Vissza a tartalomjegyzékhez
VII. Honfoglalás és a bírák kora
Mit tett Isten ebben a korszakban?
Miután az Úr kivezette népét Egyiptomból hatalmas kézzel,
és a pusztában is gondoskodott róluk,
megadta nekik,
hogy elfoglalják Kánaánt.
Miután az ország el lett foglalva,
az Úr rendelése szerint szét lett osztva Izráel törzsei között.
Ez által lett meghatározva,
hogy minden törzs milyen földrajzi területen lakjon.
A honfoglalás mellett a bírák korában Isten több rendben megmutatta,
hogy a nép ellenség kezébe kerül,
ha elfordulnak tőle,
de megszabadítja őket,
ha őszintén megtérnek és elhagyják bűneiket.
A korszak üdvtörténeti jelentősége
Miután Isten a pusztában vezette a népet,
és szövetséget kötött vele,
végül megadta nekik,
hogy bemenjenek abba az országba,
amit már Ábrahámnak megígért.
Az Ábrahámnak tett ígéretből ebben a korszakban teljesedik be a második.
Az első ígéret volt,
hogy nagy néppé teszi Ábrahám utódait,
ez beteljesedett Egyiptomban.
A második,
hogy ennek a népnek országot ad,
Mózes halála után,
Józsué által valósult meg.
Hogy a harmadik ígéret is beteljesedjen – hogy Ábrahám utódjában legyen megáldva a föld minden népe – ezen munkálkodott Isten ebben a korszakban.
Készítette a népet a Megváltó eljövetelére.
A honfoglalás és a bírák kora a Józsué,
a Bírák,
a Ruth könyvében,
valamint a Sámuel első könyvének 1-7 részeiben található megírva.
Ezek az események Kr.
e.
1450-1050 között történtek.
Mózes halála után Józsué lett a nép vezetője.
Ő vezette be a zsidó népet Kánaánba,
és az ő idejében foglalták el az országot,
amit Isten nekik ígért.
Mielőtt azonban Mózes meghalt volna,
és a vezetést átadta volna Józsuénak,
a Móáb síkságán egy sorozat beszédet tartott,
amelyekben összefoglalta Izráel történetét,
rendelkezéseket adott arra nézve,
hogyan éljenek Kánaánban,
és átismételte azokat a törvényeket,
amiket az Úr nekik a Sínai-hegyen adott.
Ezek az események Mózes ötödik könyvében vannak megírva,
ezért ezt a könyvet második törvénykönyvnek is nevezik.
Lásd 4Móz 36,13 és 5Móz 1,1-7.
Mózes negyven évig vezette Izráel népét a pusztában,
de neki nem adatott meg,
hogy bemenjen Kánaánba.
Csak egy hegy tetejéről láthatta meg azt.
A Jerikó városával szemben lévő Piszgá tetejére ment fel Mózes,
innen láthatta az ígéret földjét.
Ezután meghalt Mózes a hegy tetején.
Az Úr temette el őt,
senki nem tudja,
hol van a sírja.
Lásd 5Móz 34,1-9.
Ebből a korszakból a következő eseményeket fogjuk tanulmányozni:
1.
Készülődés a honfoglalásra
2.
Átkelés a Jordánon
3.
Jerikó és Aj elfoglalása
4.
Kánaán teljes elfoglalása
5.
Az ország területének felosztása a törzsek között
6.
Józsué befejezi szolgálatát
7.
A nép állapota a bírák korában
8.
Izráel bíráinak története
9.
Ruth története
1.
Készülődés a honfoglalásra
Még a Jordántól keletre voltak a zsidók,
amikor készülni kezdtek a honfoglalásra.
Először Isten a vezetőt,
Józsuét bátorította meg,
majd a népnek kellett felkészülnie.
Ekkor Józsué kémeket küldött előre az elfoglalandó országba,
hogy megtudják annak erősségeit és gyengeségeit.
a.
Józsué felkészítése
Józsuénak,
aki eddig csak a Mózes segítője volt,
bátorításra volt szüksége szolgálata elején a nagy feladat elvégzésére.
Az Úr szólt hozzá,
hogy legyen bátor,
mert vele lesz,
akárcsak Mózessel volt.
Az országot nekik fogja adni,
ahogy megígérte.
Különösen felhívta az Úr Józsué figyelmét a törvény megtartására:
Csak légy igen bátor és erős,
őrizd meg,
és tartsd meg azt a törvényt,
amelyet Mózes,
az én szolgám parancsolt neked.
Ne térj el tőle se jobbra,
se balra,
hogy boldogulj mindenütt,
amerre csak jársz.
Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását,
hanem tanulmányozd éjjel-nappal,
őrizd meg,
és tartsd meg mindazt,
ami ebben meg van írva.
Akkor sikerrel jársz utadon,
és boldogulsz.
Megparancsoltam neked,
hogy légy erős és bátor.
Ne félj,
és ne rettegj,
mert veled van Istened,
az Úr,
mindenütt,
amerre csak jársz (Józs 1,7-9).
 
Akárcsak Józsuénak,
nekünk is szükségünk van bátorításra,
a bátorságunk pedig csak Isten igéjének biztatásából táplálkozik.
Olvassuk,
tanulmányozzuk,
és tartsuk meg mi is Isten igéjét!
b.
A nép felkészítése
A népnek is fel kellett készülni minden szükséges útravalóval,
és figyelmeztetni kellett őket a szoros egységre.
Ami előttük áll,
az nem egyszerű vándorlás lesz,
hanem kemény harc az országért.
Amikor még a pusztában vándoroltak,
a 12 törzsből Gád és Rúben törzse,
valamint Manassé törzsének a fele a Jordán keleti partján foglalt magának területet (4Móz 32).
Ezért nekik nem kellett volna átmenni a Jordánon,
hogy területeket foglaljanak maguknak.
De amikor megszerezték a területüket,
megígérték Mózesnek,
hogy ha majd a Kánaán elfoglalására kerül sor,
akkor ők is bekapcsolódnak a harcba,
és segíteni fognak testvéreiknek.
Erre emlékeztette most őket Józsué (Józs 1,12-16).
A törzsek tartották magukat ígéretükhöz.
 
Jól illusztrálja ez az eset azt,
hogy mennyire fontos Isten népének az egysége,
és azt,
hogy szükséges segítenünk testvéreinknek a lelki harcban.
„Egymás terhét hordozzátok:
és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6,2).
c.
A haditerv elkészítése:
a kémek kiküldése
Józsué két kémet küldött a meghódítandó országba,
hogy vegyék szemügyre a földet és Jerikó városát.
Ez a határhoz legközelebb álló város volt,
és ezt kellett először elfoglalni a Jordánon való átkelés után.
A két kém Jerikóban egy Ráháb nevű parázna asszony házába került,
de a jerikói vezetők rájöttek,
hogy kémek érkeztek.
Kérték az asszonyt,
hogy adja ki nekik a zsidó férfiakat,
de Ráháb elrejtette őket,
és segített nekik elmenekülni.
Az asszony elmondta a zsidó férfiaknak,
hogy mennyire fél a lakosság tőlük,
és arra is kérte őket,
hogy amikor elfoglalják a várost,
őt és családját kíméljék meg.
Ezt meg is ígérték a kémek.
Amikor visszatértek Józsuéhoz,
beszámoltak arról,
hogy mi történt velük,
és elmondták azt a meggyőződésüket,
hogy „Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet,
máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója” (Józs 2,24).
2.
Átkelés a Jordánon
Izráel népe a Jordánon is csodálatos módon kelt át,
akárcsak a Vörös-tengeren.
A kémek megérkezése után következő napon a nép elindult Sittimből,
ahol addig táboroztak,
és elmentek a Jordán folyóig (2,1).
Három nap múlva csodálatosan átkeltek a folyón.
Az átkelés így történt:
Amikor a nép elindult,
elől mentek a papok és a léviták,
vitték az Úr szövetségének ládáját,
ami a szent sátorban szokott lenni.
Amikor a papok lábai elérték a Jordán vizét,
akkor a folyó megállt:
a tőlük felfele eső víz feltornyosult,
a lefele eső víz pedig lefolyt.
A víz,
mint valami fal,
emelkedett,
és úgy maradt mindaddig,
míg az egész nép átkelt a folyón.
Az átkelés helyénél felállítottak egy emlékművet a folyóból vett 12 kőből,
átkelésük emlékére.
 
A Jordánon való átkelés jelzi azt,
hogy Isten vezeti és megvédi népét.
Ha az ő parancsa szerint élünk,
számíthatunk segítségére.
„Ne félj,
mert megváltottalak,
neveden szólítottalak,
enyém vagy!
Ha vízen kelsz át,
én veled vagyok,
és ha folyókon,
azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz,
nem perzselődsz meg,
a láng nem éget meg.
Mert én,
az ÚR,
vagyok a te Istened…” (Ézs 43,1-3).
Isten újra megmutatta hatalmát és gondviselését.
Egyiptomból is csodálatosan menekültek meg,
a pusztában is gondot viselt róluk negyven évig,
és a Jordánt is szétválasztotta,
amíg a nép átvonult (Józs 4,23-24).
A körülöttük lakó népek hallották ezt a csodát,
és még jobban megijedtek a zsidóktól (Józs 5,1).
Mivel az új generáció,
amelyik a pusztában született,
nem volt körülmetélve,
az Istennel való szövetség jeleként,
Józsué először körülmetéltette a népet.
Ez által az új földön az első dolog a szövetség megújítása volt.
3.
Jerikó és Aj elfoglalása
Jerikó egy fallal megerősített város volt,
a Jordántól nem messze.
Ezt a várost kellett először elfoglalnia Izráel népének.
Nem volt megfelelő katonai erejük erre,
de Isten csodálatos módon itt is a segítségükre sietett.
Isten azt parancsolta a népnek,
hogy – harc helyett – Jerikó körbejárásával foglalják el a várost.
Egy hétig kellett minden nap körbejárniuk a város kőfalát.
A nép csendben járt,
csak a papok fújták a kürtöket.
A menet előtt a szövetség ládáját vitték.
Így ment ez hat napig,
a hetedik nap hétszer kerülték meg a várost ily módon,
és a hetedik körnél hangos kiáltásba tört ki a nép.
Akkor ledőlt Jerikó kőfala,
és a nép bement a városba.
Ráháb megmenekült,
amint a kémek megígérték,
a város többi lakosa pedig elpusztult.
Mivel az Úr korábban megparancsolta,
hogy a hadizsákmányt ne tulajdonítsák el,
hanem az Úrnak szenteljék,
a nép így cselekedett (Józs 6,17-19).
 
Jerikó bevétele számunkra a hit és az engedelmesség győzelmét jelképezi.
Izráelnek azt kellett tennie,
amit Isten mondott,
és így olyan dolog történt,
amit nem tudtak volna maguktól megvalósítani.
A lelki életben és a misszióban nekünk is erőnk feletti dolgokat kell tennünk.
Isten cselekedni fog,
ha hallgatunk szavára.
Aj egy kisebb város volt Jerikó mellett,
és a zsidók úgy gondolták,
hogy könnyen beveszik.
A támadás azonban nem sikerült,
sőt vereséget szenvedtek.
A nép nagyon megijedt.
Kiderült,
hogy a vereség oka a bűn volt.
Ugyanis Ákán nem tartotta be az Úr azon parancsolatát,
hogy a teljes zsákmány Jerikónál az „Úr kincsestárába kerüljön”.
A zsákmányból Ákán eltett magának „egy szép sineári köntöst,
kétszáz sekel ezüstöt,
és egy ötven sekel súlyú aranyrudat” (Józs 7,20-21).
A lopott dolgokat elásta sátrában a földbe.
Józsué sorshúzással kiderítette,
hogy Ákán a bűnös,
ezért egész családjával meg kellett halnia.
Miután ez megtörtént,
csak azután tudták elfoglalni Aj városát.
Ákán bűnesete nagy tanulsággal szolgál számunkra.
A bűn meggátolja Isten népének győzelmét,
és addig nem mehetünk tovább,
amíg az el nem rendeződik.
A múltban Ákánnak meg kellett halnia,
nekünk ma a bűnt Jézus Krisztus vére alá kell hoznunk,
hogy bocsánatot kapjunk.
         Kattints a képre a kinagyításhoz     (CC-BY-NC-ND-4.0) KCA - fmosoft.com
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül


4.
Kánaán teljes elfoglalása
Kánaán elfoglalása több évet vett igénybe.
Annak ellenére,
hogy Isten nekik ígérte a földet,
ők kellett azt elfoglalják.
Akárcsak a mi esetünkben,
Isten ígéretei,
ha „biztosak és ámenek” is,
nekünk magunknak kell azokat elfogadnunk,
és hozzájuk ragaszkodnunk.
Az ország elfoglalása három nagy hadjárat keretében történt:
a központi,
a déli és az északi országrész felé.
Ezek a hadjáratok különféle népek ellen irányultak,
mert Kánaánt abban az időben több népcsoport lakta.
A központi hadjárat keretében foglalták el Jerikót és Ajt,
amint azt fent láttuk (6,1-8,35).
A déli hadjáratban elfoglalták a gibeonitákat és szövetségeseiket (Józs 9,1-10,43).
Az északi hadjáratban a kánaániakat,
emóriakat,
hettitákat,
perizzieket,
jebúsziakat és szövetségeseiket hódították meg (Józs 11,1-15).
Józsué életében nem sikerült miden területet elfoglalni,
és a köztük élő népek állandó kísértést jelentettek az zsidók számára (Józs 13,1-7).
5.
Az ország területének felosztása a törzsek között
Az ország elfoglalása után Józsué felosztotta a területeket a törzsek között.
Lévi törzsének nem voltak külön területei,
hanem a számukra megszabott városokban laktak:
48 városban laktak a léviták,
13 városban pedig a papok (Józs 21).
Az Úr parancsa szerint menedékvárosokat is létrehoztak,
ahova azok a gyilkosok menekülhettek a bosszú elől,
akik nem szándékosan oltottak ki emberi életet (Józs 20,7-9).
A törzsek elhelyezkedését az országban a mellékelt térkép mutatja be.
Tanulmányozd a térképet,
hogy megismert a törzsek lakóhelyét,
és egymástól való távolságukat.
Észrevehetjük,
hogy Júda törzse az ország közepén kapott helyet,
tőlük kissé északabbra,
de ugyancsak központi helyen Benjámin,
Efraim törzsei és Manassé fél nemzetsége.
Délen volt Simeon törzsének a lakóhelye,
míg északon Ásér és Naftáli.
A Jordántól keletre kapott helyet Manassé fél nemzetsége,
Gád és Rúben.
Mivel a zsidók Józsué idejében nem tudták teljesen kiirtani az ott lakó népeket,
ezért egyes népek megmaradtak a zsidók között.
Júda területén laktak a jebúsziak,
Efraim és Benjámin törzsei között a perizziek,
Zebulon és Issakár között voltak a kánaániták.
A Jordán felső folyásának baloldalán voltak a girgásiak,
az alsó folyásnál az ammóniak.
Ezek a népek állandó lelki problémát jelentettek az izráeliták számára.
Lásd még 1Móz 15,18-21 és Bír 1,27-36.
         Kattints a képre a kinagyításhoz     (CC-BY-NC-ND-4.0) KCA - fmosoft.com
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül


6.
Józsué befejezi szolgálatát
Józsué szolgálatának a befejezése a könyv utolsó két fejezetében (23.
és 24.)
van megírva.
Mikor már öreg lett (23,1-2),
összegyűjtötte a nép vezetőit,
és intelmekkel látta el őket.
Emlékeztette őket arra,
hogy mit tett az Úr a múltban velük.
Elmondta,
hogy hamarosan meg fog halni,
de ők ismerjék el az Úr hűségét irántuk,
és tartsák meg a szövetséget.
Ha azonban nem tartják meg a szövetséget,
akkor az Úr beváltja a fenyegetéseket is,
amiket korábban mondott.
Ezt mondta Józsué:
„Ha megszegitek Isteneteknek,
az Úrnak a szövetségét,
amelyet ő rendelt nektek,
ha elmentek,
és más isteneket tiszteltek,
és azok előtt borultok le,
akkor föllángol majd ellenetek az Úr haragja,
és hamarosan kipusztultok erről a jó földről,
amelyet nektek adott” (23,16).
A vezetők után Józsué az egész Izráelt összegyűjtötte Sikemben.
Nekik is megismételte,
mit tett Isten velük a múltban.
Felszólította őket,
hogy szolgálják az Urat teljes szívvel.
Úgy látszik,
a nép között titokban többen még bálványokat is imádtak,
mert Józsuénak ezt kellett mondania:
„Most azért az Urat féljétek,
és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán.
Távolítsátok el azokat az isteneket,
amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl,
meg Egyiptomban,
és az Urat szolgáljátok!”
(24,14).
Józsué magát és a családját állította példának,
bármit tesz is a nép:
„De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
(24,15) – mondta Józsué.
A nép,
Józsué példáján felbuzdulva,
fogadalmat tett,
hogy ők is az Urat fogják szolgálni.
Ekkor szövetséget kötöttek az Úrral.
Ezután meghalt Józsué,
száztíz éves korában.
7.
A nép állapota a bírák korában
Józsué halála után a népnek alkalmi vezetői voltak,
akiket Isten elhívott bizonyos szabadító vagy bíráskodó feladatok elvégzésére.
Ezek voltak a bírák,
és az idő,
amíg ők vezették a népet,
úgy négyszáz évig tartott.
A nép állapota nagyon váltakozó volt,
mert „abban az időben nem volt király Izráelben.
Mindenki azt csinálta,
amit jónak látott” (21,25).
Bűneik miatt az Úr megbüntette őket.
Ebben a négyszáz évben több lelki és történelmi ciklus zajlott le Izráel életében,
ami a következő lépésekből állott:
–a nép vétkezett
–Isten megengedte az ellenségnek,
hogy leigázza és nyomorgassa a népet
–a nép bűnbánatot tartott,
és Istenhez fohászkodott
–Isten elhívott egy bírót,
aki által megszabadította a népet az ellenségtől
–a nép a bíró idejében békés életet élt
–a bíró halála után a nép ismét elhajolt Istentől
–Isten újra megengedi,
hogy az ellenség nyomorgassa népét stb.
Ez a lelki és történelmi ciklus a Bírák 2,11-3,6-ban van leírva.
8.
Izráel bíráinak története
A bírák Izráel vezetői voltak feladatuk a nép felszabadítása,
a bíráskodás és hőstettek véghezvitele volt.
Az alábbi táblázatban fel vannak tüntetve a bírák,
tevékenységük időtartama,
valamint a rájuk vonatkozó igehelyek:
 
–Mezopotámiai (arám) elnyomás:
– 8 év – Bír 3,8
 
–Otniél,
szabadítás és béke:
– 40 év – Bír 3,11
 
–Moábita elnyomás:
– 18 év – Bír 3,14
 
–Éhúd,
szabadítás és béke:
– 80 év – Bír 3,30
 
–Kananita elnyomás (Jábin):
– 20 év – Bír 4,3
 
–Debóra és Bárák,
szabadulás és béke:
– 40 év – Bír 5,31
 
–Midjánita elnyomás:
– 7 év – Bír 6,1
 
–Gedeon,
szabadulás és béke:
– 40 év – Bír 8,28
 
–Abímelek,
bábkirály:
– 3 év – Bír 9,22
 
–Tólá,
bíró:
– 23 év – Bír 10,2
 
–Jáír,
bíró:
– 22 év – Bír 10,3
 
–Az ammóniak elnyomása:
– 18 év – Bír 10,8
 
–Jefte,
szabadulás és béke:
– 6 év – Bír 12,7
 
–Ibcán,
bíró:
– 7 év – Bír 12,8
 
–Élón,
bíró:
– 19 év – Bír 12,11
 
–Abdón,
bíró:
– 8 év – Bír 12,14
 
–Filiszteus elnyomás:
– 40 év – Bír 13,1
 
–Sámson,
hős és bíró:
– 20 év – Bír 15,20
 
–Összesen:
– 410 év
 
Ebben az időszakban 14 bíró volt Izráelben,
Sámuelt is beszámítva.
Ezeknek nem egyforma volt a jelentőségük a zsidók történetében,
és nem is egyforma részletességgel van életük és tevékenységük bemutatva.
Ha összeadjuk az éveket,
akkor 410 évet kapunk,
de az is lehet,
hogy a bírók tevékenysége egymásra tevődik,
mert más-más helyen tevékenykedtek,
és így az időszak valamivel rövidebb lehet.
A bírók története érdekes és tanulságos.
Megfigyelhetjük,
hogyan használta fel őket Isten az ő népének megszabadítására.
De láthatjuk hibáikat és tévedéseiket is,
amikből tanulhatunk.
A Bírák közül a legrészletesebben Gedeon (Bír 6-8) és Sámson története (Bír 13-16) van bemutatva.
a.
Gedeon története
Gedeont akkor hívta el az Úr a szolgálatra,
amikor a midjániták igázták le a népet hét esztendőre.
Ő Benjámin törzséből való volt,
amelyik a legkisebb törzs,
és családja sem volt jelentős a törzsben.
Ő maga sem volt jelentős személy,
de az Úr fel tudta használni a szolgálatra.
Gedeon épp az ellenségtől elrejtett gabonát csépelte,
amikor az Úr angyala elhívta a szolgálatra (Bír 6,11-24).
Az Úr angyala felszólította,
hogy szabadítsa fel a népet a midjániták alól.
Szolgálatát azzal kezdte,
hogy a lakóhelyén lerombolta apja Baál oltárát,
aki bálványimádó volt.
Mire összegyűjti seregét,
a midjánitákhoz már az amálékiták is csatlakoztak.
Több izráeli törzsből gyűltek hozzá az emberek,
így csapata harminckétezer emberre növekedett.
Azonban Gedeont,
elhívása ellenére,
kétség fogta el,
hogy valóban őt akarja-e Isten felhasználni a nép felszabadítására.
Ezért kétszer is jelt kért Istentől,
és az mind a két alkalommal biztató volt.
Az Úr azonban háromszázra csökkenti a csapatot,
hogy nyilvánvaló legyen majd a szabadítás csodája.
Ezzel a háromszáz emberrel győzték le az ellenséget.
Éjszaka megijesztették őket,
amikor összetörték a cserépedényeket,
amikbe előzőleg fáklyákat rejtettek.
A zajtól és a hirtelen fénytől megijedt a midjánita sereg,
de Gedeon és csapata üldözőbe vette,
és legyőzte őket.
 
Gedeon története mutatja nekünk,
hogy a lelki harcban nem tudunk egyedül győzni,
Isten segítségére van szükségünk.
Ahogy Gedeonnak követnie kellett az Úr utasításait,
és így győzött,
nekünk is az ő igéjében kell bíznunk.
„Bízzál az Úrban teljes elmédből,
és ne a magad eszére támaszkodj” (Péld 3,5).
Gedeon egy ideig bíráskodott a nép felett,
de amikor felajánlották neki,
hogy király legyen,
visszautasította:
„Én nem uralkodom rajtatok,
és nem fog uralkodni a fiam sem.
Az Úr uralkodjék rajtatok” (8,23).
Alázata azonban nem tartott végig,
mert idős korára bálványimádó lett,
akárcsak az apja (8,24-27).
b.
Sámson története
Sámson története a ragyogó győzelem,
ugyanakkor a hatalmas bukás története is.
Születését angyal hirdette meg,
és megmondta,
hogy teljesen az Úrnak szentelt lesz a gyermek és „ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából” (13,5).
Sámson erős férfiú lett,
aki fizikai erejével állt bosszút a filiszteusokon,
és így szabadította fel a zsidó népet.
Sámsonnak az érzéki hajlama volt a gyenge pontja.
Csak filiszteus nőkkel volt dolga.
Fiatal korában egy filiszteus nőt vett feleségül Timnából,
szülei tanácsa ellenére.
A lakodalom alatt egy találós kérdést tett fel a filiszteus fiatalembereknek.
A tét harminc ing és harminc öltözet ruha volt.
A fiatalemberek a feleségét zaklatták addig,
míg az kiszedte Sámsonból a választ.
Hogy Sámson megadhassa a ruhákat,
amivel tartozott,
elment,
megölt harminc filiszteust,
és ruháikat odaadta a timnai fiataloknak.
Majd morcosan elment,
apósa pedig máshoz adta férjhez a feleségét.
Később ezt Sámson azzal bosszulta meg,
hogy felégette a filiszteusok gabonáját.
Egyéb gúnyolódó erőfitogtatást is végzett a filiszteusok bosszantására.
Története szomorúan végződik a Delilával való kapcsolata miatt.
Delila szintén filiszteus nő volt,
aki nem szerette Sámsont igazán.
A filiszteus vezetők parancsára Delila kifaggatta,
hogy megtudja,
miben van Sámson fizikai ereje.
Sok zaklatás után Sámson elmondta,
hogy azért erős,
mert hosszú a haja.
Amíg Delila ölében szendergett,
a filiszteus vezetők levágták a haját,
és Sámson elveszítette az erejét.
Azért történt ez,
mert megszegte a parancsot,
amit szülei kaptak még születése előtt:
„ne érje annak a fejét borotva,
mert Istennek szentelt lesz az a gyermek,
már anyja méhében” (13,5).
A filiszteusok börtönbe vetették és megalázták.
Sámson megalázkodott Isten előtt,
visszakapta erejét,
magára rántotta azt a színház típusú épületet,
amiben összegyűltek az emberek,
hogy őt gúnyosan bámulják.
Ekképpen „többet megölt halálával,
mint ahányat megölt életében” (16,30).
 
Vigyáznunk kell minden területen,
hogy ne essünk el,
így a testi kívánságok területén is.
Sámsonnak gyengéje volt a nőkkel való kapcsolata,
ezért szégyent vallott.
„Az az Isten akarata,
hogy megszentelődjetek:
hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,
hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével,
nem a kívánság szenvedélyével,
mint a pogányok,
akik nem ismerik az Istent…” (1Thessz 4,3-5).
c.
Sámuel,
az utolsó bíró
Sámuel volt Izráel népének utolsó bírája,
ugyanakkor ő próféta is volt.
Gyermekségétől fogva az Úr sátoránál nőtt fel,
és ott szolgált Éli főpap mellett (1Sám 3).
Éli fiai gonoszok voltak,
és az Úr a kis Sámuelen keresztül közölte ítéletét Éli családjával.
Sámuel több éven keresztül bíráskodott Izráelben.
Az ő idejében akart a nép áttérni a királyságra,
és ő volt az,
aki Izráel első két királyát felkente.
9.
Ruth története:
Dávid királyi családjának megalapozása
Ruth története az Elimelek családjának a történetébe ágyazódik bele (Ruth 1).
Ők Betlehemben laktak,
Júdeában,
de mivel éhség lett a vidéken,
ezért Móáb földjére költöztek.
De itt nem ment jól a soruk,
mert meghalt Elimelek és két fia,
három özvegyet hagytak maguk után.
Naomi,
az anyós vissza akar költözni Betlehembe,
és az egyik menye,
Ruth mindenképpen vele akart tartani.
Izráelben volt egy szokás,
mégpedig az,
hogy a legközelebbi rokonnak kellett elvenni feleségül az özvegyet.
Így Ruth megismerkedik Boázzal,
aki a család legközelebbi rokona,
és házasodhat is.
El is veszi Ruthot feleségül.
Ebből a családból származik a későbbi Dávid király,
mert Ruth fiát Obednek hívták,
aki Dávid király nagyapja volt.
***
Ebben a korban Isten gondoskodott Izráelről,
és a Messiás eljövetelének körülményei tovább készülnek.
Láttuk azt,
hogy Isten hogyan vezeti népét,
de azt is,
hogy a bűn milyen ártalmas és visszafogó tényező.
Azonban minden fölött győz Isten kegyelme.
A korszak végén megjelenik Dávid családja,
amelyből származik majd test szerint a Megváltó.
Kijelentések Istenről,
emberről
A honfoglalás korában világosan meglátszott,
hogy Isten hű ígéretéhez.
Ábrahámnak megígérte,
hogy utódainak országot ad,
ezt meg is tette.
Az ige által Isten sok ígéretet ad nekünk is,
biztosak lehetünk,
hogy ő be is teljesíti,
ha hiszünk benne.
Azt is megérthettük,
hogy ha a nép engedelmeskedik Istennek,
ő legyőzi ellenségeit.
Nekünk a bűn és a Sátán az ellenségünk.
Ha engedelmeskedünk,
Isten győzelmet ad nekünk is ezek felett.
Az engedetlenség és minden bűn nemcsak az egyénnek okoz problémát – láttuk Ákán esetében – hanem az egész nép kárára van.
A bírák kora arra mutat rá,
hogy a hűséges Isten megítéli népének hűtlenségét,
de kész megszabadítani a rabságból,
ha a nép bűnbánatot tart.
Az emberről is újabb kijelentést kapunk.
Ákán bűne rámutat arra,
hogy kívánságai miatt az ember kész figyelmen kívül hagyni Isten parancsát.
Ez pedig katasztrófát von maga után.
A bírák kora rávilágít arra,
hogy az ember újra és újra bajba kerül,
ha elfordul az Úrtól,
és kihagyja őt az életéből.
Isten mellőzésének tragédiájára csak az őszinte bűnbánat és a megtérés hoz megoldást.
 

Ismétlő kérdések
  1. Mi történt a Móáb síkságán, mielőtt Izráel átkelt volna a Jordánon?
  2. Hogyan készült fel Józsué, hogy a Jordánon átkeljenek, és elfoglalják Kánaánt?
  3. Ki volt Ráháb, és milyen szerepet játszott Izráel történetében?
  4. Olvasd el a Józs 2. fejezetét, és magyarázd el, hogyan keltek át a Jordánon Izráel fiai!
  5. Hogy foglalták el Jerikót a zsidók?
  6. Mi volt Ákán bűne, és milyen következményekkel járt?
  7. Hogyan fejezi be Józsué a szolgálatát?
  8. Mi jellemezte a nép állapotát a bírák korában?
  9. Mi volt a bírák feladata? Említsd meg legalább 3 bírónak a nevét!
Feladatok
  1. Olvasd el, és jegyezd meg Bibliádban a leckében idézett igehelyeket! Igyekezz arra, hogy az egyes igehelyeket később tudd megtalálni a Bibliádban!
  2. Tanuld meg a Józs 1,7-9 igeszakaszt!
  3. Olvasnivaló: Józs 1-8 fejezetek; Bír 1-4, 6-8, 13-16 fejezetek, és a Ruth könyve!