Vissza a tartalomjegyzékhez
10. Bizonyságtevő élet
‏‏‎
Hisszük,
hogy a Szentlélek minden újjászületett embert fölhatalmaz a bizonyságtételre,
és képessé tesz arra,
hogy az örömüzenetről,
a szívében levő reménységről és az életben naponta megnyilvánuló kegyelemről bátran vallást tegyen Isten gyermekeinek és mindazoknak,
akik még nem jutottak Jézus Krisztussal élő közösségre.
A bizonyságtétel akkor kedves Isten és emberek előtt,
ha nem csupán szavakban,
hanem velük összhangban álló cselekedetekben is megnyilvánul.
 
Baptista Hitvallás
Amikor bizonyságot teszünk,
elmondjuk,
hogy mit tett Isten a saját életünkben,
és mit tett Isten Jézus Krisztus által,
hogy megváltsa a világot.
A keresztyén ember élete bizonyságtevő élet.
Ez azt jelenti,
hogy nemcsak beszél az evangéliumról,
hanem egész életével bemutatja az evangélium üzenetét.
a. A bizonyságtevés kiváltsága
Nagy kiváltság számunkra,
hogy bizonyságot tehetünk arról,
amit Isten tett és tesz.
A bizonyságtevés tanúskodást jelent.
Például egy balesetnél az lehet tanú,
aki látta,
ami történt.
Hasonlóképpen,
az Úrról csak azt tehet bizonyságot,
aki látta és tapasztalta,
amit az Úr Jézus tett.
…mert nem tehetjük,
hogy ne mondjuk el azt,
amit láttunk és hallottunk.
ApCsel 4,20
További ige: ApCsel 1,8
A bizonyságtevést egyesek örömmel fogadják,
mások nem.
Mi azonban beszéljünk örömmel arról,
amit Isten tett az életünkben.
Bizonyságtevésünk által Isten munkálkodik mások életében is,
mert a bizonyságtétel által megláthatják saját állapotukat és megkívánhatják,
hogy az Úr Jézus Krisztus az ő életükben is munkálkodjon.
Így abban a kiváltságban lehet részünk,
hogy Isten eszközei lehetünk mások megtérésében.
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi.
Mikor ők eljutottak Antiókhiába,
a görögökhöz is szóltak,
és hirdették az Úr Jézust.
És az Úr keze velük volt,
úgyhogy sokan hittek,
és tértek meg az Úrhoz.
ApCsel 11,20-21
További igék: Jn 16,2-4
b. A bizonyságtevés kötelessége
A bizonyságtevés nemcsak kiváltság,
de kötelesség is.
Az Úr Jézus ránk bízta ezt a szolgálatot,
hogy ez által tegyünk másokat is tanítvánnyá.
Az evangelizálás munkájához és kegyelmes szeretetéről szóló bizonyságtevéshez nem angyalokat,
hanem megváltott gyermekeit akarja használni.
Mert ha az evangéliumot hirdetem,
azzal nincs mit dicsekednem,
mivel kényszer nehezedik rám.
Jaj nekem ugyanis,
ha nem hirdetem az evangéliumot!
1Kor 9,16
Nem teszünk bizonyságot akkor,
ha bizonytalanok lettünk az Úrral való kapcsolatunkban,
ha vétkeztünk,
ha félünk az emberektől,
ha szégyelljük az Úr Jézus Krisztust,
vagy ha közömbösek vagyunk parancsával kapcsolatban.
Ha ezeket tapasztaljuk magunkban,
akkor bocsánatot kell kérnünk az Úrtól,
és kérnünk kell,
hogy újítsa meg lelki életünket és buzgóságunkat.
Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt,
azt az Emberfia is szégyellni fogja,
amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Mk 8,38
További igék: 2Tim 4,1-2; Róma 1,16
Felelősek vagyunk bizonyságot tenni azoknak,
akik közel állnak hozzánk,
mint családunk,
munkatársaink,
osztálytársaink és barátaink,
és mindazoknak,
akikkel kapcsolatba hozott az Úr.
Pál apostol nagy felelősséget érzett népének lelkiállapotáért.
Róm 9,1-3
c. A bizonyságtevés öröme
Amikor bizonyságot teszünk az Úr Jézus Krisztusról,
öröm tölt el bennünket.
Az Úrról beszélni,
és elmondani,
hogy mit tett az életünkben,
nagyszerű élmény.
Örömünk megmarad akkor is,
ha az emberek nem veszik szívesen bizonyságtételünket,
vagy ha éppenséggel ellenségesen viselkednek velünk.
Boldogok vagytok,
amikor gyűlölnek titeket az emberek,
és amikor kiközösítenek,
gyaláznak benneteket,
és kitörlik neveteket,
mint gonosz nevet,
az Emberfiáért.
Örüljetek azon a napon,
és ujjongjatok!
Íme,
nagy a ti jutalmatok a mennyben,
mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.
Lk 6,22-23
További igék: ApCsel 5,41-42; ApCsel 16,23-25
Biztosak lehetünk abban,
hogy az Úr felhasználja bizonyságtételünket,
hogy az embereket megszólítsa.
Imádkoznunk kell azért,
hogy az Úr vezessen olyan emberekhez,
akiket már elkészített,
és készek meghallgatni bizonyságtételünket.
Azokért is imádkoznunk kell,
akiknek már bizonyságot tettünk,
hogy az Úr használja fel,
amiket mondtunk,
azoknak az embereknek az üdvösségére.
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből,
és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet,
termővé és gyümölcsözővé teszi;
magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is,
amely számból kijön:
nem tér vissza hozzám üresen,
hanem véghezviszi,
amit akarok,
eléri célját,
amiért küldtem.
Ézs 55,10-11
További igék: Róm 10,13-14; Zsid 4,12-13
d. A bizonyságtevés módja
Bizonyságot mindenki tehet,
aki megtért Istenhez és megtapasztalta bűneinek bocsánatát.
A bizonyságtevésnek nincs olyan különleges módszere,
amit csak egyesek tudnának elvégezni.
Egyszerűen beszélgetni kell az emberekkel,
és a beszélgetésbe kell beleszőni azt,
amit Jézus Krisztusról akarunk mondani.
Az emberekkel való beszélgetés sokszor a hit és a vallás kérdésére terelődik,
és ilyenkor elmondhatjuk,
hogy mit tett az életünkben az Úr Jézus.
Más esetekben mi magunk tereljük a beszélgetést Jézusra és a megtérésre,
vagy pedig válaszolunk azokra a kérdésekre,
amiket feltesznek nekünk,
mert látják megváltozott életünket.
Ellenben az Urat,
a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben,
és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek,
aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.
Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan,
jó lelkiismerettel tegyétek,
hogy amivel rágalmaznak titeket,
abban megszégyenüljenek azok,
akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat.
1Pt 3,15-16
További igék: Lk 21,13-15
A bizonyságtevésünkben vigyáznunk kell,
hogy ne mi legyünk a központban,
hanem azon legyen a hangsúly,
hogy mit tett az Úr.
Az ő nevének kell megdicsőülnie,
hisz róla teszünk bizonyságot.
Mert nem önmagunkat hirdetjük,
hanem Krisztus Jézust,
az Urat,
önmagunkat pedig,
mint szolgáitokat Jézusért… Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van,
hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk,
és ne magunknak.
2Kor 4,5 és 7
További igék: 1Kor 2,3-5
Amikor bizonyságot teszünk az embereknek,
beszéljünk arról,
hogy milyen volt az életünk,
amikor még bűnben éltünk.
Nemcsak azt kell elmondanunk,
hogy mit tettünk,
hanem azt is,
hogy mi volt a szívünkben és gondolatainkban.
Aztán beszélnünk kell arról,
hogyan történt a változás az életünkben,
vagyis hogy tértünk meg.
Itt is nemcsak azt kell elmondani,
hogy mi történt,
hanem azt is,
hogy mi zajlott le a szívünkben,
hogyan jutottunk a bűnös állapotból az üdvösség állapotába.
Majd végül szóljunk arról is,
hogy milyen lett az életünk,
miután befogadtuk az Úr Jézust,
vagyis hogy milyen változást hozott az életünkbe.
Vigyáznunk kell arra,
hogy a bizonyságtételünk őszinte legyen.
Ez azt jelenti,
hogy ne mondjunk többet,
mint amit Isten tett velünk.
Az életünkkel ugyanazt kell „mondjuk”,
amit szavainkkal.
Sőt,
cselekedeteinknek és keresztyén életmódunknak hangosabban kell „beszélniük”,
mint szavainknak.
Mert egykor sötétség voltatok,
most azonban világosság vagytok az Úrban:
éljetek úgy,
mint a világosság gyermekei.
A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság,
igazság és egyenesség.
Ef 5,8-9
 
 
Emlékezz!
–Mi a bizonyságtétel?
–Miért kötelességünk a bizonyságtevés?
–Mikor vagyunk hajlamosak elhanyagolni a bizonyságtevést?
–Hogyan kell bizonyságot tennünk?
–Mit kell elmondanunk, amikor bizonyságot teszünk?
Elmélkedj!
–Mióta megtértél, tettél-e bizonyságot?
–Mikor bizonyságot teszel, örülsz, félsz vagy szégyelled, hogy hívő vagy?
–Életed megfelel-e annak, amit bizonyságtevésedben mondasz?
 
Cselekedj!
–A következő napokban tégy bizonyságot megtérésedről valakinek, akinek még nem mondtad el!
–Tégy bizonyságot a gyülekezetben is!
–Tedd állandó szokásoddá a bizonyságtevést!
–Olvasd el a leckében idézett igeverseket!