XIII. A keresztyén házasélet bibliai alapjai
A házasélet nagyon fontos helyet foglal el keresztyén életünkben.
Isten szerezte a házasságot,
amikor azt mondta,
hogy nem jó az embernek egyedül lennie,
és teremtett neki hozzáillő társat (1Móz 2,18).
A házasság egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolata,
amit nem szabad az embernek felbontania (Mt 19,6).
A férfi és a nő kiegészítő segítőtársai egymásnak.
Fizikai és lelki felépítésük különbözik,
ezért ketten alkotnak egy egészet,
ketten alkotnak egy embert.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására,
Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket.
(1Móz 1,27)
A világban a házasság fogalma és gyakorlata nagyon eltér Isten eredeti tervétől.
A hívő emberek azonban nem a világi házasságmintát követik,
ahol a vágyaknak és az uralkodási szándéknak van elsődleges szerepe,
hanem Isten elgondolását.
Fontos ismernünk a Biblia tanítását a házasságról,
de még fontosabb azt Isten akarata szerint megélnünk.
Ha valaki helyesen él a házasságban,
az a lelki életére is nagy hatással van.
Ezért a tanítványságunkhoz szorosan kötődik házaséletünk is.
Ebben a leckében a keresztyén házassággal kapcsolatban a következő dolgokat fogjuk megvizsgálni:
–A házasság célja és alapja
–A házasfelek szerepe
–Házassági hűség
1. A házasság célja és alapja
A házasság a legszorosabb kapcsolat,
amit Isten hozott létre az emberek között,
ami a legalapvetőbb közösség,
amire az embernek szüksége van.
Az ember közösségre van teremtve,
és ez a közösség Isten felé és az emberek felé is megnyilvánul.
Az emberek felé való közösség legalapvetőbb körét,
a családot,
a férfi és a nő,
valamint a gyermekek alkotják.
Ebből a legalapvetőbb közösségből építkeznek a nagyobb közösségek,
mint például a lakóközösség,
gyülekezet,
nép,
emberiség.
A nagyobb közösségek akkor egészségesek,
ha a család közössége is egészséges.
a. A házasság célja
Amikor Isten létrehozta a házasságot azzal,
hogy az első férfinak nőt teremtett,
majd parancsot adott a kapcsolatukra nézve,
meghatározta a házasság célját is.
Ezt az alábbi igeversekben találjuk kijelentve:
Megteremtette Isten az embert a maga képmására,
Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket.
Isten megáldotta őket,
és ezt mondta nekik Isten:
Szaporodjatok,
sokasodjatok,
töltsétek be és hódítsátok meg a földet… Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
ragaszkodik feleségéhez,
és lesznek egy testté.
(1Móz 1,27-28; 2,24)
Ezekben az igékben azt látjuk,
hogy Isten azért hozta létre a házasságot,
hogy az ember szükségleteit a társa betöltse,
és hogy az élet továbbterjedjen a szaporodás által.
A házasfelek szeretete és egymás iránti elkötelezettsége egy lelki szimbólum is,
ami Krisztusnak és népének kapcsolatát vetíti előre.
Szükségletek betöltése
Amikor az Úr megteremtette a férfit,
látta,
hogy társra van szüksége.
Ezt mondta:
„Nem jó az embernek egyedül lenni,
alkotok hozzáillő társat” (1Móz 2,18).
Ez a társ Éva lett,
Ádám felesége.
A hozzáillő társ kifejezés valójában azt jelenti:
a kiegészítő másik fél.
A férfi és a nő a házasságban kiegészítik egymást,
kipótolják egymást,
és betöltik egymás szükségleteit.
Egyszóval szükségük van egymásra.
Pál apostol ezt az egymásra utaltságot így fejezte ki:
„az Úrban nincs asszony férfi nélkül,
sem férfi asszony nélkül” (1Kor 1,11).
A szükségletek betöltése kölcsönös kell,
hogy legyen.
A férj nem gondolhatja önző módon,
hogy csak a feleségnek kell az ő szükségleteit betöltenie,
és a feleség sem akarhatja,
hogy a férje csak az ő szükségleteivel törődjön.
Az élet nehézségeiben kölcsönösen oda kell figyelniük egymásra,
és segíteniük kell egymást.
Az élet továbbvitele és szaporodás
Isten úgy tervezte és parancsolta,
hogy az emberek szaporodjanak és sokasodjanak,
töltsék be,
hódítsák meg a földet (1Móz 1,28),
vagyis,
hogy a férjnek és a feleségnek legyenek gyermekeik,
és így maradjon fenn az emberi faj.
A gyermekek létrejöttéhez egy férfi és egy nő intim fizikai együttléte szükséges,
szeretetben.
A szeretet azonban nemcsak a gyermekek megszületéséhez,
hanem a felnövekedéséhez és a neveléséhez is szükséges.
A gyermekek úgy tudnak egészségesen fejlődni,
ha a családban szeretet van:
a házastársak szeretik egymást,
és szeretik gyermekeiket is.
Egyes kivételes esetekben a házaspárnak nem lehet gyermeke.
Az ő házasságuk így is teljes értékű.
Az ilyeneknek más módon kell Istent szolgálniuk,
nem gyermekek nevelése által.
A gyermek jutalom és ajándék Isten részéről,
és nem kell magától értetődőnek venni,
hogy gyermekek születnek.
Akiknél azonban nincs fizikai akadálya annak,
hogy gyermekük legyen,
azoknak örömmel kell fogadni Istentől a gyermekáldást.
Lelki szimbólum
A házasság és a család az a közeg,
ahol a szeretet és az egymás javára élés legkülönlegesebben megnyilvánul.
Ebben a világban a szeretetnek legnagyobb mértékben a férj és feleség,
valamint gyermekeik között kell megmutatkoznia.
Az igazi szeretet mindent megtesz azért,
hogy a másik fél javára legyen.
A házasságban a férj és feleség közötti kapcsolat,
az ige szerint,
hasonlít Krisztus és az egyház közötti kapcsolatra.
A férjnek olyan önzetlenül kell szeretnie a feleségét,
és annyira a javára kell élnie,
ahogy Krisztus is szereti az egyházat,
és annak javát munkálja.
A feleségnek pedig úgy kell szeretnie a férjét,
és engedelmeskednie neki,
mint ahogy az egyház is engedelmeskedik Krisztusnak.
...
amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak,
úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.
Férfiak!
Úgy szeressétek feleségeteket,
ahogyan Krisztus is szerette az egyházat,
és önmagát adta érte.
(Ef 5,24-25)
A hívő emberek nagy megtiszteltetésnek tartják,
hogy házastársukhoz való viszonyulásukkal a Krisztus és egyháza közötti kapcsolatot tudják jelképezni.
Ezért a férj őszintén törekszik arra,
hogy úgy szeresse feleségét,
ahogy Krisztus is az egyházat,
a feleség is igyekszik arra,
hogy úgy engedelmeskedjen férje tekintélyének,
mint ahogy az egyház engedelmeskedik Vőlegényének,
Krisztusnak.
Ahol ilyen lelkülettel és hozzáállással vannak egymáshoz a házasfelek,
ott boldog házasságot és boldog gyermekeket találunk.
b. A házasság alapja
A házasság alapját a már fentebb idézett igeversben találjuk:
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
ragaszkodik feleségéhez,
és lesznek egy testté.
(1Móz 2,24)
Isten terve a férfival és a nővel az volt,
hogy elhagyják szüleiket,
közösen alakítsanak ki egy családi egységet,
ragaszkodjanak egymáshoz,
és elválaszthatatlan egységben éljenek.
Nézzük meg ezeket a dolgokat egyenként!
„Elhagyja apját és anyját”
Ez a kifejezés azt jelenti,
hogy számukra most már a házastárssal való kapcsolat lesz a legfontosabb emberi kapcsolat.
Sem család,
sem barátok,
sem munkatársak,
semmi sem lehet fontosabb a házasságban élőknek az egymás közti kapcsolatnál.
Ez nagyon keménynek tűnik,
de csak ilyen feltételek mellett lesz egészséges a házastársak kapcsolata és a családi életük.
Fontos látnunk azt,
hogy az „elhagyja apját és anyját” kifejezés mit nem jelent.
Nem jelenti azt,
hogy:
–Nem szeretnénk a szüleinket.
Őket mindig tisztelnünk kell,
amint a Tízparancsolatban is olvassuk (2Móz 20,12).
Amikor a gyermek kicsi és fiatal,
a szülők iránti szeretetet engedelmességben mutatja meg,
amikor pedig már felnőtt lesz,
akkor az irántuk való tiszteletben.
–Elhagynánk és elhanyagolnánk a szüleinket.
Tartani kell velük a kapcsolatot,
és jó viszonyban kell lennünk velük.
Ahogy öregszenek és gyengülnek,
úgy a gondozásukat is fel kell vállalnunk.
–Megtagadnánk azokat az értékeket és tanításokat,
amiket tőlük kaptunk.
Amikor a fiú megnősül,
vagy a lány férjhez megy,
nem felejti el,
amit szüleitől tanult,
és nem fordít hátat annak az életbölcsességnek,
mit tőlük kapott.
Sőt hálás marad értük egész életében.
A Példabeszédek könyvében sok ehhez hasonló igeverset találunk:
„Őrizd meg,
fiam,
apád parancsát,
és ne hagyd el anyád tanítását!”
(Péld 6,20).
–Mindenképpen otthagynánk őket,
és elköltöznénk tőlük.
A legtöbb esetben ez a helyes dolog,
mert akkor válnak a fiatalok függetlenekké és érettekké,
ha külön háztartást vezetnek.
De amikor ez nem megvalósítható,
vagy a szülőknek van szükségük a fiatalokra,
akkor továbbra is egy háztartásban élhetnek,
amíg erre szükség van.
A házasfeleknek tehát minden emberi kapcsolatnál fontosabb az egymással való kapcsolatuk.
Fontosabb,
mint a barátok,
a munka,
a munkatársak,
a gyülekezeti tevékenységek,
és minden egyéb.
Hát akkor mit jelent?
A szülők elhagyása a következőket jelenti:
–Kapcsolati változást.
Eddig a szülők tekintélye és vezetése alatt voltak,
de a házasságkötéssel a fiatalok családja egyenrangú lesz a szüleik családjával.
A különbség csak annyi,
hogy a szülők idősebbek,
és több élettapasztalattal rendelkeznek.
A fiataloknak most már saját felelősségük a családjuk működtetése.
–Döntéshozói változást.
A kapcsolati változás magával hozza a döntéshozás megváltozását is.
Házasságkötés előtt a lány az apja tekintélye alá volt vetve,
ezután pedig a férjének tartozik engedelmességgel.
Ugyanígy a férjnek is fel kell vállalnia a felelősséget családjáért,
és késznek kell lennie komoly döntéseket hozni.
Ezután a szülők csak tanácsokat adnak,
nem parancsolnak,
ha pedig nincs parancs,
akkor nem beszélhetünk engedetlenségről sem.
A házastárs véleménye és kívánsága elsőbbséget élvez a szülők véleményével szemben.
–Érzelmi változást.
A házasfelek ezután elsősorban egymást fogják szeretni,
és egymásnak fognak örülni.
Ezt a szülőknek meg kell érteniük,
és nem kell,
hogy rosszul essen nekik.
Csendben lépjenek egy lépést hátra,
és engedjék,
hogy a fiatalok örüljenek egymásnak.
Egyes szülőknek ez nehézséget jelent,
és nem veszik jónéven,
hogy gyermekük most már máshoz ragaszkodik jobban.
–Pénzügyi változást.
Amikor két fiatal összeházasodik,
abban a pillanatban fel kell vállalniuk a pénzügyi felelősséget családjuk iránt.
Nem kell arra várniuk,
hogy a szüleik tartsák el őket,
hanem maguknak kell gondoskodniuk egymásról és gyermekeikről.
Ha a szülők akarják segíteni őket,
szívesen elfogadják,
de ez nem vezethet anyagi függőséghez.
–Háztartási változást.
Az ifjú párnak legyen külön háztartása.
Ha lehet,
ne lakjanak egyik szülővel sem,
ha pedig ez nem kivitelezhető,
akkor legyen egy külön lakrészük (szobájuk),
és vezessenek külön háztartást (konyhát,
vásárlást,
költekezést stb.)
„Ragaszkodik feleségéhez”
Ez egységet,
közösséget,
összetartozást jelent.
A kifejezés eredeti értelme:
összeragasztás.
A ragaszkodik feleségéhez – kifejezés azt jelenti,
hogy a házasfelek szétválaszthatatlanul össze vannak kötve a szeretet kötelékében.
Ezt a szeretetben való „összeragasztást” csak az Úrtól jövő szeretettel tudjuk igazán megvalósítani.
Az emberek zavarban vannak azzal kapcsolatban,
hogy mi a szeretet.
A szeretetet nem szabad összetéveszteni a (szexuális) vágyakkal.
Minden egészséges emberben felkelhetnek a vágyak,
amikor egy ellentétes nemű személlyel találkozik,
különösen,
ha az az ember szép,
csinos,
jó megjelenésű és vonzó.
Az effajta vágyak a testünkben lévő hormonok (vegyi anyagok,
amelyek testünk működését szabályozzák) jelenlétének tudhatók be.
Valójában ilyenkor a másik személy teste után vágyakozunk,
nem pedig az egész személy után.
Ilyen vágyakkal nemcsak az ember,
de az állatok is rendelkeznek.
A szeretetről legszebben az 1Kor 13.
fejezetében találunk leírást.
Itt világosan látjuk,
hogy a szeretet nem csak érzés,
hanem határozott döntésből fakadó cselekedet,
viselkedés:
A szeretet türelmes,
jóságos;
a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan,
nem keresi a maga hasznát,
nem gerjed haragra,
nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak,
de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez,
mindent hisz,
mindent remél,
mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
(1Kor 13,4-8)
A szeretet tehát egy döntés,
hogy valakinek jót akarunk és jót teszünk.
A szeretet egy személyes,
jól átgondolt elhatározás,
és nem a vágyak fergetegében és hatása alatt érzett állapot.
A szeretet egy önzetlen és tettekben megnyilvánuló döntés,
hogy valakinek jót teszünk,
nem azért,
mert megérdemli,
hanem mert mi az ő javát akarjuk.
„Lesznek ketten egy testté”
Ez a kifejezés utal a szexuális egyesülésre,
ugyanakkor többre is.
Kifejezi azt a szoros és felbonthatatlan egységet,
ami a házasfelek között van.
Ennek az egységnek van három területe:
lelki egység,
érzelmi egység és testi egység.
A lelki egység arra irányul,
hogy a házasfeleknek nemcsak külön van kapcsolatuk Istennel,
hanem együtt is.
Az egymással való kapcsolatuk az Úrral való kapcsolatból ered,
mert Isten rendelte őket egymásnak.
Közös életüket összefogja az Úr,
és a házaspár,
majd az egész család,
az Urat szolgálja.
A házasfelek egyek az Úrban,
aki,
mint egy harmadik fél,
még szorosabbá,
és tartóssá teszi kapcsolatukat.
Erre utal a Prédikátor könyve is,
ahol azt olvassuk,
hogy jó dolga van kettőnek,
de a „hármas fonál”,
ami Istent jelképezi,
nem szakad el könnyen:
Jobban boldogul kettő,
mint egy:
fáradozásuknak szép eredménye van.
Mert ha elesnek,
az egyik ember fölemeli a társát.
De jaj az egyedülállónak,
mert ha elesik,
nem emeli föl senki.
Éppígy,
ha ketten fekszenek egymás mellett,
megmelegszenek;
de aki egyedül van,
hogyan melegedhetne meg?
Ha az egyiket megtámadják,
ketten állnak ellent.
A hármas fonál nem szakad el egyhamar.
(Préd 4,9-12)
A házasfelek között érzelmi egység is van.
Érzik és tudják,
hogy összetartoznak,
ha nincsenek is mindig együtt.
Az érzelmi egységet azonban az együtt töltött idő erősíti meg,
teszi tartóssá.
Ezért nagy hangsúlyt kell fektetni az együttlétekre és az őszinte beszélgetésekre.
Az érzelmi egységben a házasfelek kölcsönösen elfogadják egymást olyannak,
amilyenek,
és nem hasonlítgatják társukat másokhoz.
Az egység azonban nem jelent egyformaságot:
a köztük lévő különbségek kölcsönösen kiegészítik egymást,
és lehetőséget adnak mindkét félnek a lelki és jellembeli fejlődésre.
A testi egység kifejezése a szexuális együttlét,
ami az örömszerzés különleges módja,
és az újabb élet megjelenésének lehetősége.
A testi egyesülés Isten akarata szerint csak a házasság keretein belül élhető meg.
Ha testi egyesülésről beszélünk is,
fontos figyelembe vennünk,
hogy ez az egyesülés nem csupán két test,
hanem két személy egyesülése,
ami a kölcsönös tisztelet,
előzékeny szeretet,
és az egymás iránti odaadás légkörében valósul meg.
2. A házasfelek szerepe
Isten meghatározta a házasfelek szerepét a házasságban a nemek tulajdonságainak függvényében,
azért,
hogy a házasság jól működjön.
A házasfelek akkor élnek harmonikus szeretetben,
ha mindketten betöltik Istentől rendelt szerepüket.
A bűn bejött a világba,
és az,
amit Isten jónak teremtett,
elromlott,
a házassággal kapcsolatban is.
A kölcsönös szeretet és harmónia helyett a házastársak harcba kerültek egymással,
ahogy az Úr ezt megmondta:
„...
vágyakozol férjed után,
ő pedig uralkodni fog rajtad” (1Móz 3:16).
A férjek és a feleségek között már nem az a kapcsolat van,
amire teremtettek,
és az Úrtól kapott szerepüket sem fogadják el.
A férjek,
ahelyett,
hogy szeretetben és alázattal felvállalnák a fej–szerepet,
uralkodnak a feleségük fölött,
vagy nem törődnek a jólétével.
A feleségek is,
ahelyett,
hogy önként és örömmel engedelmeskednének,
a férjük fölé akarnak kerekedni,
vagy pedig keserű szívvel szolgalelkűvé válnak.
A világban a feje tetejére állt a férfi és nő közötti kapcsolat,
és ahelyett,
amit Isten tervezett,
a következőket figyelhetjük meg (Pálhegyi Ferenc):
–Törekszenek elmosni a férfi és a nő közti különbségeket.
–A férfi és a nő függetlenedni akar egymástól.
–Jogokat követelnek egymással szemben,
de nem törődnek a felelősségükkel.
–El akarják hitetni a nőkkel,
hogy Isten korlátozni akarja őket,
és nem azt akarja,
hogy boldogok legyenek,
és megóvni őket a veszélytől.
A hívő házasfelek azonban törekszenek arra,
hogy Isten eredeti terve valósuljon meg a házasságukban,
és elfogadják a Biblia tanítását a házasfelek szerepével kapcsolatban.
Ezt így foglalhatnánk össze:
–A férfi és a nő egymással egyenlő értékűek.
Péter apostol azt mondja,
hogy a nők és a férfiak „örököstársak az élet kegyelmében” (1Pt 3,7).
–A férj és feleség kölcsönösen egymásra van utalva,
és függ egymástól:
„Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében” – mondja Pál apostol a házasfeleknek (Ef 5,21).
–A házasságban a feleknek jól meghatározott szerepe van:
„minden férfinak feje a Krisztus,
az asszony feje a férfi” (1Kor 11,3).
Nézzük meg most ezeket a szerepeket külön-külön:
a. A férj szerepe
A férfi szerepe a házasságban,
hogy fej legyen.
… az asszony feje a férfi (1Kor11,3),
…a férfi feje a feleségének,
ahogyan Krisztus is feje az egyháznak… (Ef 5,23)
A férfi csak akkor tudja betölteni ezt a szerepet,
ha elfogadja,
hogy neki a feje Krisztus,
ahogy az ige mondja:
„Minden férfinak feje a Krisztus...”
(1Kor 11,3),
vagyis,
hogy élete minden területén Krisztus akarata szerint éljen,
és az ő szellemében cselekedjen,
jelen esetben úgy viszonyuljon feleségéhez és családjához.
Ez a kijelentés,
hogy „minden férfinak feje a Krisztus” különlegessé teszi azt a kijelentést,
hogy „az asszony feje a férfi”,
hisz amilyen módon feje Krisztus a férfinek,
olyan módon kell,
hogy feje legyen a férj a feleségnek.
A fej szerepét felvállani nem könnyű,
de az Úr segítségével lehetséges.
A férj fej–szerepe az alábbiakban nyilvánul meg:
Vezetés szolgálata
Ezt mondja az ige:
„...
a férfi feje a feleségnek,
ahogyan Krisztus is feje az egyháznak...”
(Ef 5:23).
A vezetés szolgálata az a felelősség,
amit a férjnek fel kell vállalnia.
Ezt a felelősséget Istentől kapta,
és neki felel ennek megvalósításáért.
Vezetni azt jelenti,
hogy a férj Isten igéje alapján és krisztusi lelkülettel meghatározza a család számára azt a lelki irányt,
amerre haladnak,
és ő felel a család érdekében hozott döntésekért.
Ezt a felelősségét a férjnek nagy komolysággal kell végeznie.
Két véglet figyelhető meg ezen a területen.
Ha a férj nem törődik felelősségével,
akkor nem vállalja a vezetés szolgálatát,
mert az kényelmetlen számára.
Ebben a helyzetben a feleség kénytelen belépni a helyébe.
Ezzel azonban nem lesz jobb a helyzet,
mert a férfi Isten előtt továbbra is felelős,
a feleség pedig összeroppanhat a számára túl nagy teher alatt.
Az is megtörténhet,
hogy a férfi erőszakos,
és úgy hoz egyoldalú döntéseket,
hogy azt nem beszéli meg a feleségével.
Ez megalázó a feleség számára,
és sok feszültség forrásává is válik.
Önfeláldozó szeretet
„Férfiak!
Úgy szeressétek feleségeteket,
ahogyan Krisztus is szerette az egyházat,
és önmagát adta érte” (Ef 5:25) – olvassuk.
Az igazi szeretet nemcsak akkor szeret,
ha valaki megérdemli,
hanem akkor is,
ha nem érdemelné meg.
Krisztus is így szeret minket.
Péter apostol így ír:
Ti férfiak is,
megértően éljetek együtt feleségetekkel,
mint a gyengébb féllel,
adjátok meg nekik a tiszteletet,
mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében,
hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba (1Pt 3,7).
Az önfeláldozó szeretethez tartozik a feltétlen elfogadás is.
Krisztus is elfogadja a népét,
annak sok hibája és bűne ellenére,
és arra törekszik,
hogy megtisztítsa.
Nem kell megérdemelnünk a szeretetét.
A férj sem várhatja el,
hogy felesége tökéletes legyen.
Nem kell azt gondolnia,
hogy csak akkor szereti majd,
ha megérdemli,
és ha nem tesz olyan dolgokat,
ami neki nem tetszik.
Elfogadja olyannak,
amilyen,
és úgy szereti,
amilyen.
Az önfeláldozás a szeretetben azt jelenti,
hogy a férj a felesége javát a sajátja elé helyezi,
megtagadja magát,
lemond kényelméről,
vágyairól a társa javára.
Az ilyen szeretet tettekben nyilvánul meg,
és sem a hangulatunk,
sem az érzéseink nem befolyásolják.
Az ilyen szeretet a férj határozott és visszavonhatatlan döntése.
Gondoskodás és odaszánás
Az ige arra tanít,
hogy a férjek úgy szeressék feleségüket,
ahogy a saját testüket:
Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket,
mint a saját testüket.
Aki szereti a feleségét,
az önmagát szereti.
Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte,
hanem táplálja és gondozza,
ahogyan Krisztus is az egyházat,
minthogy tagjai vagyunk testének.
(Ef 5:28-30)
A testünk gondozásával sok időt töltünk,
és arra nagy gondot fordítunk.
Ugyanígy a férjnek időt kell szentelnie arra,
hogy feleségét szeresse és gondozza.
A férj feladata,
hogy anyagiakban is gondoskodjon feleségéről és családjáról.
A gondoskodás és odaszánás fontos területe a lelki növekedés is.
A férj elősegítheti felesége lelki növekedését jó példájával,
és a közös imádkozás kezdeményezésével.
Feleségét bátorítsa jó cselekedetekre és lelki szolgálatra.
Akik a fej–szerepet abban látják,
hogy joguk van rendelkezni és parancsokat osztogatni,
és joguk van arra,
hogy kiszolgálják őket,
azok nem értették meg sem a Biblia tanítását,
sem Krisztus példáját.
A feleséget szeretni és fejnek lenni nem valami jog,
hanem felelősség.
A teher és a felelősség nagy,
de az eredmények is nagyszerűek a házaspár életében.
b. A feleség szerepe
A feleség szerepét az alábbi igék írják le:
„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek,
mint az Úrnak…” (Ef 5:22) „Ti asszonyok,
engedelmeskedjetek férjeteknek,
ahogy illik az Úrban…” (Kol 3,18)
Az engedelmesség ebben az igeversben azt jelenti,
hogy a férje tekintélyének alávetett.
Az engedelmesség valójában mind a két fél kötelessége,
hisz Pál ezzel kezdi a házastársak szerepének bemutatását:
„Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében” (Ef 5,21).
Ez természetesen nem azt jelenti,
hogy a házasfelek parancsolgassanak egymásnak,
hanem azt,
hogy vegyék fontolóra egymás véleményét,
és tiszteljék egymást.
Azonban tovább az apostol arról ír,
hogy a feleségek vessék alá magukat a férjük tekintélyének,
amit Krisztustól kaptak,
és amit krisztusi módon gyakorolnak.
A feleség engedelmessége az alábbiakban nyilvánul meg:
A férj tekintélyének elfogadása
Fentebb láttuk,
hogy a férj szerepe az,
hogy a család vezetője legyen,
és ő felel a család érdekében hozott döntésekért.
Az ige szerint a feleségnek úgy kell engedelmeskednie a férjének,
ahogy az egyház is engedelmeskedik Krisztusnak.
Az egyház mindenben engedelmeskedik,
mert tudja,
hogy Krisztus szereti az egyházat,
és életét adta érte.
A feleség is aláveti magát a férje tekintélyének,
mert a férje szereti őt önfeláldozó szeretettel,
és gondoskodik róla.
Tudja,
hogy férje is alávetette magát a Krisztus tekintélyének.
A feleség nem dolgozik a férje ellen,
hanem támogatja kezdeményezéseiben.
Vigyáz arra,
hogy ne legyen bosszantó vagy sértődős.
Nem verseng a férjével,
mert mindketten egy irányba haladnak,
és ugyanazt akarják.
A feleség,
mivel tudja,
hogy a döntések miatti felelősség a férjét terheli,
megnyugodhat az Úrban,
és érezheti az Úr védelmét.
A bölcs feleség elmondja véleményét a férjének,
de ráhagyja a döntést.
Nehéz helyzete van annak a feleségnek,
aki hívő,
de a férje nem követi az Úr Jézust.
Ebben az esetben a feleségnek nem kell elfogadnia a férje lelki irányítását,
de aláveti magát férje irányításának a családi élet menetével kapcsolatban.
A férj tekintélyét Krisztustól kapja,
ezért úgy kellene vezetnie,
ahogy Krisztus vezet.
A feleségnek is úgy kellene engedelmeskednie,
mintha Krisztusnak engedelmeskedne.
Ha viszont a férj nem Krisztusé,
akkor nem tud krisztusi módon vezetni.
Az ilyen férjnek is engedelmeskedik a hívő feleség a földi élet dolgaival kapcsolatban,
de a lelkiekben Krisztusra tekint.
Nem mentegetheti bűneit azzal,
hogy nem hívő férjének engedelmeskedett.
A férj szeretete és tisztelete
„...
az idős asszonyok...
neveljék józanságra a fiatal asszonyokat,
hogy ezek is szeressék a férjüket.”
(Tit 2:3-4) „...
az asszony pedig tisztelje a férjét…”(Ef 5,33)
Nemcsak a férjnek kell szeretnie a feleségét,
hanem a feleségnek is a férjét.
Itt is csak arról az önzetlen szeretetről lehet szó,
amiről a férj esetében,
vagyis a szeretetet feltétel nélkül,
a férje szeretetétől függetlenül kell gyakorolnia.
A feleség,
akárcsak a férj,
törekszik arra,
hogy betöltse a társa szükségeit,
mindent megadjon a férjének,
amire annak szüksége van.
Ha a feleség tiszteli a férjét,
akkor ő könnyebben el tudja végezni a vezetés és gondoskodás szolgálatát.
A tisztelet azt jelenti,
hogy a feleség különös módon odafigyel férjére,
méltányolja tetteit és hozzáállását,
biztatja és támogatja.
Bele tud illeszkedni,
és el tudja fogadni azt az életformát,
amit a férje hivatása és munkahelyi beosztása megkíván.
Ha a feleség lelkében az engedelmesség,
tisztelet és szeretet uralkodik a férje iránt,
azzal megkönnyíti a férje dolgát,
hogy önfeláldozó szeretettel tudjon az ő érdekeiért élni.
Így pedig elősegíti azt,
hogy Isten akarata szerinti férjjé válhasson.
Ha a férj nehézségeken megy keresztül,
a feleség mellette van,
hogy bátorítsa.
Segít neki Istenre figyelni.
Nem hagyja cserben,
és nem neveti ki,
ha tévedett és bajba került.
Bármilyen helyzetben kerülne is a férje,
tiszteli és felnéz rá.
3. Házastársi hűség
Ha a férj úgy szereti feleségét,
ahogy Krisztus az egyházat,
és a feleség úgy engedelmeskedik férjének,
ahogyan az egyház Krisztusnak,
ez azt jelenti,
hogy mindvégig hűek lesznek egymáshoz.
Az ige világosan beszél arról,
hogy a házasság egész életre szól,
és hogy ez olyan szeretetkapcsolat a férj és feleség között,
amiben nincs egy harmadik félnek helye.
A házastársi hűség azt jelenti,
hogy a férj és a feleség egy életre el van kötelezve egymásnak,
megtartják magukat együtt és külön-külön a szexuális bűnöktől,
és együtt élnek,
amíg életük tart.
a. Elkötelezettség
Az elkötelezettség a házasságkötéssel kezdődik,
amikor a leendő házasfelek lemondanak arról,
hogy egyedül,
csak maguknak éljenek,
és elhatározzák,
hogy összekötik életüket egymással.
A céljuk,
vágyaik közösek,
és közösen valósítják meg azokat.
Együtt küzdenek az élet próbáiban,
és együtt szolgálják az Urat.
Az elkötelezettség megmutatkozik az élet folyamán.
Lehet,
találkoznak majd szebb,
csinosabb,
ügyesebb,
megértőbb,
hívőbb emberrel,
akivel élhetnének,
de kitartanak társuk mellett,
akit választottak.
Ez az elkötelezettség.
Az elkötelezettség azt is jelenti,
hogy kötelességüknek érzik,
hogy a társuk,
majd a gyermekeik javára éljenek.
A hivatásuk,
a munkájuk,
szórakozásuk mind háttérbe szorul,
mert elkötelezték magukat a társuknak.
A házastársak szívében mindig a társuk van első helyen,
senki meg nem előzheti őt figyelemben,
érzelmekben,
törődésben és vonzódásban.
b. Tisztaság
A hűség megmutatkozik az erkölcsi tisztaságban is.
A házasfeleknek csak egymással lehet szexuális kapcsolata.
A paráznaságot elítéli Isten igéje.
A Tízparancsolatban ezt olvassuk:
„Ne paráználkodj!”
(2Móz 20,14).
A bűn komolyságára való tekintettel a mózesi törvény halállal fenyegette meg az elkövetőket:
„Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik,
a felebarátja feleségével paráználkodik,
halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő” (3Móz 20,10).
Az ószövetségi próféták is elítélték a paráznaságot:
„Bujaságodat,
vihogásodat,
fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn.
Jaj neked,
Jeruzsálem!
Nem akarsz megtisztulni.
Mikor lesz ennek vége?!”
(Jer 13,27).
Az Úr Jézus nemcsak az elkövetett tettet minősítette bűnnek,
hanem a szív vágyát és indulatát is:
Hallottátok,
hogy megmondatott:
Ne paráználkodj!
Én pedig azt mondom nektek:
aki kívánsággal tekint egy asszonyra,
már paráznaságot követett el vele szívében.
Ha a jobb szemed visz bűnre,
vájd ki,
és dobd el magadtól,
mert jobb neked,
ha egy vész el tagjaid közül,
mintha egész tested vettetik a gyehennára.
(Mt 5,27-29)
Az erkölcsi tisztaság tehát nemcsak azt jelenti,
hogy valaki nem követ el paráznaságot,
hanem azt is,
hogy a házastársak tisztán tartják gondolataikat és vágyaikat.
Gondolatban sem követnek el hűtlenséget,
és nem vágynak arra,
hogy valaki mással legyenek intim kapcsolatban a házastársukon kívül.
c. Elválás és újraházasodás
Mivel az Úr a házaséletet úgy tervezte,
hogy egy egész életen keresztül tartson,
ezért megtiltja az elválást.
Már az Ószövetségben azt mondta a próféta:
„Gyűlölöm azt,
aki elválik feleségétől – mondja az Úr,
Izráel Istene –,
mert erőszak tapad ruhájára – mondja a Seregek Ura.
Vigyázzatok magatokra,
ne legyetek hűtlenek!”
(Mal 2,16).
Az Úr Jézus pedig így tanított az elválásról:
Megmondatott ez is:
Aki elbocsátja feleségét,
adjon neki válólevelet.
Én pedig azt mondom nektek,
hogy aki elbocsátja feleségét,
paráznaság esetét kivéve,
az házasságtörővé teszi őt,
és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül,
az házasságtörést követ el.
(Mt 5,31-32)
Az Úr Jézus idejében voltak zsidók,
akik minden komoly ok nélkül elbocsátották a feleségüket.
Megkívántak egy másik nőt,
ezért elküldték társukat,
és mást vettek el.
Az ilyenekre az Úr Jézus az mondta,
hogy házasságtörést követnek el az elválással,
és akit elbocsátanak,
azt is házasságtörővé teszik.
Amikor Jézustól megkérdezték,
hogy miért nem lehet elválni,
hisz Mózes megengedte,
ha elváló levelet állítanak ki a nő számára,
azt tanította:
Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,
mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.
Ezért elhagyja az ember apját és anyját,
és lesznek ketten egy testté,
úgyhogy ők többé már nem két test,
hanem egy.
Amit tehát az Isten egybekötött,
ember el ne válassza.
(Mk 10,5-9)
A házasságban felmerülő problémák megoldására a hívő emberek nem az elválást választják,
hanem a szeretetben gyakorolt türelmet.
Az esetleges nézeteltérések rámutatnak arra,
hogy úgy a férjnek,
mint a feleségnek jobban oda kell szánnia az életét az Úr Jézus Krisztusnak,
és őszintébben kell törekednie a szent életre.
(A házasságról szóló leckék kidolgozásánál egyes gondolatokat engedéllyel átvettem Timotei Rusu,
Familia creștină,
c.
könyvéből)
Ismétlő kérdések
Feladatok házasoknak
- Gondolkozz el azon, hogyan valósult meg, hogy élitek meg házastársaddal az „elhagyja apját és anyját” igét?
- Hallgasd meg a házastársaddal együtt az előadásról szóló felvételt, és beszéljétek meg a hallottakat!
- Kérd meg házastársadat, hogy töltse ki veled kapcsolatban az alábbi táblázatot! Majd beszéljétek meg, hogy miben kellene változtatni!
| Az alábbiakban látom leginkább, hogy szeret a társam | Az alábbiakban látom legkevésbé, hogy szeret a társam |
| ............... | ................. |
| ............... | ................. |
| ............... | ................. |
Feladatok nemházasoknak
- Gondolkozz el azon, hogy kész vagy-e majd jövendő házasságodban alkalmazni az „elhagyja apját és anyját” igét a tanultak szerint?
- Tanulj meg különbséget tenni a szeretet és a hormonok okozta vágyak között!