Vissza a tartalomjegyzékhez
 
XVI. Krisztus követője a társadalmi életben
Miután megtértünk,
az Úr nem vesz magához,
hanem itthagy ezen a földön,
hogy tovább éljünk.
A megváltás szempontjából már elnyertük a jogunkat,
hogy belépjünk az öröklétbe,
de az Úrnak további terve van még velünk idelent.
Ő széppé tudja tenni a földi életünket,
és amint vele élünk a Szentlélek által,
meg tudja gyógyítani azokat a sebeket,
amiket a bűn okozott,
és helyre tudja hozni azt,
amit a Sátán lerombolt (1Jn 3,8).
Ezen a földön akarja felépíteni egyházát,
és megszentelni az övéit.
Ez a világ,
jóllehet tele van bűnnel és fájdalommal,
mégis nagyon alkalmas arra,
hogy az Úr Jézus az övéit megszentelje,
és lelkületüket,
jellemüket az ő hasonlatosságára átalakítsa:
Szeretteim,
most Isten gyermekei vagyunk,
de még nem lett nyilvánvaló,
hogy mivé leszünk.
Tudjuk,
hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz,
hasonlóvá leszünk hozzá,
és olyannak fogjuk őt látni,
amilyen valójában.
(1Jn 3,2)
További ige: Kol 3,10.
Krisztus követője,
jóllehet a világban él,
de nem a világ szerint kell élnie,
hanem az Úr akarata szerint:
… ne igazodjatok e világhoz,
hanem változzatok meg értelmetek megújulásával,
hogy megítélhessétek:
mi az Isten akarata,
mi az,
ami jó,
ami neki tetsző és tökéletes.
(Róm 12,2)
Egy másik ok arra,
hogy az Úr Jézus meghagy minket a világban,
az a mi részvételünk a világ evangelizálásában.
Azokat,
akik még nem ismerik az Úr Jézust,
hozzá kell vezetnünk,
és tanítványokká kell tennünk.
Ezt a munkát az Úr a tanítványai által akarja elvégezni,
és nem másként.
A misszióparancsot maga az Úr Jézus adta nekünk:
Jézus hozzájuk lépett,
és így szólt:
„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Menjetek el tehát,
tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket az Atyának,
a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
tanítva őket,
hogy megtartsák mindazt,
amit én parancsoltam nektek;
és íme,
én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
(Mt 28,18-20)
Nem mindegy tehát,
hogy az Úr Jézus tanítványa hogyan él ebben a világban.
Törekednünk kell a szent életre (Tit 2,12),
viselkedésünkkel és bizonyságtételünkkel segítenünk kell az embereknek,
hogy megtérjenek és üdvözüljenek.
A világban való létünkkel kapcsolatban a következő témákra térünk ki ebben a leckében:
–Só és világosság a világban
–A hívő család társadalmi szerepe
–A hívő ember és szomszédai
–A hívő ember a munkahelyén
–Gyermekeink az iskolában
–A hívő ember és a politika
1. Só és világosság a világban
Az Úr Jézus azt akarja,
hogy követői a világban éljenek,
de olyan életvitelük legyen,
ami az Istent dicsőíti,
és az egész emberi társadalom javát szolgálja.
Az övéi által is meg akarja mutatni a bűnös emberek iránti szeretetét.
Ti vagytok a föld sója.
Ha pedig a só megízetlenül,
mivel lehetne ízét visszaadni?
Semmire sem való már,
csak arra,
hogy kidobják,
és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága.
Nem rejthető el a hegyen épült város.
A lámpást sem azért gyújtják meg,
hogy a véka alá,
hanem hogy a lámpatartóra tegyék,
és akkor világít mindenkinek a házban.
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt,
hogy lássák jó cselekedeteiteket,
és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
(Mt 5,13-16)
a. Ott kell lennünk, és nem kivonulnunk
A fent idézett ige alapján elmondhatjuk,
hogy a hívő emberek olyanok,
mint a ,
és mint a világosság.
A arra utal,
hogy szét vagyunk szórva a világban.
Ott vagyunk,
igyekszünk jobbá tenni az emberi társadalmat,
akárcsak a só az ételben.
A világosság pedig arra utal,
hogy bár a világban vagyunk,
mégsem vagyunk elvegyülve vele,
hanem életmódunkban és gondolkodásunkban el vagyunk különülve,
ahogy a világosság is elválik a sötétségtől.
Vannak olyan keresztyének,
akik úgy gondolják,
hogy akkor tudnak Istennek igazán szolgálni,
magukat a bűntől megtartani,
ha kivonulnak a világból olyan helyre,
ahol csak ők maguk vannak,
vagy esetleg csak egy hívő csoport.
Jézus azonban azt akarja,
hogy megmaradjunk a világban,
de ne éljünk bűnös életet.
Így imádkozott az Atyához:
„Nem azt kérem,
hogy vedd ki őket a világból,
hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15).
További igék: Mt 13, 24-30.
b. A kultúránk bűnös vonásai
Kultúrának nevezzük azt a szociális közeget,
amiben élünk.
Ide tartozik az emberek életmódja,
gondolkodása,
szokásai,
az a mód,
ahogyan az emberek viszonyulnak egymáshoz,
ahogy dolgoznak,
ahogy szórakoznak,
ahogy megőrzik környezetüket,
ahogyan rendben tartják azt stb.
A kultúrában vannak olyan dolgok,
amelyek jók,
és vannak olyanok,
amelyek bűnösek.
Krisztus követőiként részt veszünk abban,
ami jó,
és támogatjuk azt,
de ellene állunk mindannak,
ami bűnös és káros.
Ezeket törekszünk megváltoztatni a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint.
Ezt jelenti,
hogy a világban sóként vagyunk jelen.
A kultúránkban jelen levő bűnös dolgokat nevezi a Biblia világnak.
Az Úr arra tanít bennünket,
hogy ezektől szakadjunk el,
ezeket ne szeressük:
Ne szeressétek a világot,
se azt,
ami a világban van.
Ha valaki szereti a világot,
abban nincs meg az Atya szeretete.
Mert mindaz,
ami a világban van,
a test kívánsága,
a szem kívánsága,
és az élettel való kérkedés,
nem az Atyától,
hanem a világtól van.
A világ pedig elmúlik,
és annak kívánsága is;
de aki Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké.
(1Jn 2,15-17)
A Bibliában a világ kifejezés jelenti az embereket is.
Az embereket viszont szeretnünk kell,
ahogyan Isten is szerette a világot:
Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne,
el ne vesszen,
hanem örök élete legyen.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba,
hogy elítélje a világot,
hanem hogy üdvözüljön a világ általa.
(Jn 3,16-17)
A kultúránknak van több bűnös vonása,
amire oda kell figyelnünk.
Ezektől el kell határolódnunk,
és lehetőségeink szerint,
életünkkel meg kell ezeket változtatnunk.
Ilyenek:
Istentelenség – az emberek Isten nélkül akarnak élni,
és figyelmen kívül hagyják őt.
Tagadják létezését,
vagy pedig elutasítják,
hogy akarata szerint éljenek.
Az anyagiasság – az anyagi javak állnak az emberek figyelmének központjában,
ennek megszerzése a legfőbb törekvésük.
Azt gondolják,
hogy az anyagi javak teszik boldoggá az embert.
Élvezetek hajszolása – az élvezetek keresése köti le az emberek figyelmét.
Azért élnek,
hogy jól érezzék magukat,
és hogy élvezzék az életet.
Ebben találják meg az életük értelmét.
Önzés – az emberek magukra gondolnak,
és a maguk javát keresik.
Nem adnak javaikból másoknak.
A maguk érdeke miatt készek másoknak ártani.
Versengés – az emberek meg akarják előzni egymást a gazdagságban,
a képességekben,
a kapcsolatokban,
társadalmi rangban és befolyásban.
Ebből fakadnak a közöttük dúló harcok és háborúk.
Hiúság – az emberek büszkék önmagukra,
és szeretik,
ha mások is nagyra tartják őket.
Kívánják,
hogy mások hódoljanak előttük.
Irgalmatlanság és kegyetlenség – a saját maguk előnyéért vagy élvezetéért az emberek gonoszul bánnak másokkal,
nem sajnálják a hátrányos helyzetűeket,
és nem bocsátanak meg.
Hazugság és látszat – az emberek letagadják az igazságot és a valóságot,
szeretnek egy képzelt és hamis világban élni.
Nem akarják,
hogy az emberek a valóságot lássák róluk,
ezért hamis képet mutatnak magukról.
Íme,
a világ néhány jellegzetessége.
Krisztus tanítványainak lehetősége van ezeket kikerülni a Szentlélek ereje és megújító munkája által,
és úgy élni,
hogy másokra is hatással legyenek,
és Krisztushoz vezessék őket (2Pt 1,4).
c. Ízét vesztett só
A világban élve Krisztus követőjének vigyáznia kell arra,
hogy a kultúránk bűnös vonásaitól mentes legyen,
és ne vétkezzen úgy,
mint a világiak.
Erre az Úr Jézus is komolyan figyelmeztette az övéit:
Jó a só,
de ha elveszti az ízét,
hogyan tudják azt visszaadni?
Sem a földnek,
sem trágyának nem alkalmas:
tehát kidobják.
Akinek van füle a hallásra,
hallja!
(Lk 14,34-35)
Ha hívő létünkre világi módon élünk,
ezzel lerontjuk saját magunk és a gyülekezetünk bizonyságtételét,
és kárt okozunk Krisztus ügyének.
Az emberek megbotránkoznak,
vagy pedig nem fogják érteni,
hogy mi a különbség a hívők és a nemhívők között.
Jézus így figyelmeztet:
„Legyen bennetek só,
és békességben éljetek egymással” (Mk 9,50).
d. „Titeket is üldözni fognak”
Krisztus követőinek számolniuk kell azzal,
hogy üldözni fogják őket az emberek,
ha komolyan veszik a hitüket.
Teszik ezt annak ellenére,
hogy az igazi Krisztuskövetők csak jót tesznek az emberekkel,
és áldást jelentenek a társadalom számára.
Az Úr Jézus és az apostolok nyíltan beszéltek erről:
Ha gyűlöl titeket a világ,
tudjátok meg,
hogy engem előbb gyűlölt,
mint titeket.
Ha e világból valók volnátok,
a világ szeretné a magáét,
de mivel nem e világból valók vagytok,
hanem én választottalak ki titeket a világból,
azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek arra az igére,
amelyet én mondtam nektek:
Nem nagyobb a szolga az uránál.
Ha engem üldöztek,
titeket is üldözni fognak,
ha az én igémet megtartották,
a tieteket is meg fogják tartani.
De mindezt az én nevemért teszik veletek,
mert nem ismerik azt,
aki elküldött engem.
(Jn 15,18-21)
További ige: 1Jn 3,13.
Az üldözés három irányból szokta érni Krisztus követőit:
a) az egyes emberektől,
akiknek nem tetszik krisztusi életmódunk;
b) lelkileg halott vallási szervezetektől,
felekezetektől;
c) az állam részéről.
Bármilyen irányból jön is az üldözés,
Krisztus nem hagyja el a követőit:
velünk van a szenvedésben!
Ezért nem kell engednünk,
hogy a világ gyűlölete,
ellenségeskedése és üldözése elszakítson bennünket Krisztustól.
Inkább legyünk hozzá még hűségesebbek,
és bízzunk jobban benne!
Péter apostol tanítja a testvéreket arra,
hogy hogyan kell viselkedni az üldözésekben:
Szeretteim!
A szenvedés tüze miatt,
amely megpróbáltatásul támadt közöttetek,
ne háborogjatok úgy,
mintha valami meglepő dolog érne titeket.
Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében,
annyira örüljetek,
hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.
Boldogok vagytok,
ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért,
mert a dicsőség Lelke,
az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.
Közületek tehát senki se szenvedjen,
mint gyilkos,
mint tolvaj,
mint gonosztevő,
vagy mint más dolgába avatkozó.
Ha azonban valaki,
mint keresztyén,
szenved,
ne szégyenkezzék,
hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel… Akik tehát az Isten akaratából szenvednek,
azok is – jót cselekedve – ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.
(1Pt 4,12-16,17)
Ennek az igeszakasznak az alapján a következőket kell tennünk,
amikor üldözésben van részünk:
–Az üldözést tartsuk olyan próbának,
amely által az Úr megvizsgálja a hitünket,
és az iránta érzett hűségünket.
–Ne lepődjünk meg ezen,
hisz mi nem a világból valók vagyunk,
és a világ nem fogadja be azt,
ami nem hozzá tartozik.
–Krisztushoz hasonlóan szenvedünk:
tartsuk ezt megtiszteltetésnek és dicsőségnek!
–A Szentlélek (a dicsőség Lelke) velünk van,
amikor üldöznek bennünket.
–Ne a magunk bűne miatt üldözzenek minket!
Ne tévesszük össze azt a bántalmazást,
amit saját helytelen viselkedésünkért kapunk,
azzal,
amiben azért van részünk,
mert Krisztust követjük.
–Ne szégyelljük,
hogy Krisztusért kell szenvednünk,
hanem dicsőítsük Istent,
mert keresztyének lehetünk.
–Üldözés közben is cselekedjünk jót,
még ellenségeinkkel is.
–Bízzuk magunkat az Úrra,
és bízzunk védelmében!
2. A hívő család társadalmi szerepe
A család a társadalom legkisebb sejtje – szokták mondani.
Amilyenek a családok,
olyan a társadalom.
A keresztyén emberek legjobban azzal tudnak hozzájárulni a társadalom javához,
ha egészséges és boldog családi életet élnek.
Azzal,
ha a házastársak szeretik és tisztelik egymást,
szeretik gyermekeiket,
és becsületre,
munkára,
tiszteletre és erkölcsös életre nevelik őket.
a. A gyermeknevelés társadalmi hatása
Krisztus követői nemcsak kötelességből nevelik a gyermekeiket,
hanem azzal az örömmel és céltudatossággal,
hogy azok majd a társadalom hasznos tagjaivá lesznek,
és képességeikhez mérten hozzá fognak járulni más emberek javához,
boldogságához.
Az előző leckében már foglalkoztunk a gyermeknevelés kérdésével.
Itt csak azt a tényt erősítjük meg,
hogy ha a keresztyén szellemben nevelkedett gyermekek elfogadják a nevelést,
akkor hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak.
Meg fogják állni a helyüket a munkahelyen,
mert becsületesek és szorgalmasak lesznek,
munkájuknak olyan eredménye lesz,
aminek mások is örülni fognak.
Ha magasabb tisztségbe kerülnek,
beosztottjaikhoz szeretettel és tisztelettel fognak viszonyulni.
Lelkileg kiegyensúlyozott emberek lesznek,
nem kerülnek bizonyos szenvedélyek hatása alá (alkohol,
dohányzás,
drog),
és így nem lesznek a társadalom terhére.
Elkerülik az antiszociális viselkedéseket:
nem lesznek erőszakosak,
verekedők,
nem lesznek tolvajok és betörők,
nem fognak semmilyen területen ártani másoknak,
hanem inkább szeretettel segítenek azokon,
akik erre rászorulnak.
Bibliai példaként lehet említeni a zsidó ifjakat a Dániel könyvéből.
Ők komoly nevelésben részesültek,
hisz,
amikor idegenbe kerültek,
akkor sem tagadták meg hitüket és meggyőződésüket.
Jóllehet ezért szenvedniük is kellett,
mégis az ország javára tudtak élni.
Királyaik megbíztak bennük,
és a Birodalom vezetőivé váltak.
b. Kiegyensúlyozott emberként a társadalomban
Az ige hatására a keresztyén család kiegyensúlyozott életet él,
ezért nincs terhére a társadalomnak,
hanem inkább jó példát szolgáltat.
Említsünk meg néhány területet:
Családi béke és szeretet.
A keresztyén házasfelek jó kapcsolatban vannak egymással,
ezért nem válnak el.
A válás nagy probléma a társadalomban,
ami mutatja,
hogy az emberek nem tudnak elég jól kijönni egymással ahhoz,
hogy hosszan tartó kapcsolatban éljenek.
Ennek következtében az emberek boldogtalansága és a lelki problémáik növekszenek.
Az elvált párok gyermekei krízishelyzetbe kerülnek,
ezért nehézségekkel küzdenek majd az életben.
Akik az evangélium szerint élnek,
azok el tudják kerülni ezt a helyzetet.
Anyagi helyzet.
Krisztus követői között vannak szegények is.
Amikor megtérünk,
megértjük,
hogy nem lehetünk lusták,
mert aki nem akar dolgozni,
az ne is egyék – mondja az ige (2Thessz 2,10).
A keresztyének igyekeznek arra,
hogy eltartsák családjukat,
és neveljék gyermekeiket,
hisz aki a családjáról nem visel gondot,
az rosszabb a hitetlennél (1Tim 5,8).
Ha valaki megtérése előtt olyan helyzetbe került,
hogy társadalmi segélyre volt szüksége,
az megtérése után megérti,
hogy saját kezével munkálkodva kell élnie:
gondoskodnia kell magáról és szeretteiről.
Ezért,
akik komolyan veszik Krisztus követését,
és van lehetőségük dolgozni,
nem fognak szociális segélyen élni.
Így nem lesznek a társadalom terhére.
Evangélium hirdetése.
A hívő család életével és szavaival is az evangéliumot kívánja hirdetni,
az Úr Jézus parancsa szerint.
Csak az evangélium az,
ami valóságosan megváltoztatja az embert,
teljesen megszabadítja gonosz és társadalomellenes magatartásából.
Nagy hasznára van a társadalomnak,
ha evangéliummal segítjük az embereket egy szebb és jobb élet elérésére.
c. Betegek és öregek gondozása
A betegek és öregek gondozása nagy teher ma a társadalomnak,
amire sok pénzt kell költeni.
A hívők ezen a területen is hasznos állampolgároknak bizonyulnak.
Az ige arra tanít,
hogy tiszteljük szüleinket (2Móz 20,12).
Ebbe az is beletartozik,
hogy amikor öregek és betegek lesznek,
viseljük gondjukat.
Amikor az Úr Jézus a kereszten haldokolt,
édesanyját a szeretett tanítvány,
János,
gondjaira bízta (Jn 19,26-27).
Az első gyülekezetben is nagy gondot fordítottak arra,
hogy az özvegyasszonyokat segítsék (1Tim 5,9-16),
de ameddig erejük volt,
addig megadták nekik azt a lehetőséget,
hogy ők is a gyülekezet közösségében szolgáljanak (ApCsel 6,1).
A mai gyülekezeteknek is különös gondot kell fordítaniuk az özvegyekre és betegekre.
Jakab apostol a betegek meglátogatását igazi istentiszteletnek nevezi:
Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez:
meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban,
és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól (Jak 1,27).
Ebből az igéből látjuk,
hogy a keresztyéneknek nemcsak a saját gyülekezetükhöz tartozó betegeket kell látogatniuk,
és rájuk gondot viselniük,
hanem mindazokat,
akiknek erre szükségük van.
Ezt gyakorolták az igazi Krisztuskövetők az egyház történetében,
ezzel Isten szeretetét tükrözték a szenvedők felé,
és elősegítették az evangélium terjedését.
Jézus Krisztusról vették a példát,
aki maga is sok beteget meggyógyított,
és sok szenvedőnek a fájdalmát enyhítette.
Amikor a keresztyének ezt teszik,
a társadalom javát is szolgálják.
3. A hívő ember és a szomszédai
A világgal és a világ embereivel a keresztyén leghamarabb a szomszédok személyében találkozik.
Úgy kell viselkedni előttük,
hogy bennünk Krisztust lássák,
és szavainkon keresztül Krisztus szólhasson hozzájuk.
Nagyon fontos jó kapcsolatot ápolni a szomszédokkal.
Csak úgy tudunk feléjük az evangéliummal szolgálni.
Ezért a hívő emberek legyenek velük beszélő viszonyban,
érdeklődjenek felőlük,
és legyenek segítőkészek.
Nem minden szomszéddal könnyű jó kapcsolatban lenni.
A hívőnek ilyen helyzetben is kerülnie kell a vitákat:
próbáljunk békességben élni velük.
Az ige így tanít:
Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.
Arra legyen gondotok,
ami minden ember szemében jó.
Ha lehetséges,
amennyire tőletek telik,
éljetek minden emberrel békességben.
Ne álljatok bosszút önmagatokért,
szeretteim,
hanem adjatok helyet az ő haragjának,
mert meg van írva:
„Enyém a bosszúállás,
én megfizetek” – így szól az Úr.
(Róm 12,17-19)
Törekedjünk jót tenni a szomszédainkkal.
Sok olyan alkalom adódik az idők folyamán,
amikor segíthetünk nekik munkával,
pénzzel,
vagy kapcsolatainkkal.
A jó kapcsolat érdekében többet is tehetünk annál,
mint ami a kötelességünk lenne.
Ez az a második mérföld,
amiről az Úr Jézus beszélt.
Különféle emberek közt élve sokszor megélhetjük ezeket az igéket:
Én pedig azt mondom nektek,
hogy ne szálljatok szembe a gonosszal,
hanem annak,
aki arcul üt jobb felől,
tartsd oda másik arcodat is.
Ha valaki pereskedni akar veled,
és el akarja venni az alsó ruhádat,
engedd át neki a felsőt is.
Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít,
menj el vele kettőre.
Aki kér tőled,
annak adj,
és aki kölcsön akar kérni tőled,
attól ne fordulj el.
(Mt 5,39-42)
Ezt azért tesszük,
hogy az Úr neve ne káromoltassék,
és hogy valóságban lássák meg a körülöttünk élők,
hogy mit jelent a hívő élet.
A hívők ilyen viselkedése hozzájárul a társadalom békéjéhez,
és így is megvalósul az,
hogy ők a föld sója.
4. A hívő ember a munkahelyén
A szomszédokon kívül a hívő embert a munkatársai ismerik a legjobban.
Sok esetben velük több időt töltünk,
mint a szomszédainkkal.
Ezért,
Krisztus követőiként,
nagy gondot kell fordítanunk arra,
hogy munkatársaink előtt példás életünk legyen,
és hogy rendszeresen beszéljünk nekik a hívő életről,
Isten munkájáról,
tervéről.
Ha igazán hívők vagyunk,
ezt a tényt nem tudjuk elrejteni előlük,
de nem is akarjuk.
A munkahelyen szorgalmasan kell dolgoznunk.
A munkánkat jól el kell végeznünk,
hogy ne legyen rá panasz,
és minőségi munkát kell kiadnunk a kezünkből.
Mivel a hívő ember nem hazudik,
és mindenkivel egyenlő kapcsolatot kíván kiépíteni,
ezért megbízható emberként lesz elismerve.
Főnökei és munkatársai előtt tekintélye lesz,
és ezzel is hozzájárul a munkahelyi erkölcs emelkedéséhez.
A munkahelyen is lehetőség van arra,
hogy egymást segítsük,
és baráti kapcsolatokat alakítsunk ki.
A munkatársak jó barátokká tudnak válni,
hisz sok időn keresztül együtt dolgoznak,
és megismerhetik egymást.
Ez a baráti kapcsolat feljogosít arra,
hogy a munkahelyen kívül,
a családban is találkozzunk.
A munkatársakat és a munkahelyi barátokat megpróbálhatjuk Krisztushoz vezetni.
A munkahely azonban mégis elsősorban a pénzkeresetnek a helye,
és az emberek törekszenek arra,
hogy minél jobb fizetést kapjanak.
Ezért vannak olyan esetek,
amikor a munkatársak versengenek és harcolnak egymással,
hogy könnyebb és kevesebb munkával több pénzt keressenek,
vagy a jobban fizető munkát megkapják.
A hívő embernek őrizkednie kell a kapzsiságtól,
és a munkahelyi körülményeiben is az Úrra kell bíznia magát (Lk 12,15).
Az Úr ígérete a munkahelyi és pénzügyi dolgokra is vonatkozik:
Ne legyetek pénzsóvárak,
érjétek be azzal,
amitek van,
mert ő mondta:
„Nem maradok el tőled,
sem el nem hagylak téged.
Ezért bizakodva mondjuk:
„Velem van az Úr,
nem félek,
ember mit árthat nekem?”
(Zsid 13,5-6)
A hívő ember bizonyságtevő élete,
jóindulata munkatársai felé,
barátságos viselkedése és segítőkészsége,
becsületessége áldást jelent a környezete számára.
Viselkedése folytán tiszteletet és dicsőséget hoz az Úr nevére is.
5. Gyermekeink az iskolában
A társadalommal való érintkezés egy újabb területe az iskola,
ahova gyermekeink járnak.
Fontos,
hogy a hívő szülők iskolába járassák a gyermekeiket,
és arra neveljék őket,
hogy vegyék komolyan a tanulást,
és tiszteljék a tanítóikat és tanáraikat.
A szülők a maguk módján segítsék elő a tanítók és az iskola munkáját,
és ezzel is legyenek jó bizonyság a társadalom felé.
a. Az iskolába járás fontossága
Több évszázaddal ezelőtt az iskolákat az egyházak és a gyülekezetek működtették,
és így letették az alapját a művelődésnek és a tudománynak.
Ma az oktatást világi emberek végzik.
Az iskolában gyermekeink megszerzik azokat az ismereteket,
amikre az élet folyamán szükségük van.
Ezért fontos,
hogy iskolába járjanak,
különben lemaradnak másoktól,
és a jövőjük nagyon nehéz lesz.
Az iskoláztatás,
nevelés,
és az életre való felkészítés a szülők feladata,
amit Isten ruházott rájuk,
amikor megáldotta őket gyermekekkel.
Aki nem veszi komolyan a gyermeke iskoláztatását,
az nemcsak a gyermek ellen vétkezik,
hanem az Úr parancsa ellen is.
Ha a gyermekek iskolába járnak,
akkor a szülők tegyenek meg mindent,
hogy lelkiismeretesen tanuljanak is.
Végezzék el a feladataikat,
amiket az iskolában kapnak,
ne hiányozzanak,
és figyeljenek oda az órákon.
Jóllehet a szülő nincs a gyermekkel az iskolában,
de kísérje figyelemmel,
hogy az hogyan viselkedik ott,
és hogyan áll a tanuláshoz.
Beszélgessen vele rendszeresen az iskoláról,
és beszélgessen a tanítójával,
tanáraival is.
Amennyire a szülő teheti,
segítsen a gyermeknek a házi feladatok elvégzésében,
vagy kérjen fel erre valakit,
ha szükséges.
A legtöbbször az is sokat jelent,
ha a szülő ellenőrzi,
hogy a gyermek elvégezte-e a feladatait,
és elvárja tőle,
hogy ezt megtegye.
b. A tanítók és nevelők tisztelete
Olyan időket élünk,
amikor a tanítók és tanárok nincsenek kellőképpen megbecsülve és tisztelve.
A tanulók gyakran nagyon tiszteletlenül viselkednek a tanáraikkal.
A szülők tanítsák meg gyermekeiknek,
és várják el tőlük,
hogy tanítójukat és tanáraikat tiszteljék,
legyenek nekik engedelmesek.
Figyeljenek oda,
és igyekezzenek elsajátítani a feladott anyagot.
A szülő tartsa a kapcsolatot az iskolával,
a tanítóval és tanárokkal,
hogy gyermekének iskolai viselkedésével tisztában legyen.
Erre alkalmasak az iskolai szülői értekezletek,
amikre menjen el.
De hasznos,
ha személyesen is meglátogatja a tanítót vagy osztályfőnököt,
és beszélgetnek a gyermekről,
és arról,
hogy hogyan lehetne őt jobban segíteni a tanulásban és a jó viselkedésben.
Így a szülő az esetleges problémákról is értesül,
hisz a gyermekek az iskolában sokszor másképp viselkednek,
mint otthon.
Az iskola azonban a gyermeket többnyire csak tanítani tudja.
A helyes viselkedésre való nevelés elég gyenge,
vagy nem is létezik.
Ezért megmarad a szülőnek az a felelőssége,
hogy gyermekét nevelje,
ahogy erről az előző leckében már szó volt.
c. Az iskola támogatása
Mivel az iskola egy közhasznú intézmény,
ezért a szülők jól teszik,
ha támogatják.
Először is azzal,
hogy a gyermekeiket biztatják a tanulásra,
és rendszeresen járatják iskolába.
Vegyenek részt az iskolai tanításon kívüli rendezvényeken,
ha ez nem ütközik a keresztyén erkölccsel és tanítással.
A szülői bizottságban is lehet szerepet vállalni,
vagy elkísérni az osztályt bizonyos rendezvényekre vagy kirándulásokra,
ha ezt a szervező tanító vagy tanár igényeli stb.
Időnként lehetőség van arra,
hogy az iskolát anyagilag is támogassuk.
Ez vagy munkával,
vagy pénzzel történhet.
A hívő szülők kivehetik a részüket az ilyen lehetőségekből,
mivel tudják,
hogy ez gyermekeik hasznára történik,
és mivel szeretnének a társadalom hasznos tagjai lenni.
De ez Krisztusról is jó bizonyság.
d. Kísértések és kihívások az iskolában
Az iskola,
bármilyen jó is legyen,
korántsem veszélytelen hely a gyermekeink számára.
Ezért is jól teszi a szülő,
ha figyelemmel kíséri gyermeke viselkedését és fejlődését az iskolában.
Oda kell figyelnie azokra a negatív hatásokra is,
amik érik a gyermeket az iskolai körülmények között:
Világi tanítók,
tanárok hatása – Az iskolában lehetnek olyan tanítók,
tanárok,
akik nem rokonszenveznek a keresztyén életvitellel,
és a gyermeket kigúnyolják,
vagy pedig nyomást gyakorolnak rá,
hogy hagyjon fel azzal az életmóddal,
amire otthon nevelik.
Ha ezt észreveszi a szülő,
erősítse meg a gyermekét,
és nyugtassa meg,
hogy nincs semmi rossz abban,
ha hívő módra viselkedik.
Ugyanakkor beszélhet az illető tanítóval,
tanárral,
hogy ne gyakoroljon nyomást a gyermekére.
A tanagyagban található Bibliaellenes tanítások – A tanagyagban találhatók olyan tanítások,
amik ellenkeznek a Biblia tanításával,
az ember eredetével,
a világmindenség keletkezésével,
a lélek létezésével és a vallás szerepével kapcsolatban.
Ez azért van így,
mert az iskolában a hitetlen és világi szemlélet uralkodik.
Ezeket a tanításokat a szülők kitartó neveléssel és bibliai tanítással ellensúlyozzák.
Az iskolatársak rossz hatása – A gyerekekben megvan az a vágy,
hogy egymáshoz alkalmazkodjanak.
Sokszor a barátjuk véleménye és életpéldája nagyobb hatással van rájuk,
mint a szülők nevelése.
Így könnyen átveszik a csúnya beszédet,
feleselést,
cigarettázást,
ivást,
drogozást stb.,
csakhogy barátaik kedvében járjanak,
és hogy azt elkerüljék,
hogy mások gúnyolódnak velük.
Ha ilyet vesz észre a szülő,
magyarázza meg a gyermekének,
hogy fontosabb az,
ha helyesen él és viselkedik,
mint ha a barátainak enged a rosszban.
Verekedés és bántalmazás – A gyermekek néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni a gyengébbek,
a kevésbé okosak,
vagy a fogyatékkal élőkkel szemben.
Egymást gyakran gúnyolják és verekednek.
Figyelmeztessük a gyermekeinket,
hogy az ilyenben ne vegyenek részt,
sőt inkább védjék meg azokat,
akikkel társaik rosszul bánnak.
Lógás,
hiányzások – Megtörténhet,
hogy a gyermekek elhagyják az iskolát,
és hiányoznak egy vagy több óráról,
saját kezdeményezésükre,
vagy pedig társaik nyomására.
Ilyenkor elmennek valahova csavarogni,
amiről a szülők semmit sem tudnak.
Tanítsuk meg gyermekeinknek,
hogy ez helytelen,
és ha megtudjuk,
hogy ilyet tesznek,
akkor ne engedjük meg nekik.
6. A hívő ember és a politika
Politikában részt venni azt jelenti,
hogy a településünk vagy országunk javára élünk,
szolgálunk.
A politikai élet azonban gyakran nem tiszta,
mert a politikusok,
a helyi vagy az országos vezetők saját egyéni érdekeiket keresik,
és nem a közösségét.
A politikai élet így tele van harcokkal,
és gyakran becstelen eszközök használatával.
Az ilyen politikában a hívő ember nem vehet részt.
A politikában a legtöbb ember egy pártnak a tagja.
A pártok pedig harcolnak egymás ellen,
hogy befolyást és hatalmat szerezzenek.
Így szemben állnak más pártokkal és azok tagjaival,
követőivel.
Krisztus követőiként nem tartozhatunk olyan csoporthoz,
amelyik szemben áll egy másikkal,
és azok ellen harcol.
Nekünk mindenkit szeretnünk kell,
és nem szabad harcolnunk senki ellen.
Nem jó tehát,
ha a hívő ember egy pártba iratkozik be,
és így próbál politikai pályára lépni.
Nem politikusként – más szóval civilként – jó,
ha a hívő ember szolgálni tud a társadalomnak.
Az Úr valamikor ezt üzente azoknak a zsidóknak,
akik a babiloni fogságban voltak:
Fáradozzatok annak a városnak békességén,
ahová fogságba vitettelek benneteket,
és imádkozzatok érte az Úrhoz,
mert annak békességétől függ a ti békességetek is!
(Jer 29,7)
Ez az ige érvényes ma is Isten népére.
Törekednünk kell arra,
hogy jólét és békesség legyen saját településünkön és országunkban.
Alkalomadtán ki kell vennünk részünket a településünkön folytatott munkákból,
és igyekeznünk kell arra,
hogy lakókörnyezetünk szép és rendes legyen.
Állampolgári kötelességünk,
hogy a szavazásokon,
választásokon részt vegyünk.
Figyeljük meg,
hogy melyik jelölt a legmegbízhatóbb,
és ki tudná a településünk vagy országunk javát leginkább előremozdítani.
Az ilyen jelöltekre kell szavazni.
Szavazáskor és választásokkor mindig lesznek olyanok,
akik befolyásolni akarnak bennünket,
vagy éppen „megvenni” a szavazatunkat bizonyos kedvezményekkel vagy ajándékokkal.
Ebbe a hívő emberek nem mehetnek bele.
A szavazatvásárlók majd úgyis a maguk javára fognak vezetni,
és nem a közösség javára,
ezért nem lehetünk részesek abban,
hogy egy megvesztegethető és nem hozzáértő vezetést hatalomhoz segítsünk.
A keresztyén embernek öntudatos állampolgárnak kell lennie,
és választáskor is úgy kell szavaznia,
hogy az a társadalom javára váljon.
A társadalmi élethez tartozik az is,
hogy tiszteljük a felsőbb hatóságokat,
és engedelmeskedjünk nekik.
Addig tartozunk nekik engedelmességgel,
amíg nem parancsolnak olyan dolgokat,
amik ellenkeznek hitünkkel és a bibliai tanítással.
Ezt mondja Pál apostol:
Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak,
mert nincs hatalom mástól,
mint Istentől,
ami hatalom pedig van,
az az Istentől rendeltetett.
Aki tehát ellene szegül a hatalomnak,
az az Isten rendelésének áll ellen;
akik pedig ellenállnak,
azok ítéletet vonnak magukra.
Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól,
hanem csak a rossz miatt.
Azt akarod,
hogy ne kelljen félned a hatalomtól?
Tedd a jót,
és dicséretet kapsz tőle:
mert Isten szolgája az a te javadra.
Ha azonban a rosszat teszed,
akkor félj,
mert nem ok nélkül viseli a kardot,
hiszen ő Isten szolgája,
aki az ő haragját hajtja végre azon,
aki a rosszat teszi.
Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt,
hanem a lelkiismeret miatt is.
Hiszen adót is azért fizettek,
mert ők Isten szolgái,
akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak.
(Róm 13,1-6)
Felettes hatalmak:
a helyi önkormányzat,
az állami szervek,
rendőrség,
hadsereg,
törvényszéki döntések stb.
Krisztus követőiként nem lázadhatunk fel a kormány ellen,
hanem hálásaknak kell lennünk azért a törvényes rendért és békességért,
amit fenntartanak.
Sokan rosszat mondanak,
és csúfolják a vezetőket,
politikusokat.
Az ige nem engedi ezt meg nekünk,
hanem arra szólít fel,
hogy imádkozzunk értük:
Arra kérlek mindenekelőtt,
hogy tartsatok könyörgéseket,
imádságokat,
esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,
a királyokért és minden feljebbvalóért,
hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.
Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt,
aki azt akarja,
hogy minden ember üdvözüljön,
és eljusson az igazság megismerésére.
(1Tim 2,1-4)
Állampolgári kötelességünkhöz tartozik még az is,
hogy az állam törvényeit betartsuk.
Ez többek között azt jelenti,
hogy mindenféle adót kifizetünk,
és a törvényt nem próbáljuk kijátszani semmilyen módon.
Az Úr Jézus azt mondta:
Adjátok meg a császárnak,
ami a császáré,
és az Istennek,
ami az Istené (Lk 20,25).
A császár itt a világi hatóságokat jelenti.
További ige: Róm 13,7.
 
Ismétlő kérdések
  1. Miért nem vesz az Úr Jézus magához, miután megtértünk?
  2. Mit jelent sónak és világosságnak lenni a világban?
  3. Milyen bűnös vonásokat találunk kultúránkban?
  4. Az 1Pt 4,12-16, 17 alapján mit kell tennünk, amikor üldöznek minket?
  5. Miben hasznos a társadalomnak a hívő családok léte?
  6. Hogyan viselkedjen a hívő ember a szomszédaival?
  7. Hogyan viselkedjen a munkahelyen?
  8. Milyen feladatok hárulnak a szülőkre gyermekeik iskoláztatásával kapcsolatosan?
  9. Milyen kísértéseknek és veszélyeknek vannak kitéve a gyermekek az iskolában?
  10. Sorolj fel néhány állampolgári kötelességet, amiknek a hívő embereknek eleget kell tenniük!
Feladatok:
  1. Keresd meg a Bibliádban, és jegyezd meg a leckében idézett igeverseket!
  2. Vizsgáld meg, hogy a kultúra bűnös vonásai feltalálhatók-e a te életedben is! Ha igen, határozd el, hogy mit fogsz tenni, hogy ez megváltozzon!
  3. Csoportos feladat: Tanulmányi csoporttársaiddal beszéljétek meg, hogyan szoktatok viselkedni, amikor a világ gúnyol, megvet vagy üldöz! Osszátok meg tapasztalataitokat!
  4. Házaspáros feladat: Beszéld meg házastársaddal, hogyan járul hozzá családi életetek ahhoz, hogy jobb legyen az élet a településeteken! Mit szeretnétek tenni ennek érdekében?
  5. Hogyan javíthatnátok kapcsolatotokat a szomszédokkal? Mit kellene tennetek?
  6. Hogyan tölthetnéd be jobban a világosság szerepedet a munkahelyen?
  7. Házaspáros feladat: Ha vannak iskoláskorú gyermekeitek, házastársaddal beszéljétek meg, hogyan tudnátok alkalmazni a Gyermekeink az iskolában – szakasz tanításait!