Vissza a tartalomjegyzékhez
 
XI. A keresztyén sáfárság gyakorlása
Anyagi javainknak és pénzünknek az Úr akarata szerinti felhasználását nevezzük sáfárságnak,
vagyis a ránk bízott anyagiakkal való helyes gazdálkodásnak.
Ha ezt tesszük,
akkor az anyagi,
múló javainkkal örökkévaló értékeket fogunk majd nyerni (Lk 12,33; 16,9).
Ebben a leckében szó lesz az alábbiakról:
–Helyes sáfárkodás
–Elégedett életmód
1. Helyes sáfárkodás
A ránk bízott javakkal az Úr szerint kell gazdálkodnunk.
Pénzünket is úgy kell elköltenünk,
ahogy az Úr azt jónak látja,
azzal a tudattal,
hogy mindenünk,
amink van,
az Úrtól származik,
és azért adta nekünk,
hogy azt kezeljük,
azaz sáfárkodjunk vele.
Anyagi javainkkal és a pénzünkkel történő sáfárkodásnak három területe van:
(a) gondoskodás családunkról,
(b) adakozás az Úr ügyére,
és (c) jótékonykodás.
Szükséges,
hogy a hívő ember őszintén mérje fel anyagi lehetőségeit és körülményeit,
és olyan közösségben legyen az Úrral,
hogy felismerje,
mennyit kell adnia mindegyik területen.
a. Gondoskodás családunkról
A hívő ember elsőszámú kötelessége az anyagiak területén,
hogy gondot viseljen családjáról.
Dolgoznunk kell,
hogy magunk és családunk számára elfogadható életkörülményeket biztosítsunk:
lakást,
ruhát,
élelmet.
Gyermekeinket fel kell nevelnünk,
taníttatnunk kell,
és ehhez a szükséges anyagi forrásokat elő kell teremtenünk.
Az ige nagyon komoly hangnemben figyelmeztet erre:
Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik,
az megtagadja a hitet,
és rosszabb a hitetlennél.
(1Tim 5,8)
A magunkról és családunkról való gondoskodás területén vigyázni kell,
hogy szükségleteinket őszintén és körülményeinkhez mérten határozzuk meg.
Nehogy beleessünk abba a kísértésbe,
hogy mind többet és többet akarjunk megszerezni magunknak,
amire valójában nincs is szükségünk.
A gyermekeink szükségleteinek fedezésénél pedig vigyázzunk,
hogy ne kényeztessük el őket.
Adjuk meg nekik,
lehetőségünk szerint,
amire valóban szükségük van,
de fontos,
hogy ők is tanulják értékelni és megbecsülni a dolgokat.
Ezt azzal lehet elérni,
hogy a gyermekek is bekapcsolódnak a család anyagi javainak a megszerzésébe és megvigyázásába,
és bizonyos munkákat ők is elvégeznek a ház körül.
Így a dolgokat és a pénzt jobban meg tudják majd becsülni.
Gyermekeinknek nem kell mindig új vagy drága dolgokat vennünk.
Tanítsuk meg őket megelégedni a kevesebbel,
és arra,
hogy például szívesen viseljék nagyobb testvéreik kinőtt ruháit.
Ahhoz,
hogy tudjunk a családunkról az anyagiakban is gondot viselni,
szükséges,
hogy szorgalmasan dolgozzunk.
Jó,
ha a szülőknek,
különösen az édesapának állandó munkahelye és jövedelme van.
A szorgalmas és kitartó munka nemcsak arra jó,
hogy a család számára ez által biztosítsuk a megfelelő életkörülményeket,
hanem arra is,
hogy példát adjunk gyermekeinknek a munkában és az anyagiak megbecsülésében.
Lássák meg,
hogy az anyagiakért és a pénzért meg kell dolgozni,
és ha megszereztük,
akkor meg kell becsülni,
és meggondoltan,
felelősséggel elkölteni.
A családról való gondoskodás szempontjából fontos a lehetőség szerinti takarékosság is,
amint azt az előző leckében elmondtuk.
b. Adakozás az Úr ügyére
A helyes sáfárkodás egy másik területe az adakozás.
A hívő ember tudja,
hogy pénzét gazdálkodásra kapta az Úrtól,
ezért kész az Úr ügyét anyagilag is támogatni.
Az első,
amire itt gondolunk,
az a rendszeres adakozás gyülekezetünk számára.
Először is:
az imaház fenntartása és működtetése pénzbe kerül.
Ki kell fizetni az adókat,
a számlákat,
a karbantartást és a szükséges javításokat,
bővítéseket.
Ezek mellett,
ha a gyülekezetnek vannak alkalmazottai,
mint lelkipásztor,
evangélista,
gondnok,
takarító stb.,
ezeknek a fizetéséről is gondoskodni kell.
Isten célja ezen a földön a szentek felépítése lelki házzá,
ami helyi gyülekezetekben valósul meg (1Pt 2,5),
és ennek anyagi költségei is vannak,
amihez minden hívőnek hozzá kell járulnia.
A gyülekezeti élet működtetésén kívül a közösség az Úr ügyének más vonatkozására is kell,
hogy gondoljon.
Ahogy egyénenként nem lehetünk önzők,
úgy a gyülekezetek sem gondolhatnak csak magukra.
Más gyülekezeteket is segíteniük és támogatniuk kell olyan szolgálatokban,
amelyek az evangélium ügyét szolgálják ebben a világban.
Kisebb vagy nemrég plántált gyülekezetek működéséhez,
lelkimunkások,
misszionáriusok,
missziós szervezetek,
jótékonysági célok támogatásához is hozzá kell járulniuk.
Ezért fontos az adakozás,
hisz a gyülekezet csak akkor tud ilyen szolgálatokban részt venni,
ha a tagok adakoznak.
Lehet egyénileg is támogatni az említett célokat,
de egy gyülekezet összefogásával a támogatás jelentősebb,
mintha ez csak személyesen történne.
Például,
ha egy személy csak 20 lejt tudna adakozni egy evangélista támogatására,
az nem lenne jelentős segítség.
De ha egy 25 tagú gyülekezet minden tagja tudna 20 lejt szánni erre a célra,
az már 500 lej lenne.
Vannak gyülekezetek,
amelyek nem tudnak az Úr más helyen történő munkájába bekapcsolódni anyagilag,
mert a gyülekezeti tagok nem adakoznak megfelelő módon.
Az érett hívő emberek felismerik az adakozás fontosságát az Úr munkája számára,
és ezért szívesen adakoznak.
A gyülekezet vezetősége serkentheti az adakozó szándékot azzal,
hogy világos célokat és lehetőségeket tár a gyülekezet tagjai elé,
amiért adakozni tudnak.
Az Ószövetségben a tized volt a kötelező adakozási mennyiség (3Móz 27,30-32).
Ez azt jelentette,
hogy a zsidók az Úrnak adták minden jövedelmük tizedrészét a templomi istentisztelet fenntartására (4Móz 18,21).
Az Újszövetségben nem volt sem eltörölve a tized,
sem pedig kötelezővé téve.
De mivel az újszövetségi hívő tudja,
hogy mindene az Úré,
ezért azt mondhatjuk,
hogy a mi adományunk sem lehet kevesebb,
mint jövedelmünk egytizede.
Ha nincs is meghatározva pontosan,
hogy mennyit adakozzunk,
vannak bizonyos alapelvek,
amelyeket figyelembe vehetünk.
Az újszövetségi hívő a következő alapelvek szerint adakozik:
–Tudja,
hogy minden az Úré,
és amije van,
annak ő csak sáfárja (5Móz 10,14).
–Az adakozást önkéntesen,
örömmel és jó kedvvel kell végezni (2Kor 9,7).
Ne kényszerből adjunk,
se azért,
hogy mások lássák (Mt 6,1-4).
Ha adakozunk,
ne zúgolódva vagy keserű szívvel tegyük,
hanem örömmel,
hogy javainkkal az Úr ügyét szolgálhatjuk.
–Az adakozást jövedelmünkkel arányosan kell végezni (2Kor 8,12).
Aki szegényebb és kevesebb a jövedelme,
az kevesebbet ad,
mint akinek nagyobb a jövedelme.
Vigyázzunk,
hogy ne legyünk fösvények (2Kor 9,6;
Ef 5,5)!
–Az adakozást előre megtervezetten kell végezni (2Kor 9,7).
Határozzuk el,
hogy milyen arányban adakozunk a jövedelmünkből,
és ragaszkodjunk elhatározásunkhoz.
Amikor megkapjuk a fizetésünket vagy bármilyen jövedelmet,
tegyük félre az adakozásra szánt összeget,
hogy ne költsük el másra.
c. Jótékonykodás
Az anyagiakkal történő sáfárkodásunk harmadik területe a jótékonykodás.
Ez azt jelenti,
hogy anyagiakkal vagy pénzzel segítjük a rászoruló embereket.
Ide tartozik az is,
amikor valakit munkával segítünk.
Sok alkalom adódik a jótékonykodásra,
mert sok szükségben élő ember van körülöttünk.
Amikor jótékonysági szolgálatot végzünk,
akkor azt embertársaink iránti szeretetből tegyük,
vagy azért,
mert egy nemes célt akarunk támogatni.
A jótékonyság azok közé a jócselekedetek közé tartozik,
amikre utalt az Úr Jézus,
amikor azt mondta,
hogy az övéi a világ világossága és a föld sója (Mt 5,13-16).
Ha Krisztus szeretete van bennünk,
akkor nem mehetünk el érzéketlenül testvéreink vagy embertársaink mellett,
amikor nélkülöznek.
Erre mutat rá a Jakab levele is:
Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája,
és nincs meg a mindennapi kenyere,
valaki pedig ezt mondja nekik közületek:
Menjetek el békességgel,
melegedjetek meg,
és lakjatok jól,
de nem adjátok meg nekik,
amire a testnek szüksége van,
mit használ az?
(Jak 2,15-16)
Hívő emberekként sok lehetőségünk akad a jótékonykodásra.
Segíthetünk pénzadománnyal,
adhatunk ruhát,
élelmet vagy egyéb javakat,
és segíthetünk munkánk által.
A munkával történő segítség sokszor nagyon értékes.
2. Elégedett életmód
Az anyagiakkal történő sáfárkodás területén vigyáznunk kell arra,
hogy ne vétkezzünk az Úr ellen.
Az anyagiak és a pénz megszerzése,
annak kezelése sok kísértést okozhat,
és sok bűnre vihet bennünket.
Isten igéje így int minket az anyagiakkal és a pénzzel kapcsolatban:
Akik pedig meg akarnak gazdagodni,
kísértésbe meg csapdába,
sok esztelen és káros kívánságba esnek,
amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme,
amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől,
és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
Te pedig,
Isten embere,
kerüld ezeket.
Ellenben törekedj igazságra,
kegyességre,
hitre,
szeretetre,
állhatatosságra,
szelídlelkűségre.
(Tim 6,9-11)
Az anyagiak után való sóvárgás megöli szívünkben a Krisztus iránti szeretetet és a hitet.
Ha az anyagiasság szelleme erőt vesz egy közösségen,
lelki értelemben hatalmas pusztítást tud végezni.
Tudnunk kell azt,
hogy életünk célja nem az,
hogy anyagilag minél jobban és kényelmesebben éljünk,
hogy minél több dolgot megszerezzünk magunknak és élvezzük azokat.
Életünk célja az,
hogy az Úrnak éljünk és az odafelvalókat keressük.
Az anyagiakban megelégedetteknek,
a lelkiekben pedig törekvőknek kell lennünk.
a. Elégedettség
Ha szüntelen előttünk van,
hogy minden vagyonunk az Úré,
akkor nem irigykedünk másokra,
akiknek több van,
és akkor nem az lesz a fő célunk,
hogy mind több anyagi javakat szerezzünk.
Elégedettek lehetünk,
mert tudjuk,
hogy az élet lényege nem az anyagi dolgokban való bővölködésben van (Lk 12,15).
Az ige elégedettségre tanít bennünket:
Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel,
mert semmit sem hoztunk a világba,
nem is vihetünk ki semmit belőle.
De ha van élelmünk és ruházatunk,
elégedjünk meg vele (1Tim 6,6-8)… Nem a nélkülözés mondatja ezt velem,
mert én megtanultam,
hogy körülményeim között elégedett legyek.
Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is,
egészen be vagyok avatva mindenbe,
jóllakásba és éhezésbe,
a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.
Mindenre van erőm a Krisztusban,
aki megerősít engem.
(Fil 4,11-13)
Akkor tudunk elégedettek lenni az anyagiakban,
ha a lelki dolgokat fontosabbnak látjuk,
mint a testieket,
a mennyei értékeket nagyobbra tartjuk,
mint a földieket.
b. Bizalom vagy aggodalmaskodás?
Az anyagiakkal kapcsolatban az Istenbe vetett bizalom is nagyon fontos.
Az életben lesznek olyan helyzetek,
amikor kevesebb anyagi javakkal fogunk rendelkezni,
mint amennyire gondoljuk,
hogy szükségünk lenne.
Ilyenkor bízni kell az Úrban,
hogy gondoskodik rólunk,
és nem kell aggodalmaskodnunk.
Pál apostol is meg volt győződve,
hogy „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Fil 4,19).
Az Úr Jézus Krisztus is arra biztat,
hogy bízzunk a mennyei Atyában,
és ne aggodalmaskodjunk.
Ne aggódjatok tehát,
és ne mondjátok:
Mit együnk?
– vagy:
Mit igyunk?
– vagy:
Mit öltsünk magunkra?
Mindezt a pogányok kérdezgetik;
a ti mennyei Atyátok pedig tudja,
hogy szükségetek van minderre.
De keressétek először az ő országát és igazságát,
és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
Ne aggódjatok tehát a holnapért,
mert a holnap majd aggódik magáért:
elég minden napnak a maga baja.
(Mt 6,31-34)
Amikor kevesebb van,
mint szeretnénk,
olyankor sem szabad megfeledkeznünk az adakozásról és a jótékony cselekedetekről.
Ne felejtsük,
hogy a jövedelmünkkel arányosan kell adakoznunk,
ami azt jelenti,
hogy ha többet birtoklunk,
akkor többet adakozunk,
ha kevesebbet,
akkor kevesebbet adakozunk.
Ezenkívül az is igaz,
hogy szűkebb napokban az Úr megpróbálja hitünket és meggyőződésünket,
hogy ekkor is úgy tekintünk-e tulajdonunkra és pénzünkre,
mint ami az Úré,
és amivel sáfárkodnunk kell,
vagy ilyenkor mindent csak magunkra költünk.
Anyagilag szűkös időkben még jobban oda kell figyelnünk arra,
hogy ne pazaroljuk a pénzünket,
hanem osszuk be nagyon jól azt,
amink van.
c. Pihenés
Anyagi javainkat,
amint fentebb említettük,
becsületes munkával kell megszereznünk.
Miután hívőkké lettünk,
jobban odafigyelünk arra,
hogy ne legyünk lusták,
hanem dolgozzunk.
Ekkor eshetünk az anyagiasság és a túlzott munka kísértésébe.
Ez ellen úgy tudunk védekezni,
ha kellő figyelmet fordítunk a pihenésre is.
Az ige szerinti pihenés nem lustálkodást jelent.
Az Ószövetségben Isten megparancsolta,
hogy a zsidók minden héten tartsanak egy pihenőnapot:
Emlékezzél meg a nyugalom napjáról,
és szenteld meg azt!
Hat napon át dolgozz,
és végezd mindenféle munkádat!
De a hetedik nap a te Istenednek,
az Úrnak nyugalomnapja.
Semmiféle munkát ne végezz azon,
se te,
se fiad,
se leányod,
se szolgád,
se szolgálód,
se állatod,
se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.
(2Móz 20,8-10)
Az Újszövetségben is megmaradt a nyugalomnap ünneplése,
de már nem a szombatot ünnepeljük,
hanem az Úr Jézus Krisztus feltámadásának napján tartjuk a pihenőnapot,
a hét első napján,
vagyis vasárnap.
Ezt az első keresztyének példájára tesszük.
A munkával kapcsolatban vegyük figyelembe,
hogy az nem foglalhatja el teljes időnket és energiánkat.
Kell,
hogy maradjon időnk a szükséges pihenésre.
A munka után legyen időnk családunkra,
más emberekkel való közösségre,
barátságra,
Isten népével együtt az ünneplésre,
az Úr munkájának végzésére.
Ha a munkahelyünk túlságosan igénybe vesz,
és az előbbiekre nem marad időnk,
akkor imádságos szívvel mérlegeljük munkahelyünk megváltoztatását.
Nem köthet le a munkánk annyira,
hogy abból lelki kár származzon.
Az ilyen munka nem az Úrtól van,
bármilyen anyagi jóval is kecsegtetne.
 
Ismétlő kérdések
  • Mi a sáfárság, és mit jelent a hívők számára?
  • Hogyan sáfárkodhatunk helyesen anyagi javainkkal és pénzünkkel?
  • Miért kell adakoznunk az Úr ügyére?
  • Milyen alapelvek szerint kell a hívő embereknek adakozniuk?
  • Mi a jótékonykodás?
  • Miből áll az elégedett életmód?
  • Feladatok:
    1. Olvasd el a leckét, és keresd ki az idézett igehelyeket! Próbáld megtanulni, hol vannak megírva, hogy megtalálhasd a Bibliádban!
    2. A lecke alapján gondold át sáfárkodási szokásaidat (gondoskodás a családodról, adakozás, jótékonyság)! Jegyezd fel magadnak: a) azokat a dolgokat, amikben helyesen jártál el, b) azokat a dolgokat, amikben mulasztottál, és amikben javítanod kellene, c) azokat a dolgokat, amiket másképp fogsz tenni ezután.
    3. Gondolkozz el azon, hogy elégedett életmódot élsz-e? Mit szeretnél tenni annak érdekében, hogy elégedettebb legyél?