IX. A konfliktusok elkerülése és kezelése
A gyülekezetnek a testvéri szeretet közösségének kell lennie,
hisz Jézus Krisztus tanítványainak ismertetőjegye az egymás iránti szeretet.
Ezt parancsolta a Mester:
Új parancsolatot adok nektek,
hogy szeressétek egymást:
ahogyan én szerettelek titeket,
ti is úgy szeressétek egymást!
Arról fogja megtudni mindenki,
hogy az én tanítványaim vagytok,
ha szeretitek egymást.
(Jn 13,34-35)
Azonban a gyülekezet nem mindig tud ennek a parancsnak eleget tenni,
mert Krisztus tanítványai még nem győzték le teljesen a bűnt,
és mert lelkileg éretlen emberek is vannak közöttük.
Mivel a legérettebb tanítványok is vétkezhetnek,
ezért a gyülekezet tagjai között nézeteltérések,
feszültségek és konfliktusok (összeütközések) keletkeznek.
Ezek a konfliktusok háborúságot okoznak,
megsebzik a testvéreket,
ezért igyekeznünk kell ezeket elkerülni,
és ha mégis felütötték a fejüket,
akkor kezelni.
Ebben a leckében az alábbi dolgokról lesz szó:
–A konfliktusok keletkezése
–A konfliktusok megelőzése
–A konfliktusok kezelése
1. A konfliktusok keletkezése
A gyülekezetben a konfliktusokat a lelki éretlenség és a bűn okozza.
Azért vannak konfliktusok,
mert nem vagyunk mindnyájan elég érettek lelkileg,
és vannak olyanok közöttünk,
akik nem győzték le a bűnt az életükben,
nem haltak meg teljesen az óembernek.
A konfliktust előidéző tényezők közül a következőkről teszünk említést:
gyengeség a hitben,
megmaradás a bűnben hosszú ideig,
pártoskodás és elsőbbségre törekvés.
a. A hitben erőtlen
A hitben erőtlen ember azért gyenge,
mert a lelki életben kiskorú,
vagy,
mert valamilyen okból kifolyólag nem tudott úgy fejlődni a lelki életben,
ahogy kellett vagy lehetett volna.
A hitbeli gyengeség gyakran az Úr iránti engedetlenségből fakad,
és ez a testvérek közötti konfliktushoz is vezet.
Ezekben a helyzetekben,
mint minden más bűn esetében,
a megoldás a megtérés.
A vétkező testvérben sokszor lassan és nehezen alakul ki a készség a megtérésre,
ezért a testvériségnek segítenie kell neki.
Kik a gyenge testvérek?
A hitben gyenge testvérek nem szándékosan vétkező személyek,
hanem ismeretben hiányosak,
akik nem rendelkeznek alapos igei meggyőződéssel sem.
Mivel nincsenek megerősödve a hitben,
ezért könnyen megbotránkoznak,
és gyakran – akaratukon kívül is – bűnbe esnek.
Az ige beszél arról,
hogy vigyáznunk kell a hitben gyenge testvérre.
A hitben erőtlent fogadjátok be,
de ne azért,
hogy nézeteit bírálgassátok.
Az egyik azt hiszi,
hogy mindent ehet,
az erőtlen pedig zöldségfélét eszik.
Aki eszik,
ne vesse meg azt,
aki nem eszik,
aki pedig nem eszik,
ne ítélje meg azt,
aki eszik,
hiszen az Isten befogadta őt.
(Róm 14,1-3) Mi erősek pedig tartozunk azzal,
hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,
és ne a magunk kedvére éljünk.
Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen,
mégpedig annak javára,
épülésére.
Hiszen Krisztus sem magának kedvezett,
hanem ahogyan meg van írva:
„A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak.”
(Róm 15,1-3)
A lelkileg erőtlen testvér életében lehetnek olyan megnyilvánulások,
amelyek feszültséget vagy esetleg konfliktusokat idéznek elő a gyülekezetben:
sokszor meggondolatlanul cselekszik és szól,
erősen ragaszkodik véleményéhez,
ami talán nem is bibliai.
Egyeseket megszól,
másokat pártol,
ismét másokat pedig lenéz,
megvet.
Mit tegyenek az erősek?
Minden gyülekezetben vannak hitben gyenge testvérek.
Vannak,
akik „betegesen” gyengék,
mert már erőseknek kellene lenniük ahhoz képest,
hogy mennyi ideje tértek meg (Zsid 5,12).
Mások azért gyengék a hitben,
mert nemrég tértek meg,
és nem tudják,
hogyan kell követni az Úr Jézust,
nem tudják,
hogyan kell megélni a hitüket,
és nem ismerik eléggé a Bibliát sem.
Ez nem szégyen.
A baj az,
ha valaki nem akar fejlődni.
Ha az új hívő szereti az Úr Jézust,
rendszeresen imádkozik,
és él az igével,
akkor a Szentlélek munkája következtében fokozatosan megerősödik a hitben,
és mind jobban és jobban megismeri az Úr Jézust és Isten Igéjét.
Az engedetlenség és a sorozatos vétkezés azonban meggátol a lelki fejlődésben.
Azok,
akik erősebbek a hitben,
tegyék meg a következőket lelkileg gyenge testvéreik javára:
–Legyenek megértők és türelmesek.
Egy nemrég megtért ember nem lehet olyan erős a hitben,
mint az,
aki már régóta követi az Úr Jézust.
Az újonnan megtért még kisgyermek a lelki életben,
függetlenül a biológiai korától.
Egy újszülött nem tud enni,
járni,
beszélni,
dolgozni.
Ezért szükség van arra,
hogy gondozzák.
Így van a lelki életben is.
–Viselkedjünk példamutatóan.
Nagyon fontos,
hogy milyen példát mutatnak azok,
akik erősebbeknek számítanak.
A fiatal és gyengébb hívők megfigyelik a régebbi hívők viselkedését,
és utánozni fogják őket.
Ezért nem mindegy,
hogy mit látnak tőlük.
Legyen az életük követendő példa!
–Tanítsunk és neveljünk.
A hitben gyengéket tanítani kell,
mert gyengeségük sokszor hiányos igeismeretből fakad,
vagy abból,
hogy nem volt egy érett hívő,
aki foglalkozzon velük,
amikor megtértek.
Szükséges tehát,
hogy az igei igazságokat és azok gyakorlati megélését is tanítsuk meg frissen megtért testvéreinknek.
Tegyük ezt azzal a testvéri szeretettel,
amire az Úr Jézus tanít (Jn 13,34; 1Jn 4,11-12)!
–Imádkozzunk.
Mivel a növekedést és erősödést az Úr adja,
ezért imádkozzunk értük,
hogy ez megtörténjen.
Legyen előttünk Pál apostol,
aki sokat imádkozott az új gyülekezetekért és testvérekért (1Kor 3,6-9;
Kol 1,9-11).
Hogy erősödhet meg a hitben gyenge testvér?
A hitben fiatal és gyengébb testvér vegye figyelembe,
hogy nem is lehet olyan erős,
és nem is rendelkezhet annyi tapasztalattal,
mint azok,
akik már régebben követik az Urat.
Ezért legyen alázatos és készséges a tanulásra.
Arra kell gondolnia,
hogy a növekedést az Úr adja,
ezért az Úrra kell figyelnie.
A Szentlélek majd vezetni fogja,
és meg fogja neki azt mutatni,
hogy mit kell tennie.
A Szentlélek vezetése következtében növekedés fog történni.
Ő arra is rámutathat,
hogy mi az,
ami lelki megerősödésének az akadálya.
A Lélek megtanítja őt,
hogyan kell járnia az élet különböző körülményei között,
és eszébe fog juttatni olyan igéket,
amelyek által növekedhet a hitben és a kegyelemben,
és amelyek által új tapasztalatokat élhet át az Úrral (Jn 16,13-14).
Az Úrral való közösség ápolása,
a rendszeres igeolvasás (1Pt 2,1-5) és imádkozás nagyban hozzájárul a lelki növekedéshez.
A lelki megerősödésben a testvérekkel való közösség is fontos.
A rendszeres részvétel az istentiszteleten,
a testvérek tanítására és szeretetteljes intésére való odafigyelés szintén segít a lelki növekedésben.
Alázatos lelkülettel fogadjuk el,
amit az Úr a testvérek által akar mondani nekünk.
b. A vétkében megmaradó
Vannak testvérek,
akik miután vétkeznek,
nem akarnak megtérni vétkeikből,
vagy nem akarják belátni,
hogy vétkeztek.
Az ilyen emberek nemcsak maguknak okoznak problémát és veszélyt,
hanem sokszor a gyülekezetben a testvéri kapcsolatot is zavarják.
Lehet,
hogy az elkövetett bűn épp a testvérek ellen történik,
és ilyenkor zavar és konfliktus alakul ki a testvérek között.
Konfliktusokat okozó, gyakrabban elkövetett bűnök
Minden bűn meggyengíti a gyülekezetet,
de nem mindegyik okoz konfliktust.
Nézzünk meg néhány olyan bűnt,
ami feszültséget és konfliktust okozhat:
–Büszkeség.
A büszke ember hamarosan szembekerül másokkal.
Nagyra tartja tehetségét,
tudását és képességeit,
és ezért másokat lenéz.
–Okoskodás.
Az okoskodó azt gondolja,
hogy mindig neki van igaza,
hogy ő tud a legtöbbet,
és csak az ő véleménye helyes.
Másokat lenézve,
a saját véleményét erőlteti.
Ebből feszültség és konfliktus adódik.
–A nyelv bűnei.
A beszédben elkövetett bűnök nagyon aláássák a szeretetet,
bizalmat és a jó testvéri kapcsolatokat.
Ilyenek:
a pletyka,
a felindultságban mondott sértő és haragos szavak,
a csipkelődés,
irigy beszéd,
a megszólás,
a vitatkozás stb.
–Alaptalan vádaskodás a vezetők ellen.
Az előző leckében láttuk,
hogy a vezetőket tisztelni kell,
és engedelmeskedni nekik.
Hálásaknak kell lennünk azért,
hogy a gyülekezet javáért munkálkodnak önkéntes módon.
Az okoskodó,
lázongó és makacs lelkület felütheti a fejét a gyülekezetben.
A megszólás,
a kibeszélés,
ítélkezés,
alaptalan vádaskodás és kritizálás,
lenézés csak néhány bűn azok közül,
amiket a vezetők ellen követnek el.
Ezek a bűnök mindig feszültséghez és konfliktusokhoz vezetnek.
A vezetők sem tökéletes emberek,
ezért tévedhetnek és vétkezhetnek is.
Ha ez fennáll,
akkor ezt más vezetők is észreveszik,
és meg fogják inteni a vétkezőt.
Alaptalan vádakat nem kell elfogadni a vezetőkkel szemben,
ahogy az ige tanít bennünket:
„Presbiter ellen vádat ne fogadj el,
csak két vagy három tanú szavára.
Akik vétkeznek,
azokat mindenki előtt fedd meg,
hogy a többiekben is félelem támadjon” (1Tim 5,19-20).
–Pártoskodás.
Akkor történik pártoskodás,
ha megvédjük és előtérbe helyezzük azokat,
akiket mi kedvelünk,
és nekik adunk igazat.
Az ő hibáikat és bűneiket elnézzük – mások vagy az igazság hátrányára.
A pártoskodás olyan bűn,
ami konfliktusokhoz vezet a gyülekezetben.
Ezzel részletesebben foglalkozunk lentebb.
–Nagyravágyás és versengés.
Az a nagyravágyó,
aki magasabb pozíciót szeretne magának,
mint amilyet érdemel,
vagy mint amire alkalmas.
A versengés az,
amikor egyik ember a másikat maga mögé akarja kényszeríteni,
hogy ő legyen az első.
Ezzel is foglalkozunk lentebb.
Az ige azt mondja,
hogy „sokat vétkezünk mindnyájan” (Jak 3,2).
Ebbe ugyan nem törődünk bele,
de el kell ismernünk,
hogy nem az a baj,
hogy vétkezünk,
hanem az,
ha nem akarunk bocsánatot kérni az Úrtól,
és folytatjuk a bűnös életünket.
Az igében ezt olvassuk:
„ezt azért írom nektek,
hogy ne vétkezzetek;
ha pedig vétkezik valaki,
van pártfogónk az Atyánál:
az igaz Jézus Krisztus,
mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért” (1Jn 2,1-2).
A vétkében megmaradó testvérért imádkozni kell,
és meg kell inteni őt az Úr Jézus Krisztus tanítása szerint.
Imádkozás
Ne feledjük,
hogy a bűn komoly dolog,
mert sátáni erő van mögötte,
és gyakran erős megkötözöttséggel jár együtt.
A bűn nem egy egyszerű hiba,
különösen akkor,
ha egy testvér nem akar belőle megtérni.
Mivel a bűn élet-halál kérdése,
ezért imádkozni kell a vétkező testvérekért.
Különösen akkor kell komolyan venni az imádkozást,
amikor egy testvér intés után sem akar felhagyni a bűneivel.
Ilyen esetben az imádkozást böjtöléssel együtt kell végezni.
Az ilyen helyzetre mondta az Úr Jézus:
„Ez a fajta pedig nem távozik el,
csak imádságra és böjtölésre” (Mt 17,21).
Intés
Amikor megtudjuk,
hogy egy testvér vétkezett,
az Úr Jézus tanítása szerint arra kell intenünk,
hogy hagyja abba a vétkezést.
Az intést annak kell kezdenie,
aki tudomást szerzett testvérének a vétkéről.
Így tanít az Úr Jézus:
Ha vétkezik atyádfia,
menj el hozzá,
intsd meg négyszemközt:
ha hallgat rád,
megnyerted atyádfiát.
Ha pedig nem hallgat rád,
végy magad mellé még egy vagy két embert,
hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.
Ha nem hallgat rájuk,
mondd meg a gyülekezetnek.
Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat,
tekintsd olyannak,
mint a pogányt vagy a vámszedőt.
Bizony,
mondom néktek:
amit megköttök a földön,
kötve lesz a mennyben is,
amit pedig feloldotok a földön,
oldva lesz a mennyben is.
(Mt 18,15-18)
Az intés folyamata a fenti ige szerint a következő:
–Egyéni intés.
Az a személy,
aki látta a testvért vétkezni,
elmegy hozzá imádságos szívvel,
és figyelmezteti,
hogy térjen meg bűnéből.
Ha az illető testvér elismeri,
hogy vétkezett,
és megtér,
akkor itt meg kell állni.
Amit az Úr megbocsátott,
nekünk is el kell felejtenünk.
Nem szabad másoknak elbeszélnünk a testvérünk vétkét.
–Kisebb csoport intése.
Ha a vétkező testvér nem ismeri be a bűnét,
akkor az a személy,
aki látta a testvérét vétkezni,
maga mellé vesz egy vagy két másik testvért,
és így kérik,
hogy bűnéből térjen meg.
Másokkal még nem beszélnek a testvér bűnéről.
Ha a vétkező testvér megtér,
meg kell bocsátani neki,
és a bűnt nem kell tovább emlegetni.
–Intés a gyülekezet előtt.
Ha még így sem tér meg bűnéből a vétkező testvér,
akkor szükséges,
hogy azok,
akik korábban az intést végezték,
a gyülekezet elé vigyék a vétkező ügyét,
hogy a gyülekezet előtt legyen figyelmeztetve.
Ezt előzőleg meg kell beszélni a gyülekezet lelkipásztorával és elöljáróival.
A gyülekezet szeretettel és szomorúan inti a bűnöst.
–Kizárás a gyülekezetből.
Aki a fenti intésekre és figyelmeztetésekre sem tér meg,
és ellenáll a gyülekezet intésének,
vagy folytatja a bűnben élést,
annak nagyon kemény a szíve,
nemcsak a testvérek,
hanem Isten felé is.
A gyülekezet kénytelen őt kizárni tagjai közül,
mert már nem bizonyul keresztyén embernek.
Az intésnél és a fegyelmezésnél fontos,
hogy ezek egyhangúan történjenek,
vagyis senki se álljon a vétkező testvér pártjára.
A bűn pártolása megakadályozza a vétkező testvért abban,
hogy megtérjen.
Ez pedig nem a szeretet megnyilvánulása,
inkább rosszat teszünk testvérünknek,
mint jót.
c. A pártoskodó
A pártoskodás és az elsőbbségre törekvés sok bajt okozhat Isten népe között.
Ezért,
magunkat megalázva,
kerülni kell ezeket,
ha pedig megjelentek,
akkor lehetőségünk szerint orvosolni kell őket.
Pártoskodás az,
amikor a gyülekezetben a testvérek csoportokat alkotnak,
általában egy vezető körül.
Saját csoportjukat szeretik,
és annak az érdekeit keresik,
a többieket pedig lenézik és kritizálják.
A pártoskodás nem egyezik meg az Úr Jézus akaratával,
és azzal,
ahogyan a gyülekezetnek működnie kell.
Az ige elítéli a pártoskodást.
A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim,
hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok,
és ne legyenek közöttetek szakadások,
hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.
Mert azt a hírt kaptam rólatok,
testvéreim,
Khloé embereitől,
hogy viszálykodások vannak közöttetek.
Úgy értem ezt,
hogy mindenki így beszél köztetek:
„Én Pálé vagyok,
én Apollósé,
én Kéfásé,
én pedig Krisztusé.”
Hát részekre szakítható-e Krisztus?
Talán Pál feszíttetett meg értetek,
vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg?
(1Kor 1,10-13)
A korinthusi gyülekezethez hasonlóan a mai gyülekezetekben is felüti a fejét a pártoskodás.
Ennek az oka a kivételezés:
ha a rokonokat jobban szeretjük,
mint a lelki testvéreket,
emberi elkötelezettség valaki iránt,
elégedetlenség azzal,
ahogy a gyülekezeti élet folyik,
vagy elégedetlenség a gyülekezet vezetőségével.
Bármi is legyen a pártoskodás oka,
ez bűn,
és megszomorítja az Úr Jézust.
Mivel a pártoskodók nem szeretnek mindenkit egyformán,
ezért a pártoskodásból más bűnök is származnak,
mint gyűlölet,
harag,
lenézés,
megszólás,
vitatkozások,
széthúzások stb.
A pártoskodás elkerülhető,
ha egyformán szeretjük egymást.
A testvérek között felmerülő problémákat meg kell beszélni,
és meg kell értenünk egymást.
Alázat jellemezzen bennünket inkább,
mint büszkeség,
hisz a pártoskodásban ott van az a gondolat,
hogy mi jobbak vagyunk,
mint mások.
Az ige azonban azt mondja,
hogy másokat különbnek tartsunk önmagunknál.
Semmit ne tegyetek önzésből,
se hiú dicsőségvágyból,
hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
és senki se a maga hasznát nézze,
hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek,
ami Krisztus Jézusban is megvolt.
(Fil 2,3-5)
d. Az elsőbbségre törekvő
Az elsőbbségre törés gyakran együtt jár a pártoskodással és a viszálykodással.
Akkor beszélünk elsőbbségre törésről,
amikor egy vagy több testvér vezető akar lenni,
jóllehet az Úr nem tette őket oda.
Nincs meg hozzá a lelki érettségük,
lehet,
hogy valamilyen bűn van az életükben,
vagy egyszerűen nem alkalmasak arra,
hogy vezetők legyenek.
A Galata levélben és a János harmadik levelében olvasunk olyan testvérekről,
akik elsőbbségre törtek.
Írtam valamit a gyülekezetnek,
de Diotrefész,
aki köztünk elsőségre vágyik,
nem fogad el minket.
Ezért tehát,
ha megérkezem,
emlékeztetni fogom azokra a dolgokra,
amelyeket művel,
amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket,
de nem elégszik meg ezzel,
hanem maga sem fogadja be a testvéreket,
azokat pedig,
akik akarnák,
úgyszintén megakadályozza ebben,
és kiveti a gyülekezetből.
Szeretett testvérem,
ne a rosszat kövesd,
hanem a jót.
Aki a jót cselekszi,
az Istentől van,
aki a rosszat cselekszi,
az nem látta az Istent.
(3Jn 9-11)
Aki elsőbbségre tör,
az valójában nem tudja,
hogy mit jelent igazi vezetőnek lenni.
Az Úr Jézus azt mondta,
hogy aki nagy akar lenni közöttünk,
az legyen mindenkinek a szolgája.
Ha megfogadná az Úr szavát,
akkor nem elsőbbségre törne,
hanem szolgálni törekedne.
Jézus szavai pontosan így vannak megírva:
Tudjátok,
hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk,
és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
De közöttetek ne így legyen:
hanem aki naggyá akar lenni közöttetek,
az legyen a szolgátok,
és aki közöttetek első akar lenni,
az legyen a rabszolgátok.
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött,
hogy neki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon,
és életét adja váltságul sokakért.
(Mt 20,25-28)
Hogy megóvjuk magunkat az elsőbbségre törés bűnétől,
maradjuk alázatosak,
és törekedjünk arra,
hogy őszintén szolgáljunk.
Vigyázzunk arra is,
hogy ne legyen jobb véleményünk magunkról,
mint amilyenek vagyunk valójában.
Ezt úgy tudjuk elérni,
ha rendszeresen olvassuk az igét,
és megvizsgáljuk magunkat Isten „tökéletes törvényében”.
Ha imádkozó életet élünk,
akkor az Úr helyes önismeretre tanít bennünket,
megmutatja saját helyünket a szolgálatban.
Aki az Úrtól veszi a szolgálatát,
az örömmel végzi is azt,
és nem kívánja a másét.
Ha pedig valamivel az Úr meg akar bízni,
például vezetéssel,
akkor azt a gyülekezet is észre fogja venni,
és elhívásunkat elismeri és megerősíti.
3. A konfliktusok megelőzése
A konfliktusokat könnyebb megelőzni,
mint kezelni,
miután felütik a fejüket.
A megelőzés abban áll,
hogy törekedjünk egészséges lelki életet élni,
és érett hívőnek lenni.
Ezt a magunk számára is kell kívánnunk,
és másokban is ezt kell munkálnunk.
A megelőzéshez hozzátartozik az is,
hogy a konfliktusok első jeleit észrevegyük,
és próbáljunk segíteni imával,
tanáccsal,
tanítással.
A harag,
elégedetlenség,
idegesség,
kritikus szellem,
bántó beszéd,
nagyravágyás,
dicsekvés,
büszkeség megjelenése a konfliktusoknak az előjele.
Ilyenkor tennünk kell valamit.
A következőket tehetjük:
imádkozás,
figyelmeztetés,
intés.
Hogy a konfliktusokat kikerüljük,
az alábbi lelki tulajdonságokra különleges hangsúlyt kell fektetnünk:
–Alázat.
Hogy büszke viselkedésünkkel senkit ne bántsunk meg,
mi legyünk alázatosak!
Bántó viselkedés esetén könnyebb bocsánatot kérni,
ha alázatosak vagyunk.
Az alázatosak könnyebben és hatékonyabban segítenek másokon is.
A Róma 12,6-ban ez áll:
„Egymással egyetértésben legyetek,
ne legyetek nagyratörők,
hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat.
Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint”.
–Tiszteletadás.
Ha tiszteljük egymást,
nem fogunk egymásra támadni,
sem egymást megvetni,
lenézni.
A tiszteletadás épp arra vonatkozik,
hogy elismerjük egymás érdemeit és értékeit.
A Róma 12,10-ben ezt olvassuk:
„a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek,
a tiszteletadásban egymást megelőzők”.
–Elismerés.
Ha elismerjük egymás érdemeit és munkáját,
akkor nem leszünk irigyek,
és nem kívánunk a másik fölé kerekedni.
A konfliktusok gyakran abból a meggyőződésből táplálkoznak,
hogy a testvérünk nem ért semmihez,
és amit tesz,
azt nem jól teszi.
Az elismerés megelőzi,
kizárja ezt a hozzáállást.
–Türelem.
Ha türelmesek vagyunk egymáshoz,
akkor várunk arra,
hogy valaki megtérjen bűnéből,
és megváltozzon hibáiból.
Ha várunk,
nem kívánjuk máris félretenni a vétkező személyt,
és magunkat vagy mást a helyére tenni.
Időt adunk neki a fejlődésre,
változásra.
–Megbocsátás.
A megbocsátás is fontos a konfliktusok elkerülésében.
Ha megbocsátunk,
akkor nem támadunk vissza,
ha esetleg rosszul bántak volna velünk,
vagy vétkeztek volna ellenünk.
Ne feledjük,
hogy a vitához és a konfliktusokhoz mindig két fél kell.
Nincs konfliktus,
ha mi nem leszünk a másik fél,
mert megbocsátottunk.
Az ige így tanít:
„Minden keserűség,
indulat,
harag,
kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak,
irgalmasak,
bocsássatok meg egymásnak,
ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef 4,31-32).
–Beszélgetés.
A hajlandóság a beszélgetésre nagy segítség a konfliktusok megelőzésében.
A konfliktusok sokszor azért robbannak ki,
és azért folytatódnak,
mert a felek nem beszélgetnek egymással.
Sok esetben a konfliktusok félreértésből,
vagy félig megértésből adódnak.
Beszélgetéssel megismerjük a másik fél véleményét,
látását és helyzetét.
A megismerés megértéshez vezet,
a megértés pedig az összetűzések elkerüléséhez vagy annak megszűnéséhez.
–Együtt és egymásért imádkozás.
Nem bántjuk azt,
akivel együtt imádkozunk,
ezért imádkozzunk egymással és egymásért!
Amikor imában őszintén az Úr elé állunk,
a közöttünk lévő különbségek eltörpülnek.
Isten jelenlétében rájövünk,
hogy testvérek vagyunk az Úrban,
és mindnyájan kegyelemre szorult bűnösök.
Amikor együtt imádkozunk,
összeforr a szívünk,
megláthatjuk,
hogy testvérünk mennyire szereti az Urat,
és milyen őszintén akarja őt szolgálni.
Ebből a szívbeli összeforrásból származik annyi erő,
hogy különbségeinket és eltérő véleményeinket elhordozzuk,
és azokból ne legyen összeütközés.
4. A konfliktusok kezelése
Mindent meg kell tennünk,
hogy egymással szeretetben és békességben legyünk,
ahogy az ige is tanít:
„Ha lehetséges,
amennyire rajtatok áll,
minden emberrel békességesen éljetek” (Róm 12,18 Károli).
Azonban,
ha az összetűzés és szembenállás a testvérek között már megtörtént,
akkor cselekedjünk,
és tegyük meg a következőket:
–Kommunikálás.
Nemcsak a konfliktusok megelőzésénél,
hanem annak kezelésénél is fontos a beszélgetés,
a kommunikáció.
Beszélgetéssel el lehet kerülni a félreértéseket,
és a megoldás,
a megbékélés útját lehet keresni.
Legtöbbször úgy van,
hogy az emberek nem beszélnek olyan keményen egymás szemébe,
mint egymás háta mögött.
A beszélgetés alatt az is kiderülhet,
hogy a nézeteltérés sokkal kisebb,
mint ahogy azt gondolták.
–Önvizsgálat.
Ha konfliktusba keveredünk,
fontos az önvizsgálat mindkét részről.
Meg kell vizsgálnunk,
hogy nekünk milyen részünk van a vitában vagy összetűzésben.
A magunkét általában kisebbnek találjuk,
mint a másik fél hibáját,
bűnét.
De ha Isten szentségének fényében látnánk a „kis bűnt”,
akkor nagyon komolyan vennénk annak rendezését.
Arra kell gondolnunk,
hogy ha mi mindenben az Úr szerint jártunk volna el,
akkor nem lennénk összeütközésben a testvérünkkel.
A megoldás felé indulunk el akkor,
ha önvizsgálat után bocsánatot kérünk azért,
ami a mi tévedésünk,
részünk abban,
hogy konfliktus keletkezett közöttünk.
Az őszinte bocsánatkérés másokat is megengesztel és lecsillapít,
így elindulhatunk a megbékélés útján.
–Bűneink,
hibáink elismerése.
Megtörténhet,
hogy magunkban elismerjük,
hogy mit vétettünk testvérünkkel szemben,
de nem vagyunk hajlandók beismerni előtte is,
és bocsánatot kérni.
Azt várjuk,
hogy kezdje a másik fél,
mert úgy gondoljuk,
hogy ha mi kezdjük,
akkor vesztesek leszünk.
Mindenki vesztes,
amíg a konfliktus tart.
Annak kell megtennie az első lépést,
aki látja bűnét,
tévedését.
A Szentlélek azért mutatta meg nekünk,
hogy mi tegyük meg az első lépést a békülés felé,
beismerve vétkünket,
tévedésünket.
–Békítés,
közbenjárás.
Összetűzések esetén gyakran a békítés,
közbenjárás szolgálatát kell vállalnunk.
A konfliktusban lévő felek annyira meg vannak sérülve,
és el vannak gyengülve,
hogy nem tudnak egymáshoz közeledni.
Ilyenkor közben kell járnunk,
békítenünk kell.
Segítenünk kell őket,
hogy álljanak szóba egymással,
beszélgessenek a vitás kérdésekről.
Biztatnunk kell őket arra,
hogy bocsássanak meg egymásnak,
és hagyják abba a vitatkozást,
ellenségeskedést,
és viszonyuljanak egymáshoz szeretettel (Mt 5,9).
–Kiengesztelhetőség.
A konfliktusban lévő felek egyes esetekben nem tudnak egymásnak megbocsátani.
Ezért sokáig haragban vannak,
és feszültség van közöttük.
A kiengesztelődés valójában megbocsátás,
azoknak a dolgoknak az elengedése,
amiket fenntartottunk testvérünkkel szemben.
Ne felejtsük el,
hogy mi is Isten megbocsátásából élünk.
Nehogy elveszítsük azt azzal,
hogy mi nem bocsátunk meg azoknak,
akik vétkeztek ellenünk (Lásd Mt 18, 21-35)!
–A szeretet és a bizalom helyreállítása.
Ha eljutunk a megbocsátáshoz és a kiengesztelődéshez,
a bizalom helyreállításának a folyamata elkezdődik.
Ez egyes esetekben hosszú folyamat.
A kapott sebeknek be kell gyógyulniuk,
és a bizalomnak helyre kell állnia.
Ebben segíthetünk egymásnak azzal,
hogy támogatjuk azokat a testvéreket,
akik ellentétben voltak egymással,
hogy újra bízzanak egymásban.
Segíthetjük,
hogy találkozzanak és beszélgessenek.
Biztassuk őket,
hogy imádkozzanak együtt,
és szolgáljanak együtt.
Az Úrral és egymásunkkal való közösség begyógyítja a sebeket.
***
Végül,
testvéreim,
örüljetek,
állítsátok helyre a jó rendet magatok között,
fogadjátok el az intést,
jussatok egyetértésre,
éljetek békességben,
akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.
(2Kor 13,11)
Ismétlő kérdések
Feladatok
- Olvasd el a leckét, és keresd ki Bibliádból az idézett igeverseket! Igyekezz megjegyezni, hogy hol vannak megírva, hogy könnyen megtaláld őket!
- Csendesedj el, és tarts önvizsgálatot a testvérekkel való viszonyodról! Vizsgáld meg:
- Nem vagy-e hitben gyenge?
- Nem okozol-e pártoskodást, nem vagy-e nagyratörő a gyülekezetben?
- Nem vagy-e olyan ember, aki nem hajlandó bizonyos bűnöket elhagyni?
- Mit szoktál tenni, amikor valakit meg kell inteni?
- Mit szoktál tenni, amikor téged intenek?
- Nem vagy-e valakivel vagy valakikkel konfliktusban?
- Gondosan nézz körül a gyülekezetedben, és szolgálj valamivel azok felé, akikre valamelyik igaz a következők közül: hitben gyengék, pártoskodók, viszályt keltők, nagyravágyók, haragban vagy konfliktusban vannak valakivel. Imádkozz, hogy a Szentlélek mutassa meg, mit kell tenned! Légy kész erről a szolgálatról beszélni a tanulmányi és közösségi csoportodban! Imádkozhattok együtt is vezetésért ebben a dologban.