XVII. Pál apostol missziói útjai
Mit tett Isten ebben a korszakban?
Isten országa tovább terjed ebben a korszakban.
Pál apostol által a pogányok nagy tömegei ismerik meg az Urat.
A Szentlélek munkája által az evangélium áttöri az etnikai és vallási határokat,
és elindul világot meghódító útjára.
A korszak üdvtörténeti jelentősége
Isten terve kezd kibontakozni,
és kezd beteljesedni az az ígéret,
amiről Habakuk próféta így írt:
„De a föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével,
ahogyan a tengert víz borítja” (Hab 2,14).
Az üdvösség kiteljesedésének korszaka ez,
és ez a folyamat mind e mai napig tart.
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
Pál apostol három nagy missziói utazást tett,
amelyek alkalmával sok országot meglátogatott és gyülekezeteket alapított.
A negyedik utazása alatt már,
mint fogoly megy Rómába,
hogy a császár előtt védje meg szolgálatát és az evangélium ügyét.
Az alábbiakban ezekkel az utazásokkal foglalkozunk.
Ebben a fejezetben a következő témákkal foglalkozunk:
1.
Pál apostol elsőmissziói útja
2.
A jeruzsálemi tanácskozás
3.
Pál apostol második missziói úja
4.
Pál apostol harmadik missziói útja
5.
Pál apostol letartóztatása és utazása Rómába
1.
Pál apostol első missziói útja
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
Saul az első misszió út alatt váltott nevet.
Saul héberül azt jelenti,
hogy nagy,
Pál pedig a latin Paulusból származik,
ami azt jelenti:
kicsi.
Valószínűleg Saul úgy gondolta,
hogy a Paulus,
római nevet könnyebb lesz használni a Római Birodalomban,
mint a héber nevét.
Pál apostol misszióútját a Szentlélek kezdeményezte.
Ő szólította meg az imádkozó antiókhiai gyülekezetet,
hogy Barnabást és Pált küldjék ki evangelizációs útra.
Egyszer,
amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek,
ezt mondta a Szentlélek:
„Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára,
amelyre elhívtam őket.”
Akkor böjtölés,
imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket (ApCsel 13,2-3).
Pál és Barnabás elindult.
Elmentek Szeleukiába,
majd onnan áthajóztak Ciprus szigetére.
Azt végig járva visszatértek Kis-Ázsiába,
ahol különböző városokban gyülekezetet alapítottak.
Ezek után visszamentek Antiókhiába.
Segítőként János Márk is velük volt,
de egy idő után ő visszatért Jeruzsálembe (ApCsel 13,13).
Bárhova mentek,
először a zsidók zsinagógájába tértek be,
és ott hirdették az igét.
Röviden bemutatjuk misszióútjuk főbb mozzanatait.
a.
Ciprus szigetén
Ez a sziget egy hosszúkás alakú földterület,
a Barnabás szülőföldje.
Bejárták az egész szigetet,
és hirdették az igét.
Szergiusz Paulusz,
a sziget helytartója is szívesen fogadta az evangéliumot,
de egy Elimás (más néven Barjézus) nevű ember szembe szállt Pállal és Barnabással,
és el akarta téríteni a helytartót a hittől.
Pál megfeddte ezt az embert,
aki emiatt elveszítette a szeme világát (ApCsel 13,4-12).
b.
A pizidiai Antiókhiában
Ciprus szigetét elhagyva áthajóztak a kis-ázsiai szárazföldre,
Pizidia tartományba.
Ennek Antiókhia nevű városában hirdették az igét.
Pál itt beszédet tartott a zsinagógában,
ami hosszasan fel van jegyezve az Apostolok cselekedeteiről írt könyvben (ApCsel 13,16-41).
Ekkor sokan hívőkké lettek.
A következő szombaton majdnem az egész város összegyűlt,
hogy hallgassák az Úr igéjét.
De a zsidók elteltek irigységgel,
és lázadást szítottak Pál és Barnabás ellen.
Ezért el kellett menekülniük.
De azok,
akik tanítványokká lettek,
megteltek örömmel és Szentlélekkel (ApCsel 13,44-51).
c.
Ikóniumban
Itt is sikeres volt az evangélium hirdetése,
mert zsidókból és görögökből is sokan lettek hívőkké (ApCsel 14,1).
A zsidók,
akik nem hittek,
felingerelték a pogányokat a testvérek ellen,
és zavargás támadt.
A város lakóinak egy része az apostolokkal,
másik része a zsidókkal tartott.
Így az apostoloknak el kellett menekülniük innen,
de egy népes gyülekezet maradt utánuk.
d.
Lisztrában és Derbében
Lisztrában Pál meggyógyított egy születésétől fogva sánta embert.
Ez lázba hozta a tömeget,
mert azt hitték,
hogy az „istenek jöttek le hozzájuk emberi alakban” (ApCsel 14,11).
Zeusz,
római főisten papja áldozni is akart nekik,
amit az apostolok nem engedtek meg,
és nagy nehezen le tudták csendesíteni a tömeget,
hisz „mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk” – mondták.
Amikor a tömeg lecsendesedett,
Isten általános kegyelméből kiindulva hirdették nekik az evangéliumot.
Hamarosan gyűlölködő zsidók érkeztek Antiókhiából és Ikóniumból,
és annyira fellázították a tömeget a tanítványok ellen,
hogy megkövezték Pált.
Kivonszolták a városból,
és otthagyták,
mert azt gondolták,
hogy halott.
Ő azonban nem halt bele a sérüléseibe.
Amikor a tanítványok odamentek hozzá,
felkelt és visszament a városba.
Másnap Pál és Barnabás elutazott Derbébe,
ahol sokan hívőkké lettek.
Amikor befejezték az igehirdetést Derbében is,
visszaindultak a szíriai Antiókhiába,
ahonnan kibocsátották őket.
Visszatérőben meglátogatták a testvéreket Lisztrában,
Ikóniumban és a pizidiai Antiókhiában.
Amikor megérkeztek a szíriai Antiókhiába,
„összehívták a gyülekezetet,
és elbeszélték,
milyen nagy dolgokat tett velük az Isten,
és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.
Aztán hosszabb ideig az ottani tanítványokkal maradtak (ApCsel 14,27-28).
Így ért véget Pál apostol első missziós útja.
2.
A jeruzsálemi tanácskozás
Miután Pál és Barnabás visszatért a misszióútról,
komoly probléma ütötte fel a fejét az első keresztyének között.
A zsidók nehezen értették meg,
hogy a pogányoknak is adott Isten kegyelmet a megtérésre.
Azt gondolták,
ha már megtérhettek Krisztushoz,
akkor meg kellene tartaniuk a törvényt is,
amit az Úr Mózesnek adott.
Azt gondolták,
hogy mivel a törvény Istentől származik,
ezért örökké érvényes.
Nem tudták megérteni,
hogy Isten Jézus Krisztus által egy új szövetséget kötött az emberekkel.
Némelyek,
akik Júdeából jöttek le,
így tanították a testvéreket:
„Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint,
nem üdvözülhettek” (ApCsel 15,1).
Ez a tanítás nem tetszett Pálnak és Barnabásnak,
mert előttük világos volt,
hogy az üdvösség kegyelemből van,
hit által,
és nem a törvény által előírt cselekedetek alapján.
Ezért elhatározták,
hogy egy küldöttség menjen Jeruzsálembe az apostolokhoz,
és beszéljék meg velük ezt a kérdést.
Az apostoli gyűlés Jeruzsálemben elég heves vitával kezdődött.
Ugyanis sokan a zsidó testvérek közül,
kiváltképpen azok,
akik a farizeusok közül lettek hívőkké,
azt mondták,
hogy meg kell parancsolni a pogányokból lett hívőknek,
hogy tartsák meg a Mózes törvényét (ApCsel 15,5).
A gyűlésen felszólalt Péter apostol,
és azt mondta,
hogy Isten nem tett különbséget a zsidók és pogányok között,
és a pogányokat az Úr elfogadta anélkül,
hogy a törvény megtartását kérte volna tőlük.
Ő ezt tapasztalatból mondta,
mert tanúja volt,
hogyan tért meg Kornéliusz háznépe.
Pál és Barnabás is elmondta,
hogy az ő munkájuk során sok pogány megtért,
és hogy Isten sok jelt és csodát tett a pogányok között (ApCsel 15,12).
Ezek után Jakab is szólt,
és azt mondta,
hogy nem kell terhelni a pogányokból lett hívő testvéreket azzal,
hogy megtartsák a Mózes által adott törvényt.
Ezt az apostolok,
a vének és az egész jeruzsálemi gyülekezet jónak látta.
Elhatározták,
hogy testvéreket küldenek a gyülekezetekhez,
hogy a döntést elmondják nekik,
de levélben is megírták a határozatot.
Ezt írták:
„Mi,
az apostolok és a vének,
a ti testvéreitek,
az antiókhiai,
szíriai és ciliciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük!
Mivel meghallottuk,
hogy közülünk egyesek megzavartak titeket,
és szavaikkal feldúlták lelketeket – pedig mi nem adtunk nekik megbízást –,
egymás között egyetértésre jutva,
jónak láttuk,
hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok.
Mert a Szentlélek jónak látta,
és vele együtt mi is úgy láttuk jónak,
hogy ne tegyünk több terhet rátok annál,
ami föltétlenül szükséges:
hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól,
a vértől,
a megfulladt állattól és a paráznaságtól.
Ha ezektől őrizkedtek,
jól teszitek.
Legyetek egészségben” (ApCsel 15,23-29)!
Ez a döntés nagyon fontos volt a keresztyénségre nézve,
A keresztyénség ezzel elvált a zsidóságtól,
és világos lett mindenki előtt,
hogy az üdvösség nem emberi cselekedetekből van,
amit a törvény előír,
hanem kegyelemből és hit által.
Miután valaki megtér Jézus Krisztushoz,
és bocsánatot nyer bűneire,
üdvözül.
3.
Pál apostol második missziói útja
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
Pál és Barnabás visszatért Jeruzsálemből Antiókhiába,
és elmondták,
mit döntött az apostoli gyűlés.
A levelet is felolvasták.
Az antiókhiai testvérek örültek a bátorításnak,
és annak,
hogy a körülmetélkedés és a törvény megtartásának kérdése tisztázódott.
Egy idő után Pál apostol ismét misszióútra indult,
ezúttal a munkatársa nem Barnabás,
hanem Szilász volt.
a.
Lisztrában és Derbében
Pál ismét meglátogatta ezt a két gyülekezetet,
amelyek első misszióútja alkalmából alakultak.
Itt megismerték Timóteust,
és amikor tovább mentek,
magukkal vitték őt is a missziómunkára.
b.
Filippiben
Mielőtt Filippibe értek volna,
Pál és Szilász több helyen próbálta az evangéliumot hirdetni Kis-Ázsiában.
Azonban a Szentlélek Filippibe vezette őket (ApCsel 16,6-10).
Ez a város Macedóniában volt,
a mai Görögország területén.
Filippiben Pál és Szilász részt vettek egy folyóparti imaórán,
amit néhány asszony tartott.
Ezeknek az asszonyoknak hirdették az evangéliumot.
Lídia,
egy az asszonyok közül,
aki ruhafesték-kereskedő volt,
megnyitotta a szívét,
hívő lett,
és megkeresztelkedett egész háznépével együtt.
Egy alkalommal,
amikor imádkozni mentek,
valami furcsa dolog történt.
Pálék találkoztak egy kislánnyal,
aki gonosz lélek hatása alatt jövendölést szokott végezni.
Ezt a rabszolgalányt gazdái pénzkeresésre használták,
mert az emberek fizettek nekik,
amikor a lány jövendőt mondott.
Amikor a lány Pált és Szilászt meglátta,
azt mondta:
„Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái,
akik az üdvösség útját hirdetik nektek” (ApCsel 16,17).
Pál nem örült ennek az ördögi reklámnak,
és felismerte,
hogy a lányt megszállta a gonosz.
Ezért parancsolt a gonosz léleknek,
hogy menjen ki belőle.
Ez meg is történt,
és a lány ezután már nem tudott jósolni.
Ezért a gazdái megharagudtak Pálra és Szilászra,
megbotoztatták és börtönbe vetették őket.
A hívő embernek az a kegyelem adatott,
hogy minden körülményben örvendhet.
„Örüljetek az Úrban mindenkor!
Ismét mondom:
örüljetek” (Fil 4,4).
Azért örülhetünk,
mert az Úr velünk van,
szeret minket,
és még a rossz dolgokból is jót hozhat ki számunkra.
Pál és Szilász azonban nem csüggedt el.
Imádkoztak,
és énekekkel dicsőítették az Urat.
A többi fogoly csodálkozott,
és ámulva hallgatta őket.
Éjfél körül nagy földrengés lett,
megrendültek a börtön alapjai.
Kinyílt minden ajtó,
és a bilincsek mindenkiről lehullottak.
A börtönőr nagyon megijedt,
és meg akarta ölni magát,
mert úgy gondolta,
hogy minden fogoly elmenekült.
Pál azonban odakiáltott neki,
hogy ne tegyen kárt magában,
mert egy fogoly sem menekült el.
Ez olyan nagy hatással volt a börtönőrre,
hogy azt kérdezte:
„Mit kell cselekednem,
hogy üdvözüljek?”
Pál azt mondta:
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban,
és üdvözülsz mind te,
mind a te házad népe” (ApCsel 16,31)!
Hirdették neki Isten igéjét,
az megtért,
és meg is keresztelkedett háznépével együtt még azon az éjszakán.
Így alakult meg a gyülekezet Filippiben a Lídia és a börtönőr háznépével,
akik ott az első hívők voltak.
c.
Thesszalonikában és Béreában
Az apostolok Filippi után Thesszalonikában és Béreában hirdették az igét.
Thesszalonikában,
ahogy másfele is szokták,
a zsinagógában hirdették először az igét.
Néhány zsidó hitt is az Úr Jézusban.
A görögök közül azonban többen hittek,
sőt előkelő asszonyok is.
Ezért a zsidók,
akik nem hittek Jézus Krisztusban,
irigyek lettek,
és kiüldözték Pált és Szilászt a városból (ApCsel 17,5-9).
Béreában is a zsinagógában hirdették először az evangéliumot.
Az ottaniak szívesebben fogadták az igét,
és sokan hittek közülük.
A thesszalonikai zsidók azonban ide is eljöttek,
és fellázították a népet Pál és Szilász ellen.
Pált a testvérek kivezették a városból,
és elkísérték Athénig,
Akhája (Görögország) fővárosáig.
Szilász és Timóteus még egy ideig Béreában maradt,
hogy tanítsák és erősítsék a testvéreket.
Az igét őszinte,
szomjas szívvel és elmével kutatni nemes lelkületre vall.
Aki az igével él,
az Isten jelenlétében és világosságában él.
Annak az élete igazságban lesz nevelve,
és fel lesz készítve minden jó cselekedetre.
d.
Pál Athénban prédikál
Amíg Pál egyedül volt Athénban,
és munkatársai megérkezésére várt,
addig a várost látogatta,
és beszélgetett az emberekkel.
Háborgott a lelke,
mert a város tele volt bálványokkal.
Vitázott a filozófusokkal és a tereken álldogáló emberekkel,
és beszélt nekik Jézus Krisztusról.
Mivel nem értették,
mit akar mondani,
ezért ezek az emberek elvitték Pált egy olyan helyre,
ahol a szónoklatokat szokták tartani – ezt Areopágosznak nevezték – és azt mondták neki,
hogy itt mondja el tanítását,
mindenki hallatára (ApCsel 17,19-20).
Pál egy hosszú prédikációt tartott Isten nagyságáról és kegyelméről.
Beszélt arról,
hogy Isten nem hasonlít a kőszobrokhoz,
és nincs szüksége emberi kéz szolgálatára.
Azt parancsolja,
hogy az emberek keressék őt,
és térjenek meg,
mert Jézus Krisztus által meg fogja ítélni a világot.
Erre egyesek gúnyolódtak,
mások pedig hittek az Úr Jézusban (ApCsel 17,32-34).
e.
Pál Korinthusban
Pál egyedül utazott Athénből Korinthusba,
de itt már találkozott Szilásszal és Timóteussal,
akik korábban Macedóniában maradtak.
Korinthusban Pál megismerkedett Akvilával,
és feleségével,
Priszcillával,
akikkel együtt dolgozott egy ideig,
mert ő is ismerte mesterségüket,
a sátorkészítést.
Ez a házaspár a lelki munkából is kivette a részét,
Pálnak és a korinthusi gyülekezetnek nagy segítségére voltak.
Korinthusban nagyagyon sikeres volt az evangélium hirdetése.
Sokan megtértek a városból,
leginkább pogányok,
mert a zsidók itt is ellene szegültek,
és szidalmazták Pált.
Az Úr azonban bátorította:
Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak:
„Ne félj,
hanem szólj,
és ne hallgass:
mert én veled vagyok,
és senki sem fog rád támadni és ártani neked,
mert nekem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18,9-10).
Pál és munkatársai ott is maradtak egy évig és hat hónapig,
hirdették az igét,
és erősítették a gyülekezetet.
Amikor eltelt ez az idő,
visszatértek az antiókhiai gyülekezetbe,
ahonnan kibocsátották őket a munkára.
4.
Pál apostol harmadik missziói útja
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
Egy idő múlva Pál ismét útra kelt egy munkatársi csapattal.
Szolgált Efezusban,
majd ismét visszatért Macedóniába és Görögországba,
hogy meglátogassa az előző útjain alapított gyülekezeteket.
Prédikált Tróászban,
majd Milétoszon keresztül Jeruzsálembe utazott.
Pál apostol harmadik útjából részletesen az efezusi események,
a troászi tartózkodása,
és az efezusi gyülekezet vénjeitől való búcsúja van lejegyezve.
a.
Pál Efezusban
Pál efezusi szolgálatának elején találkozik néhány tanítvánnyal,
akik még Keresztelő János tanítványai voltak (ApCsel 19,1-7).
Ezektől megkérdezte,
hogy kaptak-e Szentlelket,
amikor hívőkké lettek?
Ők azt felelték,
hogy nem is tudják,
hogy van-e Szentlélek.
Ezek a tanítványok tehát nem ismerték a teljes evangéliumot,
amit Jézus hirdetett,
sem pedig azokat a dolgokat,
amiket Jézus cselekedett.
Pál tanította őket,
és amikor imádkozott értük,
a Szentlélek rájuk is leszállt,
és különböző nyelveken beszéltek és prófétáltak.
Az evangélium hirdetését Pál itt is a zsinagógában kezdte.
Itt egyesek hittek,
mások ellenálltak,
és gyalázták az Úr útját a nép előtt.
Ezért Pál elhagyta a zsinagógát,
és naponta egy iskolában (Tirannosz iskolájában) tanította az embereket.
Ez két éven át tartott.
Így az evangélium elterjedt az egész környéken,
és sok gyülekezet alakult (ApCsel 19,10).
Isten sok csodát is tett Pál által Efezusban „úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez,
és a betegségek eltávoztak tőlük,
a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük” (ApCsel 19,12).
Azok,
akik megtértek,
nagyon komolyan vették az Úr Jézus követését.
Sokan voltak közöttük olyanok,
akik különféle okkult tevékenységekben vettek részt,
és varázslással meg jövendőmondással foglalkoztak.
Amikor megtértek,
akkor ezekkel felhagytak,
és a város terén elégették azokat a könyveiket,
amikből a varázslásokat és jövendőmondásokat tanulták (ApCsel 19,18-19).
Ezeknek a könyveknek nagy volt a piaci értéke.
Efezusban is nagy zavargás lett abból,
hogy sokan megtértek.
Volt ugyanis a városban egy bálványtemplom,
az Artemisz istennő temploma,
akit a Hold és a vadászat szűz istennőjeként imádtak.
Azt tartották róla,
hogy segíti a nőket a szülésnél és védelmezi a gyermekeket.
Efezusban Artemisz imádata erkölcstelenséghez volt kötve.
A városban voltak olyan mesterek,
akik Artemisz-templomot formázó kis szobrocskákat készítettek,
és azokat eladva,
nagy jövedelemre tettek szert.
Miután sok ember megtért a városban,
a szobraikat már nem vásárolták az emberek.
Ezért fellázadtak Pál és munkatársai ellen.
Nagy népi lázadás volt,
amit alig tudott lecsendesíteni a város jegyzője (ApCsel 19,23-40).
b.
Pál Tróászban prédikál
Az efezusi események után Pál Macedóniába és Görögországba ment,
és amikor onnan visszafele utazott,
megállt Tróászban.
Itt csak hét napot töltött.
Az utolsó napon sokáig tanított,
így az összejövetel késő éjszakáig tartott.
Egy Eutikosz nevű fiatalember elaludt az ablaknyílásban,
és mivel az istentiszteletet a harmadik emeleten tartották,
a magasról leesett,
és meghalt.
Pál azonban imádkozott érte,
és a fiú életre kelt.
Az ijedelem után a gyülekezet megvigasztalódott (ApCsel 20,7,12).
c.
Búcsú az efezusi gyülekezet vénjeitől
Pál a legtöbb időt Efezusban töltötte missziós útjai során:
három évig szolgált közöttük (ApCsel 20,31),
ezért nagyon megszerette a gyülekezetet,
és szívén viselte annak sorsát.
Görögországból és Macedóniából visszajövet Milétoszba hívatta az efezusi gyülekezet vezetőit,
hogy elbúcsúzzon tőlük.
Figyelmeztette őket szolgálatuk komolyságára,
és azokra a veszélyekre,
amik ezután következnek a gyülekezetre:
Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra,
amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek,
hogy legeltessétek az Isten egyházát,
amelyet tulajdon vérével szerzett.
Tudom,
hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek,
akik nem kímélik a nyájat,
sőt közületek is támadnak majd férfiak,
akik fonák dolgokat beszélnek,
hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat (ApCsel 20,28-30).
A gyülekezeti szolgálattevőknek és vezetőknek vigyázniuk kell Krisztus népére tanítással,
intéssel,
figyelmeztetéssel és bátorítással,
valamint közbenjáró imával szolgálva.
De másokra csak akkor tudunk vigyázni,
ha magunkra is vigyázunk.
Ezért magunknak is ápolnunk kell kapcsolatunkat az Úrral,
szabadnak kell lennünk a bűntől,
és teremnünk kell a Lélek gyümölcsét.
Az efezusi gyülekezet vénei nagyon meg voltak hatódva,
különösen Pál azon mondásán,
hogy többé nem fognak találkozni a földi életben.
A Szentlélek ugyanis kijelentette Pálnak,
hogy fogság és nyomorúság vár rá (ApCsel 20,22-24).
Miután elbúcsúztak,
Pál tovább utazott,
míg Jeruzsálembe nem ért.
5.
Pál apostol letartóztatása és utazása Rómába
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
Amikor Pál és kísérete megérkezett Jeruzsálembe,
a testvérek szeretettel fogadták őket.
Jeruzsálemben már el volt terjedve róla a hír,
hogy az embereket arra tanítja,
hogy Mózes törvényét nem kell megtartani.
Ezért a testvérek azt tanácsolták Pálnak,
hogy tegyen fogadalmat a törvény szerint,
hadd lássák az emberek,
hogy ő maga nem a törvény ellensége,
és mint zsidó,
megtartja a törvényt.
a.
Pált elfogják
Ez az elővigyázatosság azonban nem használt.
Néhány Ázsiából származó zsidó felismerte Pált a templomban,
és fellázította a sokaságot.
A nép annyira dühös volt,
hogy meg is ölték volna Pált,
ha a jeruzsálemi helyőrség parancsnoka ki nem menti őt a kezeik közül.
Pál megkérte a helyőrség parancsnokát,
hogy engedje meg,
hadd szóljon a néphez.
Az megengedte,
és Pál bizonyságot tett arról,
hogyan találkozott Jézus Krisztussal,
és milyen küldetést kapott tőle.
Mikor elmondta,
hogy az Úr őt messze a pogányokhoz küldte (ApCsel 22,21),
akkor a nép még dühösebb lett.
A zsidók nem értették meg Isten tervét,
hogy minden néphez kegyelmes akar lenni.
A parancsnok,
látva a nép dühét,
úgy rendelkezett,
hogy Pált vigyék be a jeruzsálemi várba.
A helyőrségparancsnok ezredes volt,
és elrendelte,
hogy Pált veréssel vallassák,
mert lázadónak gondolta.
Amikor kiderült,
hogy Pál római polgár,
elállt a veréstől,
mert a római polgárokkal nem volt szabad így bánni (ApCsel 22,25-29).
Az ezredes,
hogy megtudja,
mi a helyzet Pállal,
összehívta a Nagytanácsot,
hogy ők foglaljanak állást az ügyben.
Ez azonban nem sikerült,
mert egymás között összevesztek Pál egy mondásán.
A zsidók mégsem akartak nyugodni addig,
míg Pált meg nem ölik.
Ezért összeesküdtek,
hogy meggyilkolják.
Amikor erről az ezredes tudomást szerzett,
elküldte Pált Cézáreába,
a római helytartóhoz,
Félixhez,
hogy biztonságban legyen,
és hogy ő döntsön sorsáról.
b.
Pál Cézáreába kerül
Cézáreában székelt Félix,
a római helytartó.
Pál megérkezése után öt nappal Jeruzsálemből is lejött a főpap néhány vénnel és egy ügyvéddel.
Kérték a helytartótól Pál kiadatását,
hogy saját törvényeik szerint ítéljék el.
Azzal vádolták Pált,
hogy lázadást szít mindenfelé a zsidók között,
és a jeruzsálemi templomot is megszentségtelenítette.
Pálnak lehetősége volt a védekezésre a főpap és a helytartó előtt.
Visszautasította a főpap vádjait,
és azt mondta,
hogy ő hűségésen szolgálja az Urat,
a szerint a tanítás szerint,
amit a főpap és társai eretnekségnek neveznek.
A helytartó látta,
hogy itt egy vallási vitáról van szó,
amibe nem akart beleavatkozni,
ezért elnapolta az ügyet.
Rendelkezett,
hogy Pált könnyebb fogságban tartsák.
Pál két évig volt ebben a fogságban,
és ezalatt letartóztatásának ügyében semmi nem történt,
egészen Félix helytartóságának végéig.
Félixet Fesztusz követte a helytartói hivatalban.
Amikor Jeruzsálemben tett látogatást,
a zsidó főpapok panaszt tettek,
és kérték Pál elítélését.
Fesztusz úgy rendelkezett,
hogy a panaszosok ismét emeljenek vádat Cézáreában.
A tárgyaláson a zsidók súlyos vádakat hoztak Pál ellen,
ezeket azonban nem tudták bizonyítani (ApCsel 25,7).
Pál védekezett,
és azt mondta:
„Sem a zsidók törvénye ellen,
sem a császár ellen nem vétettem semmit” (ApCsel 25,8).
Fesztusz kedvezni akart a zsidóknak,
és az ügy tárgyalását át akarta tenni Jeruzsálembe.
Pál nem akarta,
hogy ügyét Jeruzsálemben tárgyalják,
mert tudta,
hogy ott nem hoznak igazságos ítéletet,
vagy éppenséggel meg fogják ölni,
ahogy már próbálkoztak is ezzel a zsidók.
Azért fellebbezett,
hogy maga a római császár hallgassa ki,
és hozzon ítéletet az ügyében.
Ezt mondta:
„A császár ítélőszéke előtt állok,
itt kell ítélkezni felettem.
A zsidók ellen nem vétettem semmit,
amint magad is jól tudod.
Mert,
ha vétkes vagyok,
és halált érdemlő dolgot cselekedtem,
nem vonakodom a haláltól.
Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem,
senki sem szolgáltathat ki nekik.
A császárhoz fellebbezek” (ApCsel 25,10-11).
c.
Cézáreából Rómába
Miután Fesztusz megbeszélést tartott tanácsosaival,
megadta Pál kérését:
„A császárhoz fellebbeztél,
tehát a császár elé fogsz állni” – jelentette ki.
Pál hamarosan Rómába utazott,
de még előtte Cézáreában bátran bizonyságot tett Jézus Krisztusról Fesztusz helytartó és Agrippa király előtt (ApCsel 26.
fejezet).
A Rómába vezető út nem volt könnyű és veszélyektől mentes.
Mivel késő ősz,
vagy tél eleje volt,
már nem lett volna szabad a tengeren hajózni.
A tenger télen nagyon viharos,
és az akkori hajók nem bírták a hullámok verését.
Pál és katonai kísérete mégis elindult,
ezért viharba kerültek,
majd hajótörést szenvedtek Málta szigeténél (ApCsel 27.
és 28.
fejezetek).
Végül Pál megérkezett Rómába a következő tavaszon.
Hívő testvérek várták,
és találkoztak vele Itáliában,
akikkel eltölthetett pár napot,
mert az őt kísérő katonák megengedték neki.
Rómába érve saját szállása lehetett,
és katonai őrizet alatt várta,
hogy a császár elé kerüljön.
Ez idő alatt magához hívatta a még nem hívő zsidókat,
akiknek bizonyságot tett Jézus Krisztusról.
Ezek közül egyesek hittek,
mások azonban visszautasították az evangéliumot,
és nem hittek Jézus Krisztusban.
Pál sajnálattal vette tudomásul,
hogy a zsidóságnak megkeményedett a szíve,
de örült annak,
hogy a pogányok befogadták az evangéliumot.
Hogy mennyit kellett várnia Pálnak,
hogy a császár elé kerüljön,
nem tudjuk.
Az Apostolok cselekedetei úgy ér véget,
hogy Pál még két év múlva is várja,
hogy perére sor kerüljön.
Ez idő alatt szabadon hirdethette az evangéliumot azoknak,
akik szállásán felkeresték.
Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán,
és fogadta mindazokat,
akik felkeresték.
Hirdette az Isten országát,
és tanított az Úr Jézus Krisztusról,
teljes bátorsággal,
minden akadályoztatás nélkül (ApCsel 28,30-31).
***
Az Apostolok cselekedete bemutatta az evangélium terjedését,
a szerint a terv szerint,
amit az Úr Jézus a tanítványainak hagyott:
„tanúim lesztek Jeruzsálemben,
egész Júdeában és Samáriában,
sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).
Láttuk,
hogy pontosan így is történt.
A gyülekezet Jeruzsálemben alakult meg pünkösd napján,
majd terjedt Júdeában,
Samáriában,
végül a pogányok között Kis-Ázsiában,
Görögországban és a Római Birodalom más részeiben.
Mire Pál Rómába érkezett,
ott már keresztyén gyülekezet volt.
Róma nemcsak a Római Birodalom fővárosa volt,
hanem az akkori világ központjának is számított.
Egy kis tanítványcsapat által indult el az evangélium világhódító útjára,
és győzedelmesen haladt előre a világban,
meghódítva sok ember szívét.
Azóta az evangélium szinte az egész világra elterjedt.
A gyülekezet kora és az evangélium hirdetése folytatódik,
míg a Megváltó újra el nem jön.
Ismétlő kérdések
- Miért és kivel ment Pál apostol először misszióútra?
- Sorold fel azokat az eseményeket, amelyek Pál apostol első missziói útján történtek!
- Miért kellett az apostoloknak tanácskozniuk Jeruzsálemben, és milyen döntést hoztak?
- Sorold fel azokat az eseményeket, amelyek Pál apostol második missziói útján történtek!
- Sorold fel azokat az eseményeket, amelyek Pál apostol harmadik missziói útján történtek!
- Hol és miért tartóztatták le Pál apostolt?
- Hogy került Pál Cézáreába?
- Ki volt Félix és Fesztusz, és mi közük volt Pál apostolhoz?
- Miért fellebbezett Pál, hogy a császár ítélkezzen felette?
Feladatok
- Olvasd el vagy hallgasd meg hangfelvételről az ApCsel 13-28. fejezeteit!
- Keresd meg Bibliádban a leckében idézett igeverseket. Jegyezd meg, hogy utólag könnyen megtalálhasd őket!
- Keresd meg a térképen azokat a helyeket, amelyekről szó van a leckében!