Új advent

Jelenések könyve 7,9-10; 13-14
Karácsony előtt gyakran lehet hallani keresztyénektől, hogy készülünk az Úr Jézus visszajövetelére, tisztogatjuk lelki ruhánkat, hogy majd ha jön készen legyünk.
Én is így voltam ezzel sokáig, de egyszer rá kellett jönnöm, hogy ha én tisztogatom a lelki ruhámat az még mind foltosabb lesz.
Úgy húsz egy néhány évvel ezelőtt, míg kínlódtam a folt eltüntetésével, láttam egy filmet. Ennek az egyik epizódja arról szólt, hogy egy uralkodót vártak haza egy erős középkori várba, és a testőrök egy csoportja szép fehér posztóból készült díszruhában, kivonult a várból az uralkodó fogadására. Ahogy kiértek a várból az uralkodó ellenségeinek egy csoportja, sárral és más szennyes dolgokkal dobálta meg a csapatot, beszennyezve azok ruháit. A testőrök belátták, hogy így nem állhatnak az uralkodó elé, gyorsan tisztogatni kezdték ruháikat, de minél jobban igyekeztek, annál jobban elkenték a foltokat s a ruhájuk annál szennyesebb lett. Végül a várban maradt parancsnok segítette ki őket úgy, hogy tiszta ruhát küldött nekik, amit ők gyorsan felvettek és úgy várhatták uralkodójukat.
Valamikor én is szép, új fehér ruhát kaptam megváltómtól a kereszt alatt, mert Ő "magára vette szennyes ruhámat" és én boldogan indultam Öt várni. Az élet viharában lelkem ellensége támadott, nem tudott elejteni, mert ő legyőzött ellenség, de a harcokban foltos lett a szép ruhám. Mikor ezt felismertem szorgalmasan kezdtem tisztogatni, de az eredmény az volt, mint a testőrök esetében. Minél jobban szerettem volna, hogy tiszta legyen annál foltosabb lett.
Mikor láttam ezt az epizódot rögtön világos lett előttem, hogy nem én kell tisztogassam foltos ruhámat, mert az aki nékem ingyen kegyelemből adta, kész azt kicserélni, áldott vére által megtisztítani. Jöttem hozzá bűnbánattal és valóban az történt: Új ruhát kaptam.
Azóta teltek az évek, és nagyon sokszor azt kellett észrevegyem, hogy az élet viharában újból folt esett lelki ruhámon, de már tudtam, mit kell tennem. Hozzá jöttem és kegyelmesen mindig kicserélte foltos ruhámat.
Most az év elején újból úgy álltam meg előtte, mint akinek semmi érdeme nincs, és kértem, hogy újítsa meg ismét lelki ruhámat, mert, bár elmúlt karácsony de én új adventet szeretnék kezdeni, tiszta lélekkel várni az Ö ígéretének beteljesedését.
Tarts önvizsgálatot, nézd meg nem foltos-e az Úrtól kapott lelki ruhád. Ne kínlódj a folt eltüntetésével, jöjj újból Őhozzá, vár rád, kész megújítani, felöltöztetni tiszta ünnepi ruhába. Az év elején kezdjünk új adventet, várjuk Őt és az Ő ígéreteinek a beteljesedését tiszta szívvel, örömmel.

lap tetejére

…Amit eggyel a kicsinyek közül…

"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."

"Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.
Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?

Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg." (Máté 25,34-46)

........................................

Karácsonyeste nagy izgalom van a gyülekezeti teremben összesereglett gyermekek között. Örömmel készülnek a szolgálatra, mert tudják, utána csomagosztás is lesz.
Végül, a zsúfolásig megtelt teremben, elkezdődik a szolgálat, amely arról szól, hogy két testvérhez beígérkezett az Úr Jézus karácsonyi vendégnek. Nagyon készült a két testvér, türelmetlenül várták az érkezését, de csak a postás és egy szegény koldus látogatta meg őket, kiket szeretettel megvendégelték, de szomorkodtak, amiért az Úr Jézus nem jött el. Másnap üzenetet kaptak az Úr Jézustól, melyben megköszöni, hogy a postás és a koldus személyében megvendégelték Őt. A gyerekek szolgálata után a prédikátor felhívja a gyülekezet figyelmét, hogy az árvák és szegények szeretetével az Úr Jézus iránti szeretetünket mutathatjuk meg, és azok megvendégelésével magát az Úr Jézus vendégeljük meg.

.......................................

Karácsony napján újból együtt van a gyülekezet. A zsúfolt, meleg teremben, jól öltözött emberek, örömmel hallgatják karácsony csodálatos történetét. Az igehirdetés elején, az előszobába bejön egy rongyos, szomorú szemű tíz év körüli kisfiú. Nagyon fázik és fél, mégis a nagyterem lengőajtajának a nyílásához lép, és tágranyílt szemekkel csodálja a szépen felöltöztetett karácsonyfát, a ragyogó díszeket, és a padokban ülők vidám arcát. Nem sokáig tehette ezt, mert a gyülekezet rendfenntartója észre vette, - aki attól tartott, hogy a fiú lopni jött -, hozzá lépett és határozott szavakkal a kapun kívülre tessékelte a gyereket.
…Bent folyt tovább a karácsonyi Istentisztelet.

lap tetejére

vissza