Vissza a tartalomjegyzékhez
8. Gyülekezeti élet
‏‏‎
Hisszük,
hogy az újszövetségi gyülekezet azoknak az újjászületett és bemerített hívőknek a közössége,
akik Jézus Krisztust megváltójuknak elfogadják,
és az ő Igéje szerint élnek… Hisszük,
hogy van egy szent,
egyetemes,
és láthatatlan egyház,
ennek feje Jézus Krisztus,
és tagjai a különféle látható egyházak közül mindazok,
akik a Bárány vérében megmosattak és a Szentlélek által újjászülettek…
Hisszük,
hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte.
A bemerítés az újjászületés jelképe,
a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse,
Krisztussal és az ő testével,
a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása…
Hisszük,
hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte,
hogy azzal rendszeresen élve,
hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére,
és cselekvő módon hirdessük halálát,
amíg visszatér…
 
Baptista Hitvallás
Isten úgy rendelte el,
hogy a keresztyének ne egyedül,
egymástól elszigetelve,
vagy egymással nem törődve,
hanem közösségben éljenek.
Az Úr sok áldást és örömet ad nekünk lelki testvéreink által,
és azt akarja,
hogy a közösségi élet örömeiből és terheiből egyaránt kivegyük a részünket.
Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára,
a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus,
akiben az egész épület egybeilleszkedik,
és szent templommá növekszik az Úrban,
és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.
Ef 2,20-22
További igék: Mt 16,18; ApCsel 2,46-47; 1Tim 3,15
Minden megváltott ember,
aki valaha élt és a jelenben él,
hozzátartozik Krisztus Láthatatlan Gyülekezetéhez (Egyházához).
Azonban amíg a földön élünk,
egy helyi gyülekezethez is tartoznunk kell.
Ezek után láttam:
íme,
nagy sokaság volt ott,
amelyet megszámlálni senki sem tudott,
minden nemzetből és törzsből,
népből és nyelvből;
a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve,
kezükben pedig pálmaágak,
és hatalmas hangon kiáltottak:
„Az üdvösség a mi Istenünké,
aki a trónuson ül,
és a Bárányé!”
Jel 7,9-10
További igék: Jel 7,13-17
a. A hívő élet, közösségi élet
A Krisztusban hívők közösségét gyülekezetnek nevezte az Úr Jézus.
A „gyülekezet” (görög szó,
magyarul kihívottak) szó Jézus idejében azokat az embereket jelölte,
akiket kihívtak a mindennapi élet gyakorlatából és gondjaiból,
hogy a közügyeket rendezzék.
Minket is kihívott az Úr Jézus Krisztus a világból és a bűnből,
hogy az ő népe,
vagyis gyülekezete (kihívottjai) legyünk.
…kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre,
a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által.
Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által,
hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.
2Thessz 2,13-14
További ige: 2Tim 1,9
A gyülekezeti élet hasonlít a családi élethez.
Benne megtalálhatók a hitben gyermekek,
ifjak és érettek egyaránt.
A hívő keresztyéneknek szükségük van egymásra.
Az ifjaknak szükségük van a lelkileg érettebb testvérek segítségére:
tapasztalatára,
tanítására és buzdítására.
Az érettebb hívőknek gondoskodniuk kell a gyengébbekről.
Az ifjak lelkesedése és buzgósága pedig élénkíti a gyülekezeti életet.
Írok nektek,
gyermekek,
mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért.
Írok nektek,
apák,
mert ismeritek azt,
aki kezdettől fogva van.
Írok nektek,
ifjak,
mert legyőztétek a gonoszt.
1Jn 2,12-13
További igék: Zsid 10,24-25
A gyülekezeti élet sok áldással és örömmel jár,
de nekünk úgy kell gondolkodnunk és élnünk,
hogy ne csak áldásokat és mások segítségét várjuk el,
hanem mi magunk is járuljunk hozzá a gyülekezeti élet gazdagításához.
Ez azt jelenti,
hogy törődünk mások lelki életével,
imádkozunk testvéreinkért,
bátorítjuk és buzdítjuk egymást,
stb.
Ezekre a szolgálatokra a Szentlélek fog buzdítani bennünket,
és ő ad hozzá erőt is.
A Bibliában sok hasonlat található a gyülekezetről.
Ilyenek például:
„Krisztus teste”,
„Krisztus menyasszonya”,
„lelki ház”,
„szent papság”,
„Krisztus népe”.
Lásd a következő igéket:
1Kor 12,27; 1Pt 2,5 és 9-10;
Jel 19,6-10.
b. A gyülekezeti élet fontossága
A gyülekezet azért fontos,
mert Krisztus a népe között lakozik lelkileg.
A gyülekezet tagjai között az egységet a Szentlélek valósította meg,
így tehát nem személyes szimpátia,
nem emberi hasonlóság,
és nem közös célkitűzések tartanak bennünket össze.
Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk,
akár zsidók,
akár görögök,
akár rabszolgák,
akár szabadok,
és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
1Kor 12,13
További ige: Ef 4,3
Lelki életünk növekedése szempontjából a gyülekezet elengedhetetlenül fontos.
A gyülekezetben együtt imádjuk és dicsérjük az Urat,
együtt hallgatjuk Isten hozzánk intézett igéjét,
és közösséget gyakorolunk lelki testvéreinkkel.
Ezek által növekszünk lelkileg.
De ha valamennyien prófétálnak,
és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott,
annak mindenki a lelkére beszél,
azt mindenki megvizsgálja,
és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek,
úgyhogy arcra borulva imádja az Istent,
és hirdeti,
hogy az Isten valóban közöttetek van.
1Kor 14,24-25
További ige: ApCsel 20,7
A gyülekezet azért is fontos,
mert a hívő keresztyének viselkedése,
szeretete és szolgálata által azok az emberek,
akik nem hisznek Jézus Krisztusban,
megláthatják,
hogy milyen szeretetteljes és kegyelmes az Úr.
Sok ember nem ismeri Istent,
sem az írott igét.
Az ilyenek számára a keresztyének képezik a „megélt igét” vagy „ötödik evangéliumot”.
„Ti vagytok a föld sója.
Ha pedig a só megízetlenül,
mivel lehetne ízét visszaadni?
Semmire sem való már,
csak arra,
hogy kidobják,
és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága.
Nem rejthető el a hegyen épült város… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt,
hogy lássák jó cselekedeteiteket,
és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Mt 5,13-14 és 16
További ige: 2Kor 2,15
Az evangélium hirdetése is a gyülekezet feladata.
Az Úr Jézus a tanítványaira bízta ezt a feladatot,
és azt mondta,
hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet.
Ez olyan nagy feladat,
hogy azt egy hívő egyedül nem tudja végezni.
A gyülekezet egész testvérisége részt kell,
hogy vegyen benne.
Ti azonban választott nemzetség,
királyi papság,
szent nemzet vagytok,
Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak,
aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.
1Pt 2,9
További igék: Mt 28,19-20
c. A bemerítés, mint a megtérés jelképe
Az Úr Jézus két jelképes cselekedet megtartását parancsolta követőinek:
a bemerítést és az úrvacsorát.
Ezekben azok vehetnek részt,
akik már az Úr Jézus Krisztust szívükbe fogadták.
Csak akkor van jelentőségük,
ha valaki hisz az Úrban.
Mind a kettőnek komoly lelki jelentése van.
Ezután így szólt hozzájuk:
„Menjetek el szerte az egész világba,
hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Aki hisz,
és megkeresztelkedik,
üdvözül,
aki pedig nem hisz,
elkárhozik.”
Mk 16,15-16
További ige: ApCsel 2,41
A bemerítésnek az a jelentése,
hogy valaki hisz az Úr Jézus Krisztusban,
abbahagyta bűnös,
világ szerinti életét,
és egy új életet kezdett Jézus Krisztussal.
Ezt úgy is mondjuk,
hogy meghalt a régi bűnös életének,
és feltámadt egy új életre.
A vízbe merülés a meghalást,
a vízből való kiemelkedés az új életre kelést jelképezi.
A bemerítésben,
mivel a megtérést jelképezi,
csak olyan személyek részesülhetnek,
akik már megtértek és fel tudják fogni,
hogy mit jelent a bűn,
a hit és az engedelmesség Krisztusnak.
Ezért kisgyermekeket nem lehet bemeríteni.
Vagy nem tudjátok,
hogy mi,
akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk,
az ő halálába kereszteltettünk?
A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba,
hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által,
úgy mi is új életben járjunk.
Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában,
még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.
Róm 6, 3-5
További ige: Kol 2,12
A bemerítés az után történhet,
hogy a megtért személy bizonyságtételét a gyülekezet meghallgatta,
és úgy ítéli meg,
hogy valóban Krisztusnak adta életét.
A bemerítés után a hívő csatlakozhat egy evangéliumi gyülekezethez.
A bemerítést keresztségnek is szokták nevezni,
de a bemerítés kifejezés a helyes.
A bemerítést teljes vízbe merítéssel (alámerítéssel) végzi a gyülekezetnek erre a szolgálatra is felavatott szolgálattevője,
az Atya,
Fiú és a Szentlélek nevében.
d. Az úrvacsora, az Úr Jézus szenvedésének jelképe
Az úrvacsorát az Úr Jézus azért rendelte,
hogy a tanítványai emlékezzenek meg az ő szenvedéséről,
ami által megváltotta a bűnösöket.
Az úrvacsorai kenyér jelképezi Jézus Krisztus megtört testét,
a bor pedig kifolyt vérét.
A kenyér is,
a bor is Jézus halálát szemlélteti.
És vette a kenyeret,
hálát adott,
megtörte és e szavakkal adta nekik:
„Ez az én testem,
amely tiérettetek adatik:
ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Hasonlóképpen vette a poharat is,
miután megvacsoráztak,
és ezt mondta:
„E pohár az új szövetség az én vérem által,
amely tiérettetek ontatik ki.
Lk 22,19-20
További igék: 1Kor 11,23-25
Amikor úrvacsorázunk,
megvizsgáljuk magunkat és bűnbánatot tartunk.
Megvalljuk bűneinket és kérjük,
hogy az Úr bocsásson meg.
Úrvacsorakor megvizsgáljuk azt is,
hogy igazán követjük-e az Úr Jézust.
Ez alatt azt értjük,
hogy az ige szerint élünk-e,
és hogy a mindennapi életben az ő példáját követjük-e.
Azért,
aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét,
vagy issza az Úr poharát,
vétkezik az Úr teste és vére ellen.
Vizsgálja meg azért az ember önmagát,
és úgy egyék abból a kenyérből,
és úgy igyék abból a pohárból.
Mert aki úgy eszik és iszik,
hogy nem becsüli meg az Úrnak testét,
ítéletet eszik és iszik önmagának.
1Kor 11, 27-29
További ige: 1Kor 10,21
Azokat a testvéreket,
akik bűnben élnek,
és nem készek elhagyni bűneiket és életükön változtatni,
a gyülekezet eltiltja az úrvacsorától addig,
amíg meg nem térnek,
és megtérésük nyilvánvalóvá nem válik.
e. A gyülekezet istentisztelete
A gyülekezeti élet legünnepélyesebb és legörömteljesebb alkalma az istentisztelet.
A gyülekezet istentiszteletre a hét első napján (vasárnap) gyűl össze az első keresztyének példájára,
akik a hét első napján emlékeztek meg az Úr Jézus feltámadásáról.
Az istentisztelet egyik fontos eleme az imádat és az Isten dicsőítése.
Ezek közös imádkozások és éneklések által történnek.
Az imádatban és dicsőítésben kifejezzük hálánkat Isten iránt,
hódolunk nagysága és kegyelme előtt,
és elkötelezzük magunkat arra,
hogy neki engedelmesek leszünk.
A keresztyén ember számára Isten imádata és dicsőítése nagy örömet jelent.
Az imádathoz és dicsőítéshez tartozik az is,
amikor megvalljuk az Úrnak bűneinket,
elismerjük,
hogy rá vagyunk utalva,
és amikor kérjük segítségét és tanácsát.
A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy,
hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel,
és intsétek egymást zsoltárokkal,
dicséretekkel,
lelki énekekkel;
hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.
Kol 3,16
További ige: Jak 5,16
Az istentisztelet egy másik fontos része az igeszolgálat,
vagyis az igehirdetés és az ige tanítása.
Ezeket az Úrnak azon szolgái végzik,
akiknek lelki ajándékuk van az igehirdetésre vagy tanításra.
Amikor az igét hirdetik vagy tanítják,
akkor az Úr szól hozzánk.
Az imádatban és dicsőítésben valójában válaszolunk arra,
amit az Úr üzen nekünk az ige által.
Az igeszolgálat nagyon fontos része az istentiszteletünknek,
mert az ige éltet bennünket lelkileg,
és az Úr ez által adja tudtunkra,
hogyan kell élnünk.
És ő „adott” némelyeket apostolokul,
másokat prófétákul,
ismét másokat evangélistákul,
vagy pásztorokul és tanítókul,
hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére,
a Krisztus testének építésére.
Ef 4,11-12
További igék: ApCsel 13,1; ApCsel 15,35
A gyülekezeti istentiszteleten a hívő keresztyének közösséget is gyakorolnak egymással.
Bizonyságtételben vagy hozzászólásban elmondják,
hogy vannak lelkileg,
mit tett az Úr az életükben.
Ha különös problémájuk van,
vagy áldásban részesültek,
arról is beszélnek a gyülekezetben.
Az egymásért való imádkozás,
az együttérzés,
bátorítás és a különféle segítségek mind a közösség gyakorlásához tartoznak.
A keresztyén ember istentisztelete nemcsak az istentiszteleten történik,
hanem minden nap és mindenütt.
Az igével élés,
imádkozás és dicsőítés mindennapos gyakorlat kell,
hogy legyen.
f. A gyülekezeti fegyelmezés
A gyülekezeti fegyelmezést a gyülekezeti élet tisztántartása és a vétkező testvérek helyreállítása céljából gyakoroljuk.
Azokat a gyülekezeti tagokat kell fegyelmezni,
akik ragaszkodnak bűneikhez,
vagy akik nem veszik komolyan,
hogy a bűnből megtisztuljanak.
Vele együtt munkálkodva intünk is titeket;
úgy éljetek,
mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.
2Kor 6,1
További igék: Zsid 12,12-15
A gyülekezeti fegyelmezés előfeltétele,
hogy a gyülekezet ragaszkodjon Isten igéjéhez,
és Krisztusi szeretettel szeresse a vétkezőket.
Ha a gyülekezet ragaszkodik az igéhez,
akkor nem lesz elnéző a bűnnel szemben,
bárki is követné el.
Ha a gyülekezetben van krisztusi szeretet,
akkor a vétkezőt meg akarja menteni,
nem pedig elítélni és megbüntetni.
A fegyelmezést az Úr Jézus tanítása szerint,
a Mt 18,15-20 alapján,
először egyénileg gyakoroljuk.
Ha testvérünk ragaszkodik bűnéhez,
és nem akar megtérni,
akkor két-három testvér jelenlétében kell meginteni és vele beszélni.
Ha ekkor sem tér meg,
akkor a gyülekezet előtt kell fegyelmezni.
Az ige szerint a gyülekezetben a fegyelmezést fokozatosan alkalmazzuk a következőképpen:
Egyéni intés.
Az a személy,
aki látta a testvért vétkezni,
elmegy hozzá imádságos szívvel és figyelmezteti,
hogy térjen meg bűnéből.
Kisebb csoport intése.
Az a személy,
aki látta a testvérét vétkezni,
maga mellé vesz egy vagy két másik testvért,
és így kérik,
hogy bűnéből térjen meg.
Másokkal még nem beszélnek a testvér bűnéről.
Intés a gyülekezet előtt.
Ha szükséges,
akkor a korábbi intést végző testvérek a gyülekezet elé viszik a vétkező testvér ügyét,
hogy a gyülekezet előtt legyen figyelmeztetve.
Ezt előzőleg meg kell beszélni a gyülekezet lelkipásztorával,
elöljárójával.
A gyülekezet szeretettel és szomorúan inti a bűnöst.
Szolgálatoktól és az úrvacsorától való eltiltás.
Ha a gyülekezet előtt sem ismeri el,
hogy vétkezett,
és nem akar megtérni,
akkor kell ezeket a fenyítékeket alkalmazni.
Kizárás a gyülekezetből.
Aki a fenti intésekre és figyelmeztetésekre sem tért meg,
annak nagyon kemény a szíve,
nemcsak a testvérek,
hanem Isten felé is.
A gyülekezet kénytelen őt kizárni tagjai közül,
mert már nem bizonyul keresztyén embernek.
 
 
Emlékezz!
–Kikből tevődik össze a Láthatatlan Gyülekezet (Egyház)?
–Milyen emberekből áll a helyi gyülekezet?
–Miért fontos egy helyi gyülekezethez tartozni?
–Miért kell bemerítkezni, és mit jelent a keresztség?
–Kik merítkezhetnek be?
–Miért úrvacsoráznak a hívők?
–Mi történik a gyülekezet istentiszteletén?
–Miért kell gyakorolnunk a gyülekezeti fegyelmezést?
Elmélkedj!
–Szeretnél egy gyülekezet teljes jogú tagja lenni? Miért?
–Hogyan és mivel tudnál hozzájárulni a gyülekezeti élet gazdagításához?
–Hogyan járult hozzá egy gyülekezet a megtérésedhez és az eddigi lelki fejlődésedhez?
–Kész vagy arra, hogy az Úr Jézus Krisztust megvalljad a bemerítésben is? Ha még nem, miért?
Cselekedj!
–Mivel a gyülekezeti élet nagyon fontos a lelki életed számára, járj rendszeresen az istentiszteletre, és ismerkedj meg a lelki testvérekkel!
–Ha megtértél és újjászülettél, légy kész arra, hogy bemerítkezz!
–Olvasd el a leckében idézett igeverseket!