Vissza a tartalomjegyzékhez
XVIII. A végidők
Mit tesz Isten ebben a korszakban?
Isten befejezi üdvözített népének a felkészítését az örökkévalóságra.
Jézus Krisztus eljön dicsőségben,
hogy ítéletet tartson,
és az övéit elvigye magával.
Befejezi a megváltás munkáját a test feltámadásával,
az új ég és új föld létrehozásával.
A végidők utat nyitnak az örökkévalóságnak,
amikor minden hatalom,
dicsőség és tisztelet az Úré lesz.
A korszak üdvtörténeti jelentősége
Minden,
ami történt a teremtéssel és a megváltással,
itt ér célba.
Az Isten számára megteremtett és megváltott ember örök boldogságban,
Isten jelenlétében lesz örökké.
A gyülekezet korszakával befejeződik Isten megváltói terve ebben a világban.
Amit Isten megígért Ábrahámnak,
és amit vele kezdett el,
az Úr Jézus Krisztusban megvalósult,
a gyülekezet korszakában lett és lesz ismertté és elfogadottá az emberek között.
A végidőkről az Úr Jézus Krisztus és az apostolok előrejelzéseiből (próféciáiból) tudunk.
Ezeket az előrejelzéseket nem könnyű minden tekintetben megérteni,
ezért a keresztyének között többféle vélemény van arról,
hogy mi és hogyan történik az Úr Jézus Krisztus újbóli megjelenése körül,
hogy milyen sorrendben történnek az események,
és hogy hogyan kell értelmeznünk a Jelenések könyvének jelképeit.
Ezekbe a vitákba itt nem bocsátkozunk.
Csak azokat a dolgokat említjük,
amelyekben a legtöbb keresztyén egyetért,
és amelyek világosan megérthetők a Bibliából.
Az alábbiakban a következőkről lesz szó:
1.
Isten tervének beteljesülése
2.
Az utolsó napok és az idők jelei
3.
Az Úr Jézus Krisztus megjelenése
4.
A végső ítélet
5.
Új ég és új föld
1.
Isten tervének beteljesülése
A végidők valójában az idő,
azaz az általunk ismert történelem végét jelentik.
Mivel Isten terve az ember teremtésével és megváltásával kapcsolatban beteljesül majd,
ezért a végidőket a beteljesülés korszakának is nevezhetnénk.
A beteljesülés korában Isten teremtő és megváltó terve fog beteljesedni.
a.
Isten teremtő terve
A végidőben beteljesedik Isten teremtő terve.
Kezdetben Isten azt mondta:
„Alkossunk embert a képmásunkra,
hozzánk hasonlóvá” (1Móz 1,26).
Mivel Isten három személyben létező egy lelki lény,
ezért a Szentháromság tagjai (személyei) teljes akarati és szeretetharmóniában léteznek.
Amikor Isten azt mondta,
hogy „hozzánk hasonlóvá” kívánja az embert megteremteni,
akkor ez többek között azt jelenti,
hogy az embert olyan szeretetkapcsolatra teremtette,
amilyen kapcsolat van a Szentháromság tagjai között.
Amíg az ember az Istennel való kapcsolat állapotában volt az Édenben,
addig Isten dicsőségére,
azaz tiszteletére élt.
Ez az állapot megszakadt a bűnbeeséssel,
de a megváltás által újra visszaáll.
Ezért mondja Pál apostol:
mi eleve el voltunk rendelve,
hogy Isten „dicsőségének magasztalására legyünk” (Ef 1,11-12).
A bűnbeeséssel megszakadt a kapcsolat Isten és ember között,
mert Isten igazsága nem tud megegyezni a bűnnel.
Mivel az ember bűnt követett el,
ezért az Isten és ember kapcsolatát a haragban levés állapotával lehet leírni (Jn 3,36;
Róm 1,18).
A Jézus Krisztus által megvalósított megváltás által megbékélünk Istennel,
megigazíttatunk,
és közösségünk van az Úrral (Róma 5,1;
Ézs 12,1).
Ez a közösség most hit által van,
de az Úr Jézus Krisztus megjelenésével színről színre látni fogjuk őt és az Atyát.
Szeretteim,
most Isten gyermekei vagyunk,
de még nem lett nyilvánvaló,
hogy mivé leszünk.
Tudjuk,
hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz,
hasonlóvá leszünk hozzá,
és olyannak fogjuk őt látni,
amilyen valójában (1Jn 3,3).
További ige:
Jn 14,3.
Isten teremtő tervében megfogalmazott akarata az Úr Jézus Krisztus megjelenésével fog teljes mértékben megvalósulni.
b.
Isten megváltó terve
A végidőkben beteljesedik Isten megváltói terve is.
Az ember bűnbeesése után Isten elhatározta,
hogy megváltja az embert a bűntől és annak következményei alól.
Erre Isten már a bűnesetkor ígéretet tett (1Móz 3,15),
és sokszor megismételte erre vonatkozó ígéretét a történelem folyamán a próféták által.
A teljes Ószövetség arról szól,
hogyan készítette el Isten a Megváltó megjelenését a zsidó nép történelme által.
Jézus Krisztus a bűntől való Szabadítónak született számunkra (Mt 1,21;
Lk 2,11),
és kereszthalálával eltörölte mindazoknak a bűnét,
akik hisznek benne.
Így szabadok lehetünk a bűntől.
A megváltás ezzel azonban még nem érte el teljes beteljesedését.
A bűn megkörnyékez bennünket (Zsid 12,1),
gyakran megkísértetünk és bűnbeesünk.
Ez azért van,
mert lelkünk óemberi vonásai nem haltak meg teljesen,
így bűnös vágyak ébredhetnek bennünk (Róm 6,6; 13,14).
Itt az óemberünk csak megerőtlenedik,
akkor szabadulunk meg tőle,
amikor az Úrnál leszünk.
Isten megváltó munkája nem teljesedett ki a testünkre nézve sem.
Még betegek leszünk,
és meg is halunk,
mert a „romlandó még nem öltözött romolhatatlanságba”(1Kor 15,54).
Az ige arról tesz bizonyságot,
hogy a feltámadáskor,
amikor az Úr Jézus Krisztus megjelenik,
megszabadulunk a romlandóságból,
és testünk megváltása is megvalósul.
Addig csak várjuk testünk megváltását (Róm 8,22-23).
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie,
és e halandónak halhatatlanságba.
Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik,
és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik,
akkor teljesül be,
ami meg van írva:
„Teljes a diadal a halál fölött” (1Kor 53-54)!
Így teljesedik ki Isten megváltó terve az Úr Jézus Krisztus megjelenésekor,
a történelem végén.
c.
Isten megváltó tervének két szakasza
Istennek csak egy megváltó terve van,
amit két szakaszban,
azaz két szövetségben vitt véghez.
Ezt azért fontos leszögezni,
mert a végidőkkel kapcsolatban egyes keresztyének több különböző szakaszról,
azaz szövetségről beszélnek.
A zsidó néppel szövetséget kötött az Úr a Sínai-pusztában,
ez az ószövetség.
Az újszövetség Jézus Krisztus által van,
aki megváltotta az életünket.
Az ószövetség a törvények megtartására épült,
aki megtartotta a törvényt „élt azáltal” (4Móz 14,5),
aki pedig nem tartotta be a törvényt,
az átok alatt volt (5Móz 28,15).
Ez a szövetség csak a zsidókkal volt kötve.
Csakhogy a törvényt teljesen senki sem tudta megtartani,
és nem lett igaz ez által,
erről tesz bizonyságot Pál apostol:
Tudjuk pedig,
hogy amit a törvény mond,
azt a törvény alatt élőknek mondja,
hogy elnémuljon minden száj,
és az egész világot Isten ítélje meg.
Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte.
Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik (Róm 3,19-20).
Akkor miért adta Isten a törvényt,
ha úgysem lehet megtartani?
A következő okokért:
Hogy bemutassa szentségének elvárásait az ember előtt.
A törvényből megtudjuk,
hogy milyen bűnösök vagyunk,
és mennyire alulmaradunk Isten elvárásaival szemben (Róm 3,20b).
Hogyha a törvényből meglátjuk,
hogy bűnösök vagyunk,
akkor alázzuk meg magunkat,
és keressük Isten bocsánatát.
Így a törvény Krisztushoz vezet minket,
mert belátjuk,
hogy Megváltóra van szükségünk:
„a törvény nevelőnk volt Krisztusig,
hogy hit által igazuljunk meg” (Gal 3,24).
A törvény szimbólumain keresztül szólt az Úr.
Isten jelképekkel adta tudtára az embereknek,
hogy megváltásra van szükségük,
mert Isten igazságossága a bűnös halálát követeli.
A törvényben ilyen szimbólumok voltak,
mint az áldozatok,
az ünnepek és a tisztulási ceremóniák.
A törvény jelképes jellegét megmagyarázza a Zsidókhoz írt levél.
A törvény betartása korlátozta a bűn elterjedését az emberek között.
Amikor az emberek a törvényt próbálták betölteni,
kevesebb bűnt követtek el.
Az ószövetség fontossága abban van,
hogy az emberiséget felkészítette a Megváltó elfogadására és a hit általi megigazulásra.
Az újszövetségben megvalósult az a megváltás,
amit az ószövetség készített elő,
és amiről az ószövetségi próféták beszéltek.
Az újszövetséget Jézus Krisztus szerezte,
amikor kifolyt a vére a golgotai kereszten.
Miközben ettek,
vette Jézus a kenyeret,
áldást mondott,
és megtörte,
a tanítványoknak adta,
és ezt mondta:
„Vegyétek,
egyétek,
ez az én testem!”
Azután vette a poharat és hálát adott,
nekik adta,
és ezt mondta:
„Igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem,
a szövetség vére,
amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára (Mt 26,26-28).
Az újszövetség nem csak a zsidók számára van,
hanem mindazok számára,
akik az evangélium által hisznek az Úr Jézus Krisztusban.
Azok,
akik hisznek Jézus Krisztusban,
és átadják neki az életüket,
azok bekerülnek Isten új szövetségébe.
Az ószövetség népét Izráelnek,
az újszövetség népét pedig Gyülekezetnek (Egyház) nevezzük.
Az evangélium hirdetésének elején a gyülekezetben először zsidók voltak (Lásd az ApCsel könyvet),
majd fokozatosan többen lettek a pogányok.
A zsidó nép megkeményedett,
és nem fogadták el az Úr Jézus Krisztust Messiásnak.
Ezért ma kevés zsidó van a Gyülekezetben.
A végidőkben azonban Krisztushoz térnek mindazon zsidók,
akik Izráel hűséges maradékához tartoznak (Róm 11,25-31).
Isten megváltó terve a Gyülekezet által és a Gyülekezetben valósul meg.
A Gyülekezeten kívül Istennek nincs üdvözítő terve.
2.
Az utolsó napok és az idők jelei
A végidőkkel kapcsolatban a Szentírás beszél az utolsó napokról,
és azokról a jelekről,
amelyek megelőzik az Úr Jézus Krisztus megjelenését.
a.
Az utolsó napok
Az „utolsó napok” kifejezés több helyen megtalálható a Bibliában (Ézs 2,2;
Ez 38,16;
Dán 2,28;
Hós 3,5;
ApCsel 2,17; 2Tim 3,1;
Zsid 1,2 Károli;
Jak 5,3; 2Pt 3,3).
Ezekből az igékből együttesen azt lehet megérteni,
hogy az utolsó napok a Jézus Krisztus testet öltése és újbóli megjelenése közötti időt jelölik.
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által (Zsid 1,1).
Pál a Timóteus által megtapasztalt időkről azt mondta,
hogy „az utolsó napokban nehéz idők állnak be” (2Tim 3,1),
amit ő meg fog tapasztalni szolgálatában.
Jakab intette korának gazdagjait,
amikor azt mondta:
„Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban”(Jak 5,3).
Péter apostol pedig azzal bátorította az üldözött testvéreket,
hogy ne féljenek,
mert tudhatják,
hogy „az utolsó napokban csúfolódók támadnak”(2Pt 3,3).
Ezeknek az igéknek alapján mondhatjuk,
hogy az utolsó napok már az apostolok idejében elkezdődtek.
Ezek szerint,
mi is az utolsó napokban élünk.
Jézus Krisztus bármikor megjelenhet,
hogy magához vegyen bennünket,
hogy véget vessen az általunk ismert történelemnek,
és elhozza a földre Isten országát.
Ezért mindig készen kell lenünk!
b.
Az idők jele és azok jelentősége
Az Úr Jézus Krisztus azt tanította,
hogy lesznek jelei annak,
hogy az utolsó napokban élünk.
Nem mondta meg,
hogy mikor fog újra megjelenni,
hanem arra figyelmeztetett,
hogy legyünk készen.
„Okuljatok a fügefa példáján:
amikor már zsendül az ága,
és levelet hajt,
tudjátok,
hogy közel van a nyár.
Így ti is,
amikor mindezt látjátok,
vegyétek észre,
hogy közel van ő,
az ajtó előtt…” (Mt 24,32-33).
Néhányat megemlítünk az utolsó napok jeleiből:
Háborúk közel és távolban – Mt 24,6
Éhségek – Mt 24,7
Földrengések – Mt 24,7
A keresztyének üldözése – Mt 24, 9-10
Hamis Krisztusok és hamis csodatevő próféták megjelenése – Mt 24,4-5, 11,23-27
Kozmikus jelenségek a nappal,
a holddal és a csillagokkal kapcsolatban – Mt 24,29
Szeretet hiánya – Mt 24,12
Teljes erkölcsi romlás – 2Tim 3,1-4
Erőtlen és üres vallásosság – 2Tim 3,5
Az evangélium hirdetése az egész világon – Mt 24,14
Az idők jeleivel kapcsolatban el kell mondanunk,
hogy az időnek a magyar nyelvben és a görög nyelvben is (az Újszövetség görög nyelven íródott) két jelentése van.
Az egyik jelentés az időtartam.
Időtartamot jelez például az „idő” szó ebben a mondatban:
„Hosszú időbe került,
amíg Karcsi megértette,
hogyan kell a paradicsomot fóliaházban termeszteni”.
Az idő szó másik jelentése az alkalom,
egy pont az időben.
Így szerepel például a következő mondatban:
„Eljött az ideje,
hogy Karcsi paradicsomot termesszen”.
Amikor az Újszövetségben az idők jeleiről van szó,
akkor az idő az alkalom – jelentéssel van használva.
Amikor az Úr Jézus arra tanít,
hogy ismernünk kell az idők jeleit,
akkor arra utal,
hogy tudnunk kell azt,
hogy az adott időben mire van alkalom,
mit kell éppen tennünk:
Ő azonban így válaszolt nekik:
„Amikor esteledik,
ezt mondjátok:
Szép idő lesz,
mert vöröslik az ég!
Reggel pedig:
Ma zivatar lesz,
mert vörös és borús az ég.
Képmutatók!
Az ég arcát meg tudjátok ítélni,
az idők jeleit pedig nem tudjátok (Mt 16,2-3)?
Mivel itt az idő alkalmat jelent,
az Úr Jézus arra tanít bennünket,
hogy ne azt számolgassuk,
hogy milyen közel van az ő megjelenése,
hanem azt,
hogy mivel az utolsó napokban élünk,
mit kell tennünk,
hogy készen legyünk megjelenésekor.
Azt a napot viszont,
vagy azt az órát senki sem tudja,
sem az angyalok az égben,
sem a Fiú,
hanem csak az Atya.
Vigyázzatok,
legyetek ébren,
mert nem tudjátok,
mikor jön el az az idő (Mk 13,32-33)!
Az a helyes magatartás,
hogy nem számolgatjuk ugyan a napokat,
és nem azon gondolkodunk,
hogy vajon mikor jelenik meg újra az Úr Jézus,
hanem azt tartjuk,
hogy minden pillanatban eljöhet,
mi pedig készen fogjuk őt várni (Mk 13,26-29).
Az Úr Jézus Krisztus megjelenésére készen lenni a következőket jelenti:
Legyünk megtért és újjászületett emberek – Jn 3,3
Minden bűntől legyen tiszta a lelkünk – Jel 21,7
Végezzük azt a szolgálatot,
amivel megbízott az Úr – Mt 24,46
Jól sáfárkodjunk a ránk bízott értékekkel és lehetőségekkel – Mt 25,14-30
Legyünk tehát éberek és vigyázók,
hogy készen legyünk Jézus Krisztus megjelenésére:
…Vigyázzatok tehát,
mert nem tudjátok,
hogy melyik órában jön el a ti Uratok!
Azt pedig jegyezzétek meg:
ha tudná a ház ura,
hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj,
virrasztana,
és nem hagyná betörni a házába.
Ezért legyetek ti is készen,
mert abban az órában jön el az Emberfia,
amelyikben nem is gondoljátok (Mt 24,42-44)!
3.
Az Úr Jézus Krisztus megjelenése
Az Úr Jézus Krisztus gyakran elmondta tanítványainak,
hogy vissza fog menni az Atyához.
Földi élete csak egy időre korlátozódik.
Élete erőszakos halállal fog véget érni,
de feltámad.
Majd el fog menni az Atyához,
és elküldi a Szentlelket.
Azonban,
egy általa sem ismert időpontban vissza fog jönni,
hogy tanítványait magával vigye,
megítélje a világot,
és egy új világot hozzon létre (Mt 24,30, 44;
Mt 25,31;
Mk 10;
Lk 21,27 stb.).
A tanítványok ezt nem értették meg,
amikor Jézus Krisztus ezeket a kijelentéseket tette.
Az én Atyám házában sok hajlék van;
ha nem így volna,
vajon mondtam volna-e nektek,
hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?
És ha majd elmentem,
és helyet készítettem nektek,
ismét eljövök,
és magam mellé veszlek titeket,
hogy ahol én vagyok,
ott legyetek ti is (Jn 14,2-3).
Az Úr Jézus Krisztus biztosan beváltja ígéretét,
és el fog jönni ebbe a világba.
Először a megváltás miatt,
szegényen és magát megüresítve jött el (Fil 2,7).
Másodjára dicsőségesen fog eljönni,
hogy magához vegye az övéit,
és megítélje a világot (2Kor 5, 11).
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében,
és vele az angyalok mind,
akkor odaül dicsősége trónjára.
Összegyűjtenek eléje minden népet,
ő pedig elválasztja őket egymástól,
ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől (Mt 25,31-32).
Az Úr Jézus Krisztus második eljövetele vagy megjelenése teljesen váratlan lesz,
hisz annak idejét senki nem tudja kiszámítani.
Jézus Krisztus erre vonatkozó világos tanítása ellenére sokan próbálták kiszámítani visszajövetelét,
de mindig csődöt mondtak (Mk 13,32).
Az Úr Jézus több példázatban is utalt eljövetelének a váratlanságára (Mt 24,50;
Mt 25,5;
Mt 25,19;
Lk 19,39-40).
Amikor az Úr Jézus Krisztus eljön dicsőségben,
és vele a mennyei angyalok,
akkor a jelenlegi történelemnek vége szakad.
A földi viszonyok,
ahogy eddig ismertük őket,
megváltoznak (2Pt 3,10-13),
a tér és az idő elvesztik jelentőségüket.
Ezért nem tudunk választ adni olyan kérdésekre,
mint:
Hol lesznek összegyűjtve a népek?
Mennyi időbe fog telni egy-egy mozzanat az Úr Jézus eljövetelekor?
Mennyi idő fog eltelni bizonyos események között?
Az Újszövetségben használt szó az Úr Jézus Krisztus második eljövetelére a megjelenés (görögül parúzia).
Ez arra hívja fel a figyelmünket,
hogy Jézus Krisztus nem fizikai távolságban van tőlünk,
hanem most egy másfajta,
azaz szellemi világban létezik,
és ebből a világból majd elő fog tűnni,
előttünk is láthatóvá fog válni.
Az ő világa és a mi világunk két különböző világ és ez a két világ egymással párhuzamosan,
egymásba fonódva létezik.
Az Úr Jézus most is itt van velünk,
csak mi nem látjuk.
Az idők végén azonban,
amikor eljön,
láthatóvá válik,
megjelenik.
a.
Általános állapotok az Úr Jézus megjelenése előtt
Az Úr Jézus Krisztus megjelenését megelőzőleg a világ lelki-erkölcsi helyzete nagy romlásban lesz.
Egyrészt az evangélium az egész világon hirdetve lesz (Mt 24,14),
másrészt a hit sokakban meggyengül,
mert maga Jézus mondta,
hogy „amikor eljön az Emberfia,
vajon talál-e hitet a földön” (Lk 18,8)?
Erről az erkölcsi és lelki hanyatlásról így ír Pál apostol:
Azt pedig tudd meg,
hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.
Az emberek ugyanis önzők,
pénzsóvárak lesznek,
dicsekvők,
gőgösek,
istenkáromlók,
szüleikkel szemben engedetlenek,
hálátlanok,
szentségtelenek;
szeretetlenek,
kérlelhetetlenek,
rágalmazók,
mértéktelenek,
féktelenek,
jóra nem hajlandók,
árulók,
vakmerők,
felfuvalkodottak,
akik inkább az élvezeteket szeretik,
mint az Istent.
Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan,
de annak az erejét megtagadják.
Fordulj el tehát ezektől (2Tim 3,1-5).
A Krisztus ellenes erők megerősödnek,
ezeket az ige Antikrisztusoknak nevezi (1Jn 2,18, 22-23).
Antikrisztisok már az apostolok idejében is voltak,
de az utolsó időkben számuk megnövekedik és tevékenységük megerősödik.
b.
Jézus Krisztus megjelenése
Amikor az Úr Jézus megjelenik,
akkor mennyei dicsőségben fog megjelenni,
nem titokban vagy észrevétlenül,
hanem mindenki számára láthatóan (Jel 1,7).
Jézus erről így beszélt:
Íme,
előre megmondtam nektek!
Ha tehát azt mondják nektek:
Íme,
a pusztában van,
ne menjetek ki!
Íme,
a belső szobákban,
ne higgyétek!
Mert ahogyan a villámlás keletről támad,
és ellátszik nyugatig,
úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is (Mt 24,25-27).
c.
A halottak feltámadása és az elragadtatás
Amikor Jézus Krisztus megjelenik dicsőségben,
feltámadnak a halottak.
Az ige elsősorban a hitben elhunytakról beszél,
de valójában minden halott fel fog támadni.
Így ír erről Pál apostol:
Íme,
titkot mondok nektek:
nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni,
de mindnyájan el fogunk változni.
Hirtelen egy szempillantás alatt,
az utolsó harsonaszóra;
mert meg fog szólalni a harsona,
és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban,
mi pedig elváltozunk.
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie,
és e halandónak halhatatlanságba (1Kor 15,50-53).
A feltámadás nem csupán az elhalt testnek az életre kelése lesz,
hanem egy dicsőséges testnek a létrejötte.
Ez a dicsőséges test kapcsolatban lesz a régi testtel,
de egészen más lesz,
mégpedig olyan,
ami alkalmas arra,
hogy az ember Isten dicsőséges jelenlétében éljen vele.
Az elhalt test elporlad,
de Isten egy újat hoz létre (1Kor 15,35-39).
A mi feltámadásunk hasonló lesz az Úr Jézus Krisztus feltámadásához,
mert ő az első zsenge,
mi pedig követni fogjuk őt eljövetelekor (1Kor 15,23).
A mi feltámadt testünk is hasonló lesz az Úr Jézus feltámadt testéhez.
De nemcsak azok változnak el és kapnak romolhatatlan testet,
akik meghaltak,
hanem azok a hívők is,
akik élni fognak,
amikor Jézus Krisztus megjelenik.
Azt az ige elragadtatásnak,
vagy Jézus Krisztushoz való gyülekezésünknek nevezi (2Thessz 2,1).
Az Úr Jézus beszélt arról,
hogy amikor ő eljön,
akkor azok,
akik benne hisznek,
el lesznek ragadva,
vagyis fel lesznek emelve a földről (Mt 24,40-41).
Pál apostol részletezi ezt a tanítást az 1Thessz 4.
fejezetben.
Amikor a mi Urunk megjelenik,
azok a hívők,
akik akkor élni fognak,
ugyanolyan dicsőséges testet kapnak „egy szempillantás alatt”,
mint azok,
akik feltámadnak.
A feltámadottakkal együtt az átváltozott,
élő hívők elragadtatnak,
hogy az Úr Jézus elé menjenek,
amikor eljön.
Azoknak feltámadásáról,
akik nem a Krisztuséi,
nem ír részletesen a Biblia.
Az Úr visszajövetelekor ők is feltámadnak,
de olyan testben,
amely alkalmas lesz arra,
hogy az örökkévalóságot Istentől távol,
a kárhozatban töltsék.
A test feltámadásával,
vagy „egy szempillantásban való elváltozásával” megvalósul a test megváltása is,
és ami romlandó,
az romolhatatlanságba öltözik majd.
Azoknak az embereknek a lelke,
akik meghalnak az Úr Jézus visszajövetele előtt,
olyan állapotban van,
amelyben már tapasztalják örökkévaló sorsuk örömét (ha hívők) vagy szenvedését (ha nem hittek Jézus Krisztusban).
Ebben az átmeneti állapotban várják a feltámadást és az ítéletet,
amikor is sorsuk örökre el lesz pecsételve.
4.
A végső ítélet
Az Úr Jézus Krisztus megjelenésekor ítéletet tart az emberek és a Sátán felett.
Ez által valósul meg az igazságszolgáltatás,
ami a földi életben el lett halasztva.
Mindenki meg lesz ítélve cselekedetei szerint,
Isten pedig mindenki előtt végérvényesen igazságosnak bizonyul.
a.
Ítélet az emberek felett
Az Úr Jézus azt tanítja,
hogy amikor eljön dicsőségben,
maga elé állítja a valaha élt összes embert,
mert mindenki feltámad,
aki valaha élt a földön (Mt 25,31-32; 2Kor 5,10;
Jel 20,11-15).
Az ítélet a szerint történik majd,
hogy ki mit cselekedett az élete folyamán,
és hogy földi életében hitt-e az Úr Jézus Krisztusban.
Akik az Úréi,
azok az ítéletkor az ő jobb oldalán állnak,
és jutalmat kapnak annak függvényében,
hogy mennyire hűségesen szolgálták az Urat.
Az igazak bemennek abba a világba,
amit Isten készített számukra.
Azok az emberek,
akik nem az Úréi,
el lesznek küldve az „örök tűzre,
ami az ördögnek és angyalainak készült”.
b.
Ítélet a Sátán felett
A Sátán és az angyalai is el lesznek ítélve,
mert Isten ellen lázadtak,
és mert az embert félrevezették és bűnre csábították.
Az ördög pedig,
aki megtévesztette őket,
a tüzes és kénes tóba vettetett,
ahol a fenevad és a hamis próféta is van,
és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké (Jel 20,10).
5.
Új ég és új föld
Az ítélet után a megváltottak az újjáteremtett földön élnek örök boldogságban.
Ez az új föld és a menny,
az Isten örökkévaló lakóhelye nem lesznek egymástól elválasztva.
Így az ember mindörökké Isten jelenlétében fog élni,
őt szolgálva és dicsőítve.
Ekkor teljesedik be végképp Istennek az a terve,
hogy az emberrel örökkévaló szeretetközösségben éljen.
És láttam új eget és új földet,
mert az első ég és az első föld elmúlt,
és a tenger sincs többé.
És a szent várost,
az új Jeruzsálemet is láttam,
amint alászáll a mennyből az Istentől,
felkészítve,
mint egy menyasszony,
aki férje számára van felékesítve.
Hallottam,
hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől:
„Íme,
az Isten sátora az emberekkel van,
és ő velük fog lakni,
ők pedig népei lesznek,
és maga az Isten lesz velük;
és letöröl minden könnyet a szemükről,
és halál sem lesz többé,
sem gyász,
sem jajkiáltás,
sem fájdalom nem lesz többé,
mert az elsők elmúltak.”
A trónuson ülő ezt mondta:
„Íme,
újjáteremtek mindent” (Jel 21,1-5a).
 

Ismétlő kérdések
  1. Milyen terve teljesedik be Istennek a végidőkben? Mire vonatkoztak ezek a tervek?
  2. Hány szakasza van Isten megváltó tervének, és mi a jellegzetességük?
  3. Milyen szerepe van az ószövetségi törvénynek az emberiség számára?
  4. Melyek az utolsó napok?
  5. Melyek az idők jelei, és mire figyelmeztetnek bennünket?
  6. Miért és hogyan fog Jézus Krisztus újra eljönni?
  7. Milyen lelki és erkölcsi állapotok lesznek a földön az Úr Jézus megjelenése előtt?
  8. Mi fog történni, amikor az Úr Jézus megjelenik?
  9. Hogyan fog lezajlani az ítélet? Kinek mi lesz a jutalma?
  10. Mi lesz a megváltott emberek örök sorsa?
Feladatok
  1. Olvasd el a lecke szövegét!
  2. Keresd ki bibliádból a leckében idézett igehelyeket! Igyekezz megjegyezni, hogy utólag megtalálhasd ezeket!
  3. Gondolkozz el azon, mit kell tenned, hogy kész légy az Úr Jézus visszajövetelére! Jegyezd fel gondolataidat a jegyzetfüzetedbe! Imádkozz ezekért!