Vissza a tartalomjegyzékhez
 
III. A megszentelődés útján
‏‏
A keresztyén élet egyik fő jellemzője a szentség.
Láttuk egy korábbi leckében,
hogy Jézus Krisztus arra hívott el minket,
hogy szent életet éljünk.
Újjászületésünk egy egyszeri esemény,
de következményei egész életünkre,
sőt örök életünkre is kihatnak.
Megtérésünkkel Isten szentjei lettünk,
ami azt jelenti,
hogy Isten céljaira és az Istennel való életre lettünk elkülönítve.
Ugyanakkor megkezdődik egy átalakulási folyamat is az életünkben,
ami majd a mennyben éri el beteljesedését.
A Bibliában találkozunk olyan kijelentésekkel,
hogy már Isten szentjei vagyunk,
de gyakran olvashatunk olyan felhívásokat is,
hogy legyünk szentek.
… hanem – mivel ő,
a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban,
úgy,
amint meg van írva:
„Szentek legyetek,
mert én szent vagyok.”
(1Pt 1,15-16)
További igék: 3Móz 20,7; Róm 6,19
Az Úrnak ezt a parancsát nagyon komolyan kell vennünk,
és a szentségre való törekvésnek egész életünket jellemeznie kell.
Amint az Úr Jézust követjük,
megszentelődésünket folyton szem előtt kell tartanunk.
Őt követni,
szolgálni,
igazán tanítvánnyá válni valójában azt jelenti,
hogy szent életet élünk.
Ennek a tanfolyamnak minden egyes leckéje arról szól,
hogy hogyan szentelődhetünk meg életünk különböző területein.
Az alábbiakban a következőkről lesz szó:
–Mi a szentség
–A szent élet megvalósulása
–Akadályok a szent élet útjában
–A szentségre törekvés fontossága
1. Mi a szentség
A szentség gondolata,
különböző szavakkal kifejezve,
több százszor van megemlítve a Bibliában.
A „szent” szó a Biblia eredeti nyelveiben azt jelenti,
hogy „elszakadt”,
„elkülönült”,
„félretett”.
Hogy számunkra valójában mit jelent szentnek lenni,
megtudhatjuk,
ha figyelembe vesszük,
hogy Isten maga szent.
Hogy Isten szent,
az két dolgot jelent.
Először is azt,
hogy ő minden létezőtől különbözik:
ő örök,
ő nem teremtmény;
egészen más,
azaz elkülönült minden teremtett dologtól és lénytől.
Isten szentségének második vonatkozása az ő tökéletes erkölcsi tisztaságára utal,
el van különülve minden bűntől,
és mindentől,
ami bűn és bűnös.
Ennek alapján a szentségnek számunkra is két vonatkozása van:
a) elkülönülünk a világtól,
elszakadunk a Sátántól,
és Istenhez tartozunk,
az övé vagyunk;
és b) megtisztulunk mindentől,
ami bűn és bűnös,
hogy erkölcsileg tiszták legyünk;
hogy Isten akarata szerint viselkedjünk és éljünk.
Az első az Istennel és világgal kapcsolatos helyzetünkkel van összefüggésben:
megtérésünk pillanatában Isten már szentnek nyilvánít minket;
a második pedig egy belső lelki tisztulási és elváltozási folyamat,
ami egész életünk alatt tart.
A szentség első vonatkozása arról szól,
hogy kik vagyunk és kihez tartozunk,
a második pedig arról,
hogy milyenek vagyunk és kihez hasonlítunk.
A szentség fogalmát és gyakorlatát megveti a világ,
de néha a hívők számára is idegen.
Egyesek elérhetetlennek tartják,
mások pedig azt gondolják,
hogy azok,
akik erről beszélnek,
képmutatók vagy vallási fanatikusok.
A Krisztuskövető ember viszont szereti a szentséget,
és törekszik rá,
hisz teljesen tiszta akar lenni minden bűntől,
és Jézus Krisztusra akar hasonlítani,
aki emberként tökéletesen megvalósította a szentséget,
és példát is adott nekünk ebben.
a. Szentség, mint pozíció
Ebben az értelemben szentnek lenni azt jelenti,
hogy el vagyunk szakadva (különülve) a világtól,
a Sátántól,
és Istenhez tartozunk.
Szentek lettünk megtérésünk és újjászületésünk pillanatában,
amikor a régi életmódunktól elfordultunk,
amikor „elszakadtunk a jelenvaló gonosz világtól” (Gal 1,4),
és amikor megszabadultunk a sötétség hatalmából,
és az Úr átvitt minket szeretett Fiának országába (Kol 1,13).
Ettől kezdve nem a világ fiaihoz,
hanem Isten gyermekeihez tartozunk,
Krisztus gyülekezetéhez,
mert a Szentlélek bemerített bennünket Krisztus Testébe.
Erről a kezdeti szentségről így szól az ige:
Pedig ilyenek voltak közületek némelyek:
de megmosattatok,
megszentelődtetek,
és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.
(1Kor 6,11)
Ez a megszentelődés egy egyszeri esemény,
ami az újjászületésünk eredménye,
és nem a mi emberi erőfeszítésünk következménye,
hisz,
ahogy a fenti igeversben is látjuk,
„Jézus nevében” és a „Szentlélek által” történik.
Ebben az értelemben Isten minden gyermeke szent,
Isten számára elkülönített.
További igék: ApCsel 9,13.32; Róm 1,7; 15,25-26; 1Kor 1,2; Fil 1,1
A szentség,
mint Krisztusban nyert új pozíciónk,
nagy felelősséget ró ránk.
Tudatosítanunk kell magunkban,
hogy nem a magunkéi vagyunk,
mert átadtuk életünket Jézus Krisztusnak.
A világi kívánságoknak komolyan ellen kell állnunk,
mert már nem a világhoz tartozunk,
hanem Istenhez,
ezért az odafelvalókat keressük,
és nem a földieket.
Életünket nem a saját kívánságaink és terveink szerint éljük,
hanem az Úr szolgálatára adjuk oda.
b. Szentség, mint állapot és életmód
A szentség másik oldala az állapotunkkal és életmódunkkal áll összefüggésben,
és folyamatosan bontakozik ki életünk folyamán.
Ezért folyamatos,
vagy kibontakozó szentségnek is nevezhetnénk.
Ez által Krisztus követője mind jobban elhatárolódik és megtisztul az egyes bűnöktől,
és a gondolkodása,
hozzáállása,
cselekedetei és jelleme átalakul.
Ahogy Péter apostol mondja,
növekszik „a kegyelemben és a mi Urunk,
üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Pt 3,18),
és amint Pál apostol figyelmeztet,
törekszik,
hogy „félelemmel és rettegéssel munkálja üdvösségét” (Fil 2,12).
A megszentelődésnek eme folyamatában mind jobban Istenhez fog hasonlítani valóságos igazságban és szentségben (Ef 4,22-24).
A szent élet megértésében segít,
ha szemügyre veszünk néhány olyan igehelyet,
amely a szentségről,
mint állapotról,
és mint életmódról szól.
Az erkölcstelen,
tisztátalan élet kerülése.
A Biblia kihangsúlyozza,
hogy a Krisztuskövetőknek erkölcsileg tiszta embereknek kell lenniük.
A nemi vágy és a nemi élet jó,
hisz Isten teremtette az embert ezekkel a vágyakkal,
de ezeket az ige szerint kell megélni,
azaz teljesen egymásnak elkötelezett házasfelek között:
Az az Isten akarata,
hogy megszentelődjetek:
hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,
hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével,
nem a kívánság szenvedélyével,
mint a pogányok,
akik nem ismerik az Istent;
és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék,
és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben.
Mert bosszút áll az Úr mindezekért,
ahogyan már előbb megmondtuk nektek,
és bizonyságot is tettünk róla.
Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten,
hanem megszentelődésre.
(1Thessz 4:3-7)
A gonosz vágyak elkerülése.
Amikor bűnben éltünk,
mindenféle gonosz kívánságok határozták meg az életünket.
Megtérésünkkel ezeket a vágyakat megtagadtuk,
és az Úr akarata szerint kívánunk élni.
Mint engedelmes gyermekek,
ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz,
amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek,
hanem – mivel ő,
a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban,
úgy,
amint meg van írva:
„Szentek legyetek,
mert én szent vagyok.”
(1Pt 1,14-16)
A test cselekedeteinek megtagadása.
Pál apostol a bűnös természetből fakadó cselekedeteket a test (óember) cselekedeteinek nevezi.
Hogy megszentelődhessünk,
megtagadjuk,
és nem cselekedjük ezeket a bűnöket.
A test cselekedetei azonban nyilvánvalók,
mégpedig ezek:
házasságtörés,
paráznaság,
tisztátalanság,
bujálkodás,
bálványimádás,
varázslás,
ellenségeskedés,
viszálykodás,
féltékenység,
harag,
önzés,
széthúzás,
pártoskodás;
irigység,
gyilkosság,
részegeskedés,
tobzódás és ezekhez hasonlók.
Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam,
akik ilyeneket cselekszenek,
nem öröklik Isten országát… Akik pedig Krisztus Jézuséi,
a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.
(Gal 5,19-21.24)
A Lélek gyümölcsének termése.
A test cselekedeteivel ellentétben áll a Lélek gyümölcse,
ami a Szentlélek segítsége által létrejövő hozzáállás,
és cselekedetek sorozata.
Krisztus követője erre törekszik.
A Lélek gyümölcse pedig:
szeretet,
öröm,
békesség,
türelem,
szívesség,
jóság,
hűség,
szelídség,
önmegtartóztatás.
Az ilyenek ellen nincs törvény.
(Gal 5,22-23)
Isten igéje szerinti élet.
Hogy milyen hozzáállás,
gondolat,
beszéd,
cselekedet helyes és szent Isten előtt,
azt a Szentírásból tudjuk meg.
Az ige tartalmazza azokat az elvárásokat és előírásokat,
amiket Isten támaszt velünk szemben.
Ha tudni akarjuk,
hogy mi a szent és mi nem,
akkor meg kell ismernünk Isten igéjét.
Az alábbiakban egy listát találunk a szent cselekedetekkel és szent életmóddal kapcsolatban.
A szeretet ne legyen képmutató.
Iszonyodjatok a gonosztól,
ragaszkodjatok a jóhoz,
a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek,
a tiszteletadásban egymást megelőzők,
a szolgálatkészségben fáradhatatlanok,
a lélekben buzgók:
az Úrnak szolgáljatok.
A reménységben örvendezzetek,
a nyomorúságban legyetek kitartók,
az imádkozásban állhatatosak.
A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben,
gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Áldjátok azokat,
akik üldöznek titeket;
áldjátok,
és ne átkozzátok.
Örüljetek az örülőkkel,
sírjatok a sírókkal.
Egymással egyetértésben legyetek,
ne legyetek nagyratörők,
hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat.
Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.
Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.
Arra legyen gondotok,
ami minden ember szemében jó.
Ha lehetséges,
amennyire tőletek telik,
éljetek minden emberrel békességben.
Ne álljatok bosszút önmagatokért,
szeretteim,
hanem adjatok helyet az ő haragjának,
mert meg van írva:
„Enyém a bosszúállás,
én megfizetek” – így szól az Úr.
Sőt,
„ha éhezik ellenséged,
adj ennie,
ha szomjazik,
adj innia;
mert ha ezt teszed,
parazsat gyűjtesz a fejére.”
Ne győzzön le téged a rossz,
hanem te győzd le a rosszat a jóval.
(Róm 12,9-21)
A szentség valójában Isten jellemének,
természetének a tükröződése a mi gyarló életünkben.
Milyen nagy megtiszteltetés szentnek lenni!
2. A szent élet megvalósulása
Isten igéjében gyakran találunk felszólítást arra,
hogy legyünk szentek;
hogy legyünk tökéletesek,
mint a mi mennyei Atyánk (Mt 4,48),
és hogy „növekedjünk a kegyelemben” (2Pt 3,18).
Sok ezekhez hasonló felszólítást is találunk:
„ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben” (Róm 6,12),
vagy „engedelmeskedjetek azért az Istennek,
de álljatok ellene az ördögnek” (Jak 4,7).
Ha ezek meg vannak parancsolva nekünk,
azt jelenti,
hogy nekünk kötelességünk ezeket követni,
de azt is,
hogy lehetséges megvalósítanunk ezeket.
Hisz Isten semmi olyat nem parancsol,
amit nekünk lehetetlen lenne teljesíteni.
a. A Szentlélek szerepe
Ha ránk is helyezi a megszentelődésünk iránti felelősséget,
Isten nem hagy bennünket magunkra,
hogy a bűntől meggyengült képességeinkre támaszkodva próbáljunk jobbá válni.
Személyesen segít nekünk a Szentlélek által.
A Szentlélek legfontosabb szolgálata – ahogy ezt neve is mutatja – hogy minket szentté tegyen.
Fentebb már láttuk,
hogy a bennünk lakó Lélek gyümölcsöt terem bennünk,
ami valójában Istennek tetsző cselekedetek sorozata.
A Szentlélek megújító munkája az újjászületéssel kezdődik,
amikor is szabaddá tesz bennünket a bűntől,
és képessé tesz arra,
hogy Isten akarata szerint éljünk.
Újjászületésünkkor „Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett” minket a Szentlélek,
hogy képesek legyünk szent életet élni.
Ekkor a szívünkbe költözik a Lélek,
hogy megerősítse akaratunkat,
és adjon nekünk megfelelő lelki erőt ahhoz,
hogy az ige tanítása szerint éljünk.
b. Harc az ó- és új ember között
A megszentelődésünk nem történik minden akadály és nehézség nélkül.
A szentségre törekvő hívő embernek sok belső konfliktust és kísértést kell legyőznie,
amikor a megszentelődés útjára lép.
Az óemberünk,
vagyis testi,
bűnös vágyaink ellentétben vannak az új emberünkkel,
a jóra,
szentségre és Isten akaratának teljesítése utáni vágyunkkal.
Mivel úgy az óemberünk,
mint az új emberünk hozzánk tartozik,
időnként azt tapasztaljuk,
hogy szeretjük ugyan azt,
ami szent és jó,
de vágyunk a rosszra,
a bűnre is.
Ez a kettős érzés az újjászületett ember megtapasztalása,
hisz az új ember az újjászületéskor létrejön,
de a régi még nem halt el.
Az alábbi igékben Pál is erről a belső harcáról beszél.
Megemlíti Isten törvényét,
ami az Isten összes elvárása vele szemben,
és amit szeret is.
Ugyanakkor észreveszi,
hogy lelkében működik egy másik erő is,
amit ő a bűn tagjaiban lévő törvényének nevez.
Hogy az ellentétes vágyak eme harcában az új ember győzzön,
ehhez Jézus Krisztus segítségére van szüksége.
Hiszen nem azt teszem,
amit akarok:
a jót,
hanem azt cselekszem,
amit nem akarok:
a rosszat.
Ha pedig azt teszem,
amit nem akarok,
akkor már nem én teszem,
hanem a bennem lakó bűn.
Azt a törvényt találom tehát magamban,
hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,
de tagjaimban egy másik törvényt látok,
amely harcol az értelmem törvénye ellen,
és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
Én nyomorult ember!
Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Hála az Istennek,
a mi Urunk Jézus Krisztus!
(Róm 7,19-25)
A harc,
ami megtérésünk után dúl bennünk a régi és az új között,
ha időnként nehéz és elkeseredett is,
mégsem reménytelen.
Jézus Krisztusban és a Szentlélek erejében bízva legyőzhetjük a bennünk lévő bűnös kívánságokat.
Pál apostol,
miután belső harcáról a Római levél 7.
fejezetében írt a fent idézettek szerint,
a 8.
fejezetben így folytatja:
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen,
akik a Krisztus Jézusban vannak,
mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
(Róm 8,1-2)
Lelki harcunk szempontjából a fenti igék azt jelentik,
hogy erőteljesen ragaszkodunk ahhoz,
hogy Jézus Krisztus megszabadított bennünket a bűntől,
és hogy a Szentlélek erejével le tudjuk győzni a bűnt.
c. Gyakorlati lépések a szentség útján járáshoz
Gyakorlati szinten az óemberünkkel való harcban megtapasztaljuk a Szentlélek erejét,
ha követjük a megszentelődés nyolclépéses útját.
A következő lépésekről van szó:
Informálás:
Ismerd meg a Szentírásból,
hogy miben áll az igazi keresztyén élet,
mi a bűn,
és hogy jelenleg milyen állapotban vagy.
„Szenteld meg őket az igazsággal:
a te igéd igazság” (Jn 17,17).
Tudatosság:
Az ige tanítása alapján tudatosítsd magadban,
hogy a Szentlélek benned lakozik,
és azt,
hogy miért is lakik benned.
„Nem tudjátok,
hogy ti Isten temploma vagytok,
és az Isten Lelke bennetek lakik?
Mert az Isten temploma szent,
és ez a templom ti vagytok(1Kor 3,16-17).
Imádkozás:
Őszintén és buzgón imádkozz azért,
hogy Isten szentelje meg az életedet.
Imádkozz azért,
hogy a Szentlélek utáltasson meg veled minden bűnt és bűnös dolgot (Péld 8,13),
hogy tudj növekedni keresztyén életedben és a jócselekedetekben.
„Én is azt mondom nektek:
kérjetek,
és adatik,
keressetek,
és találtok,
zörgessetek,
és megnyittatik nektek.
Mert mindaz,
aki kér,
kap;
aki keres,
talál;
és aki zörget,
annak megnyittatik.
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni,
mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak,
akik kérik tőle?”
(Lk 11,9-10.13)
Vágyakozás:
Vágyakozz őszintén arra,
hogy minden bűntől szabad legyél,
és hogy szent életet tudj élni.
Imádkozz ezért naponta,
és gondolj arra,
hogy a Szentlélek benned lakik,
hogy ezt a vágyat kifejlessze.
„Mert Isten az,
aki munkálja bennetek mind az akarást,
mind a cselekvést,
az ő tetszésének megfelelően” (Fil 2,3).
Átadás:
Add át magad a Lélek vezetésének és erejének,
beismerve saját gyengeségedet.
Mondj le arról,
hogy saját erődben bízz.
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten,
hanem az erő,
a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7).
„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön.
Mert amiért imádkoznunk kell,
nem tudjuk úgy kérni,
ahogyan kell,
de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26).
Bizalom:
Higgy és bízz abban,
hogy Isten Lelke megadja a szükséges erőt ahhoz,
hogy szent életet élhess.
„Ne félj,
mert én veled vagyok,
ne csüggedj,
mert én vagyok Istened!
Megerősítlek,
meg is segítlek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41,10).
„Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint,
hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által” (Ef 3,16).
Cselekvés:
A Szentlélektől megtelve és tanítva,
határozott akarattal tedd azt,
ami helyes.
„De mindezt valóban tegyétek is,
mert tudjátok az időt,
hogy itt van már az óra,
amikor fel kell ébrednetek az álomból.
Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség,
mint amikor hívőkké lettünk.
Az éjszaka múlik,
a nappal pedig már egészen közel van.
Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit,
és öltsük fel a világosság fegyvereit” (Róm 13,11-12).
Hálaadás:
Köszönd meg Istennek a lelki erő ajándékát,
add neki a dicsőséget minden egyes győzelemért a bűn felett.
„De hála legyen Istennek,
aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket,
és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt” (2Kor 2,14).
„Mindenre van erőm a Krisztusban,
aki megerősít engem” (Fil 4,13).
3. Akadályok a szent élet útjában
A szentség megvalósulását hívő életünkben több tényező gátolhatja,
ilyenek a félelem,
a ragaszkodás bűneinkhez,
az óemberi természetünk uralomra jutása bennünk stb.
Van néhány félreértés is a lelki élet természetével kapcsolatban,
amit el kell oszlatnunk.
Ha nem tisztázzuk ezeket,
szintén akadályt képeznek megszentelődésünkben:
a. Saját erőnkből akarunk harcolni bűneink ellen
Miután az igéből megértettük,
hogy felelősek vagyunk azért,
hogy Istennek tetsző életet éljünk,
erős elhatározással,
de a magunk erejéből akarunk küzdeni újra és újra felmerülő bűneink ellen.
Hogy a hívő élet látszatát megtartsuk,
kísértést érezhetünk arra,
hogy önerőből próbáljunk győzni a bűn felett,
hogy mások lássák,
milyen jó hívők vagyunk.
Azonban csak akkor leszünk képesek hatékonyan fellépni a bűnnel szemben,
ha azt látjuk,
hogy bűneink Istent magát sértik,
hogy minden bűn az ő törvényét szegi meg,
az ő tekintélyét és uralmát veszi semmibe.
Fontos,
hogy a bűn ellen helyes indítékból küzdjünk.
Ebben a helyzetben az a megoldás,
hogy nem a bűn elleni harcra,
hanem az Isten iránti engedelmességre és szeretetre összpontosítsunk.
Szeressük az ő igéjét,
tartsuk szépnek és jónak akaratát,
és annak teljesítését örömnek,
nem tehernek.
Ha arra összpontosítjuk erőnket,
hogy Istennek engedelmesek legyünk,
és szeressük őt,
hogy vele közösségben éljünk,
akkor megtapasztaljuk a bűn fölötti győzelem örömét is.
b. Helytelenül értelmezzük azt, hogy mit jelent „hitben élni”
A Galata 2,20-ban ezt olvassuk:
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve:
többé tehát nem én élek,
hanem Krisztus él bennem;
azt az életet pedig,
amit most testben élek,
az Isten Fiában való hitben élem,
aki szeretett engem,
és önmagát adta értem.”
Helytelen azt gondolni,
hogy a hitben való élet nekünk semmilyen erőfeszítésünkbe nem kerül.
Szembe kell néznünk azzal a valósággal,
hogy személyes felelősségünk van a bűn elhagyásával és a szentségben járásunkkal kapcsolatban.
Az igében nagyon sok felszólítást találunk a szent életre,
és arra,
hogy ne vétkezzünk.
Ezek nem lennének felszólító módban,
ha megtartásuk nem függene tőlünk is.
Isten Lelke segítségével minden bűnt és bűnös szokást el tudunk hagyni,
ha akarjuk.
Szentségünk gyökere és eredete a Krisztus Jézusba vetett hitünk,
de személyes lelki életünk gyakorlata is szükséges ennek megvalósítására.
c. Egyes bűnöket nem veszünk komolyan
Isten előtt nincs különbség a bűnök között.
Minden bűn veszélyezteti kapcsolatunkat Istennel,
de nem minden bűnnek egyforma az emberekre gyakorolt hatása.
Sokszor talán öntudatlanul is,
de felosztjuk a bűneinket elfogadhatatlan és elfogadott bűnökre.
Egyes bűnöket megmagyarázunk és elfogadhatóvá teszünk a körülmények függvényében.
Ha valaki megbánt,
akkor jogos az ellenszenvünk,
ha nem engedelmeskedik a gyermekünk,
jogos az idegeskedésünk és kiabálásunk – mondhatjuk magunknak.
Késznek kell lennünk a bűnt bűnnek nevezni,
nem azért,
mert az kicsi vagy nagy,
hanem azért,
mert Isten igéje azt mondja,
hogy bűn,
és mert a Szentlélek is erről tesz bizonyságot.
A kettős mércét a bűnökkel szemben nem fogja megengedni Isten azok számára,
akik követni akarják az Úr Jézus Krisztust.
4. A szentségre törekvés fontossága
A szent élet nem egy választható opció,
egy ráadás a hívő életben.
A szentség egy feltétlenül szükséges dolog.
Ezt tanítja az ige:
„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre,
amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid 12,14);
és „tisztátalanok pedig nem jutnak be oda,
sem olyanok,
akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek” (Jel 21,27).
Az ige világosan tanítja,
hogy üdvösségünket nem érdemeink alapján kapjuk.
A legjobb tetteink is elégtelenek arra Isten előtt,
hogy üdvözüljünk.
… amint meg van írva:
„Nincsen igaz ember egy sem,
nincsen,
aki értse,
nincsen,
aki keresse Istent.
Mind elhajlottak,
valamennyien megromlottak,
és nincsen,
aki jót tegyen,
nincs egyetlen egy sem.
(Róm 3,10-12)
További ige: Ézs 64,5-6
Ha tetteink alapján nem is,
de hit által mégis üdvözülhetünk:
Tudjuk,
hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg,
hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által.
Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk,
hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit,
és nem a törvény cselekvése által,
mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.
(Gal 2,16)
Hit által üdvözülni azt jelenti,
hogy elfogadjuk,
amit Jézus Krisztus értünk tett,
megtérünk hozzá,
és átadjuk magunkat neki.
Tehát hit által,
nem a magunk érdeme miatt lettünk igazakká és szentekké,
de utána folyamatosan törekednünk kell arra,
hogy szent életet éljünk.
a. Törekednünk kell a szentségre
Az ige tehát felszólít minket,
hogy vegyük komolyan a személyes,
gyakorlatban megélt szent életet.
Amikor megtérésünkkor vesszük a Szentlelket,
annak egyik feladata az,
hogy életünket megszentelje,
hisz ő a „szentség Lelke” (Róm 1,4).
A Galata levélben a Lélek gyümölcsének bemutatása is arra utal,
hogy a szentséget Isten Lelke hozza létre (termi) bennünk.
Az igazi megtérés magával hozza a megszentelődés utáni vágyakozást.
Ez annak a szeretetnek a következménye,
amit Isten iránt érzünk,
mert megváltotta az életünket.
Ezért hálából mi is hasonlítani akarunk hozzá,
és szívesen engedelmeskedünk igéjének.
Nem állíthatjuk valakiről (és magunkról sem),
hogy megtért,
ha nem szenteli magát oda Istennek.
Az odaszánás növekedni fog,
de fontos,
hogy az újjászületés pillanatában már jelen legyen minden hívő életében.
Megváltásunk magában foglalja nemcsak bűneink bocsánatát,
hanem a bűn erejétől való szabadulásunkat is.
Üdvösségünk célja,
hogy szentek és feddhetetlenek legyünk Isten előtt (Ef 1,4).
Ha a hívő ember megmarad a bűnben,
az annyit jelent,
mint megtagadni üdvössége célját.
A szentség nem feltétele az üdvösségnek,
hisz ez cselekedetek általi megigazulás lenne,
hanem része annak az üdvösségnek,
amit kizárólag a Krisztusban vetett hitben nyerhetünk el.
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,
és arra nevel minket,
hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat,
józanul,
igazságosan,
és kegyesen éljünk a világban,
mivel várjuk a mi boldog reménységünket,
a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk,
Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését,
aki önmagát adta értünk,
hogy megváltson minket minden gonoszságtól,
és megtisztítson minket a maga népévé,
amely jó cselekedetre törekszik.
(Tit 2,11-14)
b. A szentség következményei
A szent életnek különböző áldott következményei vannak a hívő ember életében:
A szentség Istennel való közösségünknek a feltétele.
Figyeljük Dávid bizonyságtételét:
Uram,
ki lehet sátradnak vendége,
ki tartózkodhat szent hegyeden?
Az,
aki feddhetetlenül él,
törekszik az igazságra,
és szíve szerint igazat szól;
nyelvével nem rágalmaz,
nem tesz rosszat felebarátjával,
és nem hoz gyalázatot rokonára.
(Zsolt 15,1-3)
További ige: Zsolt 66,18
Ha megmaradunk valamely bűnben,
és nem törekszünk a szentségre,
megszakad az Úrral a kapcsolatunk.
Isten nem igényeli,
hogy mindenben tökéletesek legyünk,
mielőtt vele közösségben lépnénk,
de elvárja,
hogy azután vegyük komolyan a bűnt;
bánkódjunk felette ahelyett,
hogy megpróbálnánk azokat igazolni,
és magunkat mentegetni.
Lelki jólét.
Isten fegyelmezi azokat a gyermekeit,
akik megmaradnak bűneikben:
„Akit szeret az Úr,
azt megfenyíti,
és megostoroz mindenkit,
akit fiává fogad” (Zsidók 12,6).
Kitartani az engedetlenségben annyit jelent,
mint még több fegyelmezést követelni.
Ha szentségben járunk,
elkerüljük az Úr fegyelmezését.
Amikor Isten Lelke rámutat bűneinkre,
meg kell vallanunk azokat,
és az ő erejével ki kell irtanunk az életünkből.
Áldott szolgálat.
Isten szolgálata szent,
és csak szent emberek végezhetik.
Tisztátalan eszközt Isten nem használ.
Erre utal az alábbi ige is:
Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől,
megbecsült,
megszentelt edény lesz,
az Úrnak is hasznos,
és minden jó cselekedetre alkalmas.
(2Tim 2,21)
Az Úr szolgálatához szükségünk van a Szentlélek erejére,
bölcsességére.
Mivel a Szentlélek a szentség Lelke,
nem lesz velünk,
ha nem élünk szent életet.
Szolgálatunk csupán emberi tevékenységgé alacsonyodik le.
Üdvbizonyosság.
Itt nem elsősorban érzelmekről van szó,
hanem arról,
hogy a szent élet bizonyítja,
hogy üdvösségünk van.
Akinek az élete nem terem szent gyümölcsöket,
annak üdvösségében joggal lehet kételkedni.
Az Úr Jézus ezt mondta:
Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt,
rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.
Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt,
azt kivágják,
és tűzre vetik.
Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.
(Mt 7,18-20)
Nem azok fognak a mennybe jutni,
akik vallják,
hogy ismerik Krisztust,
hanem azok,
akik szent életet élnek:
Nem mindenki megy be a mennyek országába,
aki ezt mondja nekem:
Uram,
Uram,
hanem csak az,
aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nekem ama napon:
Uram,
Uram,
nem a te nevedben prófétáltunk-e,
nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket,
és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?
És akkor kijelentem nekik:
Sohasem ismertelek titeket,
távozzatok tőlem,
ti gonosztevők!
(Mt 7,21-23)
Törekedjünk tehát arra,
hogy szent életet éljünk!
 
Ismétlő kérdések
  • Mit jelent a szentség?
  • Mit jelent a szentség, mint pozíció, és mint állapot és életmód?
  • Sorolj fel néhányat azok közül az igék közül, amelyek a szent élet különböző oldalait mutatják be!
  • Mi a Szentlélek szerepe a megszentelődésünkben?
  • Hogyan befolyásolja az óember és új ember közötti harc a megszentelődésünk folyamatát?
  • Melyek azok a gyakorlati lépések, amelyek segítenek minket a megszentelődés útján járni?
  • Sorold fel a megszentelődésünk néhány akadályát!
  • Miért kell törekednünk a szent életre, ha már megtérésünkkor szentnek nyilvánít minket Isten?
  • Milyen áldott következményei vannak a szentségnek a lelki életünk számára?
  • Feladatok
    1. A lecke átolvasása közben jegyezd meg Bibliádban az idézett igeverseket. Gyakorold a megkeresésüket, amíg könnyen megtalálod őket!
    2. Tanuld meg kívülről a Tit 2,11-14 igeszakaszt!
    3. Vizsgáld meg életedet, és elmélkedj az felett: hogy állsz a megszentelődés területén! Milyen harcaid, problémáid és győzelmeid vannak? Hogy megy nálad ez a folyamat, és milyen akadályokkal kell szembenézned? Légy kész testvéri közösségben megosztani elmélkedésed eredményét!