 |
Szentség - a hívők ékszere
“Templomodat szentség ékesíti, ó, Uram, időtlen időkig!” (93. Zsolt. 5)
Augusztus
elején táboroztak a szatmári fiatalok, ahol az egyik téma a
megszentelődés volt, arra kértek, hogy beszéljek erről. Helyszűke
miatt nem az előadást közlöm, csupán hasonló gondolattöredékeket. E
téma kapcsán eszembe jutott egy régi ének: “Oly szép az ember, ki a
bűnt egészen elveté”...”Rajt sok szép erény látható, együtt s
külön-külön.” Az ének nyomán arra gondolok, hogy Istennek olyan sok
tulajdonsága van, hogy majdnem fel sem sorolható, ez pedig Benne és
Rajta látható, együtt, s külön-külön. A szentség nem választható
el a szeretettől, örömtől, békességtől, irgalomtól, igazságtól,
ítélettől, stb... mert összetartoznak. Az ember életében, aki
Istennel kibékült és gyökeresen megtért Hozzá, a Szentlélek
munkája által ugyanezek az isteni jellemvonások fejlődnek ki.
Mennyei Atyánkat idézi Péter apostol, amikor a következőt írja: “Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”(1 Pét 1,16). Az Úr Jézus pedig azt mondja: “Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”(Mt 5,48)
A
93. zsoltárt idézve, az is foglalkoztat, hogy a templom
nemcsak a jeruzsálemi templomot jelenti a Bibliában, hanem
testünk templomát is: “nem
tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok és az Isten Lelke bennetek
lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja az
Isten, mert az Isten temploma szent, és ezek ti vagytok.” (1 Kor
3,16-17) Az emberek azért ékesítik magukat, hogy szebbek
legyenek. Ha valaki szép akar lenni, akkor nem pénzen és földi
javakon megvásárolható dolgokkal diszíti magát. Szépségét az
Istentől ingyen kapja, de mindennél értékesebb, mert az Úr Jézus
életébe került, értékét nem veszíti, nem kell cserélgetni soha. Ez
nem azt jelenti, hogy tisztességesen és szemérmesen ne
öltözködjön.
Nézzünk meg néhány területet, hol és hogy működik ez a gyakorlatban.
Titusznak írja Pál apostol: “Mert
megjelent az Isten üdvözítő kegyelme ….amely arra tanít, hogy
megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen,
igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon” (Tit 2,11-12). Ez
a szentségre való felszólítás a kegyelemre hivatkozva nem a
mennyországra szól, hanem itt e jelenvaló világra. Ez azt jelenti, hogy
mindenütt, ahol megjelenik a hívő ember, megjelenik Isten képviselője.
Nem a tökéletes Isten, hanem a tökéletesedő, megszentelődő ember, aki
napról-napra hasonlóbbá válik Urához. Ez teszi széppé az
életet. Mit tesz Isten, és mit vár el tőlünk ennek érdekében? Az
világos a hívő ember előtt, hogy a világ olyan, ahogy a Filippi 2:
15-ben találjuk: “Hogy
legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az
elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek,
mint csillagok e világon.” Gonosz és bűnnel teljes világban élünk, ahol az Írás szerint vannak olyanok is, akik “megőrzik a kegyesség látszatát, de annak erejét megtagadják” (2 Tim 3,5).
Az Úr Jézus tudja, hogy ilyen ez a világ, és főpapi imájában igy imádkozik : “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15). Tehát megőriz minket a gonosztól. Ugyanebben az imában így folytatja: “Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság” (Jn 17,17).
A
szentség, ami ékesít minket, nem szenteskedés, hanem az Isten
megszentelő munkája az Ő igéje által. Ezért a hívő ember, aki azt
kívánja, hogy őt a szentség ékesítse, az óhajtja, kéri, elfogadja és
csak az Isten megszentelő munkájában gyönyörködik. Ezért tanulmányozza
az igét, a Szentlélek által, imádságos lelkülettel, és örömmel fogadja,
hogy Isten alkalmazza azt az életében. Ez az Isten Lelkének
remekműve.
Hadd
említsünk meg egy örökzöld témát éspedig, szentség a párkapcsolatban,
házasságkötés előtt és után. Nem magyarázkodom most, csak kívánom
és imádkozom, hogy a szent és irgalmas, szeretetteljes Isten üdvözítő
kegyelme tanítson meg, hogy mikor, hol, és kivel állhatunk szóba fiúk
és lányok lévén a szentség tükrében, házasság szempontjából. Netán
létezik “szent flört” is? Meddig tartson ez a kapcsolat, hogy ha
a szentség szempontjából Isten és az Ő emberei nézik, azt mondhassák:
“Milyen szépek ezek a fiatalok, valóban az isteni szentség ékesíti
őket.” Az ilyen magatartás más mint a világé, jó és követendő példát mutat
embertársainknak is. Isten nem irigyli, hanem kevesli az örömünket.
Szentség a testi és lelki testvérek felé- egy másik terület. Magyarázkodás nélkül Isten igéjét idézem alázattal : “Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid 12,14).
Végül a másság vállalása az iskolában és a munkahelyen: “Az
Isten irgalmára kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos
istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az
Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:
1-2).
Hála Istennek, hogy megérthettük, senki sem olyan szent, hogy ne
lehetne szentebb. Azért is dicsőség Neki, hogy nem fáradt bele, hogy
bennünk és rajtunk végezze “díszítő” munkáját.
Kívánom, hogy minden hívő tapasztalhassa az Ő megszentelő munkáját személyes életében.
Vékás Zoltán, baptista lelkipásztor - 2010. szeptember
- a Mustármag baptista ifjúsági lap felkérésére
|
