Vissza a tartalomjegyzékhez
 
IV. Imádkozás és igével élés gyakorlata
A lelki életünkben a Szentlélek adja a növekedést,
amikor megtartjuk az igét,
és engedelmeskedünk a Lélek vezetésének (Lásd 1Kor 3,6).
A Szentlélek gyümölcse bennünk a lelki nagykorúság jele (Gal 5,22-23).
Hogy Istennek van meghatározó szerepe a lelki életünk növekedésében,
ez nem jelenti,
hogy nekünk tétlenül kell várnunk,
hogy majd csak növekedni fogunk lelkileg.
Isten igéje határozottan elítéli a lelki fejletlenséget,
és ösztönöz bennünket a lelki növekedésre.
… többé ne legyünk kiskorúak,
akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától,
tévútra csábító ravaszságától;
hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá,
aki a fej,
a Krisztus.
(Ef 4,14-15)
További igék: 1Kor 14,20; Zsidók 5,12
A megszentelődésünkben és általában a lelki életünkben segítségünkre vannak különböző lelkigyakorlatok.
Ezek segítenek bennünket abban,
hogy jobban Isten felé tudjunk fordulni,
és tudatosabban odaszánjuk magunkat a lelki növekedésre.
Ezek a gyakorlatok nem nehezek,
nem a lelki élet óriásainak vannak fenntartva,
hanem mindnyájan gyakorolhatjuk őket.
Vannak olyan lelkigyakorlatok,
amelyeket egyedül végzünk,
és olyanok,
amiket közösségben,
másokkal együtt gyakorlunk.
A lelkigyakorlatok képezik ennek,
és néhány következő leckének a témáját.
Az alábbiakban a következőkről lesz szó:
–A csendesóra gyakorlata
–A röp-ima
–Az igével élés gyakorlata
1. A csendesóra gyakorlata
A csendesóra,
amit személyes áhítatnak is nevezünk,
naponkénti elcsendesedésünk imádkozásra és igeolvasásra.
Az imádkozásra sok helyen buzdít bennünket az ige.
Olyan felszólításokat találunk az igében,
mint:
„szüntelen imádkozzatok…” (1Thessz 5,17),
„mindenkor imádkoznunk kell,
és nem szabad belefáradnunk” (Lk 18,1),
hogy legyünk „az imádkozásban állhatatosak” (Róm 12,12).
További igék: Ef 6,18; Kol 4,2; 1Pt 4,7
A keresztyének tehát úgy értik Isten akaratát,
hogy naponként legalább egyszer csendesedjenek el,
lehetőleg félrevonulva a zavaró körülményektől,
és imádkozzanak.
Ebben is az Úr Jézust akarják követni,
aki gyakran félrevonult a tömegtől imádkozni.
Néha az egész éjszakát imádkozással töltötte el.
Történt azokban a napokban,
hogy kiment a hegyre imádkozni,
és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.
(Lk 6,12)
További ige: Mk 1,35
Imádkozásunkat Isten igéje irányítja,
ezért a csendes órában igét is olvasunk.
Isten szól hozzánk az ige által,
mi pedig beszélünk hozzá az imádság által.
A csendesóra kiváló alkalom arra,
hogy ápoljuk kapcsolatunkat az Úrral.
Az igeolvasást lelki táplálkozásnak,
az imádkozást pedig lelki lélegzetvételnek szokták nevezni.
Ahogy étkezés és lélegzetvétel nélkül nem élhetünk fizikailag,
úgy nem élhetünk lelkileg ige és imádkozás nélkül sem.
A csendesórában általában egy rövidebb igeszakaszt olvasunk,
aminek alapján imádkozunk.
A csendesóra nem feltétlenül egy óráig tart.
Lelki igénytől és a lehetőségektől függően lehet rövidebb vagy hosszabb.
Nem lehet szabályt felállítani a hosszúságára nézve,
de legyen kielégítő a lelkünk számára.
Rendszeres elhanyagolása lelki elsorvadáshoz fog vezetni.
Ám ha gyakoroljuk,
lehetőségünk lesz megtapasztalni Isten jelenlétének átformáló erejét és a Lélek vezetését.
Vegyünk most figyelembe néhány gyakorlati dolgot a személyes áhítat gyakorlásához:
a. Időpont
A csendesórára az életmódunknak legmegfelelőbb időpontot szánjuk.
A napnak azon részében végezzük,
amikor időt tudunk erre szánni,
és amikor teljesen oda tudunk figyelni.
Lehet reggel,
délben vagy este.
Sokak számára a legjobb a reggel,
amikor az ember elméje még friss,
és a lakásban is kevesebb a zavaró körülmény.
A családi,
munkahelyi vagy más program miatt azonban az este is alkalmas lehet az elcsendesedésre.
A csendesóránk időpontja változhat az idők folyamán.
b. Hely
A hely nem meghatározó.
Isten mindig meghallja az imát,
bármilyen helyről szálljon is az hozzá.
A hely nekünk számít,
olyan szempontból,
hogy megfelelő nyugalmat biztosítson az imádkozáshoz.
Erre utalt az Úr Jézus is,
amikor a „belső szobát” említette (Mt 6,6).
Ha életkörülményeink miatt (kicsi és zsúfolt lakás,
zajos család) nehezen tudunk csendes helyet találni az imádkozáshoz,
akkor lehet,
hogy vagy korábban kell kelni,
mint a család többi tagja,
vagy pedig megvárni,
míg a lakás elcsendesedik este,
és akkor tartani áhítatot.
Ha lehetőség van rá,
akkor lakáson kívül is lehet alkalmas helyet keresni a csendesórához.
c. Zavaró körülmények kizárása
Az áhítatot különböző zavaró tényezők nehezíthetik meg.
Ezek a zavaró dolgok jöhetnek kívülről,
a környezetünkből,
vagy belülről,
a lelkünkből,
elménkből.
A kívülről jövő zavaró tényezőket,
amennyiben rajtunk áll,
tartsuk távol.
Kapcsoljuk ki a telefonunkat,
a tévét vagy más hangforrást.
Kérjük a velünk lakó személyeket,
hogy ne zajongjanak.
Vannak olyan dolgok,
amiket nem tudunk kikerülni,
például gyermeksírás,
kintről behallatszó zajok stb.
Ilyenkor legyünk türelmesek,
és próbáljunk az áhítatra összpontosítani,
ne a zavaró dolgokra.
Ha ez nem megy,
akkor keressünk más helyet vagy időpontot a csendesóránkhoz.
Vannak azonban belső zavaró tényezők is.
Ilyen például a nyugtalanságunk vagy zaklatott állapotunk,
és gondolataink csapongása.
Ha bűn miatt vagyunk zaklatottak és nyugtalanok,
valljuk meg bűneinket az Úrnak és „ő hű és igaz,
hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1,9).
Ha mások bosszantottak fel,
akkor bocsássunk meg nekik,
mert ezt mondja az Úr:
„mikor megálltok imádkozni,
bocsássátok meg,
ha valaki ellen valami panaszotok van;
hogy mennyei Atyátok is megbocsássa néktek vétkeiteket” (Mk 11,25).
Ne halasszuk az imádkozást addig,
míg szívünk lecsendesedik,
hanem inkább csendesítsük le szívünket,
hogy imádkozhassunk.
Csapongó gondolatainkat is csillapítsuk le!
Sokszor azzal kísért a Sátán,
hogy mindenféle hiábavaló és ábrándozó gondolatot hoz elénk.
Máskor valami fontos jut az eszünkbe,
amit nem lenne jó,
ha elfelejtenénk.
Ilyenkor jegyezzük le a tennivalókat,
és folytassuk a személyes áhítatot.
2. A röp-ima
A röp-ima az a rövid fohászkodás,
amit az Úrhoz intézünk mindennapi életünk eseményei között,
amikor nem tudunk „leülni” imádkozni,
hosszabban elcsendesedni.
Bármilyen körülmény között lehet imádkozni,
hisz nemcsak szavakkal,
hanem gondolatban is imádkozhatunk.
Imádkozhatunk munka közben,
az utcán járva,
másokkal való beszélgetésünk közben,
autót vezetve stb.
Ezt tette például Nehémiás is egy alkalommal.
Amíg a királlyal beszélt,
szívében imádkozott (Neh 2,4).
Gyakoroljuk a röp-imát is az Úrral való kapcsolatunkban!
Kísértésekben,
nehéz helyzetekben,
tanácstalanságban,
amikor valami vagy valaki eszünkbe jut,
akiért,
vagy amiért imádkozhatunk – gondolatban fohászkodjunk az Úrhoz.
Tehetjük ezt egyszerűen csak azért is,
hogy az Úrral beszélgessünk,
nemcsak akkor,
amikor sürgős segítségre van szükségünk.
A röp-ima nem helyettesítheti a rendszeres csendesórát,
és nem is az helyett gyakoroljuk.
Inkább azt szeretnénk,
hogy minden időben és minden körülmények között imádkozzunk,
és ezzel éljük meg az ige felszólítását,
hogy „szüntelen imádkozzatok!”
(1Thessz 5,17).
A röp-imát gyakorolva folyamatosabbá és élőbbé tehetjük kapcsolatunkat az Úrral.
3. Az igével élés gyakorlata
Isten igéje nélkül nem fejlődünk lelkileg,
mert az Úr épp azért adta nekünk az igét,
hogy „tökéletesek” legyünk:
A teljes Írás Istentől ihletett,
és hasznos a tanításra,
a feddésre,
a megjobbításra,
az igazságban való nevelésre;
hogy tökéletes legyen az Isten embere,
minden jó cselekedetre felkészített.
(2Tim 3,16-17)
Az igével elsősorban a rendszeres csendesóra alkalmával élünk,
amikor egyenlő hangsúlyt kap az ige olvasása és az imádkozás.
Amikor igehirdetéseket,
tanításokat hallhatunk az istentiszteleten,
vagy bibliaórákon veszünk részt,
akkor is az igével élünk.
Ezek az alkalmak nagyon fontosak a lelki életünk számára.
Az igehirdetésben Isten használja azokat a testvéreket,
akiknek lelki ajándékuk van arra,
hogy számunkra és a gyülekezet számára átadják az ő aktuális üzenetét.
A bibliai tanítás által,
ami igehirdetés vagy bibliaóra alkalmával történik,
az Úr felhasználja testvéreinket,
hogy olyan dolgokat tanítsanak nekünk,
vagy olyan gyakorlati alkalmazásra hívják fel a figyelmünket,
amiket mi nem tudunk,
vagy amikre mi nem gondoltuk.
Ezért ne hanyagoljuk el az igehirdetéseken és a bibliaórákon való részvételünket.
Mivel az igével élés ezekben az esetekben a testvéri közösségben történik,
ezért ezek inkább a közösségi lelkigyakorlatokhoz tartoznak.
A csendesórában történő rövid szakaszok olvasása mellett más módon is lehetséges a személyes bibliatanulmányozás,
az igével való élés.
A hívő embernek ezeket is jó gyakorolnia,
ha az igét a szívébe akarja rejteni (Zsolt 119,11).
Lássuk,
melyek ezek.
a. Hosszabb szakaszok folyamatos olvasása
Ilyenkor több fejezetet vagy egy egész könyvet olvasunk el.
Ennek az az előnye,
hogy egy eseményt vagy tanítást teljes összefüggésében láthatunk,
érthetünk.
Sokszor nem értjük meg jól,
vagy félreértjük az igét,
mert nem ismerjük azt a körülményt,
amiben történt,
vagy el volt mondva.
A hosszabb szakaszok olvasása hasonlít ahhoz az élményhez,
amikor egy tájat nem közelről,
hanem egy dombról vagy egy hegy csúcsáról látunk.
Ezt panorámaolvasásnak is nevezzük,
mert arra törekszünk,
hogy a teljes képet lássuk.
Hosszabb szakaszok folyamatos olvasása időigényes ugyan,
de nagyon hasznos.
A hosszabb szakaszok olvasásához tervet készíthetünk magunknak,
vagy mások által készített terveket használhatunk.
Lehet a Bibliát folyamatosan olvasni az elejétől végig,
bizonyos számú fejezetet olvasva naponta.
Lehet egy ószövetségi könyvet és egy újszövetségit felváltva olvasni.
Vagy lehet olyan tervet készíteni,
hogy olvasunk bizonyos számú fejezetet minden nap az Újszövetségből,
és hozzáolvasunk egy-egy zsoltárt.
Eldönthetjük,
hogy az Ószövetségből vagy az Újszövetségből egy-egy könyvet elolvasunk,
amelyiket éppen jobban meg akarjuk ismerni,
vagy amelyiknek az üzenetét szeretnénk jobban megérteni.
Néhány tanács a hosszabb szakaszok olvasásához:
–Légy rendszeres bibliaolvasó,
igyekezz arra,
hogy a Bibliát többször is átolvasd életed folyamán;
–Készíts magadnak egy tervet,
hogy hogyan olvasod:
mely könyveket milyen sorrendben fogod elolvasni;
–Ne hanyagolj el egyetlen könyvet sem;
–Helyezz hangsúlyt az Újszövetség könyveire;
–Lehetőleg naponként olvass;
–Időnként szánj a bibliaolvasásra hosszabb időt,
amikor több fejezetet,
vagy egy egész könyvet elolvasol;
–Olvasáskor készíthetsz széljegyzetet a Bibliádban,
vagy jeleket helyezhetsz el,
hogy később egyes szakaszokat,
igeverseket könnyebben találj meg;
–Tartsd nyilván,
hogy mikor melyik könyvet olvastad el.
Ez segít,
hogy magadnak beoszd az olvasás sorrendjét;
és segít,
hogy ne hanyagolj el egyetlen könyvet sem.
b. Tanulmányozás
Az ige tanulmányozása folyamán arra törekszünk,
hogy az igének a részleteit is megismerjük,
hogy értsük meg,
mit jelent a tanulmányozandó ige a számunkra,
és hogy azt hogyan kell alkalmaznunk az életünkben.
Az igeszolgálatok tárgykörben részletesen is foglalkozunk majd ezzel a kérdéssel,
és meg fogunk ismerkedni az igetanulmányozás egyik módszerével.
Az igetanulmányozást mindenki elvégezheti,
ehhez nem szükséges különleges eszközök beszerzése.
Szükséges egy modern nyelvezetben fordított Biblia,
egy jegyzetfüzet és egy íróeszköz.
A jegyzetfüzetbe a tanulmányozásunk alatt jegyezzünk fel minden észrevételt,
kérdést és választ.
Írjuk le azt is,
hogy az igeszakaszt hogyan fogjuk alkalmazni a mindennapi életünkben.
Amikor az igét tanulmányozzuk,
a következő dolgokat kell tennünk:
–Válasszuk ki a tanulmányozandó igeszakaszt;
–A tanulmányozandó igeszakaszt olvassuk el többször is;
–Ha rendelkezésünkre áll több fordítás,
akkor olvassuk el az igeszakaszt több fordításban is,
és figyeljünk arra,
hogy a különböző fordítások milyen szavakat vagy kifejezéseket használnak.
A különböző szavak,
szóhasználatok legtöbbször együtt adják az illető ige értelmét;
–Nézzük meg,
hogy a tanulmányozandó igeszakasz előtt és után (kontextus) miről van szó.
Ezért többet is kell olvasnunk,
mint csupán a tanulmányozandó szakaszt;
–Alaposan figyeljük meg,
hogy mit jelentenek a mondatok és a szavak;
–A tanulmányozandó igeszakaszt hasonlítsunk össze más igeszakaszokkal,
olyanokkal,
ahol ugyanarról van szó,
esetleg más szemszögből vagy bővebben;
–Tegyünk fel kérdéseket magunknak az igével kapcsolatban.
Minden kérdést,
ami felmerül bennünk,
igyekezzünk megválaszolni azáltal,
hogy jól megfigyeljük az igeszakaszt;
–Az igét igével magyarázzuk,
hisz egy tanítás nem csak egy helyen van megírva a Bibliában.
Hasonló igeszakaszok megkeresésében segítségünkre lehet a lap alján,
vagy a versek után feltüntetett úgynevezett vezetés.
Ezek olyan igei utalások,
amelyek hasonló mondanivalójú igék helyeire utalnak,
vezetnek.
–Gondolkozzunk azon,
hogy a tanulmányozandó igeszakasz tanításait hogyan tudjuk megélni a mindennapi életben.
A fent bemutatott igetanulmányozási módon kívül létezik egy úgynevezett tematikus igetanulmányozás is.
Ezt akkor gyakoroljuk,
amikor egy bizonyos témát szeretnénk tanulmányozni,
és szeretnénk tudni,
hogy a Biblia mit mond róla.
Ilyenkor azokat az igeszakaszokat tanulmányozzuk részletesen,
amelyek az érdekelt témáról szólnak.
c. Elmélkedés
Amikor elmélkedünk,
nem olvasunk gyorsan vagy sokat,
de mélyen elgondolkodunk az olvasottak felett.
A bibliai elmélkedés az,
amikor az igére összpontosítunk,
próbáljuk azt megérteni,
és keresni annak gyakorlati alkalmazását számunkra.
Az elmélkedéshez vegyük figyelembe a következő gyakorlati tanácsokat:
–Az igének egy rövidebb szakaszát,
például egy verset,
egy mondatot,
szót,
vagy a történet egy mozzanatát válasszuk.
–Képzeljük el,
hogy milyen lett volna,
ha mi is ott lettünk volna,
amikor az események történtek,
vagy ha nekünk mondták volna azt,
ami az igében van.
Próbáljuk elképzelni,
mit értettek vagy éreztek az igében megemlített személyek.
–Gondoljunk arra,
hogyan hatna ma az,
ami akkor történt,
vagy amit mondtak.
–Próbáljuk megérteni,
hogy milyen tanítás van az igében,
és hogy az mit jelent ma általában,
és mit jelent személyesen nekünk.
–Gondolkozzunk azon,
hogy kell-e valamilyen változásnak történnie a mi életünkben az illető ige miatt.
Tegyünk fel ilyen kérdéseket:
Mit kell másként tennem?
Hogyan hat az ige üzenete kapcsolataimra?
Van-e az igében bátorítás,
és mire bátorít?
Van-e az igében feddés?
–Gondolkodjunk el azon,
hogy mit mond az ige Istenről,
és arról,
amit cselekszik ebben a világban!
Imádjuk Istent szeretetéért,
kegyelméért,
igazságosságáért és nagyságáért!
–Beszéljünk azokról a dolgokról Istennel,
amik eszünkbe jutottak az elmélkedés idején!
Jó gyakorlat az,
ha imádkozunk egy gondolattal kapcsolatban,
mielőtt tovább mennénk egy másikra.
Így az elmélkedésünk valóságos társalgás lesz Istennel.
 
Ismétlő kérdések
  • Sorold fel azokat a személyes lelkigyakorlatokat, amikről ebben a leckében szó volt!
  • Hogyan segít a csendesóra a lelki fejlődésünkben?
  • Mit tanultál a csendesóra helyével és idejével kapcsolatban?
  • Hogyan kell kizárni a zavaró tényezőket a csendesóra alatt?
  • Hogyan és mikor gyakoroljuk a röp-imát?
  • Az igével való élés melyik három formájáról beszéltünk?
  • Mit kell tennünk, amikor az igét tanulmányozzuk?
  • Milyen gyakorlati tanácsokat kell megfontolnunk, amikor elmélkedünk az ige fölött?
  • Feladatok
    1. Jegyezd meg Bibliádban a leckében idézett igeverseket! Gyakorold a megkeresésüket, amíg könnyen megtalálod őket!
    2. Tanuld meg a 2Tim 3,16-17 igeszakaszt kívülről!
    3. Gyakorold a fenti három lelkigyakorlatot a következő héten! Légy kész tapasztalataidat megosztani testvéreiddel!
    4. Készíts magadnak egy tervet hosszabb igeszakaszok olvasására, vagy az egész Biblia elolvasására!