden körülményben,
ezért miatta nem lesz viszály a testvérek között.
Ha mindenkiben meglenne a jóság tulajdonsága,
nem lennének összetűzések a testvérek között.
–Hűség.
A hűség irányulhat az emberek felé,
és irányulhat Isten felé.
Aki hű Istenhez,
az tudja,
hogy az Úr azt szeretné,
hogy békességben éljünk,
ezért kerüli az összetűzést,
ha pedig mégis kialakul,
igyekszik azt megoldani.
Aki hűséges a testvérekhez,
az kerül minden konfliktusos helyzetet.
Ha felmerülnek mégis a bajok,
akkor lehet rá számítani,
hogy segít a megoldásban.
–Szelídség.
A szelídség kizárja a durvaságot,
gőgöt,
büszkeséget és minden olyan megnyilvánulást,
ami konfliktust hoz létre.
A szelíd beszéd és hozzáállás lecsillapítja a vitatkozókat,
elcsendesíti a hangoskodókat és megszünteti a háborgásokat.
–Önmegtartóztatás.
Sok konfliktust kerülnénk ki,
ha az önmegtartóztatás gyümölcse meglenne bennünk.
Aki önmegtartóztató,
az visszafogja nagyra törési vágyait,
visszafogja bántó és sértő beszédét,
bűnös vágyait,
amelyek összetűzéseket okoznának a gyülekezetben.
Azzal,
hogy a fenti tulajdonságokat kimunkálja a hívő emberekben,
a Szentlélek csodálatos módon építi a gyülekezetet.
Ő,
aki létrehozta Krisztus testének egységét,
igyekszik azt meg is tartani.
De a mi felelősségünk és feladatunk,
hogy a Szentlélekre figyelve megjelenjen bennünk az ő gyümölcse,
és igyekezzünk megtartani a Lélek egységét békességben.
A Lelket ne oltsuk meg,
amikor közöttünk a testvéri egyetértést és szeretetet kívánja munkálni (1Thessz 5,9).
Kérlek tehát titeket én,
aki fogoly vagyok az Úrért:
éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz,
amellyel elhívattatok,
teljes alázatossággal,
szelídséggel és türelemmel;
viseljétek el egymást szeretettel,
igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
(Ef 4,1-3)
4. Megbízott szolgálattevők a gyülekezetben
Krisztus minden tanítványa szolgálattevő,
mert követi az Úr példáját,
aki „nem azért jött,
hogy neki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon,
és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45).
A tanítvány szolgálhat a világban minden ember felé,
és a gyülekezetben a testvérek felé.
A szolgálatokat önkéntesen,
szeretetből és szívesen végzi.
A helyi gyülekezetben is sok önkéntes szolgálatra van lehetőség,
olyan szolgálatokra,
amelyek a testvérek lelki javára vannak,
amelyek lehetővé teszik az istentisztelet gyakorlását (például munkák az imaház körül),
és olyan szolgálatokra is,
amelyek részét képezhetik a gyülekezeti istentiszteletnek,
imádatnak.
A gyülekezetben azonban vannak olyan szolgálatok is,
amelyekre megbízás szükséges a gyülekezet egésze,
vagy a gyülekezet vezetősége részéről.
Ilyen szolgálatok például a buzdítás az áhítaton,
tanítás vagy prédikálás a gyülekezetben,
az istentisztelet vezetése,
a közös éneklést vezető szolgálat,
a gyülekezeti élet vezetésének szolgálata,
bemerítés végzése,
az úrvacsora kiszolgálása,
a gyülekezet képviselete stb.
Ezekre a szolgálatokra nem úgy kell nézni,
mint valami főnökségre,
uralkodásra,
és nem úgy kell végezni,
mint ami által kitűnünk és többek leszünk,
mint más testvérek.
Ezek a szolgálatok a szó szoros értelmében szolgálatok,
és akik ezeket végzik,
szolgák.
A gyülekezeti megbízott szolgálatokkal és szolgálattevőkkel kapcsolatban fontos szem előtt tartanunk az Úr Jézus tanítását:
Tudjátok,
hogy azok,
akik a népek fejedelmeinek számítanak,
uralkodnak rajtuk,
és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.
De nem így van közöttetek,
hanem aki naggyá akar lenni közöttetek,
az legyen szolgátok;
és aki első akar lenni közöttetek,
az legyen mindenki rabszolgája.
Mert az Emberfia sem azért jött,
hogy neki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon,
és életét adja váltságul sokakért.
(Mk 10,42-45)
Ha a gyülekezetben helyesen bízzák meg a testvéreket a szolgálatra,
és a szolgálattal megbízott testvérek alázattal és szeretettel végzik a szolgálatot,
az nagyban hozzájárul a testvéri kapcsolatok erősödéséhez és a gyülekezet lelki fejlődéséhez.
Ha azonban a gyülekezet nem meggondoltan,
nem a Lélekre figyelve dönt,
ha nem az alkalmas személyeket bízza meg különleges szolgálatokra,
és ha a megbízott szolgálattevők nem krisztusi lelkületben szolgálnak,
akkor ez nagyban árt a testvéri kapcsolatoknak és a gyülekezet lelki életének.
Néhányat felsorolunk azokból a tulajdonságokból és képességekből,
amelyekkel rendelkezni kell annak a testvérnek,
akit a gyülekezet különleges szolgálattal megbízhat:
–Lelki érettség.
Ahhoz,
hogy a gyülekezet megbízzon valakit különleges szolgálattal,
szükséges,
hogy az illető lelkileg érett ember legyen.
A testvérek életében a lelki érettség kialakulásához idő kell.
Ehhez fontos a teljes odaszánás és a szent életben járás is.
Vannak olyan esetek,
amikor valaki már régebben megtért,
de bizonyos okok miatt még mindig nem lett érett hívővé.
De vannak olyanok is,
akik hamarabb lesznek érettekké,
mert komolyan veszik az Úr Jézus követését.
A lelki érettséggel bölcsesség és sok hittapasztalat jár együtt,
amit a hívő ember a saját életében és a testvérek felé való szolgálatban tud gyümölcsöztetni.
–Alázat.
Az alázat hiánya felfuvalkodáshoz,
a gyülekezet feletti uralkodáshoz,
és a testvérek kihasználásához vezet.
Ezek nagyon súlyos dolgok és sok lelki kárt okoznak az Úr népe között,
ezért szolgálattal csak azokat a testvéreket bízzák meg,
akik alázatosak.
Az alázatos ember könnyebben együtt tud munkálkodni másokkal,
és engedelmeskedni is tud a testvéreknek és a vezetőknek.
Ezek is nagyon fontos követelmények a szolgálatban.
–Bibliaismeret.
Az igét szükséges ismerni és megélni a lelki szolgálatban,
különösen az igehirdetésben,
tanításban,
lelkigondozásban.
Elképzelhetetlen,
hogy az igehirdető és tanító ne rendelkezzen alapos igeismerettel,
hogy a lelkigondozó és lelki tanácsokat adó testvér ne igei tanácsokkal lássa el azokat,
akik hozzá fordulnak segítségért.
A gyülekezet elkötelezett Isten igéje mellett,
és az igének tekintélyt tulajdonít.
Ezért mindennek ige szerint kell történnie.
–Szeretet.
Szeretnünk kell azokat,
akik felé szolgálunk.
A szeretet hiánya büszkeséghez,
durvasághoz vezet.
Akiket nem szeretünk,
azok nem fogadják szolgálatunkat,
a szeretet azonban lehetővé teszi a hatékony szolgálatot.
A gyülekezet nem kívánja megbízni különleges szolgálattal azokat,
akik szeretetüket nem mutatták meg már korábban önkéntes szolgálatokban.
–Felelősségérzet.
A felelősségérzettel rendelkező testvér becsületesen végzi a szolgálatát,
nem kell mindig biztatni,
ösztönözni és ellenőrizni.
Tudja,
hogy az Úrnak kell számot adnia,
hisz a testvérek által kapott megbízatása valójában az Úrtól jövő megbízás.
Aki érzi felelősségét,
az kitartó,
szorgalmas,
nem keres kifogásokat,
odaszánt,
és lehet rá számítani minden körülményben.
Az ilyen ember keresi a szolgálati lehetőségeket,
és nemcsak azt teszi,
amit rábíztak,
hanem szolgálati területén újabb és újabb lehetőségeket vesz észre és használ ki.
–Megfelelő képességek.
Minden szolgálathoz szükség van hozzáértésre is.
Az énekvezetőnek értenie kell a zenéhez,
a gondnoknak és a takarítónak jónak kell lennie a fizikai és adminisztratív munkákban,
az igehirdetőnek kell tudnia,
hogy kell prédikálni.
Nem jó,
ha egy testvér olyan szolgálatra vágyik,
amihez nincs hozzáértése.
A hozzáértés azonban fejleszthető is.
Ha valaki szorgalmas és tanítható,
fejlesztheti képességeit,
és újabbakat sajátíthat el.
Krisztus tanítványaiként törekedjünk arra,
hogy lelkileg fejlődjünk.
Szánjuk oda mind jobban az életünket az Úrnak,
és törekedjünk a szent életre.
Ne nagyságra vágyjunk,
hanem szolgáljunk önkéntesen a testvérek javára és az Úr dicsőségére.
Ha a gyülekezet valamilyen különleges szolgálattal bíz meg,
fogadjuk el,
és legyünk hűségesek.
Törekedjünk,
hogy „betöltsük azt a szolgálatot,
amit átvettünk az Úrtól” (Kol 4,17).
5. A gyülekezet vezetői
Az Úr Jézus minden gyülekezetnek rendelt vezetőket,
elöljárókat.
A vezetők a gyülekezet lelkileg érett tagjai,
akik döntéseket hoznak a gyülekezet életével és tevékenységeivel kapcsolatban,
pásztorolják és védik az Úr gyülekezetét.
Az Újszövetségben a gyülekezet vezetői különbözőképpen vannak megnevezve,
mint püspök (felvigyázó),
presbiter (vén vagy vezető),
pásztor,
diakónus,
elöljáró stb.
A gyülekezet vezetőinek szolgálata a következő dolgokból áll:
–Elősegítik a gyülekezet tagjainak lelki növekedését;
–A gyülekezet minden tevékenységét a Biblia szerint irányítják;
–Különböző programokat és szolgálatokat indítanak és működtetnek a gyülekezet missziójának megvalósítása érdekében;
–Őrködnek a tiszta tanítás fölött;
–Vigyáznak arra,
hogy minden gyülekezeti tag az evangéliumhoz méltó életet éljen;
–Tanítják a hitben gyengéket,
és intik a vétkezőket;
–Megszervezik a gyülekezet adminisztratív tevékenységeit.
A gyülekezet vezetőinek kiváló lelki tulajdonságokkal kell rendelkezniük,
ahogy az igében is találunk előírást erre:
Igaz beszéd ez:
ha valaki püspökségre törekszik,
jó munkát kíván.
Szükséges tehát,
hogy a püspök legyen feddhetetlen,
egyfeleségű férfi;
megfontolt,
józan,
tisztességes,
vendégszerető,
tanításra alkalmas;
nem részeges,
nem kötekedő,
hanem megértő,
a viszálykodást kerülő,
nem pénzsóvár;
olyan,
aki a maga háza népét jól vezeti,
gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli.
Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni,
hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?
Ne újonnan megtért ember legyen,
nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék.
Szükséges,
hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla,
nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.
Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek,
nem kétszínűek,
nem mértéktelen borivás rabjai,
nem haszonlesők,
hanem olyanok,
akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.
De ezeket is meg kell vizsgálni előbb,
csak akkor szolgáljanak,
ha feddhetetlenek.
Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen:
nem rágalmazó,
mértékletes,
mindenben hűséges.
A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak,
akik mind gyermekeiket,
mind a maguk háza népét jól vezetik.
Mert akik jól szolgálnak,
azok szép tisztességet szereznek maguknak,
és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.
(1Tim 3,1-13)
A fenti igeszakaszból láthatjuk,
hogy a vezetőknek komoly,
átadott életű hívő embereknek kell lenniük,
akik mások számára is példaképek lehetnek,
akik sok jó lelki tulajdonsággal,
és jó szolgálati képességekkel rendelkeznek.
Mivel a gyülekezet vezetői valamilyen különös szolgálatra is meg vannak választva,
ezért azokkal a tulajdonságokkal is rendelkezniük kell,
amiket fentebb felsoroltunk a szolgálattevőkkel kapcsolatban.
A gyülekezet vezetőinek tehát nagy a felelőssége.
Minden tekintetben törekedniük kell a gyülekezet javára,
és önzetlenül kell szolgálniuk.
Az Úr nyáját (népét) legeltetniük és őrizniük kell.
Pál apostol is ezt mondta az efézusi gyülekezet vezetőinek:
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra,
amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek,
hogy legeltessétek az Isten egyházát,
amelyet tulajdon vérével szerzett” (ApCsel 20,28).
Mivel a gyülekezet vezetői lelkileg érett emberek,
mivel önzetlen szeretettel szolgálják a testvéreket,
és mivel az Úr Jézus állította őket szolgálatba,
ezért a gyülekezet tagjainak meg kell őket becsülniük,
és engedelmeskedniük kell nekik.
Ezt tanítja az ige:
Kérünk titeket,
testvéreink,
hogy becsüljétek meg azokat,
akik fáradoznak közöttetek,
akik elöljáróitok az Úrban,
és intenek is titeket,
és munkájukért nagyon becsüljétek őket.
(1Thessz 5,12-13) Bízzatok vezetőitekben,
és hallgassatok rájuk,
mert ők vigyáznak lelketekre úgy,
mint akik erről számot is adnak.
Hadd tegyék ezt örömmel,
és ne sóhajtozva,
mert ez nem válnék javatokra.
(Zsid 13,17)
Ismétlő kérdések
Feladatok
- Olvasd el a leckét, és keresd ki a Bibliádból az idézett igeverseket! Igyekezz megjegyezni, hogy hol vannak megírva, hogy könnyen megtaláld őket!
- Csendesedj el, és vizsgáld meg, milyen érettségi fokon vagy lelkileg: gyermek, ifjú, felnőtt vagy vén?
- A tanulmányi csoportban olvassátok el újra az 1Tim 3,1-13 szakaszt! Soroljátok fel, és beszéljétek meg a vezetőktől elvárt tulajdonságokat!