XII. Párválasztás és házasságkötés (1)
Egy korábbi leckében már szóltunk arról,
hogy Isten alkotta a nemiséget és házasságot.
Minden,
amit Isten alkotott,
jó,
és az ember boldogságára van,
de mindent,
amit Isten jónak teremtett,
a Sátán el akar rontani.
Ezt szándékszik tenni a házassággal és a nemiséggel is.
A nemiségről és a házasságról szóló keresztyén tanítást nagyon erősen támadja a világ.
Amíg bűnben éltünk,
és nem ismertük az Urat,
addig mindnyájan vétkeztünk ezen a területen.
A hívő ember számára fontos,
hogy a nemiséget és a házasságot Isten akarata szerint élje meg.
Ezzel kapcsolatban több igét is találunk a Bibliában,
amelyekben konkrét tanítás van.
Ezeken kívül vannak olyan igehelyek is,
amelyek ugyan nem szólnak közvetlenül a házasságról,
párválasztásról vagy intim életről,
mégis a bennük lévő üzenetet a házasságra is alkalmazni lehet.
Ebben a leckében a párválasztással és a házassággal kapcsolatban a következőkről lesz szó:
–Készülődés a házasságra
–Párválasztás
–Az eljegyzéstől a házasságkötésig
1. Készülődés a házasságra
Akik komolyan veszik a házasságot és házasságkötést,
azok komolyan készülnek is arra.
A házasságra készülés kérdése a hívő fiataloknál merül fel.
Akik az Urat már házasokként ismerték meg,
azoknak arra kell összpontosítaniuk,
hogy a házasság és nemiség területén korábban elkövetett bűneiket az Úr elé vigyék,
és házaséletüket most már az Úr szerint éljék meg.
Ez a tanítás elsősorban a házasság előtt álló hívő fiataloknak szól,
de azoknak a hívőknek is hasznos,
akik nem kaptak erről tanítást fiatal korukban,
hogy tájékozottak legyenek,
és az ige szerinti életre tanítsák gyermekeiket és a gyülekezet ifjúságát.
A házasságkötés ideje egyénenként változik.
Azonban vegyük figyelembe,
hogy a házasság érett fiataloknak való,
nem gyerekeknek.
Az a személy kész a házasságra,
aki ifjú korában megtanul a vágyain uralkodni,
anyagilag szüleitől független életet tud élni,
és úgy jellemében,
mint a lelki életben is érett személy.
Vegyük most ezeket a dolgokat egyenként.
a. Uralkodás a nemi vágyakon
A nemi vágyak már kora ifjúkorban jelentkeznek.
Olyan világban élünk,
amelyben ezeket a vágyakat állandóan felkeltik és fokozzák a média és a reklámok által.
A hívő fiataloknak még szembe kell nézniük azzal a nyomással is,
amely nem hívő társaik részéről éri őket,
akik nem a keresztyén tanítás szerint állnak hozzá a szerelemhez és a nemiséghez.
Ennek köszönhetően napjainkban a fiatalok már nagyon hamar érdeklődnek a nemiség iránt,
és megkezdik a nemi életet,
amikor még nem eléggé érettek egy állandó kapcsolat erkölcsi és anyagi terheinek felvállalására.
Mivel a hívő fiatalokban is hamarabb jelentkeznek a nemi vágyak,
minthogy meg tudnának nősülni vagy férjhez tudnának menni,
ezért vigyázniuk kell,
hogy a nemi vágyakat helyesen tudják kezelni.
Az ige arra tanít,
hogy „mindennek ideje van a nap alatt” (Préd 3,1),
és hogy „ne keltsétek,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
amíg nem akarja!”
(Énekek 8,4).
Íme,
néhány igevers,
ami arra ösztönöz bennünket,
hogy ne vétkezzünk a nemiség területén:
Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!
Törekedj viszont az igazságra,
a hitre,
a szeretetre,
a békességre azokkal együtt,
akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.
(2Tim 2,22)
Mert ez az Isten akaratja,
a ti szentté lételetek,
hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok.
Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét,
nem kívánság gerjedelmével,
mint a pogányok,
a kik nem ismerik az Istent.
(1Thessz 4,3-5 Károli)
A fenti igében a maga edényét kifejezés a nemiségre és a nemi vágyakra utal.
Az Úr Jézus tanítása ezen a területen is döntő jelentőségű:
Hallottátok,
hogy megmondatott:
Ne paráználkodj!
Én pedig azt mondom nektek:
aki kívánsággal tekint egy asszonyra,
már paráznaságot követett el vele szívében.
(Mt 5,27-28)
A paráznaság,
a tisztátalanság,
a gonosz kívánságok mellett a Biblia a bujaságot is elítéli.
Buja ember az,
aki nem tud uralkodni vágyain,
és ennek következtében ezek megnyilvánulnak valamilyen testi intimitásban,
mint például:
csókolózás,
ölelgetés,
kívánsággal teljes tekintet stb.
Ezeket a bűnöket is el kell vetnünk magunktól,
ahogy az ige tanít:
Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat,
paráznaságot,
tisztátalanságot,
bujaságot,
gonosz kívánságot és a fösvénységet,
a mi bálványimádás;
Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira.
Melyekben ti is jártatok régenten,
mikor éltetek azokban.
(Kol 3,5-7 Károli)
Az alábbiakban felsorolunk néhány dolgot,
amelyek segítenek abban,
hogy a nemi vágyakat kezelni tudjuk:
–Engedjünk minél nagyobb teret Isten Lelkének életünkben!
Ha Isten Lelkének engedünk,
és az ő vezetése alatt vagyunk,
akkor a testi kívánságok háttérbe szorulnak az életünkben.
„Ti azonban nem test szerint éltek,
hanem Lélek szerint,
ha Isten Lelke lakik bennetek…” (Róm 8,9)
–Töltsük meg elménket Isten igéjével és építő gondolatokkal!
A kívánságok sokszor úgy jönnek elő,
hogy gondolataink elkalandoznak,
vagy tisztátalan gondolatokat táplálunk magunkban.
Ezért igyekezzünk,
hogy gondolataink tiszták legyenek,
és Isten igéje körül forogjanak.
Pál apostol így tanácsolta a gyülekezetet:
„Továbbá,
Atyámfiai,
a mik csak igazak,
a mik csak tisztességesek,
a mik csak igazságosak,
a mik csak tiszták,
a mik csak kedvesek,
a mik csak jó hírűek;
ha van valami erény,
és ha van valami dicséret,
ezekről gondolkodjatok” (Fil 4,8 Károli).
–Uralkodjunk csapongó gondolatainkon!
Gondolataink elkalandoznak sokszor,
de vigyázzunk,
hogy ne vétkezzünk!
Ne engedjük,
hogy tisztátalan gondolatok,
ábrándozások kerítsenek hatalmukba!
Az első gondolatról,
ami átfut az agyunkon,
nem mindig tehetünk,
de arról már igen,
hogy ne időzzünk el mellette.
Ne felejtsük a mondást,
ami a gondolatainkra vonatkozik:
„Nem akadályozhatjuk meg,
hogy a madarak átrepüljenek a fejünk felett,
de azt megakadályozhatjuk,
hogy fészket rakjanak a fejünkre.”
Az ige is erről szól:
„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10,5).
–Vigyázzunk,
hova nézünk!
Az Úr Jézus azt mondta,
hogy már azok is paráználkodnak szívükben,
akik kívánsággal tekintenek a másik nemhez tartozó személyekre (Mt 5,28).
Ha a másik nemhez tartozó személyeken legeltetjük szemünket,
vagy szemezünk velük,
kísértésnek tesszük ki magunkat.
–Szabadidőnket használjuk szolgálatra!
Hasznos,
ha a fiatalok lekötik magukat különböző szolgálatokkal.
A gyülekezetben és a gyülekezethez tartozó személyek felé sok szolgálati lehetőség adódhat.
A rendszeres bizonyságtétel és szolgálat a világban élők felé sok örömet és jó megtapasztalást eredményez.
Ha a fiatalok ilyen szolgálatokkal kötik le energiájukat,
könnyebben tudnak harcolni testi vágyaikkal.
–Álljunk ellen a vágyaknak!
Ha a vágyak felütik a fejüket,
az még nem jelenti,
hogy engednünk is kell nekik.
A Szentlélek erejével győzhetünk gondolataink és vágyaink felett.
„Mert ha test szerint éltek,
meg kell halnotok,
de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit,
élni fogtok” (Róm 8,13).
b. Anyagi készülődés
A házasságra anyagilag is fel kell készülni.
Csak akkor házasodhat össze egy fiatal pár,
ha anyagilag függetlenek:
ha meg tudnak élni,
és majd el tudják tartani gyermekeiket is.
Ez nem jelenti azt,
hogy gazdagoknak kell lenniük,
vagy,
hogy csak akkor házasodhatnak össze,
ha mindenük megvan.
Az anyagi helyzetüket is közösen alapozzák meg a fiatalok.
Az anyagi készenléthez tartozik,
hogy a fiatalok végezzék el iskoláikat.
Különösen a férfinek fontos,
hogy legyen egy mestersége és állandó munkahelye.
Az ige figyelmeztet arra,
hogy mindenkinek gondot kell viselnie szeretteiről,
és ez az anyagi dolgokat is magába foglalja.
Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik,
az megtagadja a hitet,
és rosszabb a hitetlennél.
(1Tim 5,8)
Az anyagi készenlét tehát arra vonatkozik,
hogy a leendő fiatal párnak legyen munkája,
és ebből fakadóan állandó jövedelme,
hogy anyagiakban és pénzügyekben ne szoruljanak a szüleikre.
A felkészüléshez az is hozzátartozik,
hogy a fiatalok legyenek képesek arra,
hogy saját háztartásukat vezessék:
a lányok tudjanak főzni,
takarítani,
mosni.
A fiúknak is jó,
ha ezekhez értenek,
de nekik még az is fontos,
hogy tudjanak különböző hivatali ügyeket elintézni,
és a ház körül bizonyos karbantartó,
szerelő munkákat elvégezni.
c. A személyiség érettsége
Fentebb szó volt arról,
hogy a házasság nem gyerekeknek,
hanem érett fiataloknak van szánva.
Fontos,
hogy házasságra készülve a fiatalok odafigyeljenek személyiségük és jellemük fejlődésére.
Néhány területet említünk meg,
amikre igen fontos odafigyelni:
Felelősségvállalás
A felelősségvállalás képessége nagyon fontos a házassághoz.
Ha a fiatalok összeházasodnak,
saját maguknak kell majd gondoskodniuk magukról és egymásról.
A szülők – még ha segítik is a fiatalokat –,
nem vállalhatnak felelősséget helyettük.
A férfinek fel kell vállalnia a család fenntartását,
a gondoskodást a feleségéről,
és ha megszületnek a gyermekek,
akkor a gyermekek eltartását és nevelését.
A nőnek,
ha feleség és édesanya lesz,
szintén felelősen kell viselkednie;
férjével együtt kell vállalnia az élet nehézségeit,
a háztartás vezetését,
a gondoskodást a gyermekekről.
A házasfeleknek együtt kell fontos döntéseket hozniuk anyagi és lelki területen egyaránt.
Döntéseiket meg kell gondolniuk,
és azokért felelősséget kell vállalniuk.
Ezért szükséges,
hogy úgy a fiú,
mint a lány teljes felelősségérzettel rendelkezzen,
mielőtt összeházasodnak.
Áldozatvállalás
A házasság nem csak öröm és élvezetek sorozata.
A boldog közös életért áldozatokat kell vállalni.
A házasságba elsősorban azzal a gondolattal kell belépni,
hogy a társunkat boldoggá tegyük,
és a javára éljünk.
A házasságnak nagyon árt,
ha az egyik fél vagy mindkettő önző,
és azt szeretné,
hogy társa az ő összes szükségét elégítse ki,
de ő nem kész a másikért élni.
Az áldozatvállalásnak sok területen meg kell nyilvánulnia:
a házastárs javának és boldogságának keresésében,
egymás ápolásában és gondozásában betegség idején,
az együttérzésben,
amikor a társunk nehézségeken megy keresztül,
a gyermekekről való közös gondoskodásban.
Az áldozatvállalást megtanulja a hívő fiatal,
ha az Úr Jézust őszinte szívvel követi.
Ő arra hív,
hogy tagadjuk meg magunkat,
vegyük fel a keresztet,
és úgy kövessük őt (Mk 8,34-35).
Ha ennek a hívásnak eleget teszünk,
megtanulunk már házasságkötés előtt mások javára lenni,
és egy szolgáló életet élni.
Gondoskodási készség
Amint fentebb említettem,
a házasságban a társunk jóléte fontosabb kell,
hogy legyen,
mint a magunké.
Isten egymásra bízta a házasfeleket,
mert úgy tervezte,
hogy egymásnak segítőtársai legyenek (1Móz 2,18).
A férjnek gondoskodnia kell a feleségéről,
a feleségnek pedig a férjéről.
Majd pedig,
ha szülőkké váltak,
közösen gondoskodnak gyermekeikről.
Amikor összeházasodik két fiatal,
elhagyja szüleit,
és új háztartást,
új közösségi egységet hoznak létre.
A férj legközelebbi embertársa a feleség,
a feleségnek pedig a férj.
Önként vállalták egymást,
ezért gondoskodnak egymásról.
Ez a kölcsönös gondoskodás teremti meg a házasfelek közötti bizalmat,
ragaszkodást és odaadást.
Erről beszél az ige:
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
ragaszkodik feleségéhez,
és lesznek egy testté.
(1Móz 2,24)
Türelem és megbocsátáskészség
Egy másik tulajdonság,
amivel a fiataloknak rendelkezniük kell a házasság előtt,
az a türelem egymás iránt és a megbocsátáskészség.
Amikor az ifjak szerelmesek egymásba,
úgy gondolják,
hogy társuk tökéletes.
Azonban hamarosan kiderül,
hogy mindkét félnek vannak hibái és gyengeségei.
Ezért türelmeseknek kell lenniük egymással,
és késznek kell lenniük bocsánatot kérni és megbocsátani.
Ezek hiánya sok házasságot tett tönkre,
és sok házasfelet tett boldogtalanná.
Nem várhatjuk el,
hogy társunk tökéletes legyen,
mert mi sem vagyunk azok.
Az alábbi igevers különösen igaz kell,
hogy legyen a házasságban:
Minden keserűség,
indulat,
harag,
kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak,
irgalmasak,
bocsássatok meg egymásnak,
ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
(Ef 4,31-32)
***
A fent említett tulajdonságok,
természetesen,
a házasságban tovább fejlődnek,
növekszenek.
De nem kész a házasságra az a fiatal,
aki még kis mértékben sem rendelkezik ezekkel.
Mivel a személyiség érettségét nagymértékben befolyásolja a fiatal lelki érettsége,
ezért fontos,
hogy a fiatalok nagy figyelmet fordítsanak lelki életükre házasságkötésük előtt.
d. Lelki készülődés
A házasságra készülésben kiemelkedő fontosságú a lelki felkészültség.
Isten maga tervezte a házasságot,
és az ember akkor lesz igazán boldog a házasságban,
ha úgy saját életét,
mint a házasságát az Úr akarata szerint éli meg.
A lelki felkészülés a házasságra magában foglalja a következőket:
Megtérés és újjászületés
A lelki élet a megtéréssel kezdődik.
Aki nem tért meg,
és nem született újjá,
az nem él még Isten akarata szerint.
Nagyon veszélyes megtérés nélkül megházasodni.
Először is azért,
mert a megtérés után kezd az ember jobban odafigyelni jellemének a fejlődésére.
Aki hívő életet él,
az komolyabb ember,
és komolyabban áll az élethez.
Továbbá a megtért ember új értékrenddel rendelkezik.
Ez meghatározza,
hogy mi fontos neki az életben,
és mi kevésbé fontos.
Nagy hangsúlyt kap a lelki élet megélése,
a szolgálat és Isten akaratának keresése.
Ha valaki megtérése előtt köt házasságot,
akkor világi értékrend szerint teszi,
és házassága nem Isten igéjére lesz alapozva.
Ha később meg is tér,
de a társa nem lesz hívő,
ez nagy feszültséget fog okozni a házasságban.
Harmadjára,
a megtéréssel bekövetkezett értékrendváltás befolyásolja egy személy párválasztását.
Hívőként olyan társat választ magának,
aki osztozik hitében,
hozzá hasonlóan kívánja megélni a lelki életet,
és hasonlóan az Úrnak kíván szolgálni.
Ez a közös cél nagyban hozzájárul a hívő házasságok sikeréhez és a házasfelek boldogságához.
A hívő fiatal az Úr akarata szerint akar házasodni.
Krisztus követésének komolyan vétele
Nemcsak a megtérés fontos,
hanem az is,
hogy a hívő fiatal komolyan vegye Krisztus követését.
Vannak olyan fiatalok,
akik megtértek ugyan,
de nem adták át életüket teljesen Krisztusnak.
Ilyen esetben nem veszik komolyan az igét,
és nem a lelki értékeket tartják szem előtt.
A félszívűség a hívő életben meggátolja a fiatal jellemének fejlődését,
és ez azt jelenti,
hogy gyakran a világiakhoz hasonló életet él.
A Szentírás megismerése
A hívő fiatalnak különösen fontos,
hogy a Bibliát minél korábban megismerje.
Az élet talán egyetlen korszaka sem alkalmasabb erre,
mert ekkor áll rendelkezésére a legtöbb idő.
Fiatal korban az ember fogékonyabb is a tanulásra,
és jobban megjegyzi az információkat,
nyitottabb arra,
hogy az élete számára igei alapelveket sajátítson el.
Ezt az időt és lehetőséget ki kell használni!
Az igeismeret fontos az egyéni lelki élethez,
szükséges a szolgálathoz,
és fontos,
hogy a házaséletet is az igére alapozzuk.
Szükséges,
hogy gyermekeinket is megtanítsuk az igére,
ezért jó,
ha a fiatal fiú és lány már a házasságkötés előtt jól ismeri az igét.
A lelki szolgálat gyakorlása
A fiatalság ideje arra is alkalmas,
hogy az Úrnak szolgáljunk.
Az ige a férfiakat említi,
de bizonnyal a lányokra is igaz:
„Jó,
ha a férfi (nő) már ifjúkorában igát hordoz” (JSir 3,27).
Az iga itt Isten szolgálatát jelenti.
Pál apostol Timóteusnak is azt mondta:
„Te azért a munkának terhét hordozzad,
mint a Jézus Krisztus jó vitéze” (2Tim 2,3).
Amit fentebb a Szentírás megismerésével kapcsolatban láttunk,
az elmondható a szolgálattal kapcsolatban is:
az ifjúság a legszabadabb és legalkalmasabb idő arra,
hogy az Urat szolgáljuk.
Azok a fiatalok,
akik megszerették az Úr szolgálatát fiatal korukban,
házasságuk idején is örömmel szolgálnak.
Házasságuk nem lesz önközpontú,
hanem örömükből és a kapott áldásokból mások is részesülnek.
e. Motiváció a szeretet
Mielőtt a párválasztásról,
eljegyzésről és házasságkötésről szólnánk,
jó lesz szót ejteni arról,
hogy végeredményben mi kell késztessen valakit a házasságkötésre.
A házasság csak akkor lesz stabil,
jól működő és kitartó,
ha szeretetre alapszik.
Ha a felek igazán szeretik egymást,
akkor összeházasodhatnak,
azonban szeretet nélkül boldogtalanok lesznek.
Az emberek összeházasodhatnak rossz indítékból is.
Felsoroljuk ezeket,
hogy tudatosabban tudjuk elkerülni:
–Érdek.
Ha valakik azért házasodnak,
hogy valamilyen előnye legyen abból,
hogy az illető személlyel kötött házasságot.
Az előny lehet anyagi (hogy meggazdagodjon),
társadalmi (hogy különleges és fontos személyekkel legyen rokonságban),
értelmiségi (hogy társának ismeretéből,
felkészültségéből húzzon hasznot),
fizikai (hogy leendő társának szépségével dicsekedjen).
Aki érdekből házasodik az önző,
mert csak magára gondol,
az önzés pedig bűn.
–Sajnálat.
Valaki azért házasodik össze egy személlyel mert sajnálja valami miatt:
szegénység,
betegség,
vagy mert mások mellőzik stb.
Jó,
ha a sajnált segítségre ösztönöz bennünket,
de sajnálatból nem házasodhatunk,
hisz a házastársunk alkalmas segítőtársunk kell legyen.
–Menekülési vágy.
Ha valaki azért házasodik csupán,
hogy kimeneküljön egy bizonyos családi,
vagy társadalmi helyzetből vagy megszabaduljon egy kellemetlen embertől,
akkor rosszul cselekszik.
Igaz,
hogy a házasság változást hoz kapcsolatainkban,
amire már vágyik is a fiatal,
de nem házasodhatunk bárkivel,
csakhogy valamiből,
vagy valakitől elmeneküljünk.
–Bosszú.
Nem jó az,
ha valaki azért házasodik,
hogy másnak,
csak azért is,
szenvedést okozzon;
barátnak,
korábbi szerelmének,
szüleinek stb.
Az ilyen bosszú visszahat saját életére.
A hívő ember különben nem lehet bosszús senkire.
–Csak szerelemből.
Különbség van a szeretet és a szerelem között.
A szerelem jó,
hisz Isten teremtett úgy bennünket,
hogy szerelmesek legyünk,
de magában,
nem lehet ok a házasságra.
Elindíthat egy kapcsoltot,
de a kapcsolat fenntartásához többre is szükség van;
igazi szeretetre.
A szerelem egy különleges érzés,
amiben minden tökéletesnek,
csodálatosnak tűnik.
A szerelmének tárgyát az ember ideálisnak látja.
A szerelmesek úgy érzik,
hogy semmi a világon nem hasonlít az ő kapcsolatukhoz.
A szerelemben sok a túlzás és az önzés.
A szerelem,
természetéből adódóan,
egy idő után lecsillapul és elmúlik és ha csak a szerelem miatt házasodtak a felek,
akkor már nincs,
ami összekötné őket.
Ilyen esetekben halljuk tőlük,
hogy „már nem szeretem”,
a kapcsolat pedig felbomlik.
Hacsak valahogy nem találják meg a szeretet útját.
Az alábbi táblázat bemutatja a különbséget a szerelem és a szeretet között.
| Szeretet | Szerelem önmagában |
| Akarat | Ösztön |
| Értelem | Az értelem mellőzése |
| Érzelem | Hóbort |
| Fegyelem | Mámor |
| Valóságérzet | Ábránd |
| Dinamizmus, alkalmazkodó | Merev, nem tud alkalmazkodni |
| Személyes döntés, ami értéket ad a társnak | Nemi ösztön, ami megalázza a társat |