Vékás Zoltán, lp.  
 
 
Szentség - a hívők ékszere


“Templomodat szentség  ékesíti, ó, Uram, időtlen időkig!” (93. Zsolt. 5)

Augusztus elején táboroztak a szatmári fiatalok, ahol az egyik téma a megszentelődés volt,  arra kértek, hogy beszéljek erről. Helyszűke miatt nem az előadást közlöm, csupán hasonló gondolattöredékeket. E téma kapcsán eszembe jutott egy régi ének: “Oly szép az ember, ki a bűnt egészen elveté”...”Rajt sok szép erény látható, együtt s külön-külön.” Az ének nyomán arra gondolok, hogy Istennek olyan sok tulajdonsága van, hogy majdnem fel sem sorolható, ez pedig Benne és Rajta látható, együtt, s külön-külön.  A szentség nem választható el a szeretettől, örömtől, békességtől,  irgalomtól, igazságtól, ítélettől, stb...  mert összetartoznak. Az ember életében, aki Istennel kibékült és  gyökeresen megtért Hozzá, a Szentlélek munkája által  ugyanezek az isteni jellemvonások fejlődnek ki.

Mennyei Atyánkat idézi Péter apostol, amikor a következőt írja: “Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”(1 Pét 1,16).  Az Úr Jézus pedig azt mondja: “Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei  Atyátok tökéletes.”(Mt 5,48)

A 93. zsoltárt  idézve, az is foglalkoztat, hogy a templom nemcsak  a jeruzsálemi templomot jelenti a Bibliában, hanem testünk templomát is:   “nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja,  azt megrontja az Isten, mert az Isten temploma szent,  és ezek ti vagytok.” (1 Kor 3,16-17) Az emberek azért ékesítik magukat, hogy szebbek legyenek. Ha valaki szép akar lenni, akkor nem  pénzen és földi javakon megvásárolható dolgokkal diszíti magát.  Szépségét az Istentől ingyen kapja, de mindennél értékesebb, mert az Úr Jézus életébe került, értékét nem veszíti, nem kell cserélgetni soha. Ez nem  azt jelenti, hogy  tisztességesen és szemérmesen ne öltözködjön.

Nézzünk meg  néhány területet, hol és hogy működik ez a gyakorlatban.

Titusznak írja Pál apostol: “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme ….amely arra tanít, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon” (Tit 2,11-12). Ez a szentségre való felszólítás a kegyelemre hivatkozva  nem  a mennyországra szól, hanem itt e jelenvaló világra. Ez azt jelenti, hogy mindenütt, ahol megjelenik a hívő ember, megjelenik Isten képviselője. Nem a tökéletes Isten, hanem a tökéletesedő, megszentelődő ember, aki napról-napra hasonlóbbá válik Urához.  Ez teszi széppé az életet.  Mit tesz Isten, és mit vár el tőlünk ennek érdekében? Az világos a hívő ember előtt, hogy a világ olyan, ahogy a Filippi 2: 15-ben találjuk: “Hogy  legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.”  Gonosz és bűnnel teljes világban élünk, ahol az Írás szerint vannak olyanok is, akik “megőrzik  a kegyesség látszatát, de  annak erejét megtagadják” (2 Tim 3,5).

Az Úr Jézus tudja, hogy ilyen ez a világ, és főpapi imájában igy imádkozik : “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól” (Jn  17,15).  Tehát megőriz minket a gonosztól.  Ugyanebben az imában így folytatja: “Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság” (Jn 17,17).

A szentség, ami ékesít minket, nem szenteskedés, hanem az Isten megszentelő munkája az Ő igéje által. Ezért a hívő ember, aki azt kívánja, hogy őt a szentség ékesítse, az óhajtja, kéri, elfogadja és csak az Isten megszentelő munkájában gyönyörködik. Ezért tanulmányozza az igét, a Szentlélek által, imádságos lelkülettel, és örömmel fogadja, hogy Isten alkalmazza azt az  életében.  Ez az Isten Lelkének remekműve. 

Hadd említsünk meg egy örökzöld témát éspedig, szentség a párkapcsolatban, házasságkötés előtt és után.  Nem magyarázkodom most, csak kívánom és imádkozom, hogy a szent és irgalmas, szeretetteljes Isten üdvözítő kegyelme tanítson meg, hogy mikor, hol, és kivel állhatunk szóba fiúk és lányok lévén a szentség tükrében, házasság szempontjából. Netán létezik “szent flört” is? Meddig tartson ez a kapcsolat, hogy  ha a szentség szempontjából Isten és az Ő emberei nézik, azt mondhassák: “Milyen szépek ezek a fiatalok, valóban az isteni szentség ékesíti őket.” Az ilyen magatartás más mint a világé, jó és követendő példát mutat embertársainknak is. Isten nem irigyli, hanem kevesli az örömünket.

Szentség a testi és lelki testvérek felé- egy másik terület. Magyarázkodás nélkül Isten igéjét idézem alázattal : “Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid 12,14).

Végül a másság vállalása az iskolában és a munkahelyen: “Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12: 1-2).
Hála Istennek, hogy megérthettük, senki sem olyan szent, hogy ne lehetne szentebb. Azért is dicsőség Neki, hogy nem fáradt bele, hogy bennünk és rajtunk végezze “díszítő” munkáját. 

Kívánom, hogy minden hívő tapasztalhassa az Ő megszentelő munkáját személyes életében.
           

Vékás Zoltán, baptista lelkipásztor - 2010. szeptember
- a Mustármag baptista ifjúsági lap felkérésére


lap tetejére

 

vissza