Gyakorlati szolgálat

Vendég prédikátor szolgált a gyülekezetben arról beszélt, hogy a lelki szolgálatban nem szabad válogatni és a kicsi, semminek tűnő szolgálatokat is kell vállalni, mert azok nagyon értékesek. Felszólította a gyülekezetet, hogy aki kész ilyen szolgálatba állni az álljon fel. Mindannyian örömmel vállaltuk ezt.

Következő héten nagyon sok tennivaló várt rám. Kedden reggel félhétkor már megkezdtem a munkát, hogy este nyolc - kilenc órára be tudjam fejezni. Tíz óra körül jön a szomszéd bácsi, - egy nyolcvankét éves ember, aki a beteg feleségével lakik egy nagy házban - kér, hogy menjek át hozzá, mert egy villanyégő szétrobbant a foglalatban, kiverte a biztosítékot és most villanyáram nélkül van az egész ház.

Magamban bosszankodva hagytam abba a munkámat és szó nélkül átmentem, helyrehoztam a hibát. Sietve folytattam a munkámat, de nem sok idő múlva jön egy másik szomszéd, egy fiatalasszony kisgyerekkel. Beletörte a zárba a kulcsot és nem tud bemenni a lakásba, a férje dolgozik, nincs aki segítsen, a gyerek éhes és fázik kér, hogy segítsek kinyitni az ajtót.

Most már nagyon zaklatott voltam, amiért a munkámat újból abba kell hagynom, mentem szó nélkül segíteni de magamban dohogtam, valami olyasmit gondolva, hogy hát én az egész utcának a karbantartója kell legyek? Közbe próbálom kinyitni a zárat, de ott a bensőmben megszólal egy hang, valaki a szívemben egy rég tanult aranymondatot mondott el: "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5,16)

Mintha egy fátylat távolítottak volna el szemem elől látni, kezdtem, emlékeztem az én elhívásomra, nagyon megszégyelltem magam az Úr előtt, amiért nem örömmel tettem ezeket a csekély szolgálatokat. Mire kinyílt az ajtó már örömmel tudtam mondani a szomszéd asszony hálálkodását elhárítva, hogy ne nekem köszönje, mert én nem szívesen segítettem volna de az a helyzet, hogy az Úr Jézus rajtam is segített, megbocsátotta bűneimet és nekem kötelességem segíteni bárkinek.

lap tetejére

X testvér bizonyságtétele

Egy reggel, mikor a fiatal mérnöknő új kocsijával, a hivatalába sietett, hideg, őszi eső permetezett. X testvér, hivatali ügyeit intézve gyakran megfordult ebben az irodában. Most is megállt kerékpárjával a gyár előtt, és bekopogott a fiatal mérnöknő irodájába. Arcáról letörölgette az esőcseppeket, méltatta az iroda melegét, és előszedte papírjait, amit aláíratni akart.

Az iroda vezetője nem vett tudomást X testvérről, és látszólag rosszkedvvel, idegesen rendezte iratait az asztalon. A mellette ülő munkatársa is észrevette rossz hangulatát, és nem mert felnézni papírjai közül. X testvér egy darabig várt, s aztán halk hangon megkérdezte:

- Miért tetszik olyan rosszkedvűnek lenni ma reggel?
- Miért? Hát maga nem látja milyen csúnya idő van, az ember alig lát ki az autóból, és az egész kocsi csupa sár lett, amíg ide értem és maga azt kérdi miért vagyok rossz kedvű?

Hallva ezt a párbeszédet a másik asztalnál ülő hivatalnok csendesen megkérdezte:

- Valóban X bácsi most is olyan jókedvű, mint mindig, miért van ez?
- Nekem, rengeteg okom van arra, hogy vidám legyek.
- Legalább egyet mondjon. Szólt a mérnöknő.
- Hát az egyik, legfontosabb az, hogy szeret az Isten. A másik pedig az, hogy engem is szeret. Ma reggel is egészségesen kelhettem fel és végezhetem a mindennapi dolgaimat.
- Jó magának! -szólt a mérnöknő.
- Nem csak nekem jó, hanem mindenkinek jó lehet, mert az Úr Jézus mondta, hogy: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". A harmadik ok, amiért én boldog vagyok az, hogy van egy gyönyörű ország, ahol nincs semmi rossz, és ha bevégzem itt a munkámat, oda megyek és örök örömben, boldogságban élhetek. Önök is, ha elfogadják ezt a szeretetet, boldogak lehetnek még a rossz időben is.
- A mérnöknő aláírta X testvér papírját és csak annyit mondott: - nahát, jó magának.

******

Két hónap múlva X bácsi megint arra járt. A mérnöknő vidám volt, messziről köszönt és örömmel mondta:

- Igaza volt. Van miért örülnöm még a rossz időben is.

lap tetejére

Bizonyságtétel

A 70-es évek egyikén nyári táborozáson voltunk a fiatalokkal. A sátrakat egy magaslaton alítottuk fel, ahonnan jó messzire lehetett látni. Egy nap gyalogtúrára indultunk, a cél egy távoli hegytető volt. Több magaslaton és völgyön kellett áthaladni, sokszor nehéz körülmények között de végre elértük a kitűzött célt.

Nagyon szép volt a kilátás onnan, a távolból a sátrainkat csak kicsi pontoknak láttuk. A visszavezető út még nehezebb volt, mint idejövet. A társaság már fáradt volt, éhes és szomjas, a haladást nehezítette az útközben összeszedett virág, különös alakú fa vagy éppen kődarabok.

Mondtam azoknak, akik nehezen tudtak lépést tartani, hogy dobálják el a terheiket, de nem akartak azoktól megválni, hiszen olyan szépek voltak. Mikor egy kisebb magaslatra értünk már tisztán láttuk a tábort és csak egy nagy völgy választott el attól. Meggyorsították lépteiket, és sorra dobálták el az összeszedett dolgokat, mert nagyon akartak hamar a biztos célba érni.

Amint telnek az évek, a hivő ember szeme előtt mind jobban kell, kiábrázolódjon, a nagy túra végcélja, a dicső tábor mely nem földi sátrakból, hanem mennyből alá szállott drágakövekből épült város (Jel 21,10-12). Mikor Isten magaslatokon enged járni akkor a távolból, látjuk ezt a dicső célt, de mikor völgyeken, szakadékokon visz át az út, meggyengül látásunk, és nem látjuk a célt, azért az irányt tudjuk, és hit által igyekszünk tartani a helyes irányt.

A baj az, hogy utunk során sok szép, vagy kevésbé szép dolgot összeszedünk, úgy gondoljuk ezeket jó lesz magunkkal vinnünk, és ezek gátolnak a haladásban. Nehezítik a völgyből való kijutásunkat.

Mikor Jákob családjával haza indul az idegen földről Mezopotámiából, azt kéri családjától, hogy ne vigyenek magukkal semmi idegen terhet. "Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát" (1 Mózes 35,2-5).

Látod-e már magad előtt ezt a szép hazát? Szeretnél bizton célba érni? Dobáld el mind azt, ami akadályoz a keskenyúton a haladásban, hiszen az olyan értékes, olyan nagyszerű, hogy hozzáviszonyítva a legdrágábbnak látszó dolog is csak kár és szemét.

lap tetejére

vissza