VIII. Az egységes királyság kora
Mit tett Isten ebben a korszakban?
Ebben a korszakban Isten tovább foglalkozott népével.
Annak kívánságára megengedte,
hogy királyokat válasszon magának,
de tudta,
hogy ezek közül a legtöbb lelkileg kárára lesz Izráelnek.
Ő maga választotta meg az első két királyt Sámuel prófétán keresztül.
Az első király,
Saul,
hamar elveszti Isten jóindulatát;
a második király,
Dávid viszont Isten szíve szerinti férfi.
Dávid az Úrral járt,
ezért az Úr erőteljesen átformálta életét.
Az Úr megígérte,
hogy Dávid háza örökké fog uralkodni a Messiás eljövetele által.
A korszak üdvtörténeti jelentősége
Az üdvtörténet szempontjából fontos mozzanat Dávid király élete,
és az Úr azon ígérete,
hogy Dávid uralkodóháza örökkévaló lesz.
Fizikailag a babiloni fogsággal véget ért ez az uralkodóház,
de lelki értelemben beteljesedett az Úr Jézus Krisztusban.
Dávid élete is fontos része az üdvtörténetnek,
mert életének több mozzanatában az Úr Jézus Krisztus előképévé lett.
Az egységes királyság kora a következő igehelyekben van megírva:
1Sám 8-32; 2Sám;
1Kir 1-11 fejezetek.
Párhuzamos leírás található Dávid és Salamon uralkodásáról az 1Krónikák 10-29 fejezetekben és 2Krónika 1-9 fejezetekben.
Ez a korszak Kr.
e.
1050-930 között helyezkedik el.
Azért nevezzük az egységes királyság korának,
mert ebben az időben királyok uralkodtak Izráelben,
és az egész zsidó nép egy országban élt.
A bírák kora 410 évig tartott,
mialatt Izráelnek 14 bírája volt.
Mikor eltelőben volt ez az időszak Sámuel idejében,
a nép azt kívánta,
hogy nekik is legyenek királyaik,
mint a környező népeknek.
Ez a gondolat nem tetszett ugyan Sámuelnek,
de végül az Úr biztatására felkente Izráel első királyát,
Sault.
Saul már uralkodása elején engedetlen volt Isten törvényével szemben,
ezért az Úr más királyt adott Izráelnek Dávid személyében.
Saul féltékeny volt Dávidra,
mert tudta,
hogy ő lesz utána a király,
és nem a saját fia,
Jónátán.
Ezért Saul sok évig üldözte Dávidot,
de nem tudott neki ártani.
Miután a filiszteusok ellen vívott csatában elesett fiával,
Jónátánnal együtt,
a nép Dávidot tette királlyá.
Dávid negyven évig uralkodott,
halála után Salamon nevű fia lett Izráel királya.
Salamon uralkodása alatt nagy,
erős és gazdag lett Izráel.
A király gazdagságának és bölcsességének híre messze földre elhatott.
Salamon uralkodásának elején istenfélő volt,
de később elhajolt az Úrtól,
halála után pedig az ország két részre szakadt,
mert fia,
Roboám bölcstelenül el akarta nyomni a népet.
A nép nagy része Jeroboámhoz csatlakozott,
aki az ország északi részében lett király.
Az országnak ezt a részét nevezték Izráelnek.
Roboám a déli részen uralkodott,
amit Júdának neveztek.
Ebben az időszakban látjuk,
hogyan készíti Isten tovább az utat a Messiás megjelenésének.
Megalakul Dávid uralkodóháza,
amelyikből majd Jézus Krisztus származni fog test szerint.
A korszak másik nagy tanulsága az,
hogy Isten áldása a nép engedelmességétől függ.
Mivel Dávid Istenben hívő ember volt,
az Úr megáldotta az országot úgy,
hogy annak nagysága még Salamon idejében is megvolt.
Salamon bűne azonban átkot hozott a népre,
ami majd utódainak életében lett nyilvánvaló.
A három király életében megtörtént események lelki szempontból nagyon tanulságosak a számunkra,
és segítséget nyújtanak hívő életünk megélésében.
Az alábbiakban megvizsgáljuk az egységes királyság időszakait a három király uralkodásának szempontjából.
Az anyagot a következőképpen osztjuk fel:
1.
Az első királyválasztás
2.
Saul,
Izráel királya
3.
Dávid uralkodása
4.
Salamon uralkodása
A térkép nemkereskedelmi célokra szabadon használható, a forrás megnevezésével, változtatás nélkül
1.
Az első királyválasztás
Amikor Sámuel,
Izráel utolsó bírája (aki próféta is volt) megöregedett,
a nép vénjei elmentek hozzá Rámába,
a városba,
ahol lakott,
elé álltak,
és azt mondták:
„Te már megöregedtél,
fiaid pedig nem a te utadon járnak.
Tégy valakit királyunkká,
hogy ő bíráskodjék fölöttünk,
ahogyan az minden népnél szokás!”
(1Sám 8,5).
Az igaz,
hogy Sámuel fiai nem voltak istenfélők,
mert a „maguk hasznát keresték;
megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el,
és elferdítették az igazságot” (1Sám 8,4).
A nép kérése nem tetszett Sámuelnek,
mert úgy érezte,
hogy a nép őt akarja elutasítani.
De amikor imádkozott,
az Úr azt mondta,
hogy tegye meg,
amit a nép kíván,
mert valójában nem Sámuelt utasította el a nép,
hanem magát Istent.
Nem kívánták,
hogy Isten uralkodjon fölöttük,
hanem azt akarták,
hogy ember legyen az uralkodójuk (1Sám 8,6-9).
Sámuel figyelmeztette a népet,
hogy ha királyuk lesz,
akkor az majd szolgálatába viszi fiaikat és leányaikat.
Elveszi a szántóföldjüket,
kertjeiket,
gyümölcsöseiket,
és majd hivatalnokainak fogja adni.
A nép azonban most erre nem gondolt,
hanem mindenképpen királyt akart.
Azt mondták:
„Mégis legyen királyunk!”
Sámuel az Úrra figyelt,
amikor királyt kellett választania (1Sám 9,14-17).
A király Saul lett,
aki a Benjámin nemzetségéből való Kísnek volt a fia.
Az történt,
hogy Kísnek elkallódtak a szamarai,
és elküldte fiát,
Sault,
egy szolgával együtt,
hogy azokat megkeressék az Efraim hegyvidékén.
Mikor sehol sem találták a szamarakat,
haza akartak menni,
de a szolga azt mondta,
hogy a közelben lakik Sámuel próféta,
és menjenek el hozzá,
hátha meg tudná mondani,
hol vannak a szamarak.
El is mentek Sámuelhez,
aki épp áldozni készült.
Meghívta őket az áldozati lakomára.
Másnap,
amikor haza akartak indulni,
Sámuel királlyá kente Sault,
amikor csak egyedül voltak.
Izráelben a királyt nem koronázták meg,
hanem felkenték,
vagyis olajat öntöttek a fejére.
Így történt Saullal is,
de még senki nem tudta,
hogy ő a király.
A nyilvános királlyá tétel úgy történt,
hogy Sámuel összehívott egy népgyűlést Micpába királyválasztás céljából.
A sorshúzás módszerét választották,
és az Úr úgy vezette a sorsolást,
hogy a sors épp Saulra essen.
Saul daliás termetű,
szép férfi volt.
A nép elfogadta királynak,
Saul pedig hazament Gibeába.
2.
Saul,
Izráel királya
Saul király legfőbb tevékenysége a háborúskodás volt.
Az új királyságot meg kellett erősíteni az ellenséges szomszédokkal szemben.
Három néppel háborúskodott Saul:
az ammóniakkal (keleten),
az amálékitákkal (délen),
de leginkább a filiszteusokkal (nyugaton).
Jelentős győzelmeket is aratott.
A harcokban kitűnt Saul fia is,
Jónátán (1Sám 14.
fejezet),
aki később Dávid jó barátja lett.
a.
Saul bukása
Saul azonban már uralkodása elején olyan hibát követett el,
ami miatt az Úr elvetette őt,
és más kellett legyen Izráel királya.
Épp Amálékkel akart megküzdeni,
amikor az Úr szólt Sámuelen keresztül,
hogy az amálékiakat teljesen ki kell irtani;
meg kell ölni a királytól kezdve mindenkit,
egészen az állatokig.
Ezt azért kellett tenni,
mert Amálék „útját állta Izráelnek,
amikor kijött Egyiptomból” (1Sám 15, 2).
Saul nagy győzelmet aratott,
de csak a zsákmány hitvány részét pusztította el,
a javát meghagyta magának és katonáinak.
Agágot,
az amálékiak királyát is megkímélte.
Nem engedelmeskedett Istennek,
mégis azt mondta Sámuelnek,
hogy ezt tette.
Sámuel azonban meglátta az állatok javát és a királyt is,
akit nem ölt meg Saul.
Ekkor Saul elismerte,
hogy engedetlen volt,
de azzal mentegetőzött,
hogy a nép áldozni akart Istennek,
és azért nem irtotta ki az amálékiakat.
Erre mondta Sámuel a számunkra is fontos igét:
Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat,
mint az engedelmesség az Úr szava iránt?
Bizony,
többet ér az engedelmesség az áldozatnál,
és a szófogadás a kosok kövérjénél!
Olyan az engedetlenség,
mint a varázslás vétke,
és az ellenszegülés,
mint a bálványimádás (1Sám 15,22-23).
Engedetlenségéért és hazugságáért Isten elvetette Sault,
és más királyt választott helyette.
Ne gondoljuk,
hogy amit mi akarunk,
vagy amire mi vágyunk,
az jobb,
mint amit Isten mond igéjében!
Akarjunk engedelmeskedni Isten szavának,
és kérjünk ehhez tőle lelki erőt!
b.
Dávid királlyá kenése
Saul bukása után az Úr elküldi Sámuel prófétát Betlehembe,
Isai családjához,
mert fiai közül választott királyt Izráelnek.
Sámuel áldozati lakomát tartott Betlehemben,
és meghívta Isai családját is.
De amint meglátta Isai fiait,
azt mondta neki az Úr,
hogy ezek közül egyik sem lesz király.
Mikor kitudódott,
hogy Isainak a legkisebb fia,
Dávid nincs is ott,
hanem a mezőn vigyáz a juhokra,
akkor Sámuel érte küldetett.
Mikor Dávid megérkezett,
ezt mondta Sámuelnek az Úr:
„Rajta!
Kend fel,
mert ő az!”
(1Sám 16,12).
Sámuel királlyá is kente Dávidot,
testvérei jelenlétében.
Ez azonban titokban maradt,
és nem került a nyilvánosság elé.
Saultól,
engedetlensége miatt,
eltávozott az Úr Lelke,
és egy rossz szellem kezdte gyötörni (1Sám 16,14).
Akkor Dávid egy időre Saul udvarába ment,
mert jól tudott hárfázni,
és amikor a hangszeren játszott,
Saul lelke egy időre megkönnyebbült (1Sám 16,23).
c.
Dávid legyőzi Góliátot
Saul ezután a filiszteusokkal háborúzott,
akik a Földközi-tenger partján éltek,
Izráel nyugati határánál.
Dávid testvérei a Saul csapatában voltak,
Dávid ellenben,
mivel a legkisebb volt,
otthon maradt a juhokkal.
Már néhány év eltelt azóta,
hogy Dávid a királynál hárfázott,
úgyannyira,
hogy a király meg sem ismerte őt (1Sám 17,55-58).
Saul csapatai Szókónál táboroztak,
a filiszteusokkal szemben.
A filiszteusok között volt egy nagytermetű és hatalmas erejű harcos (1Sám 17,4-7),
aki párbajra szólította fel Izráel csapatait.
A párbaj eredménye eldönti majd a csata kimenetelét:
ha az izráeli párbajozó legyőzi Góliátot,
akkor Izráel nyeri meg a csatát,
ha Góliát győz,
akkor a filiszteusoké a győzelem.
Góliát nagyon káromolta Izráel seregét,
de Istenét is.
A zsidók közül senki nem mert kiállni ellene,
mert féltek a nagy erejétől.
Dávid épp arra járt,
mert a harcban lévő testvéreinek vitt élelmet.
Nagyon bántotta Góliát káromlása,
és csodálkozott,
hogy senki nincs,
akik kiálljon vele párbajozni.
Akkor ő jelentkezett.
Nem vette igénybe a neki szánt páncélt,
csak parittyával és öt kővel ment a harca.
Egy parittyakővel le is terítette Góliátot (1Sám 17,41-51).
Erre a filiszteusok között pánik tört ki,
a zsidók pedig addig üldözték őket,
amíg teljesen szét nem verték a filiszteus csapatot.
Dávid bátorsága arra emlékeztet bennünket,
hogy nem szabad félnünk az ellenségtől.
A mi ellenségünk,
a Sátán,
sokkal erősebb,
mint mi,
de az Úr Jézus Krisztus nevében és erejével győzhetünk fölötte.
Ellenállhatunk a kísértésnek,
félretehetjük az aggodalmat és a félelmet,
szeretettel és türelemmel válaszolhatunk a rosszakaratú embereknek.
„Mindenre van erőm a Krisztusban,
aki megerősít engem” (Fil 4,13).
d.
Dávid és Jónátán barátsága
A filiszteus Góliát legyőzése után Dávid a Saul udvarába kerül,
és nagyon mély barátságot köt Jónátánnal,
Saul fiával.
Saul hamarosan féltékeny lesz Dávidra.
Egy csata után az asszonyok vígan ünnepelve fogadták a harcosokat,
és így énekeltek:
„Megölt Saul ezer embert,
Dávid meg tízezer embert” (1Sám 18,7).
Saul arra gondolt,
hogy Dávidot nagyobb hősnek tekintik,
mint őt magát;
és talán hamarosan királlyá is fogják kiáltani.
Ezért mindent megtett,
hogy megölje őt.
Még a lányát,
Míkalt,
is azért adta hozzá feleségül,
hogy valamiképpen ártson neki.
Ez azonban nem sikerült,
mert Míkal megszerette Dávidot.
Jónátán is mindvégig szerette Dávidot.
Tudta,
hogy a következő király Dávid lesz,
és nem ő,
a Saul fia,
mégis nagyra becsülte őt.
Dávid attól tartott,
hogy egy nap Saul meg fogja ölni.
Ez egyszer szinte sikerült is neki,
mert amikor Dávid zenélt Saulnak,
az dárdájával a falnak akarta szegezni (1Sám 18,10-13).
Jónátán többször próbálta kibékíteni az apját Dáviddal,
de miután belátta,
hogy Saul soha nem fog megbocsátani Dávidnak,
segített neki elmenekülni.
Saul azonban üldözőbe vette,
hogy megölje.
Ezzel kezdődik Dávid hosszú bujdosása és menekülése Saul elől.
A féltékenység,
amiben Saul is szenvedett,
olyan bűn,
ami nagyon boldogtalanná teszi az embert.
A hívő embernek nem kell féltékenynek lennie,
mert amije van,
és amivé lett,
az az Úrtól van.
Bármije legyen másnak,
és bárki is legyen,
az nem befolyásolja azt,
amit az Úr nekünk adott,
és amivé minket tett.
Ezért ne legyünk féltékenyek,
hanem legyünk hálásak!
c.
Dávid bujdosása
Az 1Sám 21.
fejezettől a könyv végéig Dávid bujdosásáról olvashatunk.
Saul addig üldözte őt,
amíg egy csatában meg nem halt.
Dávid először az országban bujdosott helyről helyre.
Egy idő után Dávidot már sok ember követte,
olyanok,
akiket sérelem ért,
vagy valamilyen oknál fogva szintén üldöztek.
Dávid embereinek száma időnként több százra rúgott.
Saultól való félelmében Dávid még külföldre is elment,
a filiszteusokhoz.
Az Úr azonban mindig megvédte,
olyankor is,
amikor Saul már-már megtalálta a pusztában.
Dávid méltósággal viselte az üldöztetést.
Habár királlyá volt kenve,
mégsem támadt Saulra,
hogy elvegye tőle királyságát;
megvárta,
míg Isten cselekszik az érdekében.
Dávidban valóságos Krisztusi lelkület lett nyilvánvaló,
amikor lehetősége lett volna megölni üldözőjét,
de ő kétszer is megkímélte életét (1Sám 24.
és 26.
fejezetek).
Saul a filiszteusokkal vívott háborúban esett el fiával,
Jónátánnal együtt.
Dávid nem örült,
hanem gyászolt azon a napon.
Különösen barátja,
Jónátán miatt,
akivel kölcsönösen nagyon szerették egymást (1Sám 31.
és 2Sám 1.
fejezetek).
Dávid bujdosásának éveit tanulmányozva sokat tanulhatunk tőle,
hogy hogyan kell viselkednünk nehéz és ellenséges helyzetben.
Dávid Istenbe vetett bizalma ezekben az években megerősödött.
4.
Dávid uralkodása
Saul halála után Dávid először csak a Júda királya lett.
Székhelyét Hebrónba helyezte (2Sám 2,1-4).
Türelmesen várt az Úrra,
és nem erőltette magát Izráel többi törzseire.
Várta,
míg eljön az ideje,
hogy az egész Izráel királya legyen.
Erre hét és fél év múlva került sor (2Sám 5,1-5).
Az egész ország felett 33 évig volt király,
összesen negyven és fél évet uralkodott.
Dávid élettörténete és Izráel története ebben az időszakban nagyon tanulságos.
Uralkodása alatt az ország megerősödik,
és felülemelkedik a szomszéd népeken.
Dávid istenfélő király volt,
az Úr törvényei szerint vezette az országot.
Igyekezett az ország vallásos életét is megszervezni.
Nagyon sok zsoltárt (vallásos éneket) szerzett,
amik istentiszteleti éneklésre is alkalmasak voltak,
megszervezte a papok szolgálatát,
és előkészületeket tett a templom megépítésére.
Azonban Dávid sem volt tökéletes ember.
Nagy bűnöket is elkövetett (paráznaság és gyilkosság),
de megvolt benne az alázat készsége,
ezért bocsánatot nyert Istentől.
Dávid uralkodása alatt fontos események történtek.
Ezek közül említünk néhányat.
a.
Jeruzsálem fővárossá válik
Jeruzsálem a Dávid idejéig egy kis sziklavár volt,
amit Sionnak neveztek,
és a jebúsziaké volt.
Tőlük foglalta el Dávid ezt a kis sziklavárat,
és elnevezte Dávid városának.
Majd építkezésbe kezdett,
így növekedett a város.
Az idők folyamán az Úr ládája,
a frigyláda,
különböző helyeken volt,
mert nem volt egy megfelelő hely,
ahol azt tartani lehetett volna.
Amikor Dávid trónra került,
a frigyláda Abinádáb házánál volt,
Baalé-Jehúdában.
Dávid összegyűjtötte Izráel ifjait,
nagy örömök között elszállították a ládát,
és elhelyezték a Dávid városában,
az erre a célra felállított sátorban (2Sám 6).
Ez volt Dávid első lépése,
hogy azt az istentiszteleti rendet,
amit Mózes előírt a Törvényben,
megvalósítsa.
b.
Dávid templomépítési tervei
Dávid azonban nem nyugodott meg azzal,
hogy a frigyládát felvitte Jeruzsálembe,
és elhelyezte egy sátorban.
Szeretett volna templomot építeni,
hogy abban legyen a frigyládának állandó helye,
és hogy az áldozatok úgy legyenek bemutatva,
ahogy a törvény előírja.
Ezt a tervét megosztotta Nátán prófétával,
aki először bátorította Dávidot,
hogy valósítsa meg tervét (2Sám 7,1-3).
Később azonban az Úr szólt Nátánhoz,
hogy mondja meg Dávidnak:
nem építhet templomot,
mert hadakozó ember lévén sok ember életét kioltotta.
Az Úr azonban a templomépítésnél nagyobb tiszteletben részesítette Dávidot,
amikor Nátán prófétán keresztül azt ígérte neki,
hogy az ő fia fogja felépíteni a templomot.
Sőt,
az Úr azt ígérte,
hogy ő maga fog Dávidnak házat építeni,
ami azt jelentette,
hogy uralkodói háza sokáig fennmarad,
és hogy tőle fog származni a Messiás is (2Sám 7,8-17).
A templom építése és az istentisztelet elindítása mindig is szívügye maradt Dávidnak.
Még életében elvégezte a papok,
a léviták beosztását a sátor körüli szolgálatra,
megszervezte az istentiszteleti éneklést és zenélést is (1Krón 15, 23-26 fejezetek).
A templom építésére is komoly előkészületeket tett,
ami az épület terveit és az anyagok beszerzését illeti.
Mindent összegyűjtött,
amire szükség volt,
és fiára,
Salamonra bízta az építést (1Krón 22),
amit ő meg is fog valósítani apja halála után.
c.
Dávid bűne
Dávidnak megerősödött ugyan az országa,
de még voltak ellenségei.
Ilyenek voltak a filiszteusok és az arámok,
akikkel még harcolnia kellett.
Egy alkalommal,
amikor csatában kellett volna lennie,
a palotája tetején sétált,
és meglátott a szomszédban egy fürdő asszonyt,
Betsabét,
aki a hettita származású Úriás felesége volt.
Megkívánta a nőt,
magához hívatta,
és vele hált.
Betsabé teherbe esett,
és megüzente Dávidnak,
hogy gyermeket vár tőle.
Hogy bűnét elrejtse,
Dávid hazahívatja a harcmezőről Úriást,
Betsabé férjét,
arra gondolva,
hogy ha majd Úriás az asszonnyal lesz,
azt fogja gondolni,
hogy a születendő gyermeknek ő az apja.
Úriás hazajön ugyan a háborúból,
de nem megy a feleségéhez egész idő alatt.
Akkor Dávid parancsot küld egy levélben,
épp Úriás által,
hadvezérének,
hogy hagyják magára a csatában,
hadd haljon meg.
Így is történik.
Ez a dolog azonban nem tetszett az Úrnak (2Sám 11).
Az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz,
hogy megintse bűne miatt.
Nátán egy példázatot mond,
amiből Dávid felismeri,
hogy milyen nagyot vétkezett.
Megbánta bűnét,
és az Úr meg is bocsátott neki.
Ekkor írta az 51.
zsoltárt.
(Részlet Dávid bűnbánó zsoltárából)
A karmesternek:
Dávid zsoltára,
abból az időből,
mikor nála járt Nátán próféta,
mert bement Dávid Betsabéhoz.
Könyörülj rajtam kegyelmeddel,
Istenem,
töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
Teljesen mosd le rólam bűnömet,
és vétkemtől tisztíts meg engem!
Mert tudom,
hogy hűtlen voltam,
és vétkem mindig előttem van…
Rejtsd el orcádat vétkeim elől,
töröld el minden bűnömet!
Tiszta szívet teremts bennem,
Istenem,
és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el orcád elől,
szent lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass,
hogy lelkem készséges legyen.
Dávid bűnének közvetlen következménye az volt,
hogy meghalt Betsabénak a gyermeke,
aki Dávidtól volt.
A tisztátalanság is felütötte fejét Dávid házában,
mert az egyik fia,
Amnón,
megerőszakolta féltestvérét (mert Dávidnak több felesége is volt),
Támárt.
Emiatt életre szóló harag lett Amnón és Támár testvére,
Absolon között.
Absolon meg is öleti Amnónt,
aki a féltestvére volt (2Sám 13,20-29).
Dávid bűnbeesése figyelmeztetés számunkra is.
Soha ne gondoljuk magunkról,
hogy már olyan jól vagyunk lelkileg,
hogy nem eshetünk el.
Vigyázzunk,
hogy bűnös kívánságaink ne vigyenek minket bűnbe,
hanem álljunk ellen a bűnnek,
ahogy az ige tanít.
„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Azután a kívánság megfoganva bűnt szül,
a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak 1,14-15).
d.
Absolon lázadása Dávid ellen
Dávid bűnének további következménye volt Absolon lázadása.
Absolon lázadó természetű fiatalember volt,
és ő akart király lenni az apja helyett.
Ezért egy lázadást szervez,
miután hízelgéssel beférkőzik az emberek szívébe (2Sám 15).
Absolonnak olyan sok embert sikerült fellázítania,
hogy Dávidnak menekülnie kellett Jeruzsálemből,
mert a lázadók elfoglalták azt.
Dávidnak sok megaláztatást kellett elszenvednie:
megerőszakolták másodfeleségeit,
hitvány emberek szidalmazták,
elárulták emberek,
és átpártoltak Absolonhoz.
Végülis Dávid emberei legyőzik és megölik Absolont,
leverik a lázadást,
úgyhogy Dávid ismét elfoglalhatja a trónját (2Sám 18.
és 19.
fejezetek).
e.
Dávid népszámlálása
Dávid egész életében harcolt ellenségeivel,
az utolsó legyőzöttek a filiszteusok voltak.
Életének vége felé,
amikor már minden ellensége le volt győzve,
Dávid úgy határozott,
hogy megszámolja a népet.
Ez nem tetszett az Úrnak,
mert nem egyszerű uralkodási gyakorlat volt,
hanem Dávid büszkeségét tükrözte.
„Hadd lássam,
milyen nagy vagyok,
és hány alattvalóm van” – gondolta Dávid (2Sám 24).
A népszámlálás eredménye:
Izráelben nyolcszázezer,
Júdában pedig ötszázezer kardforgató ember volt.
Miután megtörtént a népszámlálás,
az Úr csapással sújtotta a népet,
és meghalt hetvenezer ember.
Amikor az angyal Jeruzsálem ellen ment,
hogy ott is megöljön embereket,
az Úr megállította őt a jebúszi Arauná telkénél.
Ez a Sion városával átellenben lévő dombon volt.
Ezt a földet vette meg Dávid,
hogy áldozatot mutasson be ott,
mert az Úr ott állította meg az angyalt,
hogy ne öljön meg több embert.
Jeruzsálem városa tovább fejlődik,
és később ezen a dombon építik meg a templomot.
f.
Dávid halála
Dávid már nagyon öreg volt,
és mielőtt meghalt volna,
intelmekkel fordult Salamonhoz,
mert az összes fia közül őt választotta,
hogy utódja legyen (1Kir 2,1-9).
Miután így végrendelkezett Dávid,
ezt írja róla az ige:
Azután pihenni tért Dávid őseihez,
és eltemették Dávid városában.
Dávid negyven évig uralkodott Izráelben.
Hebrónban uralkodott hét évig,
Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott.
Azután Salamon ült apjának,
Dávidnak a trónjára,
és uralma nagyon megerősödött (1Kir 2,10-12).
5.
Salamon uralkodása
Salamon uralkodásának ideje Kr.
e.
1018-978,
ami azt jelenti,
hogy negyven évig uralkodott Izráelben.
Olyan király volt,
aki jól kezdte,
de rosszul fejezte be uralkodását és életét,
mert a hatalom és a gazdagság utáni vágy tönkretette őt.
a.
Jó kezdet
Salamon uralkodása elején átérezte,
hogy milyen nagy feladat vár rá,
mint királyra.
Ezért megalázta magát,
és elismerte,
hogy szüksége van Isten segítségére.
A király Gibeónban áldozott,
ezer állatot vitt az Úrnak.
Akkor megjelent neki az Úr álmában,
és azt kérdezte,
hogy mit kér tőle uralkodása elején.
Salamon így felelt:
És most Uram,
Istenem,
te királlyá tetted szolgádat az én apám,
Dávid után.
De én még egészen fiatal vagyok,
nem értek a kormányzáshoz.
És a te szolgád választott néped között van,
amely olyan nagy nép,
hogy nem lehet számba venni;
nem számlálható meg a sokasága miatt.
Adj azért szolgádnak engedelmes szívet,
hogy tudja kormányozni népedet,
különbséget téve a jó és a rossz között,
különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!
(1Kir 3,7-9)
Tetszett az Úrnak,
hogy ezt kéri Salamon,
és nem gazdagságot és hatalmat ellenségei felett.
Megáldotta bölcsességgel,
de gazdagságot és hatalmat is ígért neki (1Kir 3,13).
Salamon bölcsessége megmutatkozott bölcs döntéseiben (1Kir 3,16-28) és bölcs mondásaiban.
Ő írta és gyűjtötte össze a Példabeszédek könyvét.
b.
Dicsőséges folytatás
Salamon uralkodása pompás és hírneves volt.
Már uralkodása elején elvette az egyiptomi fáraó leányát,
biztosítva ezzel Egyiptom barátságát (1Kir 3,1).
További idegen országok hercegnői közül is vett feleséget,
hogy így nyerje meg a környező országok királyainak jóindulatát.
Volt hétszáz elsőrendű és háromszáz másodrendű felesége (1Kir 11,3).
Az Úr ígérete szerint Salamon felépítette a templomot.
Felhasználta a Dávid által összegyűjtött építőanyagokat,
amihez még ő is szerzett fát és mindenféle nemesfémet.
Amikor kész volt a templom,
felszentelte,
és elindította benne az istentiszteletet úgy,
ahogy a törvény előírja.
Palotákat is épített magának,
és körbevette Jeruzsálemet várfallal.
Megszervezte az ország működését és az adóbeszedést.
Országhatárait kiterjesztette olyannyira,
hogy Izráel Salamon idejében volt a legnagyobb.
A környező népek az adófizetőivé lettek.
Megszervezte és felszerelte a hadsereget.
Jeruzsálemben rengeteg kincset halmozott fel,
úgyhogy messze földön híre volt.
Az ige beszámol arról,
hogy az Afrikában élő Sába királynője is hallott Salamon gazdagságáról és bölcsességéről,
és eljött,
hogy meglássa,
valóban úgy van,
ahogy hallotta.
Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát,
amelyet építtetett,
az asztalán levő ételeket,
az udvari emberek ülésrendjét,
a felszolgálók magatartását és öltözetét,
pohárnokait,
valamint égőáldozatát,
amelyet az Úr házában szokott bemutatni,
még a lélegzete is elállt… (1Kir 10,4-5).
Salamon gazdagsága le van írva az 1Kir 10,14-29 igeszakaszban.
Összegzésként ezt olvassuk:
Salamon király nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben.
Az egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni,
hogy hallhassák bölcsességét,
amelyet Isten adott a szívébe.
És mindenki hozott ajándékot:
ezüst- és aranytárgyakat,
díszes ruhákat és fegyvereket,
balzsamot meg lovakat és öszvéreket.
Így volt ez évről évre (1Kir 10,23-25).
c.
Szomorú vég
Salamon pogány származású és vallású feleségei elfordították a szívét az Úrtól,
és öregségére bálványokat imádott,
hogy kedvezzen feleségeinek,
akikhez „ragaszkodott Salamon szerelemmel” (1Kir 11,2).
Különféle bálványtemplomokat épített,
ahol pogány istentiszteletek zajlottak.
Az Úr megharagudott Salamonra,
pedig kétszer is megjelent neki élete folyamán,
és mivel nem ragaszkodott az Úrhoz,
az Úr azt mondta,
hogy elveszi az országot tőle,
és szolgájának fogja adni (1Kir 11,11-13).
Ez meg is történt Salamon halála után,
amikor az ország két részre szakadt.
Kijelentés Istenről,
emberről
Az egységes királyság időszakából azt látjuk,
hogy Isten kézben tartja az események irányítását.
Ő rendel királyokat és tesz le királyokat,
ő ad sikert népének harcaiban,
és ő engedi meg,
hogy a nép fellázadjon,
ha a király vétkezik.
Isten szuverén,
ami azt jelenti,
hogy senki sem gátolhatja meg őt annak megtételében,
amit elhatározott.
Isten igazságossága is kiviláglik az eseményekből.
Még az amúgy istenfélő királynak,
Dávidnak,
sem nézi el bűneit,
hanem meginti,
és megengedi,
hogy bűneinek a következménye miatt szenvedjen.
Ugyanakkor Isten megbocsátó is,
mert amikor Dávid megvallja bűneit,
megbocsát neki.
Ha egy nép engedelmeskedik Istennek,
ő megáldja azt a népet.
Dávid istenfélő király volt,
és Salamon is uralkodása elején.
Ezért Isten olyan naggyá tette Izráelt,
amilyen soha addig,
és azután sem volt.
Az engedelmesség áldást hoz a népre.
„Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Úr” – olvashatjuk a Zsoltárok könyvében (Zsolt 33,12).
Az emberről azt a kijelentést kapjuk ebben az időszakban,
hogy a bűn szomorú valóságként jelen van az életében.
Dávid is vétkezett,
pedig szerette az Urat,
és őt akarta szolgálni.
Egy vigyázatlan pillanatban azonban elesett,
mert kívánságainak engedett.
Ugyanezt látjuk Salamonnál is.
A kívánság és a hatalomvágy tönkreteszi az ember életét.
Az egyén bűnének azonban hatása van a közösségre is.
Salamon vétke miatt a következő generációban az ország hanyatlani kezdett,
majd kettészakadt.
Ismétlő kérdések
- Kik voltak Izráel királyai, amikor még az ország egységes volt?
- Miért nem tetszett Sámuelnek és az Úrnak, hogy a nép királyt akart magának kérni?
- Ki volt Izráel első királya, és hogyan kente őt fel Sámuel?
- Hol avatták nyilvánosan királlyá Sault?
- Miben állt Saul bukása?
- Hogy győzte le Dávid Góliátot?
- Miért kellett Dávidnak bujdosnia, és mi történt vele ebben az időszakban?
- Mit tett Dávid uralkodásának elején?
- Sikerült Dávidnak templomot építeni? Miért?
- Milyen következményei voltak Dávid bűnének?
- Miért akarta Dávid megszámlálni a népet?
- Miért mondjuk, hogy Salamon jól kezdte uralkodását?
- Miben állt Salamon dicsősége és nagysága?
- Miért bukott el Salamon élete második felében?
Feladatok
- Olvasd el, és jegyezd meg Bibliában a leckében idézett igehelyeket! Igyekezz arra, hogy az egyes igehelyeket később tudd megtalálni!
- Tanuld meg a 1Sám 15,22-23 igeszakaszt!
- Milyen lelki tanulságot vontál le Saul, Dávid és Salamon élettörténetéből?